ILLYÉS SZABOLCS

Földeáki füzetsorozat indul

Makói tevékenységéhez hasonlóan Földeákon is helytörténeti-néprajzi-kultúrtörténeti könyvsorozat kiadását tervezi a városból immár másfél éve a faluba áthelyezett Katona Pál esperes. A Földeáki Történetek szerkesztésében Tóth Ferenc történész is részt vesz.

Az év első felében már kapható is lesz a Földeáki Történetek első kötete – ígérte lapunknak Katona Pál földeáki esperes, aki idős kora ellenére eltökélte: falusi plébánosként sem hagy fel évtizedek óta folytatott kultúrmissziójával. Makói tapasztalatai, a 47 hasonló témájú könyv kiadása buzdította arra, hogy folytassa kiadványok írását, szerkesztését. Vallja, hogy ezeken keresztül a múlt és a jelen tényeivel igazolhatja az egyház és a krisztusi küldetés létjogosultságát – még a XXI. században is.

Katona  Pál Földeákon

– Elsőként nyomda alá rendezzük a földeáki plébánia Historia Domusát, azaz háztörténetét, ami nem kevéssé eseménydús, mint akármelyik városi egyházközség története, és szerves részét képezi a településtörténetnek. Éppen ez is indított arra, hogy a sorozatnak azt a címet adjuk: Földeáki Történetek, hiszen az egyház ügyei mellett a sajátos néphagyományok, történelmi emlékek is megérnek majd egy-egy kötetet – fogalmazott az esperes, aki már azt is elárulta, hogy idén egynél meg sem állnak, szerkesztő-társaival, Makó neves történészeivel együttműködve még 2006-ban kiadják a földeáki rózsalakodalmak történetét, elemzését tartalmazó könyvet is, ennek megírására Gilicze János makói alpolgármestert, a városi levéltár munkatársát kérte fel.

Ötletekből azonban ezek után sincs hiány, elárulta: a harmadik kötet előkészületei is megkezdődtek, ennek témája a Földeák népének vallásosságát egyedülállóan jellemző út menti keresztek bemutatása, művészeti elemzése lesz. A kiadás részleteit az „ötletgazda” egyébként a szintén nyugalmazott Tóth Ferencre, a József Attila Múzeum nyugalmazott igazgatójára bízta, aki örömmel el is vállalta a feladatot. A kiadványokhoz anyagi támogatókat várnak, és a szerkesztők szeretnék mihamarabb felvenni a kapcsolatot az önkormányzat illetékeseivel is ez ügyben.

– Szeretném, ha a Földeáki Történetek kapcsán minden olvasóban tisztázódna, hogy történelmi kortól, néprajzi kultúrától és településformától függetlenül mindenkinek minden korban lehetősége van a megszentelődésre, hiszen a keresztények hite szerint mindezekben Isten programja követhető nyomon – magyarázta Katona Pál.

Illyés Szabolcs. Délvilág, 2006. febr. 1.

2004

• 2004. augusztus 1-jén Gyulay Püspök Úr májusban felhívta telefonon Katona Pál Makó belvárosi plébánost, és közölte vele, hogy áthelyezi, mert fiatalabb papot akar megbízni a makói plébánia vezetésével. Tótkomlósra vagy Földeákra kéri a diszpozíciót. Katona Pál Földeákot választotta, noha meglepte az áthelyezés, és kérte, hogy Maroslelét is elláthassa. Ezt azért kérte, hogy megfelelő anyagi lehetőséget biztosítson a lelkipásztori munkához. Földeákon se házvezetőnő, se sekrestyés, se temetőőr nincs, mert nem tudják fizetni. Püspök Úr szívesen fogadta a kérést, és Földeák, Óföldeák mellé Maroslele ellátását is rábízta a plébános úrra.

Több olyan áthelyezés történt, amin csodálkoztak az emberek. Így azon, hogy két évtized után Csanádalberti is kapott papot, vagy azon, hogy Kövegy is külön lelkipásztort kapott, Csanádpalotán és Pitvaroson is van plébános.

• Katona Páltól is újságírók érdeklődtek, hogy nem tekinti-e száműzetésnek az áthelyezést. A pap a hívek megszentelődésének elősegítésére vállalkozott, ezt mindenütt végezni lehet. Most az a feladatom – nyilatkozott –, hogy e három faluban végezzem ezt a munkát. Ez nem száműzetés, hanem más, talán kissé nehezebb munkahely, noha a diszpozícióban az áll, hogy könnyebb.

ILLYÉS SZABOLCS

Katona Pál szerint ez nem száműzetés

Az esperes a saját pénztárcáját sem kímélte: új szolgálati helyére személyes vagyonából egymillió forintot áldozott. Ebből saját szobája mellett egy hittantermet és egy vendégszobát is kialakított, kifestetett, és egy modern irodahelyiséget is rendbehozatott a jókora plébániaépületben. Úgy véli: befektetés nélkül egy plébánia sem hozhat hasznot, Földeák pedig szerinte jó befektetés.

– Jól érzem itt magam, egyáltalán nem tekintem száműzetésnek a földeáki szolgálatot. Örömmel tapasztaltam, hogy a makói híveknél is nyitottabb szelleműek az itt élők, nagy szeretettel és elfogadással találkoztam. Már az első pénteken harmincegyen kértek lelki beszélgetést, ami buzgó hitet feltételez. Nagyszerű, hogy csaknem háromszáz gyermekkel számol a község, ami a környékbeli településeken tapasztaltnál is magasabb.

A gyermekek és a fiatalok számára újabb lehetőség: az egyház nemrég Földeákon is visszakapott egy iskolaépületet, ami akár önfenntartó is lehet, véli a plébános.

Legfontosabb feladatnak azonban a temetőrekonstrukciót tartja az esperes, hiszen megígérte: mindenszentekre gyommentes, rendezett sírkertet biztosít Földeákon. Persze a temető fenntartásához az önkormányzatnak is hozzá kell járulnia – tette hozzá.

– Mindhárom településen sok az idős, beteg és rokkant ember, akik igénylik az aktív lelki gondoskodást, a látogatásokat. Emellett szeretnék nagy hangsúlyt helyezni a felnőttképzésre, a katekézisre is, a település számos tekintélyes polgára jelezte már: igényelnék a csoportos lelki beszélgetéseket, így hamarosan élő közösség alakulhat a falusi plébánián – mondta az esperes.

2004. augusztus 24.

• 2004. augusztus 27-én találkozott a plébános a képviselő-testülettel. Elmondta, hogy szeretné, ha lenne temetőőr, akinek lakást szeretne biztosítani, szeretné, ha a szentmisén lenne kántor és a temető rendbetételét is fontosnak tartja. Ezért javasolja, hogy vegyenek motoros fűkaszát és permetezőt. Képviselő-testület egyhangúan elfogadja az indítványt. Simonyi András családjával együtt a romániai Gyorokról költözik a harangozó házba, amit a plébános számukra fel szeretne újítani.

A villanyszerelésre, a gáz és víz bevezetésre és a lakás felújítására költségvetéseket készíttet és elküldi a püspökségre. Ott elkeverednek a költségvetések és mivel hosszú ideig nem jön válasz, telefonon érdeklődik a költségvetés után.

A költségvetések előkerülnek és Földi Mihály mérnökúr kijön és megnézi a már elkezdett munkát.

A költségvetések összegének olyan csökkentését javasolja, amely a vásárolt és beépített konvektor, zuhanyzó árára is kiterjed. Újabb megbeszélésen számlával igazoljuk a beépített eszközök árát és megegyezünk a költségvetésbe. A három költségvetést anélkül, hogy valamit is javítottak volna benne a Püspök Úr 1150-2/2004. leiratában visszaküldi és ígéri, hogy 1 millió forint támogatást ad.

• 2004. szeptember: Püspök Úr megküldi a támogatást, amit a képviselő-testület köszönettel fogad.

• Képviselők megtárgyalják a temetői sírhelyek és szolgáltatások árát, valamint az egyházi adót és harangozás díját és felemelik, hogy az egyházközség gazdálkodni tudjon.

• 2004. szeptember 20. Plébános 1 millió forint adományt ad az egyházközségnek. Elkészíteti a hitoktató termet a plébánián és megkezdi a felnőttek hitoktatását.

KATONA PÁL

Miért jöttem Földeákra?

Kétezer évvel ezelőtt vándortanítóként érkezett a földre Jézus. Végiglátogatta Palesztina falvait és városait, és hirdette, hogy szeret bennünket az Isten, és nemcsak hirdette, be is mutatta. Meggyógyította a betegeket, megvigasztalta a szomorúakat, sőt bűnöket bocsátott meg. Időnként csodát is tett. Megvendégelte éhező hallgatóit. Így nem csoda, hogy rövid időn belül híres prófétává lett, akiről mindenfelé beszéltek az emberek.

Így jutott el a hír az öreg Zakeushoz is, aki vámos volt és nagy bűnei voltak. Sokszor gondolt arra, milyen jó lenne ezzel a prófétával találkozni. Hátha neki is megbocsátaná bűneit. Ezért – amikor megtudta, hogy szülővárosába, Jerikóba érkezik a próféta – elhatározta, ő is kimegy az utcára, hogy legalább lássa. Így is történt, de olyan nagy tömeg gyűlt össze érkezésére, hogy Zakeus, aki alacsony ember volt, nem láthatta volna, ha ki nem eszeli, hogyan férkőzhet Jézus közelébe. Felnőtt ember létére nem röstellt előreszaladni az úton és fölmászni egy út mellett lévő fügefára. Jézus, mint Isten, mindezt tudta Zakeusról, éppen ezért – amikor a fához érkezett – megállt, és felszólt az öreg vámosnak: Zakeus, gyere le gyorsan, ma a te házadban fogok megszállni.

A váratlan hír olyan örömmel töltötte el Zakeus szívét, hogy kisgyermek módjára ugrált örömében és vendégül látta Jézust. A csoda ezután következett. Zakeus lakoma közben fölállt és kijelentette: vagyonom felét a szegényeknek adom, és akit megkárosítottam, négyszeresen térítem meg neki. Jézus így magyarázta a történeteket: ma üdvössége támadt e háznak, hiszen ő is a hívő Ábrahám fia. Így lett Zakeus a hatékony Jézus-találkozás következtében jobb emberré.

Jézus nemcsak Zakeussal, de minden emberrel – veled is – találkozni akar. Azért akar találkozni, hogy jobbá tegyen, fölkészítsen az örök életre.

Én ezért jöttem Földeákra, hogy ennek a Jézus-találkozásnak a lehetőségét mindenki számára megteremtsem. Senki ne mondhassa: én találkozni szerettem volna Jézussal, de nem volt rá lehetőségem. Azt szeretném, ha mindenki élne ezzel a lehetőséggel, és Jézus segítségével jobbá lenne. Szánjunk rá időt és megtapasztaljuk Zakeushoz hasonlóan, milyen jó dolog a bűnöket bocsátó Jézussal találkozni.

Hát ezért jöttem Földeákra.

Délvilág, 2004. szeptember 8.

Katona Pál plébánosnak nem száműzetés Földeák

• 2004. október 24. Elkészült a temető őrház felújítása és melléképületet épített a jószágoknak a plébános a saját költségén, hogy a temetőőr meg tudjon élni.

Egyik fiát, Filipet a Szegedi Hittudományi Főiskolára, másikat Vásárhelyre, gimnáziumba segített beíratni, tanulási vízumot szerezve számukra.

Földeák önkormányzatával a plébános megegyezik, hogy az egyház átveszi az önkormányzat által épített ravatalozó működtetését.

Egyházi iskolát is szeretett volna átvenni, de az 10 évre át van adva az önkormányzatnak.

Plébános járja a szülői értekezleteket és próbálja rávenni a szülőket, hogy gyermekeiket írassák be hittanra.

A falu lakosságát a helyi újságba próbálja meggyőzni arról, hogy vállaljanak áldozatot azért, hogy jobb legyen az egyházközség helyzete.

KATONA PÁL

Áldozatvállalás nélkül nincs eredmény

Ma olyan világban élünk, ahol minden eredményért meg kell dolgozni. Ha valaki szép házat akar építeni, azért nagyon sokat kell dolgozni. Sok munkával, áldozattal jár. Ha valaki üzletet akar nyitni, és azt akarja, hogy rendszeres jövedelem származzon belőle, az is áldozatot követel. Sok pénz és munka kell hozzá. De még ahhoz is sok befektetés kell, ha azt akarja, hogy jó termők legyenek földjei. Megfelelő gépek, sok munka, sok pénz kell hozzá.

Úgy gondolom, a leírtakat mindenki természetesnek tartja, és elfogadja, hogy ezek az eredmények mint a szép ház, jól menő üzlethelység, jó gazdaság nem jöhetnek létre megfelelő áldozatvállalás, megfelelő tőke nélkül.

Hát ugyanez a helyzet a temetőnél is, ha azt akarjuk, hogy szép temetőnk legyen, ahhoz azoknak kell áldozatot hozni, akiknek érdeke a szép temető, akiknek hozzátartozói itt nyugszanak. Ma mindenütt az országban, sőt Európában így gondolkodnak az emberek.

A temetőnek kell kigazdálkodni a tisztántartására fordítandó pénzösszeget.

Én a sajátomból már több százezret költöttem a temető csőszház környékére, hogy temetőőrt szerezzek. Püspök urat is kértem, hogy fűkaszát, motoros permetezőt vegyünk a temető tisztán tartására. De annyit nem tudok, mert nincs annyi pénzem áldozni rá, hogy szép legyen. A széppé tevés módja az, hogy sírhelyek árából, sírásásból, vízdíjakból stb. kigazdálkodjuk azt a pénzt, amivel széppé tehető a temető. Én a pénzekről el fogok számolni a képviselő-testületnek, de szívesen leírom ebben az újságban is, ha lehetőséget kapok rá. Szeretném kérni az ezt megértőket, a logikusan gondolkodókat, győzzék meg az ezt végig nem gondoló embereket arról, hogy ezt mindenütt így csinálják.

Mindenkit szeretettel várok a plébániára megbeszélésre hitünk dolgairól minden vasárnap este 6 órakor, de más témáról is. Jöjjön el! Mondja el problémáit! Egyénileg is. Ezek mind anyagi javakat igényelnek. Ezért szívesen beszélgetek arról is, hogy ha valaki minden délben reggel és este haragszót szeretne hallani, ha kántort szeretne a szentmisén és a temetéseken látni, ezekhez is pénz szükséges.

Mindezek meglesznek, de kérem megértésüket, hogy ezt a perselypénzből, egyházi adóból kigazdálkodjuk, és megteremtsük.

Én a magam részéről dolgozom mindezekért, és arról szeretném meggyőzni a község lakosságát, hogy így gondolkozzanak és hozzanak áldozatot. Azzal, hogy a szomszédunknak mondjuk, nem lépünk előre, de ha megfelelő helyen megbeszéljük, akkor lehet eredmény.

Köszönöm a megértésüket és kérem tanácsadásban és anyagiakban is segítségüket.

Tisztelettel köszönt minden e dologban előre lépni kívánó embertársat.

Délvilág, 2004. október 1.

KATONA PÁL

Minden Isten terve szerint történik a világban

A kvantumelmélet atyja, Werner Heisenberg ezt úgy nyilvánította ki, hogy írt egy könyvet ezen a címen: A teremtés még ma is tart.

A természettudományokban jártas ember tudja, hogy a mikrokozmoszban is (atomok, baktériumok világa) minden folyamat előre kiszámítható módon megy végbe, minden előre eltervezett rend szerint történik. De ugyanez a helyzet a makrokozmoszban is: a Nap nem szokott késni, az üstökösök megjelenése kiszámítható, rend van a világban.

Ha az ember mégis beavatkozik a természet rendjébe, megzavarja a természet összhangját, az számára sem jó. Utána rehabilitálni kell a környezetet, és ez sok energiába kerül. Ilyenek az oktalan erdőirtások, túlzott permetszer használás, stb.

Én azonban nem erről a folyamatról, hanem ennél fontosabb Isten terve szerinti történésről, a természetfölötti rendről szeretnék írni, azért hogy elgondolkodjunk rajta. Mert ha itt hibát követünk el, az nem korrigálható.

Jézus tanítása szerint a halálon túli világban az örök életben is minden Isten terve szerint történik. Ez a világ Isten törvénye szerint működve eljut egy olyan helyzetbe, amiről azt mondja Jézus, hogy örök élet örök boldogság. Ezt a folyamatot – ugyanúgy mint a jelenlegi világrendet – senki akadályozni nem tudja. A gonosz csak azt tudja elérni, hogy ne kapcsolódjak bele ebbe a történésbe. Aki ezt elfogadja, az kizárja magát abból a boldogságból, ami ennek a folyamatnak a vége az örök élet.

A plébános készül új föladataira

Jézus azért jött és azért alapított egyházat, hogy ettől a rossz döntésről megmentsen minket. Azért jött, hogy meggyőzzön arról, hogy a mi érdekünk az Istennel való együttműködés. Ennek a tanításnak propagálására kötelezi el magát visszavonhatatlanul a lelkipásztor. Ez nem idénymunka, amit abba lehet hagyni, ez nem olyan munka, amiből nyugdíjba lehet menni. Ez az elkötelezettség meggyőződés, ami visszavonhatatlan, amíg logikusan gondolkodik az ember. Ez még akkor is így van, ha vannak nyugdíjba vonuló lelkipásztorok, mert ez csak azt jelenti, hogy azt a működést függeszti fel, amivel a Főpásztora megbízta, de nem a Teremtővel való együttműködést.

