Eugéniusz: Antiparainesis II.
Hogyan – ne - légy/maradj boldogtalan
Oly jó/rossz korban oly rosszul élő ember
Pokoljáró állatorvosi lovak önismereti tesztje
*
Reviczky Gyula
Schopenhauer olvasása közben
Sötét lapok! komor, nagy eszmék! Igazság, mély, egyhangu bánat. S én hiszem is, de úgy szeretnék Örülni mégis a világnak. Nagy bölcs! olvaslak bámulattal; De bölcseséged nem vigasztal.
Porember, óh, tanuld meg itten, Hogy a teremtés elhibázott. Maradj meg régi bűneidben; Légy hitszegő, kegyetlen, álnok. Légy aljas! bűnre vagy teremtve. Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.
Átkozd anyádat, születésed', Utálatos légy önmagadnak. Zokogj! nagy bűnhödés az élet, S a boldogságnak vágya van csak. Légy koldus vagy a sors kegyeltje: Nyomorra, kínra vagy teremtve.
Fonák, hívságos, ferde minden, Hanem szükséges; ez vigasztal. Szükség határoz tetteidben. Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal! Sorsod előre van kiszabva, Mint sötétedés holdba', napba'.
Urad két óriási zsarnok: A körülmények és a véred. Gyötör a vágy sokszor s akarnod Még sem lehet, te törpe, féreg! Csak hurczolod tovább a vétket, S az önzés balzsamod, reményed.
Nem tudsz te élni, csak hibában. Erőd nincs jónak lenni mindég. Önző vagy s gyáva halni bátran, Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép. Szerencsétlen vagy, gonosz vagy, S élsz bűneidnek, kínaidnak.
Mert együgyűnek lehetetlen Érezni kéjek hevülését. S ha tán eszes vagy, ép' a szellem Csepegteti szivedbe mérgét. Nyugalmadat elűzi kétség. Rab vagy, silány játékszer és gép.
Gőgös sziveddel élsz kinokban, Végetlen önzés lakja mélyét. Tenbűnödet mindenha jobban Beczézed mint a más erényét. S minél kisebb vagy és silányabb, Más ellen annál több a vádad.
Ha buta volnál, mint az állat, Nem volna, hidd el, annyi vétked. Az ész a fájdalom tenálad; Az ész tipor a sárba téged; Mert jámbor erkölcs és a szellem Öröktől két halálos ellen.
Jóság, hüség: önzés, de gyáva. Félt mindig, a ki sosem ártott. Hazugság minden álom ára, Ismerd s utáld meg a világot. Ne gondolj véle: búban, üdvben Nézz hidegen rá, megkövülten.
Keresd az üdvöt nyugalomban, S ne higyj a jóban, szeretetben. A világ legrosszabb a hogy' van S az ember átka véghetetlen. Erénye, üdve, vágya semmi, S legjobb nem élni, nem születni.
Sötét lapok; mély, komor eszmék! Takarjon el most rózsafátyol. A boldogságban én hiszek még, Bár tőlem minden percze távol; S lelkem bár szomorú halálig, Örömre, boldogságra vágyik.
S bár könnyem' látja minden óra, Szivem rajong, szeret, remél még, S illatlehellő, mint a rózsa, Bár eltaposták, összetépték. S ha nem leszek is soha boldog: Szeretek, álmodom, rajongok!
*
Ki vagyok én?
Aki peches ember, mégis mindig a vékony jégre megy
Aki férfiból papucs, miközben angyalkája házisárkány lesz
Aki már huszonévesen naphosszat nyugdíjas évei miatt aggódik
Aki engedi - nemi stb. - életét elgépiesedni, automatizálódni
Aki azt hiszi, hogy a megbocsátás csak egy formula elhadarása
Aki nem hiszi, hogy van bocsánat - örök bűntudat gyötri
Aki elkerüli a büntetést - örökre lelkiismerete kínpadjára vonva
Aki mindent maga akar csinálni: magát bünteti és jutalmazza
Aki megelégszik a puszta vegetálással, növényi léttel
Aki alvás helyett eszik, vagy evés helyett evésről olvas
Aki maga helyett szintén érdekelt barátját küldi udvarolni
Aki bátornak hiszi magát, amikor egy döglött oroszlánt rugdos
Akit manipulált: bőven termő bamba diófája idegen akaratnak
Aki nem ismeri saját gyengéit és kiteszi magát a kísértésnek
Akinek ennyi az önismerete: műlábbal Tarzannak jelentkezik
Aki süketnémaként hasonló társával sötétben veszekszik
Aki nem veszi észre magát: pedig már rég túl van a csúcson
Aki nem adja át a stafétabotot: nevetséges lesz, csapata is veszt
Aki sohase veti le azt a cipőjét, amiben egyszer szerencséje volt
Aki ha egyszer szerencse éri, úgy érzi: már bérlete van hozzá
Akinek fontosabbak a levél helyesírási hibái, mint üzenete
Aki annyira "őszinte", hogy nem ismeri az elemi tapintatot
Aki többet mutat, mint ami van, s ezért folyton megszégyenül
Aki úgy gyakorolja a nyilazást, hogy fia fejéről lövi le az almát
Aki mindenkivel bizalmatlan, csak ellenségének ad ki mindent
Aki a segítőkész Mekk mestert hívja lakását felújítani
Aki akkor se mond nemet, ha tisztességtelen dolgot kérnek tőle
Aki úgy akarja megőrizni talentumait, hogy elássa őket mélyre
Aki rosszul segít: egyszerre veszíti el a kölcsönt és a barátját is
Akinek se Jóistene, se hazája, se otthona
Akinek se kutyája, se macskája - se családja
Akinek nincs Dolga, nem – jól - gyakorolja szent hivatását
Akinek csak fel nem ismert álbarátja/ellensége van
Akinek nincs - a helyén az – esze/szíve: buta/ravasz szívtelen
Akinek nincs egészsége – szellemi, testi és lelki hiánybeteg
Akik eleve, vagy már végleg lemondanak alapdimenziókról
Akiknek nincs humorérzékük/csak a gyilkos gúny, irónia
Akik a lelki hadviselésben, hidegháborúban hősködnek
Aki önként lesz balek birkája a predátor bűnözőknek
Aki az aranyát szarnak veszi, a szart aranynak nevezi
Akik keveset tudnak jól, és sok feleslegeset, károsat
Aki összetöri, vagy nem becsüli az igazmondó tükröket
Aki jó szándékkal kövezi maga s szerettei útját a pokolba
Ki túlterheli magát – kinek léte elviselhetetlen könnyűség
Ki hiábavalóságokra vesztegeti/rabolni hagyja drága életidejét
A heroikus pótcselekvő – még a Földet is megkerüli, pedig…
Aki tüntetően „depis”, vagy – olykor büszke! – szenvedélybeteg
Aki igénytelen, mindenbe beletörődő és meghunyászkodó
Aki az ördögnek hisz, aki sokat ígér, sokat is ad, de ürömöt
Aki kötelességtudatos, de örömtelen, színtelen, unalmas alak
Aki elgépiesedett, az öngyilkos rutinja tartja üzemben
Aki csak vegetál, lézeng, tengődik – vagy életművészkedik
*
A mese, a példabeszéd rólad szól
A baj felismerése a gyógyulás kezdete
Ismerd meg magad és változtass élteden
Lélekbátorság nélkül nincs teljes, boldog élet…
|