Nagy Jenciklopédia – kis testamentum
Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek
A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások
I. Nagy Magyar Életszótár – 7.
Litánia
Az én koromban: zörgött az egekben a gépek acélja.
Az én koromban: nem tudta az emberiség, mi a célja.
Az én koromban: beszéltek a falban a drótok, a lelkek.
Az én koromban: vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.
Az én koromban: öngyilkosok ezrei földre borultak.
Az én koromban: méreggel aludtak el a nyomorultak.
Az én koromban: kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.
Az én koromban: lélekbe kutattak a lélekelemzők.
Az én koromban: mint koldusok álltak a sarkon az épek.
Az én koromban: recsegtek a trónok, a bankok, a népek.
Az én koromban: mily dalt remegett a velőkig üvöltő.
Az én koromban: prózára szerelte a verset a költő.
Az én koromban: mindannyian ó de magunkra maradtunk.
Az én koromban: sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.
Az én koromban: nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.
Az én koromban: álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.
Kosztolányi Dezső
*
Kollektív büntetés
Az állami terror - kriminalizálás
Nemcsak az szenved el súlyos hátrányokat,
Akit ártatlanul szabadságvesztésre ítélnek el,
De a családja is, aki elesik a fenntartótól,
A feleség a férjtől, a gyerek az apjától stb.
*
Csapda
"Ócsó mán a pásztor, nincsen becsületi,
A nagy gazdák előtt mind huncut a nevi.
Ha valamije van, azt mondják, hogy lopta,
Ha semmije sincsen: hogy elkorhelykodta..."
*
Bizonyítási kényszer
Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük,
Hogy legalább fele annyi esélyük legyen,
Mint ugyanarra az állásra pályázó protezsáltaknak
*
Számkivetés
Akik szóvá teszik,
hogy a király meztelen,
Azokat örökre száműzik a hazájuktól,
Elvágják az élettő gyökereiktől –
Mások meg maguk önként emigrálnak,
Mintha magukat akarnák büntetni…
*
Sztereotípia
A hibás előítéletek táptalajai
Az emberek már gyerekkortól
egyre egyneműbb csoportokban élnek:
kik laknak a szomszédságba,
kik járnak a lakópark játszóterére,
kikkel jársz óvodába és általánosba,
kikkel jársz külön-foglakozásokra, sportolni?
Elkerüli sokszor így egymást szegény-gazdag,
magyar-cigány, ép-fogyatékos, keresztény-zsidó…
*
Lélekvándorlás
Úgy bánnak teveled
mint a kivert kóbor kutyával,
kővel dobálnak, elhajtanak,
üldöznek és ütnek-vernek,
vagy befognak kísérleti alanynak -
legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...
*
Preparált vadászat
Szabad préda vagy, lettél,
akire hajtóvadászatot rendeznek,
s akinek az életével nem kell elszámolni,
s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,
hisz a fizető vendégvadászok
biztosra akarnak menni...
*
Kis és nagydolog
A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt
azonnal megbírságol az állam éber rendőre,
de abban már így senki nem gátolhat meg,
hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,
s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...
*
Mérték
Képzeld el,
hogy megtudják, nem is titok,
mi a kedvenc zenéd és ételed -
és életed attól fogva azzal keserítik,
hogy mást se hallhatsz,
mást se kaphatsz: így ebből
a jóból tényleg megárt a sok…
*
Kiütve
és rád számolva…
Akit legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,
arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,
s azóta se híre, se hamva, még csak
megbánást sem tanúsít...
*
Dologházi robot
Embertelenítő munka
Olyan a jelenlegi munkád,
ami pár év alatt leamortizál,
testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,
s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,
mint egy kicsavart citromot…
*
Vendég
Barátságtalanság
Vendégségbe hívnak,
de úgy bánnak veled
mintha ingyen-
konyhára jöttél volna,
lepotyalesőznek,
s még ahhoz is feltételt szabnak,
hogy odalökjék neked a kegyelem-
kenyeret.
Például:
az ő szájuk íze szerint
el kell hangosan mondani egy imát.
