Payday Loans

Keresés

A legújabb

Nagyünnepek hagyományai
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. december 28. csütörtök, 09:37

Képtalálat a következőre: „bálint sándor karácsony húsvét pünkösd”
Bálint Sándor

KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD


A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából

*

Advent

Advent, másként ádvent, ádvënt, a félegyházi nép ajkán ádvint, Istensegíts székelyei körében edvent (adventus Domini, ieiunium Spiritus Sancti) az Egyház tanácsa szerint szent idő; az előző évszázadokban még négyhetes böjti előkészület karácsony ünnepére, a Megváltó érkezésére.

Igen jellemző, hogy a középkor hazai liturgikus gyakorlatában advent első vasárnapjának evangéliuma – eltérően a Missale Romanum előírásától – Jézusnak a szamár hátán való jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg. E jellemző megfontolások szerint a századok Királya vonul be az új egyházi évbe, amely – mint mondottuk – a polgári esztendőtől eltérően adventtól-adventig tart. A mi áttekintésünk is, éppen úgy, mint a jeles napokhoz fűződő európai hagyományvilág, természetesen ehhez a liturgikus esztendőhöz igazodik.

Csopak hajdani templomtitulusa Jézus jeruzsálemi bevonulása volt.* A búcsúnap a fentiek értelmében nyilvánvalóan advent első vasárnapjára esett.

Advent: így neveztetnek – írja* Bod Péter – a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög ekklézsia a maga böjtit. De idővel a deák ekklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon: mert a Krisztusnak négy adventtussa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre.

Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján. Minthogy ezek a napok a Krisztus testben eljöveteléről való szent elmélkedésekre készülő napok voltanak, kezdették ezeket megbőjtölni.

Bod Péter magyarázata a középkor szimbolikus szemléletét idézi föl. Eszerint az advent négy hete csakugyan Krisztus négyféle eljövetelét jelképezi: III. Ince pápa fogalmazása szerint megjelenik a test felhőjében, a kegyelem harmatában, a halál tusájában és az ítélet tüzében.

Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek kisbűt, tápaiak ádventbűt néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig húsételtől való megtartóztatás. E böjtöket az ország több vidékén az öregje, így a bokortanyák evangélikus tirpák népe is tartotta.* A zajos mulatságtól is tartózkodott, csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl.

Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes helyeken (így a budai cisztercita plébániatemplomban) felújítottak.

Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóvalroráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. Így él Ausztriában, Horvát, Cseh, Lengyelországban is, ami páratlan kedveltségét mutatja. A rítuskongregáció készséggel hozzájárult e középeurópai liturgikus hagyomány életbenmaradásához. A hitújító Szkhárosi Horvát András szellemeskedésnek szánt szójátékkal így gúnyolja:

Fegyverrel őrzi pápa ő szerzését,
Nagy Karácsony előtt agyaras miséjét.*

Az Evangyéliomi Kenyér Morzsalékok és Apostoli Búza Kalászok egyik prédikációjában* Padányi Bíró Márton így szól: Most ezekben a szent napokban, egyéb időknek szokásán kívül, még nap felkölte előtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szűznek angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendőségérül szentmisét hallgatunk, melyet is mi magyarok az eő nagy tiszteletéért és méltóságáért aranyos misének nevezünk.

Esztendő által való innepek napján – rendelkezik* a révkomáromi magyarszabók céhregulája – és egész adventban az arany misék idejin ifjabbik a mesterek között tartozik a gyertyákat meggyújtani.

A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Hagyományőrző helyeken alig veszik észre, ami pedig egyébként nehezükre esik: a korai fölkeléssel, a hóval, faggyal járó áldozatot. A havat különben még a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni, de ezért e korai munkáért sem zúgolódik senki. Nagyzsámon (Jarnul Mare) ádventben a gyerekek hajnali harangszóval kelnek. Megjelölt helyen gyülekeznek és házról házra járva költögetik csengővel és énekszóval az alvó híveket, hogy idejében odaérjenek a hajnali misére. Utolsó nap mindenűn kapnak valami ajándékot, amelyen aztán igazságosan megosztoznak. Nagymányok német faluban a hajnali misékre kirendelt ministráns és orgonafújtató fiúk régebben az iskolában háltak, hogy a korai szolgálatot el ne aludják.*

A katolikus Csíkban régebben a betlehemes játékot is előadták a hajnali misén. Csak így indultak a falu házaiba betlehemezni.*

A hajnali mise sejtelmes varázsához még a századforduló táján is sok hiedelem fűződik. Számos erdélyi magyar helyen* azt tartják, hogy rorátétemplomozás alatt be kell zárni minden ajtót, ablakot, különösen pedig az ólat, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltve, a rendkívüli időben történő harangozás elől emberi és állati hajlékokba húzódnak és ott kárt okoznak. Főleg a teheneket szokták megrontani.

