|
Nagy Jenciklopédia – kis testamentum
Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek
A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások
I. Nagy Magyar Életszótár – 8.
Arany János
JÁNOS PAP ORSZÁGA
Büszke, harcos, kalandor nép
Volt a magyar nemzet,
Kétélű kard, mely ha moccant,
Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult,
A fegyvernek éle,
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje.
Kin a német, minthogy őrá
Járt a rud legjobban,
Megfélemlék, megbusúla,
Cselt szövött titokban:
Nem birván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lesz
Krisztus szent vallása.
"Ázsiának sáska-féle
Kóborló pogánya,
Isten a te lelkedet bár
Mind pokolra hányja!
Ne legyen az idvességben
Soha semmi részed:
Lelked üdvösségeért nem;
De saját bőrünk javáért
Megtéritünk téged."
Így beszélt a német papság
És a pénzbe markolt,
(A papok nagytorku zsákja
Már akkor is megvolt);
Bor, tulok lett a dulásig,
A pénzt nem kimélte,
Tudta, nem vész kárba semmi,
Húzni fogja firól-fira
Az uzsorát érte.
Lett is aztán dinom-dánom,
Keresztyén tivornya.
Hirdeté az istenígét
Papok bora, bornya.
Kocsma lett az istenháza,
Melyben ittak-ettek, -
S egy-két szentnek a nevét ha
Elgagyogták részeg fővel,
Mindent megfizettek.
Kiváltképen egy pap, neve
Iván, azaz János,
Többi közt legjobban értett
Ehhez a munkához.
Udvarán örökké tombolt
A lakzi, kaláka,
Hét mérföldre érzett a szag
S úgy hítták ezt a vidéket:
János pap országa.
Kedves ország volt ez a táj
Minden naplopónak,
Kasza-kapa-kerülőnek,
Éhen kóborlónak;
Kujtorgó ebek lakoztak
A jó sült szagával,
Kujtorgó magyar nép dőzsölt
- Ha tudott keresztet hányni -
Jánossal magával.
Sült ökör hevert szanaszét
János udvarában,
Két szarván boros csobányok,
Kés az oldalában.
Akinek tetszett, odament,
Az ökörből vágott,
S jót ivott rá a csobányból,
Nem is könnyen hagyta aztán
Ezt a jó országot.
Alig futott ennek híre
A népség között el,
Aki nem jött a szagára,
A hirére jött el,
Nem, hogy jól lakjék, hanem csak
Hogy valamit lásson, -
S addig nézte, addig nézte,
Hogy maga is megkivánta,
Kívül a palánkon.
S aki egyszer megkivánta,
Azt be is bocsáták,
Pogány fővel el nem hagyta
Többé a kalákát:
Megtaníták kulacs-szónál
A Krisztus hitére...
Vagy nem is a hitre, hanem
A vallást elundokító
Sok mindenfélére.
Első ága volt a hitnek
(Elmondom a nagyját):
Hogy minden termék tizedét
A papoknak adják,
Bort és búzát és baromfit,
Földeket is mellé
S faluszámra jobbágy-népet,
Aki a kövér pusztákat
Ingyen megmívelné.
Másik ága volt a hitnek,
Hogy: ne kapj a kincsen,
Mennyországban a gazdagnak
Semmi helye nincsen.
Ne rabold el a némettől,
Ami neki termett,
Sőt ha ingedet lehúzza,
Azt se bánd, mert Isten úgy ad
Lelkednek kegyelmet.
Harmadik volt: országodat
Pap kezére bízzad,
Ő ráér tanácsot adni,
Míg más ember izzad.
Ő mindent végez helyetted,
Kell-e több jó annál?
Bízd rá, ami gondba jőne;
Csak a pásztor legyen ébren,
Hadd aludjék a nyáj.
Negyedik hitágazatja:
Házasodjál össze,
Gyenge a magyar, ha minden
Nemzet nincsen közte;
Hozz lakót, minél többfélét,
Ültesd a nyakadra,
S béketüréssel fogadjad,
Ha tulajdon eszterhéjad
Alól kizaklatna.
Ötödik... Mit én tudom mi?
Az is ilyenféle
Rágalom s káromkodás a
Megváltó nevére,
Melyeken a jó magyarság
Gyönyörűen épült:
Idegen kalandoroktól
Ki hagyá magát pusztítni
Csaknem mindenéből.
Legott a királyi székre
Német ember hágott,
Aki fogta, másnak adta
Titkon az országot.
S amiatt, hogy másnak adta
S a magyart megrontá,
Iszonyú belháborúban
Magyar a magyarnak vérét
Esztendőkig ontá.
Attól kezdve többször is volt
János pap országa.
