Payday Loans

Keresés

A legújabb

A KENYÉR-LESŐK
A boldog élet bölcselete és poézise
2017. december 11. hétfő, 08:02

Arthur Rimbaud

A KENYÉR-LESŐK

A téli hóba, téli ködbe

a széles pincelyukra dőlve

áll öt gyerek.

Feszült inakkal lesve, térden

bámulják, hogy süti a pék benn

a kenyeret...

Erős, fehér nagyizmú karja

a tűzre rakja, magcsavarja.

Láng ég alól.

 

Hallják pattogni a kenyérkét,

aztán a mosolygós, kövér pék

egy dalt dalol.

 

Mind kuksol ottan, egy se moccan

és a pirosló lyukra hosszan

néznek kivül.

 

S ha holmi gazdag dáridóra

a szőke, illatos cipócska

végre kisül;

 

s a füstlepett gerenda alján

dalolni kezd a drága, halvány

kenyér-darab;

 

és száll a tűz-ajtón az élet,

bús, árva lelkük is feléled

a rongy alatt.

 

Ruhájukat a dér befújta,

de ég szemük, és élnek újra.

S csak néznek ők.

 

Rózsás orruk a rácsra nyomják,

s dalolnak látva ezt a pompát,

bús fény-lesők.

 

Imát dalolnak epedezve

s úgy lehajolnak a kemence

szent fényinél,

 

hogy szétreped rajtuk a nadrág,

s elkapja lengő ingök alját

a téli szél...


(Fordította: Kosztolányi Dezső)

Szélkiáltó együttes - A kenyér-lesők (Rimbaud - Kosztolányi) - YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=gCjf7502Qs4
2010. jún. 25. - Feltöltötte: Pecs2010ECOC
2010. június 20. Pécs, Dómtér Arthur Rimbaud: A kenyér-lesők (Kosztolányi Dezső fordítása) című versét ...



A vers még három fordításban:
********

 

Képtalálat a következőre: „éhes gyerek régen”

 

1. A MEGHÖKKENTEK

-.-.-.-.-.-.-.-

Feketéllőn hóban, homályban,

a pince fénylő ablakában,

faruk kerek,

 

öt kicsi térden leskelődve

nézi, hogy készít a Pék szőke,

nagy kenyeret.

 

Látják nagy, fehér karját, éppen

szakít egyet a szürke pépen

s láng-lukba tol.

 

Hallják, hogy sül a jó kenyér ki.

A kövér mosolyú Pék régi

nótát dudol.

 

Az ölmeleg, piros luk mellett

kuporognak, hol száll a szellet,

egy se mozog.

 

Majd mikor lakomára készen

cipót kiveszik a résen

s a füstfogott

 

gerendák alatt a befröcskölt

cipók fölzengenek s a prücskök

a padlaton,

 

hogy életet leheli e langy luk -

lelküket elbűvölik rongyuk

alatt nagyon.

 

Úgy érzik, igen-igen élnek,

a zúzos Jézuskák, szegények,

mind, amikor

 

bedörmögnek a résen s rózsás

állat-orrocskájuk a vasrács

rudjára forr,

 

midőn úgy sírnak, mint a barmok

s úgy görnyednek a megnyilt csarnok

fényeinél,

 

hogy mindnek szétreped nadrágja

s kilógó ingüket babrálja

a téli szél.

 

(Fordította: József Attila)

 

Képtalálat a következőre: „régi pékség”

2. PÉKMŰHELY ELŐTT

-.-.-.-.-.-.-.-.

A hóban és ködben, setéten,

kidülledt farral, pince-résen,

mely fénybe ég,

 

öt aprószent vigyázza térden,

hogy sül a szőke, nagy kenyér benn,

süti a pék.

 

A tészta lágy, seszin csomója

billen, a rőt sütőbe tolja

a pőre kar.

 

A jó kenyér pattogva sül benn,

dunnyog a pék száján derülten

egy régi dal.

 

Ők csak gugolnak, egy se moccan,

anyás meleggel és pirossan

süt ki a fény.

 

S ha holmi dús éjféli torra

kisül a friss csipócska sorra

a láng ölén

 

s a jószágban zengnek a füstös

vén gerendák alatt a tücskök

s a kenyerek,

 

e fült odu nekik az élet,

s rossz rongyaik alatt a lélek

föl-fölremeg,

 

boldogok ők itt újra, vásott

toprongyosok és zuzmarások,

kis Jézusok,

 

a rácsra képpel rátapadnak

s rózsálló, pötty szájuk az ablak

résén susog

 

révült imát - s ugy leborulnak

a pincelyukra, hol az Urnak

tűz-mennye süt,

 

hogy kireped nadrágjaik alja,

s a téli szél cibálja-falja

kis pendelyük.

 

(Fordította: Kardos László)

 

Képtalálat a következőre: „régi pékség”

3. RIADTAK

-.-.-.-.

Feketén a hóban, a ködben

a fénylő pinceszelelőben

faruk kerek,

 

- nyomorúság! - öt kicsi, térden,

nézi, hogy késziti a pék lenn

a kenyeret.

 

A szürke tésztát megsodorva,

látják, egy izzó lukba tolja

a pőre kéz.

 

Hallják, amint a jó kenyér sül.

A pék arcán bő nevetés ül,

úgy fütyürész.

 

Egy se moccan, odatapadnak

s szívják a rőt, ölmeleg ablak

jó illatát.

 

Mikor, tán esti vigalomra,

kiszedik mind a zsemlyeforma

cipók sorát,

 

s a füstfogta gerenda s négy fal

árnyában dalt zeng a kenyérhaj

meg a tücsök:

 

hő létet ont e pincemély itt,

s rongyuk alatt ujjongni érzik

lelkük ők,

 

s úgy föltolul bennük az élet,

hogy dérvert Jézuskák szegények,

kis rózsaszin

 

orruk nekinyomva a vasnak

bedünnyögnek kábán az ablak

rácslukain,

 

csöpp állatkák, imát rebegnek

s oda dőlnek, honnét e mennynek

friss fénye süt,

 

oly mélyen, hogy nadrágjuk szétmegy,

s leng ütemén a téli szélnek

a pendelyük.

 

(Fordította: Rónay György)

Képtalálat a következőre: „régi pékség”