A legnagyobb keserűség a lelkipásztornak, ha nem tudja olyan meggyőzően elmondani Jézus tanítását, hogy az emberek megértsék és igyekezzenek együttműködni a Teremtővel. Erre az együttműködésre apró dolgokon keresztül lehet elvezetni az embert.

Én örülök annak, hogy Makón megértettem nem hívő emberekkel azt, hogy az egyház szociális, művelődést segítő munkájára a városnak szüksége van. Innen már csak egy lépés, hogy az Istennel való együttműködés szükségességét is megértsék.

A lelkipásztor legnagyobb keresztje az, amikor hívő emberek nem látják meg ennek a folyamatnak a szükségességét, és akadályozzák a megszentelődésre való előkészítést. Antal József barátom nagyon sokszor mondta, nagy gyötrelem, ha látom a jót, és annak szükségességét nem tudom a gőgös hittestvérekkel elfogadtatni.

Mindezeket azért írtam le, hogy elgondolkodjunk rajta és jó irányba húzzuk az emberiség szekerét.

Délvilág 2004. október 1.

KATONA PÁL

Találkozások

A lelkipásztornak a legfontosabb feladata, hogy a Jézus-találkozás lehetőségeit megteremtse mindenki számára. Az utóbbi hetekben sorra jártam az iskolákban a szülői értekezleteket és a Jézus-találkozás fontosságáról próbáltam meggyőzni a gyermekek szüleit. Egyéni beszélgetések is voltak e témáról. Munkám közben sok érdekes élményben volt részem.

Talán az egyik legérdekesebb ezek között az, hogy ugyanazt tapasztaltam, amit Pál apostol Athén főterén, az Areopáguszon. Figyeltem az osztályokban a falra kifüggesztett filozófusok, irodalomtörténészek, nagy fizikusok és más emberi nagyságok képeit. Örültem, hogy sok nagy gondolkodó, emberiségért sokat tevő egyént láttam a képeken. Az emberiség legnagyobb jótevőjének, ezen tudósok főnökének lépével azonban sehol se találkoztam. Jézus képét sehol se láttam a falon.

Ezt tapasztalva én is elmondhatom, örülök annak, hogy nagy gondolkodók képeit kifüggesztve látom az önkormányzati iskolák falain. Örülök, hogy tanulnak ezekről és ezektől a nagy emberektől a gyerekek. Én azonban olyan személyről szeretnék szólni, akinek a képe nem szerepel a falon, és mégis nagyon fontos az ő tanítása minden ember számára. Miért?

Azért, mert Jézus arra akarja megtanítani az embert, ami Istentől kapott feladata a földön, ami boldoggá tenné, ha megvalósítaná. Ez pedig nem más, mint a két kőtábla parancsainak megtétele: Isten és ember szolgálata életünkben. Ha az ember ezt értelmes módon, a mai kor követelményeit is figyelembe véve– Jézus tanítása szerint – megvalósítja, boldoggá lesz.

De ma se Isten, se ember szolgálatára nincs ideje a legtöbb embernek, mert a saját elképzelése szerint keresi boldogságát. Ebből a világnézetből automatikusan következik a népszaporulat-hiány, az élvezetekre való koncentrálás és sok problémát előidéző helyzet.

Délvilág, 2004. október 20.

KATONA PÁL

Tanuljunk Boldog Károly királytól és fiától!

Makón háromszor láttam vendégül Habsburg Ottó elnök urat. Sokat tanultam tőle. Többször beszélgettünk a nevelésről. Szüleimtől hallottam, hogy Ferenc József cipész volt. Elmondtam ezt az elnök úrnak, aki kijavított: nem cipész, hanem suszter. A Habsburg-családban a leendő uralkodóknak, hogy értékelni tudják a kétkezi munkát, mindig valamilyen mesterséget, szakmát kell tanulniuk.

A családban most is mindenkinek fegyelmezetten dolgozni kell – mondta Habsburg Ottó –, de nemcsak azért, hogy pénzt keressen, hanem hogy rendes ember legyen belőle.

Első makói látogatására, amikor Mindszenty bíboros emléktábláját leleplezte, és részt vett a kápolnaszentelésen, két fia is elkísérte, akik láthatóan nagy tisztelettel viseltettek édesapjuk iránt, aki ugyanilyen tisztelettel volt az ő szülei iránt is. A vacsora végén megmutattam neki szülei nagyméretű színes képét. Könnyekig meghatódott, hogy vannak emberek, akik így tisztelik az ő szüleit.

Beszélt arról is, hogy a keletnémetek átengedését az osztrák határon Pozsgay Imrével készítették elő, de – hogy személyük ne legyen akadály – legkisebb leánya, Walburga képviselte őt, aki átvágta a vasfüggönyt…

Munkára és vallásosságra nevelődött a családban Boldog Károly király és fia, Habsburg Ottó is, ezért tudtak a közösségért áldozatot vállaló értékes emberek lenni.

Ez a kapcsolat is megerősített abban a meggyőződésemben, hogy nem az a fontos, hogy a szülők „mindent megadjanak” gyermekeiknek, hanem tanítsák meg őket a fegyelmezett munkára, a közösségért vállalt áldozatos magatartásra – amint azt Jézus elvárja –, mert csak akkor lesznek szüleiket is megbecsülni tudó tisztességes emberek. Olyanok, mint Boldog Károly, akit példaképül állít a Szentatya a világ elé, olyanok, mint Habsburg Ottó, akinek élete hirdeti, hogy szükségünk van ilyen emberekre.

Új Ember, 2004. október 24.

• 2004. november 26. A képviselő-testület Kurunczi Lajos javaslata alapján megbízza Nagy Ildikó könyvelőt, hogy vállalja el a pénztárkönyv vezetését. Vállalja Földeákot és Maroslelét is, hogy számítógépen vezeti a pénztárt.

• Mindhárom faluban a felnőtt hitoktatás megindult.

• 2004. december 15. Megkezdtük szállást keres a szent család ájtatosság végzését. Földeákon és Maroslelén is szép számmal jön az ájtatosságra 15-20 személy.

• Örülök, hogy az Igási Szó is közölte írásomat Milyenek a Jézus-találkozásaim címmel. Fontos, hogy a médiák segítségével is hirdessük az igét.

KATONA PÁL

Milyenek a Jézus-találkozásaim?

Milyenek a Jézus-találkozásaim?

Jézust azért küldte a Mennyei Atya a földre, hogy segítsen rajtunk. Ezt minden hívő elfogadja, a nemhívő pedig a történelemből láthatja. Ezért magától értetődő, hogy mindenki életében meghatározó, hogy milyenek a Jézus-találkozásai.

Még a szándék megfogalmazása is fontos. Miért akarok Jézussal találkozni? A találkozás eredményességét illetőleg ez meghatározó. A napokban találkoztam valakivel, aki azt mondta:

Atya, szeretnék gyónni. A gyónáskor megtapasztaltam, hogy a lelkipásztor segítségével úgy találkozott Jézussal, hogy valóban Jézus tanításához igazította életvitelét, gondolkodását is.

Örültem neki. Azért örültem ennek különösen, mert a napokban olvastam viennei Szent Jánostól, hogy sok olyan ember van, aki elmegy a templomba, és anélkül indul haza, hogy Jézussal megbeszélte volna, mit kell ezután másképpen csinálni?

Mi, keresztények – ezt kell megtanulni – azért találkozunk Jézussal, hogy segítségével jobb emberré legyünk. Ha ez a szándék vezet, akkor bűneinktől akarunk szabadulni Jézusnál. Akkor embertársainkkal való helyes kapcsolatot akarjuk megtanulni Jézusnál. Akkor hibáinktól való tartós megszabaduláshoz segítséget kérünk Jézusnál stb. Ha ezek a szándékok vezetnek és nem az, ami a keresztre feszítéskor a farizeusokat vezette, vagy nem az, ami miatt a másokat megfigyelni akarók mentek a templomba, akkor a lelkipásztor (szakember) segítségével olyanok lesznek Jézus-találkozásaim – amilyennek a Mennyei Atya szeretné –, hogy jobbá formálnak.

A közmondást mindenki ismeri: „Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni”. Ha mi így a felajánlott Jézus-találkozásokon keresztül Jézus barátai leszünk, akkor magatartásukban hasonlítani fogunk hozzá, és ez jó lesz számunkra is, de a társadalomnak is.

Nekem, mint lelkipásztornak, az a feladatom, hogy ennek a magatartásnak elfogadását úgy írjam le, hogy azt a logikusan gondolkodó emberek ésszerűnek, okos dolognak tartsák. És ezután tegyenek meg mindent, hogy ehhez az ésszerű követelményhez tudjanak életvitelükben igazodni, és hozzásegítsék szeretteiket is. Ez nem könnyű dolog, mert ma nem az értelmük, hanem vágyaik irányítják az emberek többségét, és azért van szükség olyan sok korrekcióra.

Ebből remélem, sokan észreveszik, hogy a lelkipásztor a bajok megelőzésének híve, amit ma már sokan vallanak.

Igási Szó, 2004. december

2005

• A napkeleti bölcsek ünnepével kapcsolatban a Szieszta makói újság adott lehetőséget arra, hogy elmondhassam, mit tanuljunk a napkeleti bölcsektől?

KATONA PÁL

Mit tanuljunk a napkeleti bölcsektől?

Vízkereszt ünnepén mindenütt a világon, a keresztény templomokban a napkeleti bölcsekre emlékeztek az emberek. Méltán, mert fontos dolgot tanulhatunk meg tőlük.

Az egyik, ami sorsdöntő lett életünkre, hogy komolyan vették Isten hívását, aki a megszületett Megváltóhoz invitálta őket. Könnyűnek mutatkozott az út, mert a csillag vezette őket. De amikor már napokat kellett gyalogolni, amikor már fáradtak voltak, kellett a kitartás, az állhatatosság az út folytatásához. A legnagyobb nehézség akkor következett, amikor eltűnt a csillag. Hiába érdeklődtek a járókelőktől:  Hol kell megszületnie a Messiásnak? Nem tudják megmondani. Sőt azt sem értették, miről érdeklődnek.

Ekkor döntötték el, hogy a legilletékesebbhez, a királyhoz fordulnak. Az csak meg tudja mondani, hogy hol kell megszületnie az újszülött királynak, a Messiásnak. Heródes sem tudta, de feltűnő érdeklődést tanúsított. Behívatta a napkeleti bölcseket és fáradtságot is vállalva hívatta az írástudókat, és izgatottan érdeklődött tőlük:  Hol kell megszületnie a Messiásnak? Amikor mondták, különös érdeklődést tanúsítva, meghagyta a bölcseknek, hogy keressék. Ha pedig megtalálták, föltétlen jelezzék neki.

A bölcsek elindultak, és nagy volt az örömük, mert újra feltűnt a csillag. Vezette őket addig a házig, amelyben a szentcsalád tartózkodott. Itt ismét a hit segített rajtuk, mert gyermeket láttak, aki semmi rendkívülit nem mutatott. Mégis, mert hittek az őket meghívó Istennek, kibontották kincses ládáikat, és a Megváltó Istennek szóló ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát, ezzel jelezve, hogy hiszik, hogy rátaláltak a Messiásra.

E kitartó Messiás-keresésük miatt megkapták Tőle az eligazítást, és azon a más úton tértek vissza hazájukba. Azon a más úton mentek ezután, amely végcéljukhoz is elvezette őket.

Nyilvánvaló, hogy mit tanulhatunk ebből. Ahhoz, hogy megkapjuk mi is a Messiástól, Jézustól a helyes úton való járáshoz az utasítást, állhatatos hittel, a fárasztó utat is vállalva, el kell jutnunk egészen Jézushoz.

A mi utunkban is vannak akadályok. A mindennapi élet gondja, a felkínált másfajta örömök sokszor már abban is megakadályoznak, hogy megkeresztelkedjünk. De ha ez meg is történik, a további lépésekhez, a hitismeretek elsajátításához, a Jézussal való kapcsolattartáshoz annyi idő és fáradtság kell, amit már nem vállal a mai ember. Ha a gyermeknek nincsenek segítői a család, a hitoktató, a lelkipásztor személyében, akkor nem tud olyan személyes kapcsolatba kerülni Jézussal, hogy a más úton való járást el tudja fogadni tőle.

Hála Istennek, ma is vannak családok, emberek, akik a napkeleti bölcsekhez hasonlóan vállalják a Jézushoz, a találáshoz az áldozatos utat. Ezeknek most is, mint akkor, megmutatja Isten az örök boldogság felé vezető utat. Ez ma is „más” útnak számít. Nehéznek látszik. Csak az tudja elfogadni, aki áldozatos Jézus-kapcsolat vállalásával megkapja a világos látás kegyelmét a más úton való járáshoz. Ma arra bíztat bennünket az ünneppel kapcsolatban az egyház, hogy vállaljuk a Jézushoz-jutás nehéz útját, és segítsük szeretteinket abban, hogy ők is vállalni tudják. Ezt tanulhatjuk meg a napkeleti bölcsektől.

Szieszta

ILLYÉS SZABOLCS

Öt nyelven beszélő a földeáki temetőőr

Idegenvezetői végzettséggel és két évtizedes tapasztalattal bír, négy idegen nyelvet beszél, mégis elvállalta a temetőgondnokságot az Erdélyből nemrég családjával együtt áttelepült Simonyi András. Nem fél a munkától, ha kellett, napszámba járt. De mióta itt él, megtapasztalta: a munkát kereső határon túli magyarra ugyanúgy néznek az anyaországiak, mint egy afrikai vagy ázsiai bevándorlóra.

Most, a hóban is látszik: rendezett, tiszta sírkert dicséri az alig több mint fél éve Földeákra kinevezett új plébános és munkatársainak gondosságát. Katona Pál esperes ugyanis egy Erdélyből érkezett magyar család letelepedését is segítette egy temetői „mindenes” állás felajánlásával. Az ügyintézés ugyan először nehézségekbe ütközött, ám végül helyesnek bizonyult a plébános választása, a Simonyi család ugyanis ma a földeáki plébánia biztos támasza.

– Őrzöm és tisztítom a temetőt, ha kell, sírt ások, ravatalozok, emellett a plébánia életében, a mindennapi feladatok ellátásában is segítek – fogalmazott a temetőgondnokságot vállaló Simonyi András, aki a munkája mellett még állattenyésztéssel is foglalkozik, a temető szomszédságában takaros baromfiudvar, benne több tucatnyi tyúk, gyöngyös és liba. A minimálbér mellett elkél némi kereset kiegészítés.

A férfi, felesége és két gyermeke – a középső még Romániában maradt, nem akarták kiszakítani a középiskolából – három éve él itt, Makó környékén. A két fiatalember tanul, az idősebb a Szegedi Hittudományi Főiskolán, a legfiatalabb pedig az egyik hódmezővásárhelyi középiskolában. Édesapjuk korábban – jobb híján – alkalmi munkákat vállalt, gyökér- és hagymapucolást, napszámot, és bármiféle mezőgazdasági munkát, amire lehetősége adódott.

– Bár mindig is érdekeltek a régi sírok, és amint egy faluba vagy történelmi emlékhelyre utaztam, a templom mellett elsőként a temetőt látogattam meg, mégis teljesen más munkakörben dolgoztam korábban. Romániában okleveles idegenvezetőként kerestem a kenyerem. A hetvenes évek végétől egészen a romániai nemzetközi turizmus összeomlásáig, a kilencvenes évek elejéig biztos megélhetést jelentett ez a szakma, itt egyébként kamatoztathattam nyelvismeretemet is – mondta Simonyi András, aki megosztotta velünk: a magyar mellett folyékonyan ír-olvas románul, angolul, de társalgási szinten beszéli az olaszt és a franciát is, amit – csak – nyolc évig tanult. Rámutatott: széleskörű nyelvismerete részben a román oktatásnak köszönhető, hiszen a hetvenes évektől a latin nyelvek megismertetése került előtérbe. Emellett egyébként németül és oroszul is tanult.

– Az utóbbi években semmi hasznát nem vehettem a nyelvtudományomnak, még a temetőgondnoki munkát is hosszú küzdelem eredményeképp szerezhettem meg, hiszen még csak most kapom meg a tartózkodási engedélyemet, amivel végre jogokat is élvezhetek ebben az országban, nemcsak kötelességet teljesíthetek. Meglepődtem: magyar emberként nem tapasztaltam semmiféle pozitív megkülönböztetést például a más kontinensekről bevándorló munkavállalókkal szemben, szerencsémre Katona atya kitartó segítsége juttatott ehhez az álláshoz. Döbbenetes, hogy sokszor hogyan vélekednek a magyarországi magyarok rólunk, külhonba szakadtakról, pedig egy a nyelvünk és a hitünk – panaszolta a férfi, aki kiemelte: a román kommunizmus idején egyedül az anyanyelvüket és a vallásukat hagyták meg, talán emiatt is egyházi pályára készült. Beiratkozott a gyulafehérvári hittudományi főiskolára, a neves Márton Áron püspöknél is tanult, ám a papság helyett végül mégis a családatyai hivatást választotta. Hitét azonban sosem hagyta el, végül a katolikus egyház segítségével szerezhette meg a gondnoki állást.

