Az eltüsszentett birodalom
Lukácsy Sándor
Fenn a Bükkben a Szalajka-völgy kis tavának partjára vastáblát állíttatott az egykori földesúr, ma is ott van még, emlékül, rajta felirat: „Tilalmas a halászat, ebatta.” Hasonló tábla fogadja a nézőt Banovich Tamás filmjének kezdetén, hasonló felirattal: „Királyi terület. Itt minden tilos.”
Határtábla ez: egy mesebirodalomé. Meseország lakói a szokásosak: a király (Timár József), egyszerre gőgös, kegyetlen és pipogya; óriási udvartartás, nevetségessé torzult jellemhibák cégéreinek hordozói, falánk főméltóságok, gyáva katonák és természetesen a hóhér; a másik oldalon: a leleményes és bátor pásztorfiú (Soós Imre) és segítőtársa, a konyhai kukta, két népfi tehát (megkettőzött Ludas Matyi); közbül: az aranyhajú és romlatlan királylány (Krencsey Marianne), a mesejáték küzdelmeinek tétje, őt kell megmenteni a burkus herceg tolakodó szándékától. A személyzet együtt van tehát, mi kell még? Egy indító ötlet: a király parancsa, hogy valahányszor tüsszent, országának minden lakója az egészségére kívánja, különben halál fia. Kell persze egykét engedetlen, különben nincs cselekmény, nincsen feszültség: az udvari bölcs, nagy tudományával alantas udvari szolgálatra kényszerítve (némiképpen a Tragédia Keplerének rokona tehát): őt hamarosan kivégzik, s átveheti szerepét az igazi népi hős, a pásztorfiú, aki aztán a pokolba küldi – pontosabban: egy feneketlen kútba ugratja – királyostul az egész úri kompániát. Mi kell még? Egy cigány tánckar, szemnek tüzes gyönyöre; egy medve, mely ahelyett, hogy szétszaggatná a pásztorfiút, kieszegeti az udvari lakoma tálaiból a borsószemeket; kell egy csodafurulya, enélkül nem megy, még egy népi hősnek sem, a furulya hangjára mindenki táncra perdül (akárcsak Vörösmarty tündérsípjára a Délsziget élővilága), s tánc közben ugyebár nem lehet üldözni, vívni, letartóztatni, kivégezni; végül kell néhány szál zöldhagyma, hogy a királylány egyszerre szerethesse meg az addig nem ízlelt paraszti ételt és a pásztorfiút.
Ami az ötletekből összeáll, szokványos és jámbor mesetörténet, elvégre egy mesehős nem pusztulhat el a medve körmétől, s a királylánnyal sem ülhet nászt holmi burkus herceg. Rákosi és cenzorai, akik kötelezően írták elő az irodalom számára a népi hősöket, voltaképpen örömmel fogadhatták volna ezt a történetet, a népfi épületes diadalát, ámde ez a társaság, mihelyt beült a hatalomba, medve- és burkuspárti lett, az ügyefogyott és zsarnok királyban, noha ez nem is kopasz, valakire rá lehetett ismerni, és Banovich Tamás filmjét, mely Török Tamás meséjéből 1956-ban készült, azonnal betiltották.
Rákosi epigonjai a tilalmat néhányszor (még a minap is) megismételték, így aztán a film csak most kerülhetett közönség elé. A film romlékony műfaj, divatjai, kifejező eszközei gyorsan változnak, és harmincnégy év alatt egykor sikeres művek is megkophatnak, hát még egy kedves kis mesejáték. A megkésett bemutatásnak így is van értelme és haszna. A kötelező erkölcsi jóvátételhez tanulság járul.
Mintha időgépben ülnénk. Élőként láthatunk nagy elköltözötteket, mint Timár József, Soós Imre és mások, s élőben láthatunk egy stílust, mely ideig-óráig dívott, aztán behullott a történelem feneketlen kútjába. Bizonyos, hogy sem Banovich Tamás, sem operatőrje (Illés György) és dramaturgja (Bíró Yvette) nem akartak szocreál filmet csinálni: amit csináltak, mégis magán viseli e stílus tojáshéjának darabjait. Ebben a filmben minden bőséges, harsány és rikító. Lombikok sokasága a bölcs laboratóriumában: kevesebb több lett volna; Krencsey Marianne parókája szőkébb a szőkénél; a cigány tánckar csizmái (!) ragyognak, mint megannyi velencei tükör; a színészek játéka szájbarágós és naturalista; szegény Soós Imre akkora cifraszűrben terelgeti hétköznapi birkáit, hogy azzal az ő sugárzó ifjúi szépsége sem tud megbirkózni, hisz alig bírja a válla. Sehol egy jelzés, sehol egy árnyalat, folyvást a „minden meg lesz mutatva, minden meg lesz magyarázva stílus. Engels szerint az eszmeújítások a meglévő szókészlettel fejezik ki mondanivalójukat, a kezdődő polgári civil kor vallási viták köntösét öltötte magára.
A film végén újra a határtáblát látjuk, megváltozott felirattal. A tiltás áthúzva, helyettük új szavak. „A zsarnokságnak vége.” Ez férfias és egyenes beszéd volt, elismerés jár érte.