A fiatalságot is megfogja a hajnali miséből kicsendülő bizakodás, hiszen az ifjú szívek várakozása és ádvent hangulata közön olyan nagy az egyezés. Az Alföldön ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy mézet eszik a lány, hogy édes legyen a nyelve, és így minél előbb férjet édesgessen magához. Máshol az első hajnali misére való harangozáskor a férjhezmenendő lány a harang köteléből kis darabot igyekszik szakítani és azt a hajfonópántlikájába varrja, s a hajában viseli, hogy farsangkor sok kérője legyen.*

A szerelmi varázslat igazi ideje, hathatós napjai: Szent András, Borbála, Luca, Tamás, beköszöntőül Katalin szintén ádventba esnek, amely egyúttal a téli napfordulat időpontja, a természet újjászületésének előkészítése, az embersors folytonosságának kozmikus szolgálata.

Az advent népszerű szentjeihez fűződő profán hiedelmek jó részének semmi köze az illető szent életéhez, legendájához. Az éjszakák mostanában a leghosszabbak, tehát ez az időszak varázslatra a legalkalmasabb. Minthogy pedig az Egyház ajánlja a szentek segítségül hívását: a néphit a maga mágikus várakozásait vonatkozásba hozza az említett napok szentjének nevével és hatalmával, azonban nemcsak a vallás tanítása és ajánlása szerint kéri közbenjárását, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.

Képtalálat a következőre: „bálint sándor karácsony húsvét pünkösd”

*

Képtalálat a következőre: „aprószentek”

Aprószentek

Aprószentek (dec 28.) a betlehemi gyermekgyilkosság emlékünnepe.

Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket a kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően, Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendőlt: kiáltás hangzik Rómában, hangos sírás és jajgatás Ráchel siratja fiait és vigasztalódni nem akar, mert nincsenek többé (Máté 2, 16-18).*

Aprószentek napját legkésőbb a XI. századtól kezdve az alszerpapok és a templomi gyermekkórusok tagjai is megünnepelték. Ez már a vigilián, a vesperas után megtörtént, magán az ünnepen pedig körmenetük volt, élén a tőlük erre a napra megválasztott gyermekpüspökkel (episcopus puerorum), akinek most joga volt a felnőtteket vizsgáztatni és jutalmazni, büntetni.

A szertartást Hartvik győri püspök XI. századbeli Agendája* is tartalmazza: vesperas után az összesereglett gyermekek közül kettő a pulpitusra lép és ezt az antifonát énekli: Sinite parvulos venire, azaz: Engedjétek a kisdedeket hozzám jönni… Erre a többiek is csatlakoznak a kórushoz, énekelvén: Centum quadraginta quatuor milia… vagyis: Száznegyvennégyezren… Ez az officium infantum a gyermekek ünnepélyes körmenete, végén pedig megáldása volt.

Az egész tréfás-komoly szertartás a XIII. század táján Miklós napjára tevődött át.* Az Aprószentek egyrészt a betlehemezésnek számos helyi változatába kerülnek bele, másfelől a Heródes-játék kialakulását segítik elő. Mindezekről a megfelelő helyen bővebben is szólunk.

Az ünnepet misekönyveink kezdettől számontartják. Antifónáit dallamostul a XII. századbeli Codex Albensis is megörökíti.*

Aprószentek-oltára volt (1485) Orosztony falunak.*

Az Aprószentek számát jámbor túlzással, de a Jelenések könyvére támaszkodva már a középkor, de a mai játékos néphagyomány is száznegyvennégy-ezerre becsüli. A Winkler-kódex* egyik Mária-énekében olvassuk:

Ó te kegyös kis kerál
És igön nagy Isten,
Ez velágra sziletvén
Apródokat győjtél:
Száz és negyven négy ezer.
Kiket től mind vitézzé
És megkoronázád
És előtted bocsátád
Ilyen édös seregöt
A mennyei udvarban.


Legendájukat a Debreczeni-kódex* így adja elő:

Az aprószent mártírok Erodes Askalonitától ölettenek meg… A három szent királyok eljutának Jeruzsálemben és kezdék a városba kérdöznie, hol volna az újonnan sziletött király. Kit meghallván az Erodes, igen megszomorodék rajta. Félvén azon, hogyha királyi nemből a zsidóknak királya sziletött volna, felnövén, őtet mint idegönt országából kivernéje. Kezdé azért a három szent királyokat erre kérnie, hogy ha megleli a sziletött királyt, neki es megmondják, hogy ő es tisztölhesse, és megajándékozza. Kit maga immár meggondolt vala elveszteni.