Délvilág, 2005. február 7.

A százötven éves földeáki templom előtt

ILLYÉS SZABOLCS

Katona Pál fölelevenítette a házszentelés szokását

Könyvet írt az esperes makói egyházi életről

A makó-belvárosi egyházközség utóbbi tizennyolc, legmozgalmasabb esztendejének történetét foglalta könyvbe Katona Pál esperes, aki 38 évig vezette a plébániát.

Makón eltöltött harmincnyolc évének summájaként helytörténeti szempontból is érdekes könyvet írt Katona Pál esperes, földeáki plébános. A kiadást – mint a szerző számos más munkáinak gondozását – a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének makói csoportja vállalta, a szerkesztő pedig Tóth Ferenc történész, a József Attila Múzeum nyugalmazott igazgatója.

– A könyv rendszerváltást megelőző, de a hitélet szempontjából még igen aktívnak nevezhető két esztendőtől egészen a tavalyi évig öleli fel a makói egyházi élet fontosabb eseményeit, amiknek a szervezésben magam is oroszlánrészt vállalhattam – fogalmazott a kiadvánnyal kapcsolatban az esperes.

– Plébánosi tevékenységem alatt végig vezettem a Historia Domust, azaz a belvárosi plébánia háztörténetét, amit Tóth Ferenc barátom kiadásra érdemesnek talált. Innen jött az ötlet, hogy könyv formátumban a hívek, valamint a hit és az egyház iránt érdeklődők számára is elérhetővé tegyem a város katolikus szempontból igen érdekes és mozgalmas közel két évtizedének történetét.

A visszaemlékezés egyébként egy 1988 nyarán Itáliába és Ausztriába tett zarándokút leírásával kezdődik, ennek során a gyülekezetet II. János Pál pápa miséjén is részt vett, aki megszólította a magyarokat, és róluk is prédikált. Az utolsó bejegyzés pedig az a szentmise, amelyen makói híveitől búcsúzott – tavaly júliusban – a plébános.

A könyvben egyébként fontos szerep jut a rendszerváltás éveitől fellendülő cserkészmozgalomnak és a makói plébánia életéhez kötődő közösségek munkájának. Fotókkal mutatják be az egyházközség neves látogatóit: a plébánián hosszabb ideig is vendégeskedő Habsburg Ottót, vagy a Makóra látogató minisztereket, miniszterelnököket.

- Most jó néhány, a népi vallásosságban gyökerező szertartás és hagyomány felelevenítésén dolgozom – mondta az esperes. – Sikeres volt a Szentcsalád vendégül látása, amibe bekapcsolódhattak a hívő családok. Felelevenítettük a házszentelés szokását, emellett további rendezvényeket is tervezünk.

Délvilág, 2005. február 22.

KATONA PÁL

A saját hivatás Földeákon

Szeretném, ha Földeákon világosan látnák az emberek a pap, illetve az egyház feladatát.

Isten a világban mindenkinek – nem csak Szent Józsefnek, nem csak a papnak –, minden embernek adott hivatást, tervezett valamilyen munkát, ami a Biblia szerint méltóságot jelent, mert együttmunkálkodás a Teremtővel. Köztudott, hogy Isten boldog folytatást, örök boldogságot ígér Jézus által az együttműködőknek. Ha valaki így gondolkodik a munkáról, amivel el kell számolni, akkor más lelkülettel áll hozzá elvégzéséhez. Az egyház arról szeretné meggyőzni az embert, hogy úgy végezze munkáját, mint Istentől kapott feladatot. Készüljön az elszámolásra.

Ahhoz, hogy az emberek gondolkodása ilyen legyen, első feladata, hogy keressem: mi a kapott hivatásom? Ez elsősorban hit kérdése. Habsburg Ottó elnök úr nekem azt mondta: A Habsburg családban mindenkinek dolgozni kell. Nemcsak azért, hogy pénzt keressen, hanem azért, hogy rendes ember legyen belőle. Ilyennek teremtette Isten az embert.

Én is azt próbálom elérni, hogy az emberek így gondolkodjanak életükről. Ne ügyeskedéssel vagy más módon, hanem munkával akarjanak boldogulni, értékeket szerezni. Ha valaki így szemléli a vallást és a vallásosságra való nevelést, akkor nem tartja fölöslegesnek, hitetlenül sem. Mert a vallásosságra való nevelés, ha helyes, akkor előkészít a becsületes munkára.

Délvilág, 2005. február 25.

• 2005. január 10. Megkezdte a plébános a házszenteléseket. Minden utcában összeírta egy templomba járó, hogy ki akarja megszenteltetni a házát.  Február végére több mint 100 házszentelés volt.

• Március 11–12–13-án Katona Pál plébános távollétében, a Kisteleki káplán Janes Zoltán végezte a hitoktatást és a miséket. A hívek örültek a fiatal papnak.

Ugyanebben az időben plébános úr Kisteleken és Csengelén tartott lelkigyakorlatot.

• Március 17–18– 19-én Marosi János atya tartott lelkigyakorlatot Maroslelén és Földeákon.

• Április 2. Bérmálkozóknak és bérmaszülőknek másodszor volt megbeszélés a bérmálással kapcsolatban.

A szülők neheztelésüket fejezték ki, hogy hittanórára is és misére is minden alkalommal el kell jönni a gyereknek. Szó szerint ezt mondták: nem szabad választás elé állítani a gyereket, iskolai szereplés vagy bérmálás! Isten mindenkit választásra késztet – mondta a plébános.

• 2005. április 2-án életének 85. esztendejében meghalt II. János Pál pápa.

A pápa utolsó üzenetében tanúságtétel volt. Ezt üzente: „Én derűs vagyok, legyetek ti is derűsek”. Így készült a Mindenhatóval való találkozásra.

Halála alkalmából kitűnt igazi nagysága. Nemcsak jelszava volt a Totus tuus, hanem valóban az Istené volt. Jól tudja képviselni Istent. Üzenetében, tanításában, de tetteiben is Isten szeretetét közvetítette.

Ezt érezte rajta minden ember: hívő és nemhívő egyaránt. Milliók igyekeztek eljutni a temetésére. Ilyen esemény évszázadok óta nem volt.

A temetésen több mint 3 millió ember volt, akik Rómában vagy közelében kísérték figyelemmel a szertartást.

A temetés után április18-án ült össze a bíborososok testülete, hogy megválasszák az új pápát. Másnap 19-én kedden már fölszállt a fehér füst, és Róma harangjai is hirdették: „Van pápánk”, XVI. Benedek. Jozeph Ratzinger világszerte ismert német teológus.

Hálaadó szentmisét mondtunk érte templomunkban és imádkoztunk az új pápáért, hogy Isten akarata szerint vezesse az emberek megszentelődését.

• 2005. április 24-én volt a bérmálás templomunkban, 24 fiatal bérmálkozott. Szombaton 4–6 óráig volt a gyóntatás. A gyóntatásban Marosi János atya segített. Szülők és bérmaszülők is szép számmal meggyóntak. Bérmálásra teljesen megtelt a templom. A fiatalok bátran válaszoltak a püspöknek. Bérmálás után püspökatya beszélgetett a képviselőkkel, majd hivatalvizsgálatot tartott. Dicsérőleg nyilatkozott a bérmálásról és a plébánia rendbetételéről is.

• A falunap Földeákon pünkösd ünnepéhez kötődik. A falu vezetése több összejövetelen beszéli meg a rendezvényeket. Katona Pál plébános urat is meghívták a megbeszélésekre. Mivel az egyháznak is komoly szerepe van a rendezvénysorozatban, a plébános próbálta lelkileg is felkészíteni a falu népét erre a szép ünnepre.

ILLYÉS SZABOLCS

Katona Pál esperes: a pápa világ plébánosa volt

– Ott voltam mind a kétszer, amikor a szentatya Magyarországra jött, találkoztam vele egyszer Ausztriában is, de a legemlékezetesebb élményem a római zarándoklatomhoz kapcsolódik – elevenítette fel II. János Pál pápával kapcsolatos emlékeit Katona Pál esperes, földeáki plébános. – Még 1990-ben két busznyi makói zarándokkal együtt látogattunk el Rómába, ahol előzetes egyeztetést követően audiencián fogadott bennünket a pápa. A találkozón, ahogy meglátta a csoportunkat, odajött hozzánk, velem kezet fogott, a ministránsomat pedig kétfelől arcon csókolta, majd néhány szóban beszélgethettünk róla: kik vagyunk, honnan jöttünk. Rendkívüli élmény volt, hogy míg körülötte serénykedtek a bíborosok, ő velük nem foglalkozva, hozzánk lépett, és teljesen ránk szánta azt a néhány percet.

Az esperes ilyen, az embereket közvetlenül megérintő személyiségként emlékszik vissza a pápára, aki szerinte a „világ plébánosaként” törődött egész egyházával. Nagy érdeme, hogy nemcsak a katolikusokat, hanem minden embert megszólított életével, tetteivel, beszédeivel. Emlékei közül egy érdekes történetet is említett: amikor Makón Habsburg Ottóval találkozott, ő elmondta a plébánosnak, hogy előtte éppen a pápánál járt, akinek „naiv bölcsességében” jelezte, hogy ide, Makóra jön Katona Pál plébánoshoz. A szentatya áldását és üdvözletét küldte a történelmi dinasztia leszármazottja által.

Délvilág, 2005. április 8.

ILLYÉS SZABOLCS

Parkoló és park földeáki temető melletti tó feltöltésével

A katolikusok segítettek az önkormányzatnak

A földeáki temető melletti tó feltöltését tervezi a község önkormányzata, ám ennek megközelítése igen körülményes, hiszen telkek veszik körbe. A katolikus egyházközség azonban segít az elképzelés megvalósításában.

Jókora tó terül el a földeáki temető közvetlen szomszédságában, ennek feltöltését tervezi az önkormányzat, tudtuk meg Vass Imrétől, a község polgármesterétől. A jelenleg kihasználatlan területet sokféleképpen hasznosíthatná ugyanis a falu, hiszen egyelőre nincs megfelelő parkolója a temetőnek, és az elképzelések között szerepel egy, a lakók által használható, park jellegű tér kialakítása is.

– A területrendezési tervben is szerepel a tófeltöltés, ami rendkívül nagy, és sokáig tartó munka lesz, hiszen rendkívül mély a kubikgödör. A legnagyobb probléma azonban nem ez, hanem, hogy nehezen megközelíthető a part, hiszen körben lakóházak kertjei állnak, és számos lakóval nem egyszerű egyezségre jutni. Éppen ezért jelentős eredmény, hogy sikerült egy bejárót biztosítani a katolikus egyházközség felajánlásának segítségével – mondta a község önkormányzatának vezetője, aki még elmondta: az elképzelések szerint a tó középső részét meghagynák, körülötte pedig egy parkosított területet hoznának létre.

A főoltár

– Szívesen segítettünk az önkormányzaton – mondta az üggyel kapcsolatban Katona Pál esperes-plébános, a földeáki egyházközség vezetője. – Egy bejárónak alkalmas területet átengedtünk a temető területéből, hiszen a munkálatok eredményeképp végre egy megfelelő méretű parkolót biztosíthatunk a temetőbe látogatók számára, ami eddig nem volt megoldott.

A sírkert környékén lakókat is zavarja, hogy gyakorlatilag csak a környező utcákban lehetett autóval megállni, de a feladat nagysága miatt a közeljövőben nem valószínű, hogy megoldódik a helyzet. A tervek szerint ugyanis akár két évig is eltarthat a gödör feltöltése törmelékkel. A polgármestertől még megtudtuk: a kivitelezés költsége akár nyolc-tíz millióra is rúghat.

Katona Pál elmondta: ezzel párhuzamosan folyamatosan dolgoznak az utóbbi időben rendkívül rossz állapotba került temető felújításán és karbantartásán. A sírkerthez tartozó üresen álló földeket bevetették lóherével, kutat is fúrtak és hatvanhárom gyümölcsfát is elültettek. Emellett a plébánia gondoskodott róla, hogy hat szeméttárolót is kihelyezzenek, hiszen, mint megtudtuk: a hozzátartozók korábban gyakran a sírok mellé dobálták a hulladékot.

Délvilág, 2005. május 4.

KATONA PÁL

Készülünk a falunapra

Közeledik pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Örülök annak, hogy ez falunap Földeákon. Szeretném, ha a hívő emberek a Biblia tanítása szerint gondolkodnának erről az ünnepről, és illő módon készülnének rá.

Ki az a Szentlélek, akinek eljövetele napján Földeák község ünnepel? A Szentlélek Isten választottainak Lelke. De kik Isten választottai? Minden ember. Isten minden embernek értelmet és szabad akaratot adott, és meghívta, hogy vele együtt építse, szépítse a világot, és elősegítse embertársai boldogságát – írja a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes (Öröm és reménység) kezdetű dokumentuma. Így együttműködésre szólít fel, ami az ember legnagyobb méltósága. Munkatársai lehetünk Istennek.

Aki ezt elfogadja, azt eltölti a Szentlélek. Hivatást kap Istentől. Így nemcsak Mózesnek, nemcsak Keresztelő Jánosnak vagy az apostoloknak, nekünk is van hivatásunk. Nem olyan látványos, nem olyan nagy, de ez is Istennel való együtt munkálkodás, aminek biztos a sikere – az örök élet.

A másik gondolat, hogy az apostolok a Szűzanyával együtt várták a Szentlelket. Pünkösdkor mi is a Szűzanyához vonulunk ki.

Így szeretném eszmei tartalommal megtölteni falunapunkat, ami indítást adna az embereknek arra, hogy még több áldozatot tudjanak hozni a közösségért, elfogadva Istentől kapott hivatásunkat.

Új Ember, 2005. május 15.

KATONA PÁL

A falunap

Közeledik pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Örülök annak, hogy ez falunap Földeákon. Szeretném, ha a hívő emberek a Biblia tanítása szerint gondolkodnának erről az ünnepről, és illő módon készülnének rá.

Ki az a Szentlélek, akinek eljövetele napján Földeák község ünnepel? A Szentlélek Isten választottainak Lelke. De kik Isten választottai? Minden ember. Isten minden embernek értelmet és szabad akaratot adott, és meghívta, hogy vele együtt építse, szépítse a világot, és elősegítse embertársai boldogságát – írja a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes (Öröm és reménység) kezdetű dokumentuma. Így együttműködésre szólít fel, ami az ember legnagyobb méltósága. Munkatárai lehetünk Istennek.

Aki ezt elfogadja, azt eltölti a Szentlélek. Hivatást kap Istentől. Így nemcsak Mózesnek, nemcsak Keresztelő Jánosnak vagy az apostoloknak, nekünk is van hivatásunk. Nem olyan látványos, nem olyan nagy, de ez is Istennel való együtt munkálkodás, aminek biztos a sikere – az örök élet. Mivel az ilyen ismeretek elsajátítását, ilyen gondolkozás elfogadását fontosnak tartom, azért hívtam meg pünkösdkor az ünnepi mise celebrálására és a szentbeszéd megtartására dr. Török József professzor tudós batáromat, hogy meggyőzze a híveket erről.

Jó lenne, ha beszéde kapcsán sokan elgondolkodnának erről, vállalnák Istentől nekik szánt hivatást, és így elősegítenék a falu szép jövőjének alakulását, embertársaik boldogítását.

A másik gondolat, hogy az apostolok a Szűzanyával együtt várták a Szentlelket. Mi is Pünkösdkor a Szűzanyához vonulunk ki. Segítséget kérve tőle. Azt szeretném, ha úgy mint Makón, Habsburg Ottó elnök úr vezetésével kiváló emberek mécsest helyeztek el a Szűzanya szobránál, itt Földeákon is Török József professzor úr kérésére a jelen lévő vezetők tiszteletük jeléül mécsest helyeznének el annak a Nagyasszonynak a szobránál, akinek oltalmába ajánlotta első szent királyunk, Szent István az országot, ezalatt ősi himnuszunkat, a Boldogasszony anyánkat énekelnénk.

Így szeretném eszmei tartalommal is megtölteni falunapunkat, ami indítást adna az embereknek arra, hogy még több áldozatot tudjanak hoznia a közösségért, elfogadva Istentől kapott hivatásukat.

Tudom, hogy különféle módon fogadják ezt az üzenetet, de örülök annak, hogy az újság lehetőséget biztost az üzenet megfogalmazására. Annak még inkább örülök, ha gondolkodásra késztetem embertársaim. Én annak is örülök, ha már elgondolást fogalmaznak meg mint amit én, és ha meggyőznek róla, hogy az jobb a közösségnek, akkor azt fogom elfogadni.

Földeák c. lap

A falunap alkalmából Dr. Török József  professzor mutatta be a szentmisét

• 2005. május 14-én a Rózsalakodalommal kezdődtek az ünnepségek. A két rózsapár Bugyi Pálné tanárnő vezetésével két alkalommal elment próbára templomba.

A templom zsúfolásig megtelt emberekkel. A plébános beszédében Istennel, emberrel kapcsolatos tervéről beszélt, amelynek megismerése és megvalósítása vezet az ember boldogságához.

