Payday Loans

Keresés

A legújabb

Megáll az idő (1981)
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. november 05. vasárnap, 09:27

Képtalálat a következőre: „megáll az idő”

Varga Balázs

Gothár Péter: Megáll az idő

Képtalálat a következőre: „megáll az idő”

Megáll az idő egyik titka az ambivalencia: nagyon könnyű belépni a világába, egyszerűen lehet azonosulni a helyzeteivel, a hőseivel – és közben megmerítkezünk egy korszak kemény, pontos és illúziómentes ábrázolásában is. Az előtörténet (az 1956-os nyitóképsorok) és a szereplők sorsának meghosszabbítása az 1967 szilveszterén játszódó zárlatban szó szerint is fehéren-feketén keretezi a sztorit. A zárlat nyers-cinikus-ironikus miniportréi az értékvesztés és a megalkuvás megfáradt, langyos pillanatait mutatják. Mindazt látjuk, ami a legendán innen és túl van. A Magyar Nemzeti Filmarchívum filmtörténeti kiadványa. DVD

Képtalálat a következőre: „megáll az idő”

Megáll az idő
magyar, 96 perc, 1981 
rendezte: Gothár Péter
írta: Bereményi Géza, Gothár Péter, Kelecsényi László
fényképezte: Koltai Lajos
vágó: Nagy Mária
zene: Selmeczi György
díszlet: Tímár Éva
jelmez: Koppány Gizella
szereplők: Znamenák István, Pauer Henrik, Sőth Sándor, Iván Anikó, Kakassy Ági, Őze Lajos
gyártó cég: Budapest Filmstúdió
DVD forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum
DVD megjelenés: 2010.11.30
Dini átlagos középiskolás a 60-as évek Budapestjén. Csajozni akar, házibuliba jár, rockzenét hallgat és minden módon távol tartja magát a felnőttek világától. Példaképe az iskola fenegyereke, az öntörvényű Pierre, akit imádnak a nők, aki szembeszáll a szűklátókörű tanári karral és mindennel, ami avítt és hamis. A szabadságérzet variációi a kádári konszolidációban.

Gothár Péter filmje nálam előkelő helyen szerepelt a nagyon várt magyar DVD-megjelenések listáján. A Megáll az idő egyszerre filmtörténeti klasszikus, közönségkedvenc és kultuszfilm – márpedig e három, amúgy egymással nem, vagy nehezen összemérhető szempont alapján felállított halmaz közös metszetében kevés magyar film található. Köves Diniék históriájának azonban ott a helye ebben az exkluzív csoportban. A filmtörténeti-kulturális értelmezések a hatvanas évek kádári Magyarországának illúziómentes (és nem utolsósorban a magyar filmek többségére jellemző értelmiségi perspektíváról leszakadó) bemutatását szokták kiemelni. Népszerűsége és kultikus mivolta pedig a film által közvetített életérzésen alapul. A Megáll az idő gimnáziumi közegben játszódó felnövekedés-története az egyes számú magyar rock’n’roll-filmként íródott bele nemzedékek emlékezetébe. 

Szó sincs azonban arról, hogy ezek az értékelések-értelmezések (a film népszerűsége-kultikussága, illetve filmtörténeti-kulturális súlya) egymástól elválaszthatók lennének. Az életérzés nem egy legendák ködében lebegő „hatvanas évek”-mítosz, amely független attól, hogy a Megáll az idő milyen képet fest a kádári konszolidáció kezdetéről. És fordítva: a hatvanas évek illúziómentes bemutatása azért tud markáns politikai gesztusként működni, mert erős, archetipikus történetbe és közegbe van beágyazva. 

Megáll az idő egyik titka tehát az ambivalencia: nagyon könnyű belépni a világába, egyszerűen lehet azonosulni a helyzeteivel, a hőseivel – és közben megmerítkezünk egy korszak kemény, pontos és illúziómentes ábrázolásában is. Ezt az ambivalenciát pontosan mutatja a film keretezése: ha csak a hatvanas évek első felében játszódó, központi cselekményszálat vesszük, annak felnövekedés-története legalább a szerelmi szálon beteljesüléssel végződik. Az előtörténet (az 1956-os nyitóképsorok) és a szereplők sorsának meghosszabbítása az 1967 szilveszterén játszódó zárlatban azonban szó szerint is fehéren-feketén keretezi a sztorit. A zárlat nyers-cinikus-ironikus miniportréi az értékvesztés és a megalkuvás megfáradt, langyos pillanatait mutatják. Mindazt látjuk, ami a legendán innen és túl van.

 

Képtalálat a következőre: „megáll az idő”

Megáll az idő akkor született, a nyolcvanas években, amikor először lett nosztalgia tárgya a hatvanas évtized. Gothár filmje azonban távol tartja magát a kritikátlan nosztalgiától. Kivételes erővel teremti meg (vagy inkább teremti újra) a korszak atmoszféráját, de nem idealizál és nem gyárt legendákat (legkevésbé a „nagy generációét”). Arról beszél, hogy ez a korszak, aminek legendás az emléke, milyen kényszerű és keserű kompromisszumokkal volt tele. Mert attól, hogy egy korszak legendás, még lehet morálisan pusztító. A Megáll az idő hőseinek történetét természetesen nem kötelező korszakvízióként értelmezni, Köves Dini nevelődése mindazonáltal az illúziók elvesztésének, a példaképekben és értékekben való csalódások története. Az értékhiány vagy értékvesztés ráadásul nem a szülők nemzedékének sajátja. AMegáll az idő az ifjúsági kultúrát (vagy ellenkultúrát) sem idealizálja. A Dini számára mértékadó figurák között ott lehetnének a szülők, a tanárok és saját nemzedéktársai, csakhogy a film története épp e mértékadó figurákban való csalódás, a róluk való leszakadás története. Dini nem tud vagy nem akar velük tartani. Az apja a forradalom bukása után elmenekül Amerikába, családját itthon hagyva. Az anya bármi áron, de pályára akarja állítani a fiait. Bodor, a pótapa ügyeskedve (és korábbi elveit feledve) próbál beilleszkedni. Ez a két stratégia, azaz a kilépés és a megalkuvás ismétlődik Dini közvetlen nemzedéki környezetében is: Pierre (akár az apa) lelép Amerikába, Gábor, a báty pedig barátok és csajok között lavírozva, mindent felad, hogy bekerüljön az egyetemre. Dini nem lép le Pierre-rel (hanem inkább összejön Szukics Magdával), de látványos megalkuvásra sem kényszerül. Diniről a legkeményebