December 28-a a kalendárium szerint az aprószentek napja. Te tudod, kik voltak az aprószentek? És azt, hogy miért verték meg ezen a napon a fiú gyerekeket, valamint azt, hogy miért lehetett csalódott az, aki nem kapott a vesszőzésből? Cikkünkből kiderül!
Kik azok az aprószentek?
Aprószentek napján a Heródes király által lemészárolt kisdedekre emlékszünk. Heródes ugyanis a napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a “zsidók újszülött királyát” keresik. Mivel a bölcsek nem tértek vissza hozzá, írástudói segítségével derítette ki, hogy a gyermek Betlehemben született meg. Hogy a „konkurenciával” végezzen, Heródes Betlehemben és környékén az összes kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megölette.
Így akarta biztosítani, hogy a “zsidók újszülött királya” nem maradhasson életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek.
Fotó: alfahír
Hányan vannak az aprószentek?
Azzal sem árt tisztában lenned, hogy hányan vannak az aprószentek, a hagyomány szerint ugyanis, aki nem tudja a választ, vagy nem felel azonnal, az bizony ma kikaphat.
Bár a valós, bibliai esettel kapcsolatban nem tudhatunk számot, a különböző hagyományok szerint – attól függően, hogy az ország mely területén szegezik neked a kérdést – helyes válasz lehet a 365, a 144 ezer, de az is, ha azt feleled, minden sarokban egy szakajtóval.
Vesszőzés
Az aprószentek napi vesszőzés az egész magyar nyelvterületen szokás volt, Erdélyben s Moldvában még ma is élő szokás. A fiúgyermekek megvesszőzése a betlehemi kicsinyek szenvedéseire utal. A lányokét úgy magyarázzák, hogy Betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért – az igazságosság nevében – ezen a napon a lányoknak kell szenvedni.
Az aprószentek napjához köthető hagyományok többsége játékos dolog, amit mi sem bizonyít jobban, mint az egyik mondóka, amit a fiú gyermekek megvesszőzése közben kell mondani a néphagyomány szerint:
Fotó: Magyar Múzeumok
Szófogadó légy, jó légy, Ha lenek küldenek, főnek menj, Ha főnek küldenek, lenek menj.
Mi az a suprikálás?
A vesszőzést aprószententekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is nevezték. Az alkalmas vessző lehetett termőág, hajló fűzfavessző. Suprikálni fiúgyermekek, legények vagy pásztorok jártak, néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló szövegek kíséretében finoman megcsapkodták-veregették, a nőket, leánykákat vagy a gyermekeket.
Fotó: netfolk
A suprikáló korbáccsal ráüt az asszonyra, és ezeket mondja (a szöveghez illő testrész gyenge suprikálása közben):
Keléses ne legyen ebben az esztendőben! /Jó, szófogadó legyen!/A csúz meg ne járja a fejét! /Ha vízért küldik, bort hozzon, /Ha borért küldik, vizet hozzon! /Hasfájós ne légy! /Hátfájós ne légy! /Derékfájós ne légy! /Férjhez leány, férjhez! Házasodni, legény, házasodni! Friss légy, egészséges légy!
Kölcsönverés visszajár, ezután a gazdasszony a nyalábból kihúz egy szál vesszőt, és képletesen megveri a pásztort, hogy jövőre jobban vigyázzon az állatokra.
A suprikáló férfit étellel, itallal, kínálják, üveg bort, vagy pálinkát, kalácsot is adnak neki a jól elvégzett varázslásért cserébe. A megkorbácsolt lány pedig színes pántlikát kötött a korbácsra.
Forrás: netfolk.blog.hu/mek.oszk.hu
Nyitókép: vehir.hu