Ezután 4 kérdést intézett a rózsavőlegényekhez és rózsamenyasszonyokhoz, tudakolva, hogy felkészültek-e a keresztény házasságra.

Végül megáldotta a fiatalokat és a népeket, kikísérte őket a templom kapujáig.

• 2005. május 15-án 10 órakor az ünnepi szentmisét és szentbeszédet Dr. Török József főtisztelendő úr, egyetemi tanár tartotta. Arról szólt hozzánk, hogy lengyel pápa után német pápát választottak és ez nemcsak a két nép megbékélését jelentő esemény, hanem egész Európa jövőjét is befolyásoló tényező.

KATONA PÁL

Totus tuus!

Ez volt a pápa jelmondata, amiről keveset hallottam a temetés alkalmával. Pedig meggyőződésem, hogy tudatosan választotta és életében megtett mindent, hogy egészen Istené legyen. Ennek a törekvésnek a sikere tette őt szinte mindenki által tisztelt emberré.

Életében nemcsak tisztán, minden befolyástól függetlenül hirdette Isten örömhírét, de meg tudta valósítani azt is, annyira Istené lett, hogy Isten szeretetét, irgalmasságát is tolmácsolni tudta. Ez a közeledés az emberek felé jó érzést, kellemes visszhangot váltott ki mindenkiben.

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy az egyház erre a magatartásra akar elvezetni Jézus megbízásából miden embert. Ezért tesznek  a szerzetesek fogadalmat arra, hogy az emberek tanítására, gyógyítására, szegények gondozására vállalkoznak Isten elvárása szerint. Ezért tartózkodnak az egyház előírása szerint Jézus közelében, azért elmélkednek, imádkoznak, hogy ezt az elvet megvalósítsák, hogy teljesen Istené tudjanak lenni, jól tudják Istent képviselni az emberek felé.

K. Ráner ír arról, hogy ha a jövő kereszténye nem lesz misztikus, ebben az eszmék zűrzavarával teli világban nem tud megmaradni hivatásában. II. János Pál pápa misztikus volt, aki minden megnyilvánulását Istennel megbeszélte. Ezért tudott olyan dolgokban is hatékonyan tanítani, amiben a nagy többség más elveket vallott (abortusz, eutanázia, terroristák megsemmisítése).

A másik fontos irányelvet VI. Pál pápától tanulhatjuk, aki azt írja: Mindenkinek a saját hivatásában kell megszentelődni. Úgy végezni feladatunkat, mint akik tudják, hogy általuk dolgozik Jézus. Ő, ha nem is hirdette szóval Pál apostol meggyőződését, hogy élek én, de nem én élek, hanem Jézus él általam. Így élt.

Az ő közeledéséből, beszédéből, tetteiből – amikor nem törődve a protokollal és veszéllyel odament az elesettekhez, szóba állt a bűnözőkkel – mindenki érezte, hogy valami rendkívüli dolog történik vele. Olyan szeretet árad felé, amit még nem érzett életben. Én is ezt éreztem, amikor 1990-ben a VI. Pál pápa teremben odajött zarándokcsoportunkhoz, és csak velünk foglalkozott néhány percig. Isten szeretetét, figyelmességét éreztük akkor. Ezt akkor nem tudtuk így megfogalmazni, de most már, amikor a világ emberiségének jelentős része így érez, tudjuk.

Ez volt a titka a Szűzanyán keresztül, a Szűzanya példáját követve (Totus tuus) teljesen Istené lett és tudta szolgálni őt.

Ha kötöttségeinktől, ha függőségeinktől meg tudnánk szabadulni, ha mi is tudnánk teljesen Istené lenni, akkor mi is lehetnénk népszerű emberekké, akik sokat tudnak adni a világnak.

Itt az ideje, itt a lehetőség a médiákon keresztül majdnem mindenki látta: Tanuljunk II. János Pál pápától elkötelezettséget, szolgálatot.

Földeák, 2005. május

A körmenet megérkezik a Máriához

KATONA PÁL

XVI. Benedek pápa első beszéde

Az új pápa első beszédében, amit latin nyelven – a konklávét lezáró misében – mondott, világosan megfogalmazta téves magatartásunk gyökerét, amikor ezt mondta:

„A relativizmus diktatúrája semmit sem ismer el, csak az emberek egoizmusához és vágyaihoz méri a világot.” Ezt a kijelentést átgondolva értettem meg, mi az oka annak, hogy magabiztosan vallásosnak mondja magát sok olyan ember, aki nem ismeri, ezért nem is teljesíti életében Isten elvárásait. Egoizmusa olyan mértékű, hogy azt hiszi, vallásos ember, mert a maga kitalálta módon tiszteli Istent. Áldoz Istenre idejéből, elmegy nagy ünnepeken a templomba. Isten elégedjen meg ezzel és segítse őt.

Megdöbbentően merész (büszke) magatartás ez a teremtmény részéről, amely két forrásból fakad. Az egyik az a vélekedés, hogy mindenkinek joga van igényei szerint élni, viselkedni, még perverz magatartásával is kérkedni. Nincs tekintély, nincs olyan törvény, amihez mindenkinek igazodni kellene. Minden relatív.

Ebből a gondolkodásból fakad az Egyesült Államok magatartása, hogy neki joga van kiirtani a terroristákat, még akkor is, ha ez ártatlan emberek pusztításával is jár. De ebből a gondolkozásból fakad az a terrorista magatartás is, hogy céljuk érdekében joguk van ártatlan embereket, gyerekeket megsemmisíteni. Mindkét viselkedés ellen az előző pápa, de a mostani is felemeli szavát, és hirdeti, hogy testvérek vagyunk és figyelemmel kell lenni egymásra is, de leginkább a Teremtőre, aki meghatározta, hogyan viselkedjünk egymással. A másik forrása ennek a magatartásnak a tudatlanság, a bölcsesség hiánya. Ha nincsenek elfogadott elvek, amelyekhez az embereknek igazodni kell, akkor zűrzavar, bizonytalanság lesz a világban, amely mindenkinek rossz. Kiszámíthatatlan lesz az ember viselkedése, félelmetes lesz az élet.

A Szentatya nagy tudású teológus, aki nemcsak a bajok forrását látja világosan, de tud olyan tanítást adni, amely ráébreszti az embereket arra, hogy mindenki által elfogadott, jónak tartott erkölcsi elvek nélkül nem tudunk testvérként élni a földön. Ezen elvek hirdetésével és védelmezésével bízta meg őt Jézus, amikor a bíborosok által 265. utódjának rendelte őt.

Délvilág, 2005. május 21.

• Az ünnepi mise végén körmentben vonultunk ki a Máriához (1,2 km), ahol Illyés Szabolcs teológus, újságíró mondott beszédet. A földeáki Návay Lajos iskola énekkara énekelte a Himnuszt, Szózatot és a Boldogasszony anyánkat.

Beszéd után a plébános felajánlotta a falu népét a Szűzanyának.

Mária édesanyánk, Magyarok Nagyasszonya úgy jöttünk hozzád, mint első szent királyunk, Szent István, aki benned bízott. Ezért fordult hozzád, mert kilátástalannak látta az ország jövőjét. Benned bízott és oltalmadba ajánlotta népünket. A te imáidra, akkor Isten Szent Lászlót küldte oltalmazónknak. Ő megoltalmazta a külső ellenségtől népünket és kereszténnyé nevelte.

Most mi is oltalmadba ajánljuk az országot és a falu népét. Imádkozz értünk, hogy Isten küldjön olyan vezetőket az országnak mint Szent László volt. Küldjön a falu számára is önzetlen jó vezetőket akikre hallgat a falu népe. Küldd el Mária kérésére a Szentlelket, mint az apostoli időbe tetted, hogy közösségért áldozatot vállalni akaró emberekké válljanak a falu lakói.

Légy oltalmazója annak a falunak, amelynek lakói mindig bizalommal jöttek hozzád. Bizalommal terjesztették eléd kéréseik. Most mi is azért helyezzük mécseseinket lábad elé, hogy benned való bizalmunkat kifejezzünk, és kérjük légy a betegek gyógyítója, a szomorúak vigasztalója, keresztények segítsége, bűnösök menedéke és a falu minden lakójának az örök életre elsegítője. Amen.

A Máriánál Illyés Szabolcs teológus beszél

ILLYÉS SZABOLCS

Földeák összefogott a díszes ablakokért

Hárommázsásak, és több mint egymillió forintba kerülnek a földeáki templom megújult üvegablakai. Az egyházközség, az önkormányzat és a helybeliek, valamint az elszármazottak összefogásának eredményeképpen újra katedrálüvegből készülhetett el az ablakok fele. A munka folytatódik.

A földeáki templom hat oldalsó ablakából hármat immár a szent helyhez méltó, színes-figurás katedrálüveg zár, a többit egyelőre a legutóbbi felújításkor fölszerelt drótüveg védi. Varga Károlytól, az egyházközségi képviselő-testület vezetőjétől megtudtuk: nem is olyan kis feladat volt megszervezni a renoválást, hiszen – elsőre nem is hitték – egy-egy 16 négyzetméteres katedrálüveg-felület megalkotása és behelyezése több mint egymillió forintba kerül.

– Négy éve vetődött fel először a templom újraüvegezésének terve. A falu egyik legnagyobb vállalkozásának vezetője mondta, hogy nagyobb összegű támogatás is nyerhető a térségben teljesen egyedinek számító, bizánci stílusjegyeket is magán viselő templom üvegeinek kicseréléséhez. A hat nagy oldalablak és a szentély kisebb üvegeinek cseréje összesen csaknem hétmillió forintot tesz ki, ennek majdnem a felét kemény munkával már sikerült előteremtenünk – fogalmazott a testület elnöke.

Varga Károly gyógyszerészi teendői mellett maga vállalta a több ezer levél szétküldését és az adománygyűjtés szervezését, így a kis ablakokra és a három nagy táblára idén tavaszig sikerült is összegyűjteni a szükséges pénzösszeget. Ez azonban csak a falu rendkívüli összefogásával válhatott lehetővé. Az itt élők mellett elérték a községből elszármazottakat is, akik ezután szintén szívügyüknek tekintették az üvegablakok elkészíttetését. Összesen csaknem ezren ajánlottak fel kisebb-nagyobb pénzösszegeket. A nem hívők közül is sokan segítették a kezdeményezést. A külföldre elszármazottak közül még a tengerentúlról, az Egyesült Államokból is érkezett felajánlás.

– Akkoriban, amikor a templom felújítása folyt, magam sem örültem, hogy a korábbi színes ablak helyére drótüveg került – mondta Vass Imre polgármester. – Persze, évtizedekkel ezelőtt ilyen célokra nem jött könnyen a pénz. Az eredeti táblákat sokhelyütt be-betörték, ezért kellett újraüvegezni. De éppen ezért az önkormányzat is minden lehetséges segítséget megadott az egyházközségnek, hiszen magam is úgy vélem: az önkormányzatnak és a plébániának jó kapcsolatot kell ápolnia egymással. De a támogatás mellett további pályázati segítséget is tudunk adni a munka befejezéséhez.

A szentélyben a magyar dinasztikus szenteket: István királyt és Imre herceget ábrázolják a kisebb ablakok. Az oldalsó táblákon a szeplőtelen fogantatás, a három királyok látogatása és Jézus megkeresztelkedése látható. A másik három ablakra Jézus keresztre feszítése, a csodálatos halfogás és a mennybemenetel ábrázolását tervezik. Megtudtuk: az ablaktáblák csaknem öt centi vastagok, súlyuk egyenként csaknem 300 kilogramm, kívülről biztonsági üveg védi épségüket. Elkészítésükkel a vásárhelyi Rozetta Üvegstúdiót bízták meg.

Historia Domus 133.

ILLYÉS SZABOLCS

Amerikából is jött pénz az üvegablakokra

Katona Pál esperes, a földeáki plébánia vezetője szerint fontos a templomok díszítésre szánt szobrok – és üvegablakok – szellemi mondanivalója, tanítása is. Az elő üvegablak: Mária fogantatása utal rá, egyetlen asszony igenjén múlott, hogy az Isten a világba jöhessen. Az ablakban galamb formájában ábrázolták az Isten Szentlelkét. A második ablak színes figurái, a három királyok alakjai jelzik: az emberiség felismerte, hogy Jézus a megtestesült Isten. A Megváltó megkeresztelkedését ábrázoló ablak tanítása pedig: Isten az emberi történelembe helyezte a bűnöktől való szabadulást. A szentélyben ábrázolt Szent István és Imre arra utal: az ő tevékenységük eredményeképp lehetett keresztény  a magyarság, ami akkor fizikai fennmaradásának záloga volt, hiszen a meg nem térített népek sorra elpusztultak a Kárpát-medencében.

Délvilág, 2005. június 7.

A szentély üvegablakai

KATONA PÁL

A templom védőszentjére, Szent Lászlóra emlékezünk Földeákon

Június 26-án, a földeáki búcsú napján Szent Lászlóra, a templom védőszentjére emlékezik a falu népe. Az egyház azt szeretné, ha ezen az ünnepen elgondolkodnánk életéről, tanulnánk tőle és jobb testvérei lennénk egymásnak.

A szentmisében felolvasandó evangélium Istenről és a felebaráti szeretetről szól. E két erény gyakorlása megvalósítja az ember életében Isten elgondolását. E két erényt a szent király hősi fokban gyakorolta. Ez tette őt szentté. A király nevéhez fűződő két jelzővel szeretném megmutatni, hogy mit is jelentett ez az ő életében. Szent Lászlóról azt mondjuk: lovagkirály és pásztorkirály volt. Az első jelző azt jelenti, hogy ő – mint a középkori lovagok – védte, oltalmazta az erőtlen, magát védelmezni nem tudó, ártatlan embert. Még életét is kockáztatta, hogy segítsen. Ez történt akkor is, amikor a legenda szerint a magyar lányt elrabló ellenség után lovagolt, és élete kockáztatásával is kiszabadította. Kemény csatákban így védelmezte egész életében a magyar népet.

Pásztorkirály is volt, aki Szent István példája szerint nemcsak maga életében szolgálta alázatos lélekkel Istent, naponta imádságban elszámolt tetteiről, de azon fáradozott, hogy a népet is erre nevelje. Fontosnak tartotta az erkölcsi törvények megtartását. Sok szigorú törvényt hozott. Mégis népszerű volt, mert érezték, hogy mindezt a nép szeretetéből teszi. Meggyőződése volt, hogy mindannyian testvérek vagyunk, és el kell fogadnunk Isten meghívását örök hazánkba.

Mivel az emberek többsége így gondolkodott, ezért el tudták fogadni, hogy Isten Szent Lászlót a nép oltalmazójának, pásztorának tette. Rá hallgatni kell, hogy az Isten által meghívott országba eljussunk. De az ő áldozatos élete is meggyőzte az embereket arról, hogy a közös cél elérése érdekében más-más feladatunk van, és kinek-kinek azt kell megtenni. Ebből a beállítottságból fakadt, hogy bíztak egymásba, szerették egymást. Imádkoztak királyukért, és engedelmeskedtek neki.

Ma az összetartozás tudata hiányzik az emberekből. Hiányzik annak tudata, hogy egy Atya gyermekei, testvérei vagyunk egymásnak. Hiányzik a közös hazába vetett hit. Így az erőfeszítés is hiányzik, hogy jó testvérként eljussunk oda.

Ezt a jelenlegi pápa így fogalmazta meg: „A relativitás diktatúrája az elfogadott.” Nincs mindenki által elfogadott erkölcsi rend. Nincs tekintély. Ennek pedig nyilvánvaló következménye a zűrzavar, egoizmus, irigykedés, gyűlölet, ami a médiákból is árad.

Gondolkodásban, jövőképben kell megváltozni az embereknek, hogy nyugodtabb világunk legyen. Ez pedig hosszú, áldozatos nevelést kíván. Ha ez elmarad, a jövő nemzedéke számára félelmetessé tesszük az életet. Ezért lenne fontos Szent Lászlótól, a lovag- és pásztorkirálytól jövőképet, világnézetet tanulni.

Délvilág, 2005. június 20.

• A temető rendbetétele látványosan halad. Az egyházközség kérésére az önkormányzat 4 szeméttárolót készíttetett a temetőbe.

• 2005. június 26-án volt a búcsú ünnepe, Marosi János atya mondta a szentmisét és a szentbeszédet. Örömmel találkozott a régi ismerősökkel. A plébánia udvarába a 11 elsőáldozóval nemcsak rokonaik, de a templomba járók is bejöttek. Cseh Péter teológussal Tóth Imre iskolaigazgató és Vass Imre polgármester látható módon örömmel találkozott.

• Cseh Péter teológus barátjával látogatott el Földeákra. Ebéd után megnéztük a kialakított játéktermet, ahová ajándékképpen a plébános egy pingpong asztalt vásárolt, polgármester úr mérkőzést játszott a fiatalokkal.

• 2005. június 27. Dr. Papp Tamás, az Új Ember főszerkesztője köszönőlevelet írt Katona Pál plébánosnak írásaiért, és kéri a további cikkeket.

• A falu újságjában megjelentetjük a Temetővel kapcsolatos terveinket: urnafal építése, kereszt és kálvária felújítása. Temető bokroktól való megtisztítása. Mindez november 2-ára készül el.