Ámde a zsarnokság előbb ér véget az ország dolgaiban, és csak később a stilisztikában. Legyünk türelmesek.
*
Betiltott filmek és cenzori melléfogások
2008. április 1.
Az 1945 utáni magyar filmművészetet a politikával való folyamatos hadakozás jellemezte. A kádári cenzúra egyaránt lesújtott minden alkotóra, aki egy kicsit is bírálta a fennálló rendszert. Az 1956-ban készült Eltüsszentett birodalom például látszólag ártatlan mesefilm volt, de mivel túl sok volt a hasonlóság a király és Rákosi Mátyás közt, ezért a szalag évtizedekig dobozban maradt. Bástya elvtárs kalandozásai a magyar filmiparban a Múlt-kor 2. évfolyamának 25. adásában.
A filmeket az ötvenes években sújtotta a legkeményebb cenzúra. Az alkotás sorsa már a forgatókönyv stádiumában megpecsételődött, ezért ebben a korszakban nem találunk túl sok betiltott filmet, mert azok általában el sem készülhettek. Ez alól a Várkonyi Zoltán rendezte Keserű igazság, Kalmár Tibor filmje A nagyrozsdási eset és Banovich Tamás első nagyjátékfilmje Az eltüsszentett birodalom jelentenek kivételt.
A Keserű igazság az 56-os forradalmat megelőző feszült hangulatban forgott. Megrázó kordokumentum, mely egy a korabeli sajtóban megjelent cikk alapján készült. A történet egy tragédiával végződő erőltetett építkezést mutat be. A rendező ebben az alkotásában az erőszakos iparosítás kritikáját fogalmazza meg. Ebből a radikális filmből a cenzúra nem tudott mit kivágatni, ezért 30 évig dobozban maradt: 1986 októberében a forradalom 30. évfordulóján mutatták be.
A legtovább Banovich Tamás első nagyjátékfilmje, az Eltüsszentett birodalom maradt dobozban. A Kádár-rendszer több mint három évtizede alatt ötször tiltották be. A rendező sokáig nem értette, hogy miért vívta ki a cenzorok haragját ez a látszólag ártatlan mesefilm. A férfit a mű elkészítése után 9 évre eltiltották a filmezéstől, segédmunkásként kellet dolgoznia egy roncsládagyárban.
Varga Balázs, filmtörténész szerint "a Rákosi korszakban csak 2 T volt, valamit vagy támogattak, vagy tiltottak. A tűrt zóna nem létezett, mert az előzetes cenzúra nem is engedte elkészülni azokat a filmeket, amelyek problematikusak lehettek. A Kádár korszakban viszont az a legizgalmasabb terület, hogy hol húzódnak a határok a tűrt és a tiltott filmek között. Soha nem készült dokumentum arról, hogy ezek hol vannak".
Évekig ezen a határon mozgott Bacsó Péter kultuszfilmje, A tanú is. A filmet a forgatás közben gyakorolt presszió után 1969-ben végleg betiltották. Pozsgai Imre ekkor a Bács-Kiskun megyei pártbizottság ideológiai titkára volt. Mai emlékei szerint szívügyének tekintette, hogy a film közönség elé kerüljön. A filmet - a tiltás ellenére- ún. klubvetítés formájában évekig vetítették különböző rendezvényeken. Moziban először 1977-ben játszották. Ezt is Pozsgai engedélyezte, már kultuszminiszterként
*
Az eltüsszentett birodalom
színes, magyar mesefilm, 81 perc, 1956
Élt egyszer, valamikor Nekeresd-országban egy gonosz és ostoba király. A birodalom félt a királytól, a király a birodalomtól. Katonák vigyázták éjjelét-nappalát. Akik kihívták haragját, azokat az udvari medve elé vetették, vagy a feneketlen kútba dobták. A rettegő király különös törvényt hozott. Aki nem mondta, hogy "adjonisten, egészségére!", amikor eltüsszentette magát, halállal lakolt. Az udvari csillagjós rossz hírrel sietett a királyhoz. Rábukkant arra, aki mindenkinél bátrabb, még a királytól sem fél: egy szegény juhászra. Vitték is a legényt a király elé, ő pedig magával vitte csodafurulyáját.
Az eltüsszentett birodalom ártatlannak látszó mesefilm, de néhány motívuma megannyi célzás, mely különleges jelentést sejtet. Nem meglepő tehát, hogy a film 1956 augusztusára tervezett bemutatója - minden magyarázat nélkül - elmaradt. A filmet több évtizedes tetszhalálba kényszerítette a politika.
rendező: Banovich Tamás, színész: Soós Imre, színész: Krencsey Marianne, színész: Tímár József, színész: Sennyei Vera, színész: Gyárfás Endre, színész: Csákányi László, színész: Apáthi Imre, forgatókönyvíró: Banovich Tamás, forgatókönyvíró: Török Tamás, zeneszerző: Gulyás László, operatőr: Illés György, operatőr: Varga Mátyás, dramaturg: Bíró Yvett, vágó: Kerényi Zoltán
https://www.youtube.com/watch?v=hCtznd7SmJE
2017. jún. 23. - Feltöltötte: vladaruj
A király kihirdeti: ha eltüsszenti magát, akkor az egész birodalomban azt kell mondani: egészségére. A ...
|
