Payday Loans

Keresés

I. Nagy Magyar Életszótár – 7.
Az emberi életminőség/boldogság
2017. november 08. szerda, 08:49

Képtalálat a következőre: „pósa lajos könyv”

Nagy Jenciklopédia – kis testamentum

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

Képtalálat a következőre: „pósa lajos könyv”

I. Nagy Magyar Életszótár – 7.

Képtalálat a következőre: „pósa lajos könyv”

Litánia

Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.

Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.

Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.

Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.

Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.

Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.

Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

Az én koromban:
mily dalt remegett a velőkig üvöltő.

Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.

Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.

Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

Az én koromban:
nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.

Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.

Kosztolányi Dezső

Képtalálat a következőre: „pósa lajos könyv”

*

 

Kollektív büntetés

Az állami terror - kriminalizálás

Nemcsak az szenved el súlyos hátrányokat,

Akit ártatlanul szabadságvesztésre ítélnek el,

De a családja is, aki elesik a fenntartótól,

A feleség a férjtől, a gyerek az apjától stb.

 

*

 

Csapda

"Ócsó mán a pásztor, nincsen becsületi,

A nagy gazdák előtt mind huncut a nevi.

Ha valamije van, azt mondják, hogy lopta,

Ha semmije sincsen: hogy elkorhelykodta..."

*

Bizonyítási kényszer

Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük,

Hogy legalább fele annyi esélyük legyen,

Mint ugyanarra az állásra pályázó protezsáltaknak


*

 

Számkivetés

Akik szóvá teszik,

hogy a király meztelen,

Azokat örökre száműzik a hazájuktól,

Elvágják az élettő gyökereiktől –

Mások meg maguk önként emigrálnak,

Mintha magukat akarnák büntetni…


*

 

Sztereotípia

A hibás előítéletek táptalajai

Az emberek már gyerekkortól

egyre egyneműbb csoportokban élnek:

kik laknak a szomszédságba,

kik járnak a lakópark játszóterére,

kikkel jársz óvodába és általánosba,

kikkel jársz külön-foglakozásokra, sportolni?

Elkerüli sokszor így egymást szegény-gazdag,

magyar-cigány, ép-fogyatékos, keresztény-zsidó…

 

*

 

Lélekvándorlás

Úgy bánnak teveled

mint a kivert kóbor kutyával,

kővel dobálnak, elhajtanak,

üldöznek és ütnek-vernek,

vagy befognak kísérleti alanynak -

legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...

 

*

 

Preparált vadászat

Szabad préda vagy, lettél,

akire hajtóvadászatot rendeznek,

s akinek az életével nem kell elszámolni,

s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,

hisz a fizető vendégvadászok

biztosra akarnak menni...

 

*

 

Kis és nagydolog

A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt

azonnal megbírságol az állam éber rendőre,

de abban már így senki nem gátolhat meg,

hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,

s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

 

*

 

Mérték

Képzeld el,

hogy megtudják, nem is titok,

mi a kedvenc zenéd és ételed -

és életed attól fogva azzal keserítik,

hogy mást se hallhatsz,

mást se kaphatsz: így ebből

a jóból tényleg megárt a sok…

 

*

 

Kiütve

és rád számolva…

Akit legjobb barátodnak hittél,

akit minden titkos tervedbe beavattál,

aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,

arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,

s azóta se híre, se hamva, még csak

megbánást sem tanúsít...

 

*

 

Dologházi robot

Embertelenítő munka

Olyan a jelenlegi munkád,

ami pár év alatt leamortizál,

testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,

s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,

mint egy kicsavart citromot…

 

*

 

Vendég

Barátságtalanság

Vendégségbe hívnak,

de úgy bánnak veled

mintha ingyen-

konyhára jöttél volna,

lepotyalesőznek,

s még ahhoz is feltételt szabnak,

hogy odalökjék neked a kegyelem-

kenyeret.

Például:

az ő szájuk íze szerint

el kell hangosan mondani egy imát.

 

*

 

Kínzó

Tantaluszi kín

Úgy, oly rafináltan kínoznak,

hogy a terített asztal mellé ültetnek,

ahol mindenki jóízűen falatozik,

s neked semmit sem adnak,

sőt gúnyolódnak rajtad,

vagy még meg is aláznak:

pitiztetnek, el is húzzák a mézes

madzagot, de csak majdnem adnak

 

*

 

Képtalálat a következőre: „pósa lajos könyv”

 

*

 

Bürokrata

A hivatal packázásai -

a bürokrácia labirintusai

Amikor majd’ minden engedélyhez kötött,

és majd’ minden ügyintéző korrupt vagy hanyag,

vagy túlbiztosítja magát, nem ismer méltányosságot…

 

*

 

Kötelező nevetni

A főnök bugyuta vagy gonosz viccein, tréfáin,

Aki nem elég hangosan kacag, az megnézheti magát

(ami a jó/legjobb lehetne, éppen az lesz a legrosszabb…)

 

*

 

Rádöbbenés

Kitől tudod meg

A szomszédoktól, vagy

iskolatársaidtól kell megtudnod,

te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy,

- törvényes házasságon kívül születtél,

ismeretlen akart maradni apád, anyád is -,

akit nevelőszülők fogadtak örökbe

(ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is,

amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)

 

*

 

Besúgás

A kisgyerekeket

az iskolában spicliskedésre nevelik.