Sült galamb, borral folyó ér
És ingyen-kaláka;
Melyekért a jó magyar nép
Mindenét od'adta,
S tett olyat részeg fejével
Hogy, mikor kijózanodott,
Százszor megsiratta.
Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ágynak;
Kik előtt, a hashoz mérve,
A haza sem drága,
S midőn ez küzdésre készti,
Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el
János pap országa.
(1848)
*
Túsz
Ha elrabolnak
és pénzt vagy életet alapon
váltságdíjat követelnek érted,
és egy levágott ujjad küldik el,
hogy hitelesítsék a levelüket…
*
Előre!
A vezetőd és szellemi elited
Nem a saját bőrét viszi a vásárra
Inkább a te farkaddal veri a csalánt?
*
Kínzómester
Csak aki közelről
és régóta ismer engem,
az ismeri érzékeny pontom.
És ráadásul: ha velem él, akkor
minden nap ki vagyok neki szolgáltatva
s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom…
*
Áldozat vagy tettes
Kabátlopási ügybe keveredni…
Annyi idő után már nem is tudni,
Hogy téged loptak vagy te loptál...?!
*
Szép új világ
A homoszexualitást
Sokáig üldözték, tiltották,
Majd megengedték, szinte már támogatják,
Azt is megélhetjük majd, hogy kötelező lesz…?
*
Hiányzó hős
A férfiak akkor is, ott is
Lapulnak, mint szar a fűben,
Amikor éppen legény kell, kellene a gátra…
*
Tűz van, babám!
És még őt, a más által lopott
Disznósajt becsületes visszaszolgáltatóját
Sújtja a cinkosan lopó dolgozó nép megvetése…
*
Kétarcú
Az utcán angyal,
De otthon ördög –
Mindig az idegen az első?
*
Koldusdiák
Kolduló szerzetes
Koldusbot és függetlenség
(Aki mindenkit szolgál, azt nem fizeti senki)
*
Hozzájutás/elveszítés
Ami könnyen jött, könnyen megy.
Ebül szerzett jószág sokszor ebül vész el.
Amit könnyebb megszerezni, mint megtartani.
*
Semmilyen
Aki annyira jellegtelen,
Hogy még különös ismertetőjele sincsen…
Ha nincs beszámozva, könnyen összetéveszthető…
*
Tantaluszi kínok
Egy lakomára terített asztal mellett koplalni.
Ahol esetleg még gúnyolódnak is veled, rajtad…
*
Ördögi kör
- Miért iszol?
- Mert bánatos vagyok.
- Miért vagy bánatos?
- Mert iszok…
*
A hetvenkedő katona
A nagyokat lódító-tódító Háry János
A messzeség operetté szépíti a háborús időket
(pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,
s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál)
*
Csak majdnem
Csak majdnem érted el a vonatot
Csak majdnem költöztél kertes házba
Csak majdnem született meg a gyereked
Csak majdnem írtad meg életed nagyregényét
(de végül mégsem, éppen lecsúsztál stb. róla)
*
A láthatatlan ember
A mimikris kaméleon rokona…
Aki vészhelyzetben terepszínű tárgy lesz,
De annak elmúltával se változik vissza – úgy marad
*
*
Két félidő a pokolban
Életed első fele a pénz utáni hajszával telik,
S a békés nyugdíjas évek helyett lerobbansz,
Hogy majd a hátralevő években orvosokra költsél…
*
Balszerencse-játékos
Aki csak egyszer volt pár percig bolond,
De az idő alatt minden vagyonát eljátszotta,
S élete további részét dologházban stb. tölti
*
Leskelődő
Mások élik helyetted a Nagy Életet,
Te megelégszel a drukkolással, kukkolással
Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell…
*
Igazolatlan hiányzó
Sohasem vagy itt és most jelen
Mindig máshova és más korba vágyódsz:
És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…
*
Münchausen báró
Saját hajadnál fogva húznád ki magad a mocsárból
*
Ingerküszöb
Nem stabil az önbizalma, önértékelése
A legkisebb piszkálódás kihozza sodrodból,
S hosszú időre el is veszíti lelki egyensúlyát
*
A szokás hatalma
Csak az első nap volt az élettér büdös,
De akkor még újoncként nem mertél szólni,
És így a harmadikon már nem is érezted…
*
Nárcisz
Beleszeret, szerelmes lesz a tükörképébe
*
Pygmalion
Az alkotó szerelmes lesz művébe, szobrába
*
Önbeteljesítő jóslat
A falra festett ördög megjelenik
*
Avatatlan
Olyan az élete,
Mint azon a filmszereplőé/statisztáé,
Aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,
Arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja…
*
A család nemtője
Ha rablótámadás érné szeretteidet,
Akár az életed árán is megvédenéd őket,
De hogy a krumplit ma te pucold meg….
