Életminőség-ön-vizsgáló tükröm III.
Boldogból boldogtalan, bölcsből balga
A földi poklok a paradicsomkert helyett
Istengyermek/ördögfajzat, üdv/kárhozat
Életromlás és rontás: példák és típusok
*
VIGASZ
Ne hadd el magad, öregem,
Bőröd ne bízd kereskedőre,
Ki elád felhőt az egen
S a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
A teríthető betegen,
Semhogy magát miértünk törje,
Aki sorsunktól idegen.
Magának rág mind, aki rág,
A fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
Elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
Ki fűtve lakik öt szobát,
Falain havas tájak vannak,
Meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong
Édes szivarja s míg mi morgunk,
Ő langyos vízben ül s borong,
Hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
Egy pakli „balkánt” is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
De hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
Hogy lábunk cipőnkbe dagad,
Rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
Ne tékozold bizalmadat.
József Attila
*
1.
Nem öntözted a lelked, elsivatagosodott
Közvetett öngyilkos: nem gyógyítod magad
Vizenyős, üres a tekinteted, színtelen a hangod
Minden illúziót lerombolsz a hamissal együtt
2.
Fészkedbe rondítasz - segítő kézbe harapsz
Fából vagy, s nem tudsz kirúgni a hámból
Civilben humoros, reverendában nyársat nyelt
Mindent magadnak köszönhetsz, Istennek semmit?
3.
Csak akkor, addig imádkozol, míg zuhan a gép
Bratyizással akarsz a kicsiknél „jó fej” lenni
A tűzzel játszottál, de a játékszere lettél
A becsületkasszába nem tesz, de vesz: lop
4.
A kis bűnt dédelgetted: naggyá nőve elsöpört
Alkalom szülte tolvaj voltál, aki rákapott a lopásra
A körmödre égeted a munkád
Kapkodsz, mint Bernát a ménkű után
5.
Beltenyészetből idióta gyereked születik
Töretlenül fejlődsz, igaz: visszafelé
Amilyen jó ember, olyan rossz zenész
Nincs önvédelmi fegyvere – beszolgáltatta…
6.
Dekorátor – felcicomázza a szemétdombját
Gyorsan felbuzdulsz, de hamar elcsüggedsz
Sötét szoba – nem élsz a Nap energiájával
Egyszerre két urat szolgáló: Istent/Mamont
7.
Felgördül a függöny, vége a protekciónak
Hasra ütő – az ujjából szopja ki
Mértéktelen: kicsiben orvosság, nagyban méreg
Bűnbakkereső – önfelmentő, bűneit ajnározó
8.
Önleselejtező – végkiárusító, ön-elkótyavetyélő
Kisebbik rossz: inkább élete, mint a kisujja
Fogaiddal ásott sír – önmérgezés és zabálás
A szájadból segget csinálsz – disznóláb a kezed…
9.
Szájhős – csak a szája jár, de csókolni sem mer
Egyik szavad agyonüti a másikat – önlenullázó
Ha gödörbe esel, oda egyből be is rendezkedsz
Róka-gólya vendégség
10.
Fogjuk meg és vigyed/vigyétek!
A siker az enyém, a kudarc közös/a tied
Ha bajba kerül, azt is letagadod, hogy ismered
Csak fogadásból udvarolsz neki
11.
Borsot törsz a szomszéd orra alá
A hibákat felnagyítod, az erényeket kicsinyíted
Elhiteted vele, hogy a legjobb barátja te vagy…
A család barátjaként jelentéseket írsz a titkaikról
12.
Csak a lakománál vagy az első, a betegágynál utolsó
Gonosz pletykával terjesztesz ravasz rágalmakat róla
Az utolsó pillanatig hitegeted, majd cserbenhagyod
Kisökörként Jupiternek tartod magad
13.
Ha őt csapás éri, dögöljön meg a szomszéd tehene is
Csak a kisujjad kínáltad az ördögnek, de ő bedarált…
Nem kerülöd/keresed az alkalmat, ami tolvajt szül
Nem kezdesz a munkába, nem is jön meg a kedved
14.
Neked nem szóltak, hogy már vége a háborúnak
Három lépés távolságot követelsz – ki simogatna így meg?
Hazardírozó vőlegény: zsákbamacska feleség vétel
Csak külsőségeiben utánzod az ún. bölcs embereket
15.
A hiszékenysége miatt szélhámosok ideális balekja vagy
Nemcsak mások, de így magad alatt is bőszen vágod a fát
Egy csónakban utazva nem evezel, sőt süllyeszted azt
Felfelé nyalsz, lefelé taposol
16.
Csak azon segítesz, akitől gyors viszonzást remélsz
Ritkán adsz, de akkor tüntetően és hálát várva
Őszinteséged olykor maga a szalonképes szadizmus
Az életművészkedés miatt hanyagolod kötelességeidet
17.