Mikoron a sziletött gyermök uronkat meglelték és imádván megajándékozták volna a három szent királyok, más úton térének az ő országokba, angyalnak jelöntéséből. Minek okáért Erodes vélvén, hogy a királyok megcsalatkozván a csillagnak látásából szégyönlötték volna hozzája kérésöket, megcsendesödék lölkébe és nem keresleté oszton a sziletött királyt.

De meghallván a pásztoroknak dolgát, hogy mely nagy fényösséggel jelönt volna nekik az angyal és hogy imádták volna a születött királyt, kit a három királyok keresnek vala, és melyeket a szent Simeon próféta és a szent Anna asszony magasztalt vala. Igen megijede, s ottan megérté, hogy a három királyok őtet megcsalták volna.

Ottan tanácsot kezde a Betlehembe való gyermököknek halálokról tartania, hogy akit meg nem tudhatott vala, azokkal egyetömben elveszthetnéje. De miért semmi tanács nincsen az Úristennek híre nélkül, ezönközben immár szent József asszonyunk Máriával Úr angyalának jelöntéséből a gyermök Jézussal Egyiptomba futott vala és ott lakozék hét esztendeig, míg e gonosz Erodes kimúlék ez világból.

Mihelyön uronk Jézussal Egyiptomba leropolim nevű városba jutának, azonnal mind egész Egyiptomba a bálvány istenök elkövettetvén, lehúllának. Ott a városnak kívüle egy fa vagyon, mind ezideiglen, mely persidisnek neveztetik. Kinek ha levelét vagy gyümölcsét, vagy héját valamely kórnak (betegnek) nyakára kötik, ottan meggyógyul vele. E fa, hogy asszonyunk Mária, uronk Jézussal Erodes előtt a városba megjön vala, asszonyonknak s uronknak mind földig lehajolva, tisztölé. S mikoron azért gondolkodnéjék Erodes a betlehemi gyermököknek levágatásáról, a császár Rómába hívá, hogy az ő fiainak, kik bevádolták vala, meg felelne. Amikoron a Tarson városnak határán mene, megtudá, hogy a városnak hajóin költenek volna által a három szent királyok, melyeket annak előtte ezör esztendőnél többel megprófétált vala Dávid… Jeruzsálembe térvén, a betlehemi gyermököket két esztendősöktől fogva csak egy napi gyermökiglen is mind levágatá… Makrobius mondja… miképpen az Apokalipsisben vagyon, száznegyvennégyezör ártatlan gyermököt ölettetött meg uronk Jézusért Erodes…

Aprószentek napjához fűződő, országszerte ismeretes és aprószentekezés, vesszőzés, mustárolás, korbácsolás és más neveken emlegetett szokás, amelynek liturgikus gyökereit Radó Polikárp tárta föl.* A jászai premontrei prépostság egyik XIV. századból származó kéziratában olvasható a benedictio virgarum. Egy szintén premontrei, XV. századi kézirat szövege:

Domine Jhesu Christe Filii Dei vive bene + dicere et sancti + ficare digneris virgas istas sicut benedixisti tres virgas Moysi prophetae tui in terra Egypti sic et istas virgas bene + dicere et sancti + ficare digneris tua benedictione coelesti, ut quicunque ex tuis famulis ab istis virgis signati fuerint, tua benedictione repleantur, Per Christum dominum nostrum Amen.

Ismeretes még egy 1528-ból származó változat is, ezzel a hozzátétellel: Erodes iratus accidit multos pueros in Betlehem Judae in civitate David, David, David. Et sic assignantur. Nyilván a Dávid szó ismétlésekor történt a vesszőzés.

Ezzel szemben Temesvári Pelbárt már keményen megrója a szokást.* A protestáns Szkhárosi Horváth András is teljes elítélésben részesíti (1544):

Istenünk azt mondja, hogy ünnepet szentelj,
De Szent István napján pápa zabot szentel,
De Szent János napján jó borokat szentel,
Aprószentek napján nagy sok vesszőt szentel.*

A korbácsolás az újesztendei szerencskívánásnak archaikus fajtája. A zöld ág az élet ősi szimbóluma. Egyfelől a betegség szellemét akarják vele távozásra kényszeríteni, másrészt pedig nem más, mint analógiás varázslat. Célja nőknél a termékenység, gyermekeknél a növekedés elősegítése: amint a fának is évről évre új hajtásai vannak, éppen úgy gyarapodjanak a megvesszőzöttek is.

A szokás a római Lupercalia-ünnepek hasonló eljárásában gyökerezik, de valamilyen formában minden primitív népnél megtalálható. Aprószentek napjához bizonyára azért rögződött, mert a betlehemi gyermekgyilkosságban is eleven a verés képzete.

A verés, vesszőzés mágikus-liturgikus világából hazánkban és Európában egyaránt színes népszokások sarjadtak, amelyek játékosságukban is sokat megőriztek a hagyomány archaikus, komoly célzataiból.* Bemutatásuk, felsorolásuk eltérítene bennünket könyvünk szándékaitól, de az egyházi összefüggések miatt szemelvényesen mégis idéznünk kell belőlük.

