Payday Loans

Keresés

A legújabb

Toldi 2.0 PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. december 14. csütörtök, 11:10

Toldi 2.0

2009. január 31.

Több mélymagyar mókamester nemzetféltő kritikáját olvastam ezzel a könyvvel kapcsolatban, igen tanulságos olvasmány volt valamennyi. Olyannyira, hogy az azokból elcsent gondolatmenetet követve szeretnék mindenkit rábeszélni erre a kötetre.

hirdetés

 

Arra gondoltam először, hogy a Toldiról felesleges írni, hiszen Arany János

elbeszélő költeményét még az is ismeri, aki soha nem olvasta/tanulta. Az

illusztrációkkal amúgy sem lehetne párba állítani a szöveget, hogy

egyenrangú alkotásként a különös átfedéseket megvizsgáljam, mert a

költemény szükségszerűsége nevetségessé tenné a grafikák esetlegességét.

A Toldiból egy van, kommentálni pedig mindenki tudja, akár rajzokkal is.

Arany ebben a leosztásban a megkerülhetetlen és átugorhatatlan nemzeti

monolit szerepét játszhatná el. A szerző szent, a mű sérthetetlen. De akkor

mi szükség van illusztrációkra, ráadásul egy magasan jegyzett festőművész

kiemelten kezelt illusztrációira? És hogyan változott a Toldi a XIV. század

fenegyerekének történetévé? Több online könyvesbolt polcán ezzel az

alcímmel szerepel a könyv. Ez árnyalja némileg a képet, mintha magyarázat

és kommentár szükségeltetne az eladáshoz vagy a megértéshez. Előbbi

esetben nincs különösebb probléma, jó bornak is kell a cégér, Arany Jánost

is fel lehet pörgetni, lefenegyerekezve Toldi Miklóst, ez belefér. De ha a

mellékelt ábrák az olvasást és/vagy az értelmezést segítendő kerültek bele

a könyvbe, akkor nagy a baj. Hiszen így vagy a költeményről kialakult

totális elképzelésünk hibás, vagy a magyar társadalom kizárólag

funkcionális analfabétákat és kulturálatlan nyelvrontókat nevel. Persze egyik

állítás sem állja meg a helyét, hiszen a kommentár szükségességéből nem

következik sem a nagy nemzeti alkotást leértékelése, sem az

olvasóközönség műveletlensége. 

Több mélymagyar mókamester nemzetféltő kritikáját olvastam ezzel a

könyvvel kapcsolatban, igen tanulságos olvasmány volt valamennyi.

Olyannyira, hogy az azokból elcsent gondolatmenetet követve szeretnék

mindenkit rábeszélni erre a kötetre. Lássuk először is a mindenható

hagyományt! Arany János hatalmas életműve tekintélyt parancsoló, ám

amíg egy szakember szemével nézve művei tökéletesen kiállták az idő

próbáját, addig laikus (mondjuk naiv) olvasóként tekintve sokszor a

nyelvezet és a szerkesztésmód élvezhetetlenné teszi az alkotásokat. Mi a

helyzet ebben az esetben? Mérjük magunkat a művekhez és találtassunk

könnyűnek, vagy hajítsuk el a klasszikusokat és fanyalodjunk rá a lektűrre?

Az élvezet és a hagyománytisztelet ritkán fér meg egymás mellett,

(leszámítva a perverz régi magyar irodalom fanatikusokat) a kérdés csak az,

hogy a megváltozott környezetben számít-e még a mű „eredeti” értéke,

vagy csak a rohanva olvasó befogadó számít, aki minél gyorsabban és

intenzívebben kívánja letudni a szöveget. Vagyis, hogy szükség van-e

irodalmi hagyományra? Különös, hogy amikor drámai szövegeket

újrafordítanak, az senkiben sem kelt megütközést, míg egy dióhéjban

összefoglalt nemzeti klasszikus vagy egy illusztrációkkal ellátott Toldi

kicsapja a biztosítékot. Érdekesen álszent a hagyományra oly érzékeny

közönség. Mert mi célja lehet az olvasásnak (és egyáltalán a művészi

alkotások befogadásának), ha nem az újraalkotás: létrehozunk magunkban

valamit egy műalkotás által, ami addig nem, vagy nem úgy létezett; egy új,

addig számunkra is ismeretlen világot teremtünk. Ehhez azonban megfelelő

művészi alkotásra van szükség, amely hozzásegít bennünket az élményen

keresztüli tapasztalásra. Vannak persze kötelező olvasmányok, de az

intézményesített esztétika nem biztos, hogy megváltoztatja a befogadók

véleményét, sőt. A hagyományt is magunkban kell újratermelni, és ha

ehhez a klasszikusok újraértelmezésére van szükség, ám legyen.

Ettől Arany János nem lesz kisebb költő, egy képregényesített Toldi nem

gúnyolja ki az életművét, és ami a legfontosabb, az olvasóközönséget nem

értékeli le, ha az illusztrációkkal gazdagított költeményt szívesebben veszi a

kezébe, mint az Arany Összes második kötetét. Az a vicc az egészben, hogy

a nagy klasszikusok nagy elbeszélései réges-régen elvesztették korábban

kiharcolt pozícióikat, manapság, amikor mindenki mindenről véleményt

alkothat a kánon fogalma mást jelent, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt,

ebből az értelmezői közegből miért éppen magukat a műveket zárnánk ki?

Nem szeretném relativizálni az irodalmat, nem hiszem, hogy minden

egyaránt lehet értékes és szemét, hogy a művészi pozíciók (hierarchia)

teljesen feleslegesen alakultak volna ki, és nem hiszek az egyre divatosabbá

váló, meghökkentően hatásvadász fikázó kritikákban sem, amelyek csupán

a műről feledkeznek meg. Ahogy most ez a szöveg is, jöjjenek tehát az

illusztrációk!

Vojnich Erzsébet képei úgyis minden elméleti megfontolást háttérbe

szorítanak. Elsőre, messziről nézve nekem nagyon bejött a kevés de

határozott vonallal életre keltett Toldi Miklós. Aztán közelebbről, olvasás

közben kicsit soknak tűnt a minden egyes ének elé beszúrt egész oldalas

rezümé, ebben a fázisban sokkal barátságosabbnak találtam az énekek

végén szereplő egyetlen grafikát, ami mindig az aktuális részre vonatkozó

legjellemzőbb kép megismétlése, az ének összefoglalásaként. Pláne, ha a

kis képregényes buborékba szöveg is került: az egyik oldalon Arany veretes

sorai, a másikon egy rajzemberke fejéből kinövő léggömbbe beírva, hogy

„felmegyek Budára”. De aztán lassan megszoktam, sőt, egészen vonzó

megoldásnak tűnt a félelmetesen gazdag nyelvezetet összevetni a

lényegesen kevesebb eszközzel dolgozó illusztrációkkal. Mintha ebben az

esetben a kevesebb tényleg több lenne. A grafikák képesek úgy beépülni a

Toldi szövegébe, hogy közben megőrzik saját autonóm művészi jellegüket,

de ugyanakkor sikeresen kommentálják is a költeményt. Érdekes kiadvány

ez a Toldi, különösen az illusztrációk kiemelt szerepe miatt, de  minden

kötelező ellenérzés dacára szükség van ilyen újraírásokra.


Arany János: Toldi – Vojnich Erzsébet illusztrációival, Magvető, 2008, 84 oldal, 2990 Ft

 

(További illusztrációk a Galériában.)

 

Anselmoo

LAST_UPDATED2