• 2005. június 30. Elkészültek a falunapról a fényképek. Olyan jól sikerültek, hogy később, de belehelyezzük a Historia Domuszba. Az egyik Dr. Török Józsefet ábrázolja, aki a szentmisét mondta, ministránsokkal együtt. A másik kép a Máriánál készült, ahol Illyés Szabolcs újságíró mondja az ünnepi beszédet.

KATONA PÁL

Az elmajmosodás felé sodródó emberiség

Teilhard de Chardin a fejlődéselmélet lelkes apostola azt állítja, hogy az ember az egyedi fejlődésben elérkezett a csúcsra. Mint ember nem fejlődik tovább. Nem lesz emberebb ember. A fejlődés más irányban indul tovább. Ezt az irányt így jelöli meg: kollektivizálódik az emberiség. Egy nagy családdá válik. Rádöbbennek arra az emberek, hogy ha boldog jövőt akarnak, össze kell fogni, egymásra vannak utalva. A tudomány és a hit emberei rádöbbennek arra, hogy egy célért küzdöttek más-más eszközökkel, más-más nyelven beszélve.

Mindezt azért írtam le, mert amit a nagy tudós a fejlődésről mond, azt mind nagyon elfogadhatónak, jónak tartom. Valóban, az egyedi fejlődésben az ember elérkezett a csúcsara. Még az irányváltással is egyetértek, de ez az irányváltás nem a kollektivitás irányában indul tovább, hanem visszafelé, az elmajmosodás irányában. Ezt a kifejezést nem én találtam ki, de úgy gondolom, jól jellemzi az emberiség életének rossz irányát.

Az emberek nagy tömegeinek életvitelében nem az értelem a meghatározó, hanem a vágyak, az ösztönök uralkodnak rajta, amelyek nagyon sokszor olyan területre viszik, ahol már értelmetlennek találja az életet. De míg ide eljut, sok más jel is mutatja, hogy efelé halad.

Ilyen furcsa jelek, hogy megszűnik a lelkiismeret beleszólása életébe. Gátlástalanul tesz olyanokat, amiket normális embernek szégyelleni kellene.

Nincs tekintettel a másik emberre. Így helytelenül önmegvalósítással kérkedik, amikor botránkoztatja, rontja a többi embert. Nem érzi, hogy a másik ember boldogságáért is felelős. De az abortusz, az eutanázia, az enyhe kábítószerek megengedése vagy ajánlása is ezt jelzi.

Ezek ellen a pápák nagyon határozottan tiltakoztak. Az út rossz iránya azonban már ott elkezdődik, amikor a szülő olyan életvitelt megenged vagy ajánl gyermekének, amelyről tudhatná, hogy rossz kifejlete lesz. Nehéz gondolkodásra, jobb jövő tervezésére, ezekért áldozathozatalra késztetni az embert. Pedig futurológusok már sokszor leírták vagy leírják, mennyire félelmetes lesz az élet, ha ez így halad tovább. Már ma is sok a szenvedélybeteg, hajléktalan, bűnöző, öngyilkos és még sorolhatnám tovább a kritikus helyzetbe kerülő embereket, akiket helytelen életfelfogásuk juttatott oda.

Ha idejében, még gyermekkorban nem tanulunk meg értelmünkkel uralkodni vágyainkon, rossz irányba vivő ösztöneinken, akkor, ha azok kielégítésére lehetőség adódik – márpedig olyan a világ hogy adódik – akkor rossz irányba, az elmajmosodás felé sodornak minket.

Mindezek Szofija Aszgatovnak A szakadék szélén című művéről írt elemzés olvasásakor jutottak eszembe.

Délvilág, 2005. július. 7.

ILLYÉS SZABOLCS

Az esküvők színhelyéül gyakran választanak műemlék-templomot

A makói önkormányzat lehetővé teszi, hogy a városban házasságot kötő párok a Korona Üzleti és Szolgáltató Központ dísztermében mondják ki a boldogító igent. A térségben – a házasulandók számára – igen népszerűek a műemlék-templomok is, mint az óföldeáki.

Új, exkluzív helyszínt ajánl a Makón házasulandók esküvője számára az önkormányzat, hiszen immár szertartásokra is igénybe vehető a Korona Üzleti és Szolgáltató Központ díszterme. Különleges hangulatot adhat a házasságkötéseknek a megújult, tükröktől és kristálycsillároktól ékes díszterem, aminek a bérlése nem kerül többletköltségbe a házasságkötő-teremhez képest, tudtuk meg Binecz Sándortól, az üzletközpont üzemeltetőjétől. A teremre az igénylést egyébként az anyakönyvvezetőknél kell leadni, és a hivatal egyeztet a Koronával, hogy a kérdéses időpontban szabad-e a terem. Az üzletközpont igény szerint segítséget nyújt a díszítésben is. Az üzemeltető még hozzátette: más közösségi alkalmak, bálok, rendezvények számára is kibérelhetővé teszik a központ dísztermét.

Kalászné Slajhó Edittől, a hatósági osztály vezető-helyettesétől még megtudtuk: a városban idén sem csökken a házasságkötések száma, ami 2005-ben is a tavalyihoz hasonlóan, 130 körül alakul. A város döntésének értelmében – igény szerint – az anyakönyvvezető előtti házasságkötések színhelyéül választható még a Városháza első emeleti nagyterme is, általában a népesebb esküvők alkalmával veszik igénybe az egyébként testületi ülések helyszínéül szolgáló termet.

– Rendszerint évente többször is kérik más falvakból, városokból érkező párok, hogy az óföldeáki erődtemplomban köthessenek házasságot, hiszen sokak számára nagyon vonzóak a különleges, műemlék-jellegű templomok. Persze, van hátránya az exkluzív esküvőknek, hiszen az óföldeáki, vagy az egyházi közigazgatásban szintén Makóhoz tartozó mezőkopáncsi műemléktemplom közelében nincs olyan vendéglátóegység, ahol a különleges igényeknek megfelelő lakodalmakat is lebonyolíthatják, így a násznépnek ilyenkor rendre Szegedre vagy Makóra kell utaznia az étteremhez. A másik problémát pedig a megközelítés jelenti, hiszen esős idő esetén gyakran csak saras utakon lehet eljutni a kisebb templomokhoz, ami nem túl vonzó lehetőség – fogalmazott Katona Pál esperes-plébános, aki szerint igényes éttermekkel és lelkiismeretes kátyúzással igen vonzóvá lehetnek tenni a valóságos „építészeti ékszerként” számon tartott templomokat a házasságkötésre vállalkozók számára is.

A plébános még elmondta: a csöndes környezet és  a különösen szép középkori templomok esküvők mellett számos kulturális eseménynek is otthont adhatnának. Óföldeák, Földeák és Maroslele szakembereivel éppen ennek kapcsán terveznek a közeljövőben hangversenyeket, koncerteket az erődtemplomba.

Délvilág, 2005. július 15.

KATONA PÁL

Az én Nagy Könyvem

Victor Hugo: Nyomorultak

Lapunk is elindította a Somogyi-könyvtár segítségével a maga Nagy Könyv-játékát: az izgalmasnak ígérkező szellemi kalandtúrában ismert Csongrád megyei közéleti személyiségek, tudósok, művészek, üzletemberek, sportolók és újságírók vallanak legkedvesebb könyvükről. Katona Pál esperes, a földeáki plébánia vezetője Victor Hugo Nyomorultak című könyvéről beszél.

„Szívemnek legkedvesebb szépirodalmi regény Victor Hugo klasszikusa, amelyet már számtalanszor újraolvastam. Azért tartom a Nyomorultakat az én Nagy Könyvemnek, mert az elvitathatatlan irodalmi értékek mellett bizony számos krisztusi, keresztény értéket is hordoz ez a mű, amelynek esszenciája: csak a szeretet képes kizökkenteni végveszélybe rohanó életéből az eltévedt embert.

A mű főhőse, Jean Valjean egy velejéig megátalkodott, gonosz ember, aki az élet minden bugyrát megjárja, alaposan meg is bűnhődik mindazért, amit tesz. A büntetés-végrehajtók fenyítéseinek célja, hogy megváltoztassák a személyiségét, életét, de sem a börtön, sem a gályarabság nem teszi jobbá a rosszat. Ezzel szemben találkozik egy Krisztus-követő emberrel, egy püspökkel, aki nem támadással, hanem megértéssel és szeretettel fordul felé, és ez az egyetlen eszköz, ami képes gyógyulást hozni lelkébe. Szerintem is csak ezen az úton lehet meggyógyítani a szívek sebeit, minden más törekvés és fenyítés gyakorlatilag eredménytelen. Úgy vélem, hogy a mai világ Jean Valjeanjai, megátalkodott gonosztevői az embereket pusztító terroristák. Szomorú azonban, hogy a jelenkor egyetlen válasza a jelenség megállítására a fegyveres vadászat, a börtön és a megtorlás. Biztos vagyok benne, ha a Föld más kultúráit is a Victor Hugo által bemutatott megértéssel, szeretettel kezelné a Nyugat, ezek a veszélyek is jelentősen csökkennének.”

Délvilág, 2005. július 15.

KATONA PÁL

Egy család, közös haza!

Egy családnak teremtette Isten az embert, és közös hazát készített neki a másvilágon. A Bibliát lapozgatva gondolkozó embernek nyilvánvaló ez az elgondolás, hiszen ezekkel a szavakkal indítja útjára Isten az embert: „Szaporodjatok, sokasodjatok. Hajtsátok uralmatok alá a földet, nektek adom az ég madarait, a tenger állatait…” – egyszóval mindent.

Ez a felszólítás mindenkinek szól. Nincs kivétel. Egyértelmű Isten megbízatása: mindenkinek dolgozni kell azért, hogy az ember uralma alá kerüljön a Föld. Úgy, mint ahogy a családban más-más munkája van az egyes embernek, de mindenkinek van feladata.

Fia által azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a feladat elvégzése után mindenkit hazavár a mennybe. Így mondta: „Megyek és helyet készítek nektek a mennyben.” Milyen szép lenne az életünk, ha minden Isten elgondolása szerint történne. Miért nem történik ez így? Mi az oka a munkanélküliségnek? Miért vannak gazdagok, akik azt se tudják, mit kezdjenek vagyonukkal? Miért vannak szegények, éhezők, sőt éhen halók?

Ma már, amikor a média nyilvánvalóvá teszi ezt a botrányt, sokan gondolkodnak megszüntetésén. Beszélnek is róla, de keveset tesznek érte.

Azt hiszem, el kellene gondolkodni azon, mi lenne, ha nem profitorientált lenne a legtöbb munka? Mi lenne, ha mindenki azt a munkát végezné, amivel a Teremtő megbízta? Azt gondolom, hogy akkor nem lenne ennyi munkanélküli ember.

Mire gondoljunk itt? Arra, hogy ha mindenki törődne szüleivel, nagyszüleivel, és az anyagi javak felhalmozása miatt nem hanyagolná el őket. Ha mindenki időt szánna gyermeke nevelésére, és nem bízná azt teljesen másra. Ha nem egyetlen cél lenne a profit, hanem az emberek foglalkoztatásának faladatát is fontosnak tartanák. Fontosabbnak, mint az extraprofitot.

Ha Isten elgondolása szerint akarunk boldogulni, akkor ezeket a kérdéseket fel kell tenni. Én nem azt állítom, hogy az intézményeket nem kell beiktatni életünkbe. Igen, kellenek szeretetotthonok, nevelőintézetek. De nem mondhatunk le Istentől kapott feladatunkról, amelyet az előző vagy az utánunk következő generációval kapcsolatban kaptunk. Ha ezt mindenki fontosnak tartaná, kevesebb lenne a munkanélküli.

Ha a foglalkoztatás fontosabb lenne, mint az extraprofit, az is segítene, így nemcsak kiegyenlítettebbek lennének a vagyoni viszonyok, de minőségében is jobb lenne az ember, mert inkább az Isten elgondolása szerint végezné munkáját.

Ehhez alázatra, lemondásra és embertestvérünk nagyobb szeretetére lenne szükségünk. Ezt nemcsak az Isten terve ajánlja az embernek, hanem az egészséges gondolkodás is. Próbáljuk vágyainkat, kívánságainkat Isten terve és a józan ész diktálta módon kezelni, és akkor sok problémát megoldhatunk.

Új Ember

KATONA PÁL

Az ember, a gondolkodás és a jövőkép

Az legyen a jövőképünk, hogy kritikus helyzetekben is megőrizzük emberi méltóságunk és halálunkig reménykedő emberek maradjunk. Pál apostol világosan ír erről a kolosszeieknek. Levele első fejezetének 13. versében ez olvasható: „Isten kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fia országába.” Vagyis megváltott minket. Jézus értünk vállalt szenvedésével elindított az örök boldogság felé. Kiérdemelve, hogy ebben a reményben éljünk halálunkig, amíg a boldogságot el nem érjük.

Ezen az úton – földi életünk alatt – azonban jeleznünk kell, hogy mi elfogadjuk a „kiragadottságot”. Vállaljuk azokat a lépéseket, amelyek ezt jelzik. Ez a keresztény élet. Ha ez megtörténik, akkor kialakul helyes jövőképünk, reménykedő emberek leszünk a halálig, vagyis az örök életig.

A ma embere is mondja, hogy hisz Istenben, várja segítségét, de nem érti, ezért nem is vállalja az áldozatos keresztény életet, ami pedig elengedhetetlen feltétele a boldogságunknak, mert ez a kiragadottság elfogadása. Pedig láthatná, hogy a fegyelmezett élet a tartós földi boldogságnak is feltétele. Láthatná abból is, hogy amikor nem vállalja ezt az életet, akkor érezhetően rontja a földön lakás feltételeit. Futurológusok a jövő leírásával megdöbbentik, elgondolkodásra késztetik az embert, de komoly cselekvésre nem tudják ösztönözni.

Az ember gyakran elismeri, hogy változtatni kellene életvitelén, de ezek megtörténte után legtöbbször visszazökken régi életmódjába, mert nem ura vágyainak, szokásai irányítják és nem az értelem, még kevésbé a lelkiismeret.

Ezért az embernek életútján időt kell szánni arra, hogy megálljon, abba hagyja a tevékenységet és elgondolkodjon életútjának irányán. Ha az ilyen megállásoknál van világos érvelés és van fogadó készség, akkor lehet a jövőképben változás, előre lépés is. Kitartóan és reménykedve végezzük munkánkat, és akkor meglesz az eredménye is.

Délvilág, 2005. július. 30.

KATONA PÁL

A dévai árvák és gondozóik

Munkatársaimmal elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a dévai árva gyerekeket, és saját szemünkkel győződünk meg arról, mi történik Déván?

Már a készülődés is csodálatos, megható eseményeket produkált. Általános iskolás gyerekek összecsomagolták játékaikat, és elhozták a plébániára, hogy így segítsenek a dévai árvákon, akiknek az otthonba kerülés előtt az ennivaló is hiányzott.

Idős nénik Földeákon is, Maroslelén is, tartós élelmiszerből csomagot készítettek, és elhozták hozzám, hogy segítsék az éhező, árva gyerekeket, akik bekerülnek a dévai otthonba. Ott tudtuk meg, hogy már kilenc helyen működik az országban ilyen otthon, és nemcsak iskola, de óvoda is van.

Élelmiszerekkel, játékokkal és adománnyal fölszerelve hajnali 3 órakor indultunk el a kíváncsian várt dévai otthon felé. Útközben négyen arról elmélkedtünk, hogy milyen jó a mennyei atya, aki mindenkit meghív az örök boldogságra. Őket is. Milyen jó lenne, ha segítenénk egymást ezen az úton, ez lenne legfőbb törekvésünk. Akkor helyes jövőképünk lenne és ez sok nehézségen átsegítene bennünket. Makón, a Hagymaházban egy jótékonysági koncerten arról beszéltem a gazdag hallgatóknak, hogy első sorban rajtuk akarunk segíteni a koncerttel, hogy lehetőséget teremtünk, hogy szegényebb embertársaikon segíthessenek. Bizony, sokszor nekünk van nagyobb szükségünk arra, hogy segítsünk és így vidámak, helyes jövőképpel rendelkező emberek legyünk.

A határon megkérdezték, hová megyünk, és csak az okmányokat nézték meg. Jó utat kívántak nekünk, pedig látható volt, hogy sok csomaggal rendelkezünk. Hálát adtunk Istennek, és boldogan indultunk tovább. Egyik útitársam már dolgozott rövid ideig a dévai otthonban, így érthető, hogy nagy szeretettel fogadtak az ott lévő munkatársak, akik között pszichológus, nevelő, pedagógus, és egy református lelkész is volt, aki kirándulásra vitte a területéről odakerült gyermekeket. Önként vállalják itt a munkát. Örültem, hogy láttam együtt érző, felelősséget vállaló gondolkodásukat. A pénzadományt átvéve közölték, megvan a helye, malacokat vesznek belőle. A legtöbbjük erdélyi fiatal volt, de a templom sekrestyése, 70 év körüli asszony született dévai lakos. Ő humorosan mesélte, hogy ez a Csaba atya összeszed mindenféle rossz gyereket, de végül mindegyik egy kicsit jobbá lesz itt. Két óvodás korú kislány kerékpározott el mellettünk, akikről megjegyezte: ezekhez még a nyári szünetben sem jön látogató, mi vagyunk a család számukra. Még azt is elmondta a néni, hogy Csaba atya nem engedi, hogy a magyar árva gyerek éhezzen az országban, ő mindenkit befogad.