A szokás egyező célzat, hasonló vonások ellenére is természetesen vidékenként sok jellegzetességet mutat.

Az archaikus, biblikus szellemű Székelyföldön a múlt században beköszöntőül* az evangéliumi esemény tekintélyére és példájára hivatkoznak:

Föltetszett a csillag üdvösség Urának,
Az emberi nemzet dicső királyának,
Amely csillag után három szent királyok
Nagy fáradság után Betlehembe jutának.
Az egek királyát dicsérék s imádák,
Dicső ajándékkal őtet magasztalák,
Amelyet Heródes le is fejeztetett,
Száznegyvennégyezer ártatlant megölettetett,
Hogy azzal királyi trónját megmentse,
Lelkünknek királyát le fejeztethesse,
De mindjárt az angyal Józsefnek jelente,
És azt parancsolá, hogy Jézust felvegye,
Máriával együtt Egyiptomba vigye,
Hogy azzal Heródes dühét elkerülje.
Mi is számosabban szent tiszteletére
Kövessük példáját örök emlékére:
Kívánom magukkal, számos esztendőkkel.

Szintén Csíkban szép meggy-, nyír-, fűz- vagy más ágakból font és piros szalaggal átkötött vesszőkkel történt a szertartás. A négy-hat tagból álló társaság beköszöntője így szólt:

Örvendetes nagy nap Krisztus születése,
Melyben Szent István életét végzette,
Szent János pediglen példáját követte,
Mi is elindulánk Heródes nyomdokán,
Akarván követni, de nem fegyverekkel,
Hanem szép termő ágakkal szenteljük ünnepét.

A végén még ezt mondják: egy kis tormát hoztunk, ha megengednék, hogy elosztogathassuk. Értik rajta a vesszőiket. A háziak felelete:elfogadjuk tormájukat, ha nagyon erős nem lenne.*

A hagyomány leggazdagabb változatokban, színes szintézisben talán a Szigetközben virágzott, megőrizve, fölidézve a legénycéhek hajdani világát is.*

A csallóközi Szentmihályfán (Michal na Ostrove) Aprószentek napján a legények vesszőből jó erős korbácsokat fonnak és a végére csomót kötnek. A nap reggelén a templomajtótól a falu közepéig sorfalat állanak. Főleg a fiatalokat vesszőzik meg, és a javakorbelieket. Az öregeket nem bántják. Vesszőzés közben vigasztalásul ezt mondogatják: egészséggel, üdvösséggel, több jóval, kevesebb rosszal. Keléses ne legyen a helye.

A budaőrsi németek körében is virágzott a vesszőzés (Aufkhindln). Korán reggel, amikor a gyerekek még aludtak, az apjuk vagy édesanyjuk, esetleg a szomszédasszony a borbálaággal vagy az ünnep előtti pénteken vágott gyümölcsfavesszővel megveregették a lábukat, efféle szavakkal: friss légy, egészséges légy, ne bántson a veszett kutya! Valamikor a jószág vesszőzéséről sem feledkeztek meg.*

Torbágyon a pásztor karácsonykor körülhordozott vesszőcsomójából kihúzott ágakkal járnak a gyerekek házról házra: ezekkel korbácsolnak.

A vesszőzésnek más módja a mustármag kérése, osztogatása. Az egész szegedi nagytájon, így Alsóvároson, Tápén, Algyőn, Újkígyóson, Törökkanizsán az édesanya gyanútlan gyerekét el szokta küldeni a szomszédba, rokonokhoz mustármagot kérni. Itt nyírfavesszővel, bottal, esetleg nyújtófával megverték őket, hogy gilvásak ne legyenek. Utána ajándékkal engesztelték meg.

Székelyföldön, Csíkszentgyörgyön (Ciuc-Singeorgiu) a vesszőzők e szavakkal állítanak be: egy kis mustármagot hoztam, el szabad-e hinteni?* Székelykocsárdon a mustármagért küldött gyereket az ágy alá bújtatták, hogy onnan hozza ki. Nem talált semmit. Előbújva, szalaggal átkötött nyírfaseprő fogadta, megverték vele. Végül almát, diót kapott engesztelésül. A mustármagozás nyilván még sokfelé ismeretes.

Nem kétséges, hogy a szokásnak ezt a változatát a mustármagról szóló evangéliumi példázat (Mt 13, 31) ihlette: az Isten országa hasonlatos a mustármaghoz, amely kisebb ugyan minden magnál, mégis hatalmas fává nő, és az ég madarai raknak rajta fészket. A gyermek is növekedésében hasonlítson a mustármaghoz, hiszen arra hivatott, hogy vele is teljesedjék Isten országa.


Kapcsolódó kép