|
Nagy Jenciklopédia – kis testamentum
Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek
A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások
I. Nagy Magyar Életszótár – 2.
Arany János
HÍD-AVATÁS
Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
"Egy fiatal élet-remény."
A kártya nem "fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán.
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.
Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
"Uj hid! avatni mind! vigan."
"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
"Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán.
Taps várja. - "Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
"Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
"Én a quaternót elszalasztám!"
"Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig."
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
"Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
"Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
"Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!"
A többi sugdos: "a bolond!..."
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
"Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!"
"Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
"Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton.
"Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!" --
"Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -"
Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.
(1877 aug. 22)
*
Post humusz
„Az élőket mi kutyába vesszük,
Az alkotókba belerúgunk.
De ha meghalt, sírja fölé
Meaculpázva odahullunk.”
Alföldi Géza
*
Vaksötét
Az emberek besötétítik otthonukat,
S bekötik, elrontják, kiszúrják a szemeiket
Vagy büntető kínzásból sötétzárkába zárva…
*
Fekete ország
Minden feketére festenek,
S mindenkin fekete szemüveg van,
Sokan vannak a feketelistán,
És a feketén munkát vállalók…
*
Etikett
1.
Annyi illemszabály vonatkozik az evésre,
Hogy abban már semmi öröm nincs, nem is lehet
2.
A zsebtolvaj, vagy a markecoló
Az etikett szerint öltözött fel az estélyre…
*
Sorshúzás
Egy-két embert
Minden nap kisorsolnak
Életüket a Mammon oltárán áldozva
Minden tízedik embert lelőnek,
Fegyelemerősítő intézkedés…
*
Gondolatolvasó
Kitalálom a titkos vágyad…
Senkinek nem lehet tartósan titka,
Mert gondolatrendőrség folyamatosan üzemel
*
Sikamlós divatáramlat
Egyre több fiatal „fedezi fel” másságát,
A hetero kudarcok után, a korszellemtől hajtva…
(és hozzá még a híres elődök, s bujkálás kalandjai)
*
Perspektíva
Ami messziről kicsinek látszik,
Azt kicsinek is veszi, pedig egy
Elefántcsorda közeleg, dübörög felé…
*
Komornyik szemlélet
Aki csak annyit lát a nagy emberből,
Hogy olyakor éjszaka ruhástól fekszik le stb.,
De meg is van neki róla a rossz véleménye…
(Persze azért sok az olyan „nagy ember”,
aki kicsit közelebbről már egyre kisebb lesz…)
*
Áthelyezősdi
Ha már megismerték
És megszerették a papot, orvost:
Akkor gyorsan jó messzire áthelyezik
(új állomáshelyre, ahogy a katonát, rendőrt)
*
Szellemi fogyatékos
Sok az „öntörvényű” ember –
Fittyet hánynak a gravitációra is,
És ha ezt ép bőrrel megússzák, túlélik,
Akkor a szellemi, társadalmi élet rendjére is:
Neki pl. a grammatika szabályai sem mérvadók…
*
Maga-mentő
Nem ülteti el a magot,
Hetvenszeres termés helyett
Így még az az egy is elpusztul…
(ki menteni akarja éltét, elveszíti azt)
*
Bűnbak
Nincs bátorság az önvizsgálatra,
Helyette lázasan bűnbakot keresnek,
Akire minden bűnt rá lehet olvasni/kenni -
Majd mehet minden tovább a régi rossz vágányon…
*
*
Falurombolás
Szisztematikusan ellehetetlenítik a falut,
Gyarapítják a városi lumpenproletáriátust,
Aki pénzért bármilyen lélekölő munkát vállal,
Akit szellemileg a lakótelepi létforma is leépít,
S akinek a szavazatát olcsón meg lehet venni
*
Underground
Csak a föld alatt
Lehet építkezni és közlekedni
Csak a föld alatt lehet ellenzéki mozgalmat,
Ellenkultúrát szervezni és tartósan működtetni…
*
Lúzer-sorsközösség
Azzal vigasztalod magad,
Hogy az emberek többsége
Rossz helyre, rossz időben születik:
Titkolva-bevallva: életfogytig vesztesnek
(így eleve felmented magad: életed javíthatatlan)
*
Megboldogultak
Élő embert soha nem mondhatunk boldognak?
Hiszen bárkit bármikor bármilyen tragédia érhet?
A katolikus Egyház is csak halál után avat boldoggá…
*
Skatulya
Életed abban a fekete dobozban „éled”,
Ahova gyerekként szüleid-tanáraid beskatulyáztak
Engedelmes, jó fiúként elfogadod, nem törsz ki belőle
*
Buta bivaly
Azon az órán éppen hiányoztál,
Ahol a többieknek jól elmagyarázták:
Ember! többet ésszel, mint erővel…
*
Túlzó fokon
Vagy sótlan, vagy elsózott
A mindennapi ételed/életed –
Nem ismered a helyes mértéket
*
Öngyengítő
Veled nem lehet barátkozni,
Szövetségeseket nem keresel,
De az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd
(de még azokra sem hallgatsz, pedig ők
legalább olykor még igazat mondanak rólad)
*
Vissza-fejlődő
Nem mered elengedni anyukád kezét,
S nem nősz fel, hanem infantilizálódsz
Ő meg tele jószándékkal mama-hotelba zár,
Így kövezve ki utadat és az övét a pokolba…
*
Pályatévesztő
Nem találod meg életműfajodat,
Csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra
Örök vesztésre, kudarcra ítéled önmagadat…
*
Elő-hátramenetel
A kutyák között király lehettél volna,
De te inkább a király kutyája lettél…!?
Vagy: ahol te voltál az igazgató-főorvos,
Ott elvállalod a portási szolgálatot…
*
Komikus
Tragikusnak érzed,
Hogy te is halandó lény vagy,
De már délutánod dögunalomban telik
Úgy tékozlod időd, mintha örökké élnél…
*
Extrém életsport
Annyira letompítod a veszélyérzéked,
Hogy állandóan istenkísértésben élsz:
Mint aki direkt maga keresi a veszélyt…
*
Hazardőr/életgyáva
Életeszméd lehet az "Élj veszélyesen!" -
Vagy még az utcára se mersz kimenni,
Hátha pont most a te fejedre esik egy tégla?
*
Önállótlan
Más emberektől várod:
Találják ki a feladatod, szereped,
Másként feleslegesnek érzed magad,
Mint egy ötödik, otthon hagyott pótkerék…
*
Nyaló-taposó
Az élet rendjének találod,
Hogy felfelé buzgón nyalsz,
Lefelé taposol - rád is taposnak…
És egy idő után már neked is nyalnak…
*
Ezermester
Nem él a munkamegosztás előnyeivel
Senkiben nem bízó, mindenhez érteni vélő
Sok időt elpazarolva gyenge hatásfokkal működő
(Ki minek nem mestere, az a hóhéra annak…)
*
Feladó
Ha elsőre nem sikerül
A bringán egyensúlyoznod:
Soha életedben nem kétkerekezel
(És ezt ezután így csinálod mással is)
*
Öndicsérő
Ha senki se szól egy jó szót hozzád,
magadat dicséred, sőt még ki is tünteted
(ezért van oly penetráns bűz a környezetedben)
*
Hálakövetelő
Felborítja lelki egyensúlyod,
ha szívességed nem hálálják meg
vagy nem rögtön viszonozzák
(több szívességet nem is teszel)
*
Tisztaságmánia
Egész nap azon dolgozol,
hogy patikatisztaság legyen a lakásban,
ha netán kész vagy, nincs szíved használni
(lásd még: a családját terrorizáló pedáns asszony)
*
Aszimmetrikus viszony
Nem lehetnek titkaid, rólad mindent tudhatnak,
el sem bújhatsz, a nyilvánosságba vagy lökve
mint egy színpadon a reflektorfényben,
ahol sötét a nézőtér…
*
Szenvedő fél
Személyazonosság lopás,
Amiben vétlen és tehetetlen -
Visszaélnek neveddel, vagyoni
És erkölcsi kárt okoznak és te
Nem tehetsz ellene semmit…
*
Nehézségi fokos
Aki kedveli a kihívásokat…
Kényszerzubbonyban szerelmeskednél,
Gúzsba kötve, vagy egy lábon állva táncolnál?
Így esetleg eléred: percekig rád is figyeljenek…
*
Babonás
Ha nem jó lábbal kelsz fel,
akkor visszafekszel az ágyban,
és ott is maradsz napestig,
hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit
(A babona a balgák vallása)
*
Kiölt kíváncsiság
Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek
egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,
attól fogva öncenzúrázod, vagy elfojtod kérdéseidet,
s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód
és azt válaszolod, amit már tőle hallottál...
*
Önfeladó talentumelásó
Aprópénzre váltod a tehetséged:
cirkuszi fejszámoló-művészként keresed kenyered
vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett
órabérben széklábakat faragsz...
*
Balga balfék
A szart aranynak nevezed,
az aranyból szart csinálsz,
az aranyat meg vagy észre sem veszed,
vagy elkótyavetyéled, lomtalanítod stb. stb.
*
„Carpe diem”
Mintha csak egy nap lenne a világ,
úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn -
rablógazdálkodunk - utánunk a vízözön?
*
Sírvers
A szabad ég alatt tanyáztam.
Gyermek voltam és karikáztam.
Míg karikám gurult előre,
ránéztem fűre, fára, kőre,
holdfényre, napra, csillagokra,
férfiakra és asszonyokra
s mindenen - legyen új vagy ódon -
elcsodálkoztam szörnyűmódon.
Nem nézve így lábam elébe,
e roppant gödör éjjelébe
zuhantam. - Istenem, ha árva
útfélen fekvő karikára
találsz, kérlek, keress meg engem:
E rút veremből végy ki engem
Dsida Jenő
|