Megtudtuk, hogy a föltétele a befogadásnak, hogy magyar őse legyen a gyereknek, ha nem tud magyarul, az nem akadály. Háromszázötvennégyen vannak Déván. Magyar nyelvű középiskolás osztály is van a városban. Kifejezetten az árvák miatt, mert Déva román város, elenyésző a magyar lakos. Az ország területén körülbelül 500 gyerek tartozik a Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott otthonhoz. Temploma nem nagy, de hétköznap is megtelik fiatalokkal, amikor Csaba atya hazaér és misézik. Most Csíksomlyóról várják, ahol ünnepélyes, örök fogadalomtételen vesz részt. Megvendégeltek bennünket az önkéntes munkatársak. Étkezés közben is velünk maradtak, beszélgettek, örültek az együttlétnek. Elmondták, hogy túlnyomó többségben Magyarországtól kapják az adományt. A híres dévai vár megtekintése után fáradtan, de boldogan indultunk haza. Megígértük, hogy máskor is ellátogatunk Dévára az árvák miatt.

Délvilág, 2005. augusztus 13.

KATONA PÁL

Milyen jövő vár az emberiségre?

Nehéz tárgyilagosan beszélni az ember jövőjéről. Közismert, hogy romlanak a földön lakás feltételei. Ezért a futurológusok – a népszaporulat, a szennyeződés növekedése, az általános felmelegedés stb. címen – sok rosszat jövendölnek az emberiségnek.

Látható módon erkölcstelenedik az emberiség. Ezért jelennek meg olyan állítások, hogy az elmajmosodás felé sodródunk, leleményes állattá lesz az ember stb. A külső szemlélő, ha csak a médiákból tájékozódik, könnyen helyt ad az ilyen állításoknak. (Egyneműek házassága, melegek tüntetése, enyhe drogok megengedése, eutanázia stb.) De a komolyan gondolkodó teológus is azt mondja, hogy megfeledkezik Istenről az ember, ha vágyai, kívánságai kiszolgálójává lesz, akkor tényleg leleményes állattá válik, és könnyen szenvedélyei rabja lesz.

De – és ezt ugyancsak a teológus mondja – ez nem következik be, nem feledkezhet meg Istenről az ember, mert olyan kitörölhetetlen vágyai is vannak az embernek, amelyek a túlvilágra nyúlnak, amelyeket az embert szerető Teremtő oltott az ember természetében, és ezek a logikusan gondolkodó embernél értelmes Teremtőre utalnak.

Lateráni bazilika előtt

Ez a kettősség jellemző a ma emberére. Szeretné minden vágyát kielégíteni, még rossz vágyait is. Ezt úgy teszi elfogadhatóvá, hogy önmegvalósításnak nevezi, és nem foglalkozik azzal, mi lesz ennek az eredménye. Másrészt hisz Istenben és annak segítségét is szeretné biztosítani önmegvalósításához. Így nincs más választása, mint a hamis Isten-képzet alkotása, akihez csak akkor fordul, ha a maga erejéből nem tud boldogulni. És kéri, segítsen, de úgy és akkor, ahogy és amikor ő akarja.

A vallási ismeretek hiánya kedvez az ilyen helyzet kialakításának, és ezért van ma sok olyan ember, aki Isten-hívőnek mondja magát, néha meg is jelenik a templomban, de pogány elvek szerint él.

Ezt erősíti meg a medzsggori látnoknak, Ivánnak a kijelentése, amit nemrég mondott. Tele volt a templom, és a látnok azt kérdezte a Szűzanyától: úgy-e örülsz, anyám a tele templomnak? Ezek közül csak néhányan imádkoztak. A többség – és ezt én mondom – a maga elképzelte Istenhez fohászkodik. Azt szeretné, ha Isten az tenné, amit ő kér. Nem ő akar Istenhez igazodni, nem az eseményeket akarja Isten elképzelése szerint rendezni, hanem az Isten magatartásának változásáért fohászkodik.

Sajnos, sok ilyen templomba járó van a világon. Ezért lenne nagyon fontos az előző generációk (szülők, nagyszülők) Isten terve szerinti szolgálata és a jövő generáció (gyermek, unoka) Isten terve szerinti nevelése. Ma az emberek nagy százalékánál ebben óriási hiányosságok vannak. Ezért ilyen a világ, és ilyennek nem is szeretjük.

Délvilág, 2005. augusztus 30.

• Augusztus 14-én 48-an indultunk el Andocsra, az őszi zarándokhelyre. 11 órakor ünnepi misén vettünk részt, háromezer hívővel együtt. Majd lélekben megerősödve indultunk haza, Földeákra.

Zarándokként jártunk az örök városban Földeákról, Marosleléről és Makóról. 2005. október 2-án reggeli 5 órakor örömmel és reménykedő lélekkel indultunk el autóbusszal az örök város felé. Abban reménykedtünk, hogy sok szép élményben, látnivalóban lesz részünk – és ez a legfontosabb – megerősödünk örök életbe vetett hitünkben. Visszaérkezve elmondhatjuk, hogy mindkét vágyunk teljesült.

Valóban sok szép látnivalóval találkoztunk. A reggeli ima elmondása után a lelki vezető arról beszélt, hogy ebben a világban minden vándorvoltunkra figyelmeztet minket. Nemcsak ezzel a busszal utaznak az örök város felé, de a földgolyó is, amely óriási sebességgel forog tengelye körül, száguld a Nap körül és a naprendszerrel együtt óriási sebességgel halad egy ismeretlen cél felé. Vándorok vagyunk. De vándor voltunkra figyelmeztet bennünket az is, hogy minden nap több ezer ember érkezik a földre, és kezdi meg ötven, hatvan vagy több évi vándorlását, hogy azután ugyanilyen gyorsan, ahogyan érkezett, távozzék el mindennapi életünkből egy másik világba. Valóban elmondhatjuk, hogy vándorok vagyunk ezen a földön.

A gondolkodó ember felteszi a kérdést ezen tények átgondolása után: Hová utazunk? Lesz-e végállomás? Van-e utazásunknak célja?

Hát éppen ezért megyünk Rómába, a kereszténység központjába, hogy ott megtekintsük, milyen sok épület, szobor, kép és egyéb művészi alkotás beszél arról a vándorútról, amelyen járunk, amelynek célját, értelmét Jézus jelölte meg számunkra. Utunk célján elmélkedve, énekelve, imádkozva Jézus tanítását újra és újra felidézve az ausztriai hegyeket megcsodálva haladtunk zarándok utunkon célunk felé.

Útközben idegenvezetőnk mindig felelevenítette azokat a történelmi eseményeket, amelyek őseinkkel történtek Pest – Buda, Ausztria vagy Olaszország területén. Többször szó esett Attiláról, a hunok dicső vezéréről, akiről szép festményeket is láttunk Rómában. De a kalandozásról, Szent István királyról, Szent Gellértről, II. Szilveszter pápáról – aki a koronát küldte Szent István királyunknak – is szót ejtettünk.

Falakon kívüli Szent Pál bazilika

Élményekben gazdag utazás után, hétfőn reggel érkeztünk meg Rómába, és a lateráni bazilika előtti térről tekintettük meg a Szent Ferenc szoborcsoportot, a lateráni bazilika homlokzatán Jézus és az apostolok szobrait, a szent lépcső bazilikát, az ősi Róma városfalat, amely a bazilika mellett hirdeti, milyen falakkal védték a várost.

A bazilikába lépve megkerestük az örök mécsest. Köszöntöttük a ház urát, Jézust, majd a magyar vonatkozású domborműnél II. Szilveszter pápa márványemlékénél álltunk meg. Imádkoztunk a magyar hazáért, az oktatás – nevelés helyes irányba történő változásárért, és fölidéztük azokat az eseményeket, amelyek 1005 évvel ezelőtt történtek, amikor Szent István koronát kért és kapott II. Szilveszter pápától.

Idegenvezetőnk érdekes legendát mondott el az emlékműről, hogy tudni illik zörögnek a csontok, amikor új pápa választása következik, az emlékmű mögött, ahová a pápát temették. Ez történt sűrűn egymás után I. János Pál pápa halálakor is. De a jelenlegi pápa megválasztása előtt is.

Ezután a szent lépcső bazilikába mentünk, ahol Konstantin által Jeruzsálemből Rómába hozott lépcsősor található Jézus vércseppjeivel. Zarándokcsoportunk nagy része térden állva ment föl a hosszú lépcsőn. A kápolnába érve a lelki vezető engedélyt kért a jelenlévő olasz paptól gyóntatásra, és ott a csoport jelentős része elvégezte a szentgyónást. Így azután az amerikai piac megtekintése után (így hívják a városfal mellett húzódó piacot) a falakon kívüli Szent Pál bazilikába mentünk, ahol a négy bazilika közül, a legújabban megcsodáltuk a pápák arcképeit, és Amerika felfedezése után ide hozott aranyból készült mennyezetet. Meghallgattuk Pál apostol megtérésének történetét, és imádkoztunk a magyar nép megtéréséért.

Nagyon szép a szentély mennyezetén található mozaikkép, ahol Szent Péter és Pál apostol áll Jézus mellett, akiknek nagyméretű szobrain megtanultuk, hogy attributumaikról ismerhetők fel a szentek: Péter a kulcsokról, Pál a kardról.

Fáradtan érkeztünk meg 20 km-re lévő szálláshelyünkre, ahol a Fraterna Domusba a bencés nővérek vendégszeretete fogadott bennünket. Rövid tisztálkodás után nagyon szép kápolnában szentmisén vettünk részt. Örült a lelki vezető, hogy mindenki bekapcsolódott az énekbe, szépen végezték a hívek imáját, és olvasták fel az olvasmányokat. Sokan áldoztak a szentmisén.

Mise végén a következő nap fárasztó programját ismertette a lelki vezető, és az idegenvezető felkészítette az idősebb zarándokokat arra, hogy a vatikáni múzeum megtekintése után sok kilométert kell majd gyalogolni, mert Colusseumot, spanyol lépcsőt, trevi kutat, bilincses Szent Péter templomába a Mózes szobrot és a Mária Maggiore bazilika kegyképét, és sok szép dolgot látni szeretnénk a vacsora előtt.

Ilyen történetek után fáradtan, de élményekkel gazdagodva hajtottuk álomra fejünket a zarándokoknak készült szálláshelyen Róma közelében.

Október 4-én a vatikáni múzeumba indultunk. Útközben imádkoztunk és megtekintettük az olimpiai falut (természetesen a városon belül), ahol a magyarok sok aranyérmet szereztek. A Vatikánba érve láttuk, hogy nagyon nagy tömeg várakozik a múzeum előtt. Gyorsan bejutottunk, és megcsodáltuk a római – görög művészet szobrait. Későbbi korok kiváló alkotásait, festményeket. Láttuk a hunok vezérét, Attilát, amint a pápával találkozik, és nem harcol, hanem visszafordul, a várost nem ostromolja.

A legszebb dolgokat a sixtuszi kápolnába láttuk. Csodálatos a teremtés és üdvösség és kárhozat ábrázolása.

A zarándokút résztvevői

Michelangelo nemcsak szobrászatban (Pieta), de festészetben is utolérhetetlen művész, Raffaelo és Tiziano képeivel is találkoztunk. De óriási értékek azok a gebelin szőnyegképek, amelyek olyan élethűek, mint a legszebb festmények.

Múzeumból kiérve csoportképet készítettük a Szent Péter bazilika előtt. Innen a Colosseumhoz indultunk. Julius Cezár szobra előtt megpihentünk, és megcsodáltunk a romjaiba is szép Colosseumot.

A velencei Doge-palota előtt

A bilincses Szent Péter bazilikában a Mózes szobrot és Szent Péter bilincseit néztük meg. Pár száz méterre lévő Mária Maggiore bazilikába indultunk, ahol azt a kegyképet néztük meg, amelynek másolata a makói Mária kegykép. Egy római étterembe vacsoráztunk, majd elindultunk a szálláshelyünkre.

Október 5-e a legcsodálatosabb nap, mert ekkor találkozhatunk a Szentatyával, XVI. Benedek pápával, aki köszöntötte magyar nyelven a magyarokat az alkalomból, hogy 25 éve szentelték fel a magyar kápolnát.

Az audencia után indultunk Assziszibe, ahol a Dei Angeli székesegyház egy kis kápolnájába szentmisét mutattunk be.

Utána vacsorával vártak bennünket a szálláshelyünkön. Október 6-án megnéztük a Szent Ferenc kolostort és a templomot, Szent Ferenc életét ábrázoló hatalmas képet. Ezután elindultunk San Marino felé. Ott a likőrkóstolón több magyarral találkoztunk, akik Felvidékről, Szlovákiából kerültek oda.

Többször jártam már itt, de most szentmisét is bemutattunk, imádkoztak a csoport tagjai, hogy egy idős francia úr végighallgatta a misét, áldozott és elmondta mennyire örül, hogy ilyen csoporttal találkozott.

Október 7. Velence volt az utolsó jelentős állomás zarándok utunkon. Itt a Szent Márk bazilikában rózsafűzért imádkoztunk és örültünk, amikor a Salva Regina éneklésében többen bekapcsolódtak, latinul énekeltük. Még a Regina Creli imát is elénekeltük, noha ezt húsvéti időben szokás, de ezt is énekelték velünk az olaszok.

Két szigetre is ellátogattunk, és üvegfúvókkal és csipkekészítőkkel is találkoztunk.

Délután 2 órakor indultunk haza Magyarországra. Este 11 órakor érkeztünk haza a fárasztó, de szép zarándokútról.

Hazaérkezés előtt két fontos eseményre készült az egyházközség és a falu lakossága. Jótékonysági koncertre, melyet a romániai árvízkárosultak gyerekei megsegítésére rendeztünk a templomunkban.

Közben a másik fontos eseményre is készülünk. Mindenszentek ünnepén a temetőben, október 30-án a templomban misézik dr. Katona István egri segédpüspök, aki az Isteni Irgalmasságról szól hozzánk és megáldja a képet.

KATONA PÁL

Sötétségből világosságba vezette a magyar népet

A történelem folyamán sokféle módon ünnepelte népünk augusztus huszadikán a szent királyt. Volt idő, amikor kizárólag az államalapítót látták benne. Volt idő, amikor egyszerűen csak az új kenyér ünnepének nevezték ezt a napot. Bizonyára arra gondoltak, hogy jó irányba indította el népünket, és így adott nekünk kenyeret. Az ilyen szempont is belefér Szent István ünneplésébe.

Az ünnep lényege, mondanivalója azonban nem ez, hanem az, hogy Szent István a sötétségből a világosságba vezette népünket. A magyarok pogány felfogású népként érkeztek a Kárpát-medencébe. Önző, csak saját érdekeiket szem előtt tartó kalandozó nép voltunk. A kalandozás alkalmával sem a törvényt, sem az emberi életet nem tisztelték a harcosok. Rettegtek tőlünk Európában. A vándorlás alatt az életösztön, a megélni akarás alakította ilyen öntörvényűvé népünket.

Szent István és tanácsadói belátták, hogy ezzel az életfelfogással nem maradhatunk meg Európa népei között. Elpusztulunk. Sötét jövőt ígér ez az életmód. Ezért elhatározták, hogy más életfelfogásúvá, kereszténnyé teszik ezt a népet. Ennek az igazságnak a belátása volt Szent István alapvető érdeme. Ebből a felfogásból következtek azután azok a helyes tettek, amit a történelem a kereszténység fölvételének, államalapításnak, jobb jövő felé elindulásnak nevez.

Természetesen nem volt könnyű megszervezni az ehhez való utat. Az „István, a király” című mű is elmondja, és a történelem tanúsítja, milyen ellenállásba ütköztek rendelkezései. Akár a kereszténység fölvételére, akár a munkás életre való áttérésre irányultak ezek. A nehézségeket fokozta, hogy csak külföldről behozott szerzetesekkel sikerült megvalósítani terveit. A pogány magyarok ösztönösen ellene fordultak az idegeneknek.

Szent István érdeme tehát a helyes, keresztény jövőkép felismerésének nélkülözhetetlen volta. Azután ennek a jövőképnek elfogadtatása, átplántálása a magyar népbe. Ez adott erőt népünknek, hogy elinduljon azon az úton, amely a történelem viharai között is fennmaradását, előbbre jutását eredményezte. Ennek belátása ma sem könnyű. Ebből kerekedett Makón a Szent István-szobor felállításával kapcsolatos vita. Az eredeti városi szoborállítási tervben nem szerepelt Szent István szobra. Az egyház javaslatára került bele. A polgármester érdeme, hogy megvalósítása az első helyre került. A tervezők az államalapító Szent István szobrát akarták fölállítani. Az egyház a népünket világosságba vezető Szent István-szobrot szerette volna látni. Nagyon tanulságos, hogy az egy célt akaró emberek között is milyen vita alakulhat ki.

Most már látjuk, hogy nagy öröm mindenkinek, hogy a szobor áll és hirdeti: Szent István a sötétségből a világosságba vezette népünket, elindította egy küzdelmes, de szép jövő felé.