*
Kínzó
Tantaluszi kín
Úgy, oly rafináltan kínoznak,
hogy a terített asztal mellé ültetnek,
ahol mindenki jóízűen falatozik,
s neked semmit sem adnak,
sőt gúnyolódnak rajtad,
vagy még meg is aláznak:
pitiztetnek, el is húzzák a mézes
madzagot, de csak majdnem adnak
*
*
Bürokrata
A hivatal packázásai -
a bürokrácia labirintusai
Amikor majd’ minden engedélyhez kötött,
és majd’ minden ügyintéző korrupt vagy hanyag,
vagy túlbiztosítja magát, nem ismer méltányosságot…
*
Kötelező nevetni
A főnök bugyuta vagy gonosz viccein, tréfáin,
Aki nem elég hangosan kacag, az megnézheti magát
(ami a jó/legjobb lehetne, éppen az lesz a legrosszabb…)
*
Rádöbbenés
Kitől tudod meg
A szomszédoktól, vagy
iskolatársaidtól kell megtudnod,
te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy,
- törvényes házasságon kívül születtél,
ismeretlen akart maradni apád, anyád is -,
akit nevelőszülők fogadtak örökbe
(ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is,
amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)
*
Besúgás
A kisgyerekeket
az iskolában spicliskedésre nevelik.
Azt még külön is jó pontokkal díjazzák,
ha még a szüleikre is köpnek - beköpnek
*
Radír – tiszta lap
A liberális/kommunista fejlődés-kép
A múltat - úgymond - végképp eltörlik,
Mindent a nulláról, teljesen újrakezdenek
Aki előttünk élt, az mind csak hülye lehetett,
Ami korábban történt, az maga volt a pokol
(csak a legrosszabb hagyományokkal tesznek kivételt,
azokat nagyonis életben tartják, sőt: meg is erősítik stb.)
*
Otthontalanság
Életveszélyes(sé nyilvánított) épületben.
Vagy a kilakoltatás Damoklész kardja alatt „élni”.
Vagy kényszertársbérletben egy idegen családdal
Vagy beszállásolt megszálló katonasággal stb. stb.
*
Púp a sánta hátára…
Éjszaka átvág a púpos a temetőn,
egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,
s megkérdi a púpost:
- Mi van a hátadon púpos?
- Egy púp
- Kell az neked?
- Nem.
A púpos hirtelen felegyenesedik,
s boldogan sétál keresztül városon.
Szembejön vele a sánta,
akinek elmeséli mi történt.
A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,
elé is odaugrik a törpe.
- Mi van a hátadon te sánta.
- Semmi...
- Akkor nesze itt egy púp!
*
Sánta A téged nagyon zavaró
testi hibád után kapsz gúnynevet,
s utána boldog-boldogtalan így hív
*
Túlérett/éretlen
A gyerekkel kis felnőttként bánnak,
Koravénesedik mint kis gnóm törpe,
Vagy nem segítik, katalizálják a felnőtté válását -
Sőt intenzíven munkálkodnak az infantilizálásán
(amihez ő is partner, mert csak az előnyeit látja)
*
Pénzisten
A kufárok a templomban,
Akik bűnbocsátó cédulákat árulnak jó pénzért
és nincs egy Jézus, aki korbáccsal kiverje őket
*
Komcsi emberismeret
Szántszándékkal tartanak a legnagyobb bizonytalanságban
Nem tudhatod meg, hogy mi lett a gyerekeiddel, élettársaddal:
Börtönben van, elítélték, kivégezték, eltemették, él-e, hal-e?
Ha meghalt, nem gyászolhatod – ha él, nem kereshetsz párt…
*
Egy bús férfi panaszai
Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. Jobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt, mivel beírtak mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak.
*
A nagyvárosban éltem, hol a börzék déltájt, mikor magasba hág a nap, üvöltenek, és mint megannyi torzkép, az ember-arcok görcsbe ránganak. Középkorban, fényén egy régi délnek, szólt a harang, letérdelt a paraszt, ők így imádkoznak, kik mostan élnek, csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt, ijedt számokkal istenről vitáznak, az új istenről, "adnak", egyre "vesznek", hódolnak az aranynak és a láznak, magasba szállnak és a mélybe vesznek. Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak és a tengerben egymást fojtogatják, kéken sötétlik ere homlokuknak, nem ismeri itt a fiú az atyját. Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes, amelyre most a déli csönd alászáll, mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes, a pénz ura a császár és a császár. Jaj, nem lehet azt soha kőre róni, mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk, egekbe vágyó, óriási gúlánk, bár meg se látják e kor Fáraói.
Én is szolgálok, mint a többi árva, a láznak és aranynak, kósza lélek, irgalmat esdek, a karom kitárva, s alázatos vagyok, mivelhogy élek. Harminckét éve járok hőbe-hóba, s az életemnek kedve már hunyóba, szeretnék el-kivándorolni innen, hogy még lehetne az életbe hinnem. Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel, mennék az országúton, vándorember. El innen, el-el, messze, édes álom, és élni kissé, nem ily eltiportan, két kedvesem elül egy kis szamáron, s én kampós bottal, lenn az úti porban
Kosztolányi Dezső
*
Az
Életminőség-romlás
Nagy Jenciklopédiája XXI.
előmunkálatai: címötlet- és nyersanyag gyűjtése
|