*
Rémálom
Lehet, hogy életed egy nagy filmforgatás
Amibe rajtad kívül mindenki be van avatva?
*
Rossz unikum
Az ember egyedüli lény, aki mindent megszokik,
Egy idő után a büdöset se érzi, s rabságban szaporodik
Mint a béka, akit lassan melegítve lehet élve megfőzni…
*
Tragikus meg nem értés
Csak megsimogatni szerettem volna a nyuszit,
De a folytonos menekülésével, értetlenségével
Annyira felbosszantott, hogy most már agyoncsapnám…
*
Kisöröm
Beígérni két nagy pofont,
S a végén örülsz, ha csak seggbe rúgnak…
Vagy jogos fizetésemelés igénnyel állsz elő,
S a végén örülsz, ha maradhatsz, nem rúgnak ki…
*
Tettetés
Van, amikor a legjobb túlélési stratégia,
Ha folyamatosan hülyének tetteted magad –
Persze jó esélyed van rá: a végén úgy maradsz…
*
Rossz fokozatok
Az egyik nem ismeri fel a hibáját,
A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,
Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!
*
A bizonyítási kényszer csapdái
A repülő osztály – vakmerő mutatvány
A Pál utcai fiúk és „nemecsek” hősködése
Egy nemkívánt gyermek tüntető jó-tanulósága…
*
Mindegy?
Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólad?
Mindegy, hogy híres, jó hírű vagy hírhedt vagy?
Mindegy minek a milyen „hőse” vagy – botrányé…
*
Segédeszköz
Jól jön a harmadik láb, egy mankó,
Amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van,
De ha idejében nem dobod el: fogyatékos maradsz…!
Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is
*
Fent és lent
Az emberiség jótevője az,
Aki jól el tudja játszani Napóleon jól megírt szerepét,
De kötözni való bolond, aki az előadás után úgy marad…
*
Bújócska
A mindenséggel mérd magad?
És akik kerülik a megmérettetést –
Nincs publikált művük, egy cáfolható állításuk,
Nem állnak ki egy mérkőzésre, szellemi párbajra stb.
*
Halogató taktika
A tett halála az okoskodás
Életveszélyes ingadozás, habozás, késlekedés –
Amikor ha nem időben dönt, magától rosszal dől el…
*
A bosszú bosszút szül?
Nincs kitörés az ördögi körből,
Mely egyre lejjebb vivő örvény –
Az ellenséges felek netán lassan,
de mégis biztosan kiirtják egymást?
*
Önmegerőszakolás
Amikor a hajlamaim ütköznek kötelességeimmel,
Amikor mindig mást szeretnék, máshoz lenne kedvem,
Mint ami a konkrét dolgom, halaszthatatlan munkám…
*
Igazságbunkó
Az irgalom nélküli őszinteség
Mint a szalonképes szadizmus –
Legyen igazság, és vesszen a világ?
Igazság irgalom nélkül félkarú gonosz óriás…
*
Katonadolog
A katona nem fázik, csak úgy érzi…
Nem a ruhát szabják a katonához, hanem megfordítva…
Az is baj, ha van sapka a katonán, az is baj, ha nincsen…
*
Aki a korpa közé
keveredik, azt felfalják a disznók -
S persze mondogathatja/énekelgetheti,
Hogy „Mások vittek rossz utakra engem…”
Ha Ő kútba ugrik, akkor ezt fogod tenni te is?
*
Divide et impera
Két összeveszített között a nevető harmadik
Álellentéteket kreálva megosztanak, és leuralnak
A politikai pankráció dübörög, a barátságok bomlanak
*
Agymosoda
Agymosással, öblítéssel elérik,
Hogy szégyelld a családod/nemzeted történelmét
Elvágva gyökerektől a béke segge alatt az önértékelésed
*
OH! NE NÉZZ RÁM...
Oh! Ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi-felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolygva:
Férfié az élet gondja.
Bárha csügged hív barátod,
Nincs enyelgő tréfa nyelvén,
S a kemény sors vésze kelvén
Arcom elborulni látod:
A te szíved ez ne nyomja:
Férfié az élet gondja.
Dörgve hull a nagy zuhatag,
Szirthez illik rémes árnyék;
De szelíd a rónatájék,
Zengve lejt a völgyi patak,
Mely a zöld virányt befolyja:
Férfié az élet gondja.
Hát ne nézz rám oly sötéten;
Zúgjanak bár künn a vészek,
Csak ez a kis enyhe fészek
Ez maradjon mindig épen:
Szívem a bajt könnyen hordja:
Férfié az élet gondja.
Arany János
(1852)
Az
Életminőség-romlás
Nagy Jenciklopédiája XXI.
előmunkálatai: címötlet- és nyersanyag gyűjtése
|