Délvilág, 2005. szeptember 12.

KATONA PÁL

Mi a célja a jótékonysági hangversenynek?

Sajnos sok olyan tettünk van, aminek nem gondoljuk át fontosságát, és így nem látva igazi értelmét, nem a súlyának megfelelően kezeljük azt. Ilyen a jótékonysági hangverseny is. Templomunkban október 1-jén a romániai árvízkárosultak megsegítésére szerveztünk hangversenyt.

Jézust a világot teremtő Isten azért küldte a földre, hogy bennünket, embereket tájékoztasson arról, miért teremtett bennünket Isten? Mi legyen a mi legfontosabb feladatunk? Mi az, amit elvár tőlünk, hogy a küldetésünk befejezése után, az elszámoláskor jutalmazónk legyen? Egyik legfontosabb feladatunk a szolgálat. A számadással kapcsolatban mondja el, hogy így fogja indokolni az örök boldogságot, amit adni akar: „Jöjjetek Atyám áldottai, és vegyétek birtokba a nektek készített örök életet: mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, beteg voltam és meglátogattatok…”, és sorolja tovább azokat a helyzeteket, amikor szolgálatára volt az ember a nála nehezebb helyzetben lévő társának. Ezt jelöli meg egyetlen szempontként a jutalmazás alapjául. Ezzel arra akar biztatni, hogy szolgáljuk a bajba jutott embereket! Szolgáljuk, segítsük például az árvízkárosultakat!

Ugyanakkor, ha figyeljük az emberiséget, megdöbbentő dolgokat látunk: a Jézus eligazítását, kérését ismerő emberek nem a bajbajutottak, nem is idős szüleik, nagyszülei szolgálatával vannak elfoglalva… Hanem szolgálják a gazdagokat… sztárokat… kedvenc állataikat… hobbi szintű szórakozásaikat és még sok minden mást.

Pedig még el sem kell menni az árvíz sújtotta romániai területekre, hogy segítsünk. Megteszik ezt helyettünk, ha pénzadományt szánunk a rászoruló árvízkárosultaknak. El kell gondolkodni azon, hogy nagy baj, ha valakinek rossz a háza, nagy baj, ha kevés a pénze, ennivalója, de sokkal nagyobb baj, ha valakinek nincs háza, nincs pénze, nincs ennivalója. Bizony, ilyeneken segíteni kell. Sajnos a valóság az, hogy léteznek ilyen emberek.

Déván és környékén beszéltem olyan gyermekekkel, akik elmondták, hogy testvéreik éheznek. Nekik csak azért van ennivalójuk, mert Csaba atya fölkarolta őket. De a szülői ház és sokszor a szülő is hiányzik nekik. Ébredjünk tudatára a lehetőségnek, és próbáljunk segíteni – ki-ki tehetsége szerint.

Délvilág, 2005. okt. 17.

ILLYÉS SZABOLCS

Egyház és önkormányzat együtt segít az erdélyieken

Földeák egy székely falu patrónusa

Katona Pál esperes-plébános, Vass Imre polgármester és Tóth Imre iskolaigazgató együtt döntött a jótékonykodásról.

Példaértékű az egyház és az önkormányzat összhangja Földeákon: a plébános, a polgármestert és az iskolaigazgató együttes döntésének és munkájának eredményeképp egy erdélyi falu, Újszékely iskoláját bútorozzák fel a közös adakozásból.

Még nagyapáik is ugyanazokat a világháború előtt gyártott padokat koptatták, amiben az erdélyi Újszékely mai kisdiákjai ülnek, az oktatás körülményei egyszerűen tragikusnak jellemezhetőek, fogalmazott a székelyföldi Bem József Általános Iskola magyar testvérintézményének, a földeáki Návay Lajos Általános Iskolának az igazgatója, Tóth Imre, aki már három éve elhatározta: bármi áron segítené a határon kívülre szakadt magyar gyermekek okítását. A direktor kezdeményezéséhez többek között a falu katolikusai is örömmel csatlakoztak, ennek révén példaértékű együttműködés alakult ki az egyház és az önkormányzat között.

– Minden hívő számára egyértelmű, hogy a Kárpát-medence magyarsága nem csak nyelvi, hanem kulturális és nemzeti egységet is képez, ennek megőrzéséért pedig össze kell fognunk mindazokkal, akik hasonlóképpen gondolkodnak. A székely falu megsegítése is ezt célozza, ezért tettük lehetővé, hogy az iskola a templom falai közt szervezhessen jótékonysági koncertet. Emellett a testvériskola megsegítéséért a miséken is gyűjtést rendeztünk, így jöhetett össze az immár hasznosan elkölthető összeg – fűzte hozzá Katona Pál esperes, a földeáki plébánia vezetője.

Vass Imre polgármestertől és a szervezőktől megtudtuk: az elmúlt hetekben összesen több mint háromszázezer forintnyi adomány gyűlt össze a székelyföldi kisiskolások javára, amiből az intézmény kérésére teljesen újrabútorozzák az épület mindkét alsós osztálytermét. Korábban is segítettek egyébként már az újszékelyi nebulókon, akkor a magyar tankönyvek hiányán enyhített a közadakozás, de az idei sokkal jelentősebb összeg a falusiak korábbi felajánlásainál.

– Persze, Romániában nem annyiból szerzik be az iskolabútorokat, mint idehaza, ez az összeg már megfelelő a régóta áhított felszerelések megvásárlásához. Az adományt egyébként néhány héten belül személyesen adjuk át az intézményvezetőnek, akik már meg is rendelték a szükséges padokat, szekrényeket – foglalta össze az iskolaigazgató.

Délvilág, 2005. október 27.

KATONA PÁL

A másvilág előtti sorompó

A másvilágra való készülődést és az oda való érkezést az ember életében minden korban valamiféle misztikus homály lengte körül. Inkább csak gondolkodtak róla az emberek, és keveset szóltak róla. Tabu téma volt az erről való beszélgetés, főként gyerekek előtt. Nemcsak régen volt így, így van ez most is. Ezért, ha megfigyeljük, kevés gyereket látunk a temetéseken. Nem akarnak az emberek a túlvilágra való átmenettel foglalkozni.

Pedig ez egészen biztos bekövetkező esemény az ember életében. Ez is hozzá tartozik minden emberhez. A legfontosabb pillanat életünkben. Jézus ennek fontosságát így fejezte ki: „Ahová a fa dől, ott marad örökre!” Amilyen az ember halála, olyan lesz örök sorsa. Ezért komolyan készülni kellene erre a senki által el nem kerülhető eseményre. Mindenkinek jó lenne emberi méltósággal meghalni. Úgy meghalni, hogy örök boldogságban folytatódjék életünk. Ezért is beszélni kell róla.

Katona István püspök szentmisét mutat be

Életpéldájával is, de beszédeivel is ezt tette II. János Pál pápa. Példát mutatott arra, hogyan kell emberi méltósággal meghalni, hogyan kell keresztény módon átlépni a másvilágra. Haldokolva is nagyon emlékezetes üzeneteket küldött az emberiségnek. Számomra, de gondolom minden ember számára, emlékezetes marad, hogy a halálos ágyáról ezt üzente: „Legyetek derűsek, én is derűs vagyok. Készülök a Teremtőmmel való találkozásra.” Mennyire emberhez méltó az ilyen lelkület a halál pillanatában. A másik üzenete is ilyen lelkületre utal. A fiataloknak ezt üzente: „Eddig én látogattalak titeket, most ti jöjjetek hozzám!” Irigylendő, kívánandó lelkület ez, amellyel a szentéletű pápa készült Főnöke elé.

Miért tudott ilyen lelkülettel meghalni? Azért, mert Isten elgondolása szerint készült halálára. Isten elgondolása szerint élt. Így földi élete is szép volt. Halála pedig diadalmenet a másvilágra, hiszen milliók kísérték imáikkal egészen a halál kapujáig, sőt a másvilágra is. Ott is lélekben vele vannak imádkoznak boldoggá avatásáért. Mi következik ebből? Teljesen világos a logikusan gondolkodó embernek: ha szép halált akarok, ha emberi méltósággal akarok átmenni a másvilágra, akkor készülni kell erre a senki által el nem kerülhető pillanatra, eseményre. Hogyan? Már sok jel utal arra, hogy a mai emberek többet foglalkoznak a halállal, mint elődeik. Ezt látszik jelezni a temetőkultusz. Soha ennyit nem jártak az emberek a temetőbe, mint ma. Soha ennyit nem költöttek síremlékekre, mint ma. Igaz, ezek külső jelek. De remélem, ha sok időt töltenek az emberek a temetőben, akkor gondolkodni is fognak ott. Mégpedig arról, hogy egyszer nekünk is ide kell kerülnünk. Innen már csak egy gondolati lépés: mit tegyek, hogy emberhez méltó legyen az idekerülésem? Emberhez méltó, Isten terve szerint történjék a másvilágra való távozásom? Boldogságba folytatódjék életem?

A lelkipásztor ezeknek a kérdéseknek megválaszolásával foglalkozik, mégpedig a Biblia Isten üzenetének ismeretében. A Biblia arra tanít, amilyenek földi életedben a Jézussal való találkozások, olyan lesz életed végén is.

Délvilág, 2005. október. 29.

ILLYÉS SZABOLCS

A hamvasztottak is feltámadnak!

Faluhelyt is urnafalak épülnek a sírkertekben

Sem a katolikus, sem a történelmi protestáns egyházak nem tanítják, hogy akit elhamvasztanak, az nem támad fel, mégis sokan félnek az urnás temetéstől. Katona Pál esperes szerint a kereszténységen kívülről származik a tévképzet, hogy vallási szempontból csak a testtemetés elfogadható.

Csongrád megye egyre több falvának temetőjében épülnek urnafalak, pedig hosszú időn keresztül a városokon kívül a testtemetés volt a gyakorlat. Településformától függetlenül – városban is – a vallásos hagyományok szerint élők közül mindmáig sokan hiszik, hogy akit elhamvasztanak, annak a lelke is semmivé válik, és az örök életre már nem támadhatnak fel. Mint azonban kiderült, ilyet az egyház sosem tanított.

– Földeákon már az utolsó simításokat végzik az urnafalon, ami rögtön a temető bejáratától jobbra, kegyelet teljes és méltó körülmények közé került – mutatta meg a temetkezési helyet Katona Pál esperes-plébános, aki elmondta: egyre többen választják az urnatemetést. Az urnák egyébként 10 évre válthatóak meg, ez bármeddig meghosszabbítható, ám ha elmarad, a hamvvedret egy közös kriptában helyezik végső nyugalomra.

Katona István püspök megáldja az Isteni Irgalmasság képet

A mind gyakoribb hamvasztásoknak persze jogszabályi okai is vannak, hiszen egy rendeletnek megfelelően, a Magyarországon tapasztalható magas talajvízszint miatt gyakorlatilag új testtemetés szinte sehol sem lehetséges, ám nagyon sokan már előre megváltották sírhelyeiket, így Földeákon még mindig gyakori, hogy koporsó előtt vesznek végső búcsút az elhunytaktól.

A plébánostól megtudtuk: alaptalan mindenkinek a félelme azzal kapcsolatban, hogy elvész a lelke annak, akinek a testét itt, a földön elhamvasztják. A kegyelet végső formájától ugyanis független, hogy megmarad-e az elhunyt szelleme.

– Véleményem szerint az egyházon kívülről, talán a szabadkőműves gondolkodásból származhat ez a tévképzet, és így foganhatott meg a népi vallásosságban. Éppen ezek a félelmek is bizonyítják, hogy milyen nagy szüksége van minden vallásos embernek arra, hogy mind jobban elmélyüljön a hit ismeretében, hiszen a teológia fejlődése is bizonyítja: az egyház tanítása nem mond ellent a tudomány eredményeinek – foglalta össze a plébános.

– A református egyházban sem volt soha hitelv, hogy csak a testtemetés a helyes – mondta Kotormán István, a makói újvárosi református egyházközség lelkésze, aki hozzátette: a hagyományok persze a reformátusok közül is sokakat érintenek, ezért nem befolyásolják a hozzátartozók, vagy a temetésükről előre rendelkezők akaratát, bár hosszú időn keresztül a reformátusok között sem volt gyakorlat a hamvasztás.

–  A Biblia úgy fogalmaz: mindannyian porrá leszünk, a test elhamvasztásával csupán a természetes folyamatot gyorsítják fel, így a keresztényeknek sem lehet vallási fenntartásuk az urnatemetéssel szemben – fűzte hozzá a lelkész.

Délvilág, 2005. október 31.

• 2005. októberi koncertre megtelt a templom emberekkel, és hihetetlenül nagy összeget 305 ezer forintot adtak a jelenlévők az árvízkárosultak gyerekeinek. A pénzt az iskola igazgatója Tóth Imre és Simonyi Filip sekrestyés vitték el a romániai Székelyfaluba.

• A templomi és temetői ünnepi misén sokan vettek részt. Szólt a hívekhez Vass Imre helyi polgármester és dr. Martonosi György országgyűlési képviselő is.

• A helyi újságban a plébános arról ír, hogyan valósítjuk meg a Katona püspök úr által ajánlott Isteni irgalmasság tiszteletét.

KATONA PÁL

Az „Isteni Irgalmasság” tisztelet megvalósítása

A történelem igazolja, hogy az ember nehezen ismeri fel Istennek vele kapcsolatos tervét. Nehezen tudja megérteni és életté váltani azt az ellentétesnek látszó teológiai tanítást: „Úgy bízz az Istenben, mint aki tudja: minden Istentől függ!” a másik: „Úgy dolgozz megszentelődésedért, mintha minden erőfeszítéseden múlna!” Mivel ennek a tomista és molinista állításnak egyeztetése problémát jelent az ember számára, ezért vagy az egyik vagy a másik kijelentés lesz dominánssá életvitelében. A baj az, amikor oly erősnek bizonyul az egyik állítás életvitelében, hogy nagyon kevés, vagy semmi se marad a másikból. Mindkét igazságnak életünkbe való erénnyé formálására törekedni kell

Zarándoklat a temetőhöz

Ma a molinista szemlélettel megfogalmazott igazság domináns az emberek életében, és ha ez kizárólagosság lesz, akkor oly büszkévé, önteltté válhat az ember, hogy nevetségessé válik a józanul gondolkodó emberek előtt. Azt hiszi, mindenre képes, minden az ő erőfeszítésén múlik, számára semmi sem lehetetlen. A nagy technikai haladás is ezt erősíti az emberben. E miatt nem bízik Istenben, úgy tesz, mint a paradicsomkertben Ádám, maga akarja meghatározni, mi is jó, és mi a rossz. Azt hiszem, nem nehéz fölismerni, hogy az abortuszt, eutanáziát, az egyneműek házasságát igenlő emberek ilyen gondolkodásúvá lettek, és eltávolodtak Istentől. Maguk akarják eldönteni, mi a jó, és mi a rossz? A vallási tudatlanság kedvező, jó feltételt biztosít az ilyen felfogású emberek létrejöttének. A harmadik évezred embere nagy technikai tudása és minimális vallási ismeretei miatt ilyenné lett.

Erre a ferde gondolkodásra gyógyír Faustyna nővér által szorgalmazott Isten Irgalmasság tisztelete. Macharski bíboros azt mondja: Ez a tisztelet dönt a világ sorsáról. Jó vagy rossz irányú lesz-e, ez dönti el. Ezért fontos ennek megismerése és gyakorlása.

Lényegét így fogalmazta meg Faustyna nővér: Evangéliumi gyermeki bizalom Istenben és a felebaráti tevékeny szeretet szellemében. A tisztelet tárgya az Isteni Irgalmasság. Így írhatjuk körül: Szeretet, könyörület, jóság. Isten ilyen tulajdonságokkal rendelkezve fordul az ember felé. Ebben kell bízni, ezt kell tisztelni Istenben. Nekünk pedig hasonló tulajdonságokkal rendelkezve kell fordulni a felebarát felé. Ez a két erény kialakításának útja: hogy ilyen bizalommal legyünk Isten iránt, és hasonló bizalommal forduljunk a felebarát felé az, hogy megtegyük azt, amit Jézus Faustyna nővér által kér. Legyen az Irgalmasságnak ünnepe Húsvét után első vasárnap, és ekkor áldják meg az Isteni Irgalmasság képet. Az egyház liturgiája szerint ekkor olvassuk fel a bűnbánat szentségének megállapítását.

A másik kérés az Isteni Irgalmasság rózsafüzérének imádkozása. A hagyományos rózsafüzéren a nővér által közölt szövegek elmondása.

A harmadik rész pedig az irgalmasság órájának tisztelete. Délután három órakor, amikor Jézus értünk meghalt a kereszten, legyünk lélekben együtt vele.

Mindhárom ajánlott gyakorlat végzésének leírását megtaláljuk: Az irgalmasság titkárnője és apostola című könyvben. A könyv a földeáki plébánián megvásárolható.

Földeák c. lap

KATONA PÁL

A gyerek – amint a szeretet is – semmivel sem pótolható!

Amikor gyerekek nélkül mentem a Munkás utcai, Béke utcai, Királyhegyesi utcai, Hajnal utcai szeretet otthonokba vagy a Batthyány utcai szociális otthonba, mindig úgy éreztem, hogy valami hiányzik ahhoz, hogy az idősek igazán örüljenek, feloldódjanak.