Azt még külön is jó pontokkal díjazzák,

ha még a szüleikre is köpnek - beköpnek

 


*

 

Radír – tiszta lap

A liberális/kommunista fejlődés-kép

A múltat - úgymond - végképp eltörlik,

Mindent a nulláról, teljesen újrakezdenek

Aki előttünk élt, az mind csak hülye lehetett,

Ami korábban történt, az maga volt a pokol

(csak a legrosszabb hagyományokkal tesznek kivételt,

azokat nagyonis életben tartják, sőt: meg is erősítik stb.)



*

 

Otthontalanság

Életveszélyes(sé nyilvánított) épületben.

Vagy a kilakoltatás Damoklész kardja alatt „élni”.

Vagy kényszertársbérletben egy idegen családdal

Vagy beszállásolt megszálló katonasággal stb. stb.



*

 

Púp a sánta hátára…

Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

s megkérdi a púpost:

- Mi van a hátadon púpos?

- Egy púp

- Kell az neked?

- Nem.

A púpos hirtelen felegyenesedik,

s boldogan sétál keresztül városon.

Szembejön vele a sánta,

akinek elmeséli mi történt.

A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

elé is odaugrik a törpe.

- Mi van a hátadon te sánta.

- Semmi...

- Akkor nesze itt egy púp!

 

*

 

Sánta 
A téged nagyon zavaró

testi hibád után kapsz gúnynevet,

s utána boldog-boldogtalan így hív


*

 

Túlérett/éretlen

A gyerekkel kis felnőttként bánnak,

Koravénesedik mint kis gnóm törpe,

Vagy nem segítik, katalizálják a felnőtté válását -

Sőt intenzíven munkálkodnak az infantilizálásán

(amihez ő is partner, mert csak az előnyeit látja)


*

 

Pénzisten

A kufárok a templomban,

Akik bűnbocsátó cédulákat árulnak jó pénzért

és nincs egy Jézus, aki korbáccsal kiverje őket

 

*

 

Komcsi emberismeret

Szántszándékkal tartanak a legnagyobb bizonytalanságban

Nem tudhatod meg, hogy mi lett a gyerekeiddel, élettársaddal:

Börtönben van, elítélték, kivégezték, eltemették, él-e, hal-e?

Ha meghalt, nem gyászolhatod – ha él, nem kereshetsz párt…


*

 

Képtalálat a következőre: „pósa lajos könyv”

Egy bús férfi panaszai

Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,
mivel beírtak mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.

*

A nagyvárosban éltem, hol a börzék
déltájt, mikor magasba hág a nap,
üvöltenek, és mint megannyi torzkép,
az ember-arcok görcsbe ránganak.
Középkorban, fényén egy régi délnek,
szólt a harang, letérdelt a paraszt,
ők így imádkoznak, kik mostan élnek,
csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,
ijedt számokkal istenről vitáznak,
az új istenről, "adnak", egyre "vesznek",
hódolnak az aranynak és a láznak,
magasba szállnak és a mélybe vesznek.
Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak
és a tengerben egymást fojtogatják,
kéken sötétlik ere homlokuknak,
nem ismeri itt a fiú az atyját.
Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes,
amelyre most a déli csönd alászáll,
mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes,
a pénz ura a császár és a császár.
Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,
mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,
egekbe vágyó, óriási gúlánk,
bár meg se látják e kor Fáraói.

Én is szolgálok, mint a többi árva,
a láznak és aranynak, kósza lélek,
irgalmat esdek, a karom kitárva,
s alázatos vagyok, mivelhogy élek.
Harminckét éve járok hőbe-hóba,
s az életemnek kedve már hunyóba,
szeretnék el-kivándorolni innen,
hogy még lehetne az életbe hinnem.
Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel,
mennék az országúton, vándorember.
El innen, el-el, messze, édes álom,
és élni kissé, nem ily eltiportan,
két kedvesem elül egy kis szamáron,
s én kampós bottal, lenn az úti porban

Kosztolányi Dezső

Képtalálat a következőre: „pósa lajos könyv”

*

 

Az

Életminőség-romlás

Nagy Jenciklopédiája XXI.

előmunkálatai: címötlet- és nyersanyag gyűjtése

Képtalálat a következőre: „pósa lajos könyv”