Ha mindenki hazudik, akkor miért légy kivétel?
Ha te félreléptél, befeketítesz mindenkit
Nem érted a virágnyelvet, a szerelmi jelbeszédet
Kígyót melengetsz a kebleden
18.
Másnak kaparod ki a tűzből a gesztenyét
Idegennek vagy bőven termő bamba diófája
A fizetett spicli az, akit bizalmadba fogadsz
Ahol tud, ott mindenkinek keresztbe tesz
19.
Azt tudja, hogy egy kisember is sokat árthat
A vitából képes veszekedést, verekedést kihozni
Ok nélkül mentegetőzve önmagát vádolja
Ha a mestere kútba ugrik, oda ugrik ő is
20.
Az utcán angyal, de otthon ördög
Arra büszke, amit éppen hogy szégyellni kellene
Azt se tudja olykor/sokszor, hogy fiú-e vagy lány
Megelégszik más szexuális élete kukkolásával
21.
Nem gazdaságosak, erő- és időpazarlók a mozdulatai
Az ő világképe nem geo-, vagy helio-, de egocentrikus
Aki nála többet és jobban panaszkodik, az csal
A vak vezeti a világtalant
22.
Nem a bűnt, de a bűnöst gyűlölöd – magad ölöd
Mérgelődő – másik hibái, vétkei miatt magát büntető
Mindent megszoksz, majd meg már késő menekülni
Engeded magad megvesztegetni, s elrothadsz
23.
Öngyilkossági fenyegetőzésekkel zsarolsz
Aki ki akar menteni, azt is lehúzod a víz alá
Csak azért löksz a vízbe, hogy kimenthess
Zokon veszed, ha ragályos kór miatt elkülönítenek
24.
Magánügy? A rosszkedv és az ásítás is fertőző
Mindig eltalálod a szarva között a tőgyit
Nem tudott ezt meg azt Mehemed, felrúgták a tehenek
Te kiabálsz, pedig a te házad ég
*
SZILVESZTER ÉJE 1847-BEN
1
Hej, vannnak ma számadások! Háziasszony, házigazda, Mit bevett és kiadott az Év folytában, összeadja.
Vizsgálják a pénzes erszényt, Mennyi volt benn s mennyi van még, S törlik le a verítéket, Mellyel azt a pénzt szerezték.
Feleségem, lásd, milyen jó, Hogy minékünk nincsen pénzünk: Nem piszkoljuk be kezünket, S nem csorog a verítékünk.
Amazoknak a ládáik, Minekünk szíveink telvék... Az milyen szegény gazdagság! Ez milyen gazdag szegénység!
2
Még csak egymagam valék Tavaly ilyentájban, Az idén már kettecskén Vagyunk a szobában.
Furcsa lesz, ha már ez egy Darabig majd így mén: Esztendőre hármacskán, Azután négyecskén.
3
De félre, félre a tréfával, Hisz beteg mellett állunk; Beteg, haldoklik az esztendő, Ez a mi drága kedves jóbarátunk... Fonjunk áldásból líliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét.
Ő adta össze kezeinket, Válhatlanúl, örökre, Ő szállitá föl lelkeinket Nem ismert és nem sejtett örömekre... Fonjunk áldásból líliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét.
Az a kevés bú, mit koronként Szivünkre rácseppente, Nem keseríté boldogságunk, Sőt azt még sokkal édesebbé tette... Fonjunk áldásból líliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét.
Haldoklik ő, már csak néhány halk Szívdobbanás van hátra, S az örök éj borúl e szemre, Mely boldogságunk hajnalfényét látta... Fonjunk áldásból líliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét.
4
Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halál! Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkozik, magába száll,
S nem hogy barátnak, hanem még az Ellenségnek is megbocsát, És ez valóban nagyszerű, szép; De én is így tegyek-e hát?
Csak a zsarnok s a szolgalélek, E kettő az én ellenem, S én zsarnokoknak s rabszolgáknak Bocsássak meg?... nem, sohasem!
Az isten ítélőszékénél, Még ott sem mondok egyebet: "Hogysem ezeknek megbocsássak, Inkább elkárhozott legyek!"
Petőfi Sándor
Pest, 1847. december 31.
*
EUGÉNIUSZ:
ÉLETMINŐSÉGVIZSGÁLATOK
Őrzés, javítás/rontás-romlás
Szabad ötletek nyitott jegyzéke
Magyar nyelvű/szellemű próbák
Plusz helyett nulla, sőt mínusz…!
Táltos paripa helyett csak állatorvosi ló
Ötletek, címszavak, gondolatébresztők:
Az Életminőség Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai
A mese, a példabeszéd rólad szól
A baj felismerése a gyógyulás kezdete
Ismerd meg magad és változtass élteden
Lélekbátorság nélkül nincs teljes, boldog élet…
□□□□
|