Ilyenkor Pál apostol szeretethimnusza jutott eszembe: Szóljak bár az angyalok vagy emberek nyelvén, legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjek bár minden titkot, ha szeretet nincs bennem, semmit sem érek. Vigyek bár értékes ajándékot az időseknek, szavaljak bár nagyon szép verseket, mondjak bár értékes beszédet, ha gyereket nem vittem, kevésbé örültek az idősek.

Azért, mert ezt megtapasztaltam, arra törekedtem, hogy mindig gyerekekkel menjek az idősek közé. Hála Istennek, az egyházi iskola alkalmat adott arra, hogy havonta gyerekekkel látogassam meg az időseket.

Mindig több autóval mentünk. A gyerekek versekkel, énekszámokkal köszöntötték az időseket, és apró ajándékokat adtak át nekik. Karácsonykor, húsvétkor az öregek együtt énekeltek velük. De nemcsak az idősek örültek. Örömmel fogadtak gondozóik is, akik mindig megkínálták valamivel a gyerekeket. Hogy a gyerekeknek, mennyire tetszett, azt abból láttam, hogy egyik alkalommal azt kérdezte egy második dundi kislány: Tisztelendő úr, most is kapunk palacsintát? Mindig kitüntetés volt a gyerekeknek, ha elvittem őket az öregekhez.

A karácsonyi pásztorjátékra hosszú ideig készültek. A jelmezekben való föllépés volt az igazi öröm. A Hajnal utcán egy alkalommal a Duna Televízió is felvette műsorunkat. Erre már a gyermekek szülei is büszkék voltak.

Volt olyan gyermek is, aki rokonával, nagymamájával találkozott az otthonban. A gyerekek láthatóan örömmel beszéltek az öregekkel. Különösen feloldódtak, amikor megvendégeléskor együtt ettek velük. Az idősek megcsodálták, milyen szépen éneklik a gyerekek az egyházi énekeket a szertartás, áldozás alkalmával. Dicsérték, bíztatták őket. A gyerekeknek pedig jól esett a dicséret.

Szentmise a Kálvária megáldásakor

Elgondolkoztam: mi is lehetett e találkozások sikerének a titka? Úgy gondolom, hogy egyszerűen az, hogy vidékről szociális otthonba került öregek hosszú ideje nem találkoztak gyerekkel – mert az unokát nem hozták el hozzájuk –, és egyszerűen az a tény, hogy gyereket láttak. Az őszinte, ártatlan gyerek közelsége örömmel töltötte el szívüket.

Arra is gondoltam, ilyenkor milyen jó volt, amikor még több generáció volt együtt a családban. Milyen sok szép éneket, mesét, imádságot tanultak a gyerekek nagymamáiktól. Hogy milyen maradandó élmény ez a gyerek életében, azt nagy emberek elbeszéléseiből tudjuk, akik sokat tanultak nagyszüleiktől.

Nagy kár, hogy kényelmünk miatt szétromboljuk a nagy családi közösséget. Többet veszítünk, mint nyerünk ezzel a lépessel.

Ilyen szép emlékeim is vannak arról a 38 évről, amit Makón töltöttem. Örömmel számoltam be erről 2005. augusztus 7-én, amikor Óföldeákon olyan tanítónőkkel találkoztam – Kecskemétről jöttek –, akikkel 1954-ben a diákolimpián, Kalocsán együtt küzdöttünk az aranyéremért. Volt, aki emlékezett az eseményre.

Földeák c. lap

ILLYÉS SZABOLCS

Katona Pál földeáki esperes-plébános

Ismert szegedieket, illetve a közélet, a kultúra és a gazdaság jeles Csongrád megyei képviselőit kérdezzük sorozatunkban arról, milyen programot választanak maguknak a hét végén, s azt szívesen ajánlják-e másoknak is. Nem mulasztjuk el azt sem megtudakolni, általában mivel töltik a szombatjukat és a vasárnapjukat.

–  Mint a keresztény lelkipásztorok többségének, nekem is elsősorban a szolgálatról, és nem a kikapcsolódásról szól a hétvége – fogalmazott Katona Pál földeáki esperes-plébános, aki három falu: Földeák mellett Maroslele és Óföldeák közösségeinek lelki gondozását is ellátja a hét vége két napján. – A szombati programok korán kezdődnek, fél nyolctól hittanórát tartok Maroslelén, délután háromkor pedig Földeákon, ezt mise követi a faluban. Ezután a vasárnapi szentbeszédre készülök, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy a prédikáció hallgatói egész hétre szóló lelki feladatot kapjanak a mise keretében, így ne csak vasárnapi keresztényekként, hanem minden nap élő hitű hívekként munkálkodjanak. A felkészüléshez segítségül hívom Teilhard de Chardin Mise a világ fölött című elmélkedését, amit szombat esténként magam is újra-újra gondolok. A neves keresztény gondolkodó ugyanis úgy véli: az egész héten át végzett jócselekedeteket kell a vasárnapi misén az Úr elé vinni, és ez a fóruma annak, hogy a hívek újult erőt kérjenek a következő hét minden napjára, és felajánlják tetteiket, kéréseiket Krisztusnak, akiben így új emberré teremtetnek.

A plébános munkája tehát vasárnap is folytatódik: reggel 8 órakor Maroslelén, majd 10-kor Földeákon mutat be misét, ezt szinte mindig keresztelési oktatás, felkészítés követi, de 11,45-kor már Óföldeákon kell megkezdenie szolgálatát. Az idős plébános szép feladatnak, nagy kihívásnak, de rendkívül fárasztónak is tartja a hét végi programsorozatot, amit a vasárnap esti vezetői megbeszélés zár le.

Isteni Irgalmasság

– Megtérteknek és nem hívőknek is egyaránt ajánlom hét végi programként azt a szellemi kikapcsolódást, amit a keresztény újságok, folyóiratok és televízió- rádióadások jelentenek, hiszen a napi aktualitások mellett legtöbbjük lehetőséget ad az elmélkedésre, a hét közben felmerült problémák megoldására és az érdekes témák családdal, barátokkal közös megvitatására – mondta a lelkipásztor.

Délvilág, 2005. december 1.

2006

KATONA PÁL

Csak a pénz motivál?

Sajnos megszoktuk már, hogy ilyenkor megsokasodnak a médiában a különféle ígéretek a pártok részéről. Ezen még nem is csodálkozom, hiszen minden párt meg akarja nyerni magának a polgárok szavazatát.

Az már elgondolkodtató, hogy ezek az ígéretek mind az anyagi gyarapodással kapcsolatosak. Olyanná lettek az emberek, hogy ezek az ígéretek mind az anyagi gyarapodással kapcsolatosak. Olyanná lettek az emberek, hogy csak anyagi javak ígéretével lehet őket megnyerni. Nem motiválhatók más módon csak pénzbeli ígéretekkel. Ez az egyik oka a kampány eldurvulásának is.

Ez ellen hiába próbálunk rendszabályokat hozni, normákat állítani, büntetéseket kilátásban helyezni, nem változik a helyzet, mert az emberek olyanná nevelődtek, hogy kiszámíthatóan így motiválhatók. Ránevelődtek vágyaik, kívánságaik kiszolgálására, az élvezetek, gyönyör keresésére. Ez pedig pénzbe kerül. Erről nem akarnak lemondani, és ezért mással nem motiválhatók, mint anyagi javak ígéretével. Mivel az emberek jelentős része így gondolkodik, a kampány tervezői mindent megtesznek azért, hogy az ő nagyobb ígéretüket fogadják el az emberek. Még a másik lejáratása is belefér kampányukba.

Hogy más legyen a kampány, hogy ne csak pénzre irányuljon, ahhoz olyan embereket kellene nevelni, akik elkötelezettek, elveikhez még akkor is ragaszkodnak, ha anyagi hátrány éri őket. Kozma Imre atya mesélte nekem, hogy Indiában szegény, éhező emberekkel ment banánültetvények mellett. Egyik kísérő azt ajánlotta, álljanak meg, és csillapítsák éhségüket. Vallásos indiaiak azt válaszolták: nem lehet, az a másé. Majd ha hazaérünk, eszünk. Nálunk pedig még a betörőknél is megengedett megélhetési bűnözést emlegetnek.

Isten lelkünkbe írta a földi életre vonatkozó szabályokat. Ha azokat megtartanánk, akkor nem csak anyagi ígéretekkel, hanem természetfeletti javakkal is motiválhatók lennének az emberek és akkor eleve rossznak számítana a durva, negatív kampány. Az Isten által elgondolt, a Biblia által hirdetett életformától való eltérés zavarokat okoz az emberek életében.

Délvilág, 2006. február 20.

KATONA PÁL

A harmadik évezred reménysége

Éltemben – hála Istennek – sok olyan emberrel találkoztam, akik jó tanácsot és jó példát is adtak a megszentelődésre.

A lélek cselekedeteivel kellene legyőzni a test cselekedeteit. A szeretet az, amely forrása a lélek cselekedeteinek. Gyűlöletből, haragból származnak a test cselekedetei. Ha áldozatok árán is a szeretet motiválja tetteinket, akkor azok a lélek cselekedetei lesznek.

Bizonyára azért hatottak különös módon a pápa ezen szavai, mert fokozott érdeklődéssel mentünk a kihallgatásra. Még inkább örültünk, amikor a magyar kápolna felszentelésének 25. évfordulóján magyar nyelven szólt hozzánk és buzdított a Szűzanya tiszteletre.

II. János Pál pápával magyarországi látogatása előtt a VI. Pál pápa teremben találkoztam. Az pedig azért volt nagyon megható, mert odajött hozzánk. Kezet fogott. Megkérdezte, honnan jöttünk, melyik egyházmegyéből és a ministránst megcsókolta. Hiába sürgették a körülötte lévő emberek, azt a pár percet csak ránk szánta, sugározva Jézus szeretetét. lsten elvárása szerint bánt velünk. Nem könnyű minden helyzetben így cselekedni.

De ő igazolta, hogy szenvedve is, a halál előtti órákban is Isten elvárása szerint cselekszik. Halálos ágyáról ezt üzente: Legyetek derűsek, én is derűs vagyok, készülök a Teremtőmmel való találkozásra. Milyen nagy dolog, hogy ezekben az órákban is Istennel együttműködően tudott viselkedni. Csodálatos dolog ez.

Nagy embereknél megcsodáltam. Magyar Károly spirituális atyát kurzustársammal halála előtt néhány órával meglátogattam. Azt mondta, annak örülök, hogy semmi nélkül jöttem a világra, és tudok úgy távozni. Egyetlen szőnyegem volt, még azt intenciókért átadtam a püspök úrnak. Örülök, hogy így készülhetek a számadásra. Milyen nyugodt lelkület, szenvedések közepette a halál előtt.

Dr. Tóth Aladár szentéletű főorvost roncsoló agyvérzés érte. Sonkodi főorvos-asszony szaladt át a szomszédból, és hívta a mentőket. Aladár bácsi ezt mondta: Ezután már jobb lesz. Mély Istenbe vetett bizalom kellett ezekhez a szavakhoz.

Dr. Katona István püspök úr november elején azért járt Földeákon és töltött el néhány napot, hogy erről az Isteni Irgalmasságba vetett bizalomról szóljon. Buzdítson az Isten Irgalmasság tiszteletére. Ez a III. évezred reménysége. Ha ez a bizalom szívünkbe megvan, és mi is hasonló lelkülettel viseltetünk embertársainkkal, akkor mi is együttműködők vagyunk Istennel és értékes emberek vagyunk.

Délvilág, 2006. január 26.

KATONA PÁL

Hogyan legyünk jobbak?

Kitartóan tenni a jót és kerülni a rosszat csak mindig tudatunkban jelenlevő elgondolás miatt lehet. A szentek úgy gondolkodtak, hogy ők Isten gyermekei, és minden helyzetben őt kell képviselni. Úgy kell cselekedni, amint az ő egyszülött fia, Jézus cselekedett. Ez az elgondolás legyőzte önzésüket, és tudtak jót tenni akkor is, ha az nehezükre esett.

A másik elgondolás Jézus ígéretére támaszkodott. Ő mondta: Bármit tesztek egynek is az emberek közül, annyi, mintha nekem tennétek. Ha minden tettünk ez motiválja, akkor Jézus ígérete szerint örök boldogságot kapunk, akinek vágya ott szerepel minden ember lelkében.

Erre a gondolkodásra kell ránevelni az embert és akkor helyes jövőképe lesz. Minden helyzetben – akármilyen nehéz is az – tud bízni abban, hogy életében, ha kitart elgondolásai mellett, elérkezik a boldogság. Ennek garanciája Jézus ígérete, akinek pedig minden ígérete teljesült.

Ezt az igazságot nem elég megérteni. Az emberek többsége érti, elfogadja, hogy így van. Mégsem e szerint él, mert erősebbek önző vágyai, mint az értelme által ajánlott viselkedési morál. Pál apostol ezt így fejezi ki: Látom a jót, amit tennem kell, mégis a rosszra vagyok képes. Más törvényt érzek tagjaimban, mint amit értelmem diktál, és ez küzd értelmem diktálta életmód ellen.

A legvilágosabban látjuk ezt a szenvedélybetegeknél. Ők látják, hogy a szenvedélyeik által diktált életstílus rossz, de a maguk erejéből nem képesek szakítani azzal. Gyógyító terápiára van szükségük.

Hát ilyen gyógyító terápia a nevelés a gyermeknél, ami a tanévnyitóval elkezdődik. Ma – és ezt nehezem mondom ki – rossz irányba vitték el az embereket vágyaik. Ezért a gyerekek a maguk erejéből nem tudják vállalni a Jézus által ajánlott életutat. Nincs elég vallási ismeretük, nincs elég fegyelmezett életre vezető segítőjük, nem olyanok életkörülményeik, hogy ezt az értelemmel belátható jó, de nehezebb utat vállalni tudnák. Ezért is romlanak a futurológusok szerint jövőbe vetett reményeik.

A jobb jövő felé vezető út határozottabb megmutatására, azon való járás ösztönzésére, segítésére van szükség ahhoz, hogy reálisan reménykedjünk a jelen rossz felé irányuló tendencia változásában.

Ehhez nevelés centrikus törvényhozásra, a nevelés természetes szövetségeseinek összefogására (szülő, nagyszülő, iskola, egyház, társadalom) lenne szükség. Amíg ezt az értelmére büszke ember be nem látja, el nem fogadja, addig nemcsak nehéz, de kevés eredménnyel kecsegtet a nevelés.

Mindenkinek érdemes elgondolkodni ezen. De nemcsak elgondolkodni, de tenni is valamit azért, hogy a nevelés lehetőségei jó irányba elmozduljanak.

Földeák c. lap, 2006. február

KATONA PÁL

Függőségeink a választásokkor

Választásokra készülve a pártok és kampánymunkások próbálják kikutatni az emberek függőségeit. Mi az, ami leginkább érdekli őket? Mi az, aminek megoldását szeretnék elérni életükben? Milyen jövőt szeretnének?

Azért teszik ezt, hogy azután úgy fogalmazzák meg programjukat, hogy ezen igények, függőségek megoldása ott szerepeljen programukban, és rájuk voksoljanak a választópolgárok.

Azt már nem vizsgálják a kampányok alkalmával, hogy ez abszolút értelemben – vagy akár csak hosszabb távon is – jó-e az embereknek. Legtöbbször az a fontos, hogy megnyerjék a választásokat. Emiatt nevezem függőségnek ezeket a vágyakat, melyek sokszor nélkülözik az értelmi megfontolást.

Ezért az egyház olyan függőséget ajánl megfontolásra, amelynek figyelembevétele tartósan – sőt, Jézus tanítása szerint örökre – boldoggá teszi az embert. Ez nem más, mint a Teremtőhöz fűződő függőségünk. Ha ezt megismerjük, és ennek figyelembevételével alakítjuk véleményünket, jövőképünket, akkor ki tudjuk választani helyesen, kire voksoljunk. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök a választásokkal kapcsolatos eligazításában azért sorolja fel azokat a fontos elveket, amelyekre figyelnünk kell, hogy segítsenek ebben a fontos döntésben. Jó lenne, ha ezeket mindenki átgondolná, és nem vágyai, kívánságai alapján, hanem komoly megfontolás után döntené el, kire is adja voksát, hogy azután ne legyen lelkiismeret-furdalása.

Olyan világban élünk, amelyben rengeteg információ, reklám, történés próbál befolyásolni döntésünkben. Ezért lenne nagy szükség arra, hogy tudjunk elcsöndesedni, imádságban Istennel találkozni és értelmünkkel dönteni arról, milyen jövőt szeretnénk. Milyen képviselőt kell választanunk, hogy tartósan – és ne csak rövidtávon – boldogok lehessünk.

Az egyház tudja, én is tudom, hogy az ilyen döntésre hosszú távon nevelni kell az embert, nem elég csak felhívni a figyelmét, de abban reménykedem, hogy azért lesznek emberek, akik elgondolkodnak a püspök eligazításán, és függőségeiken úrrá léve tudnak értelmi megfontolással dönteni, kire szavazzanak.

Új Ember, 2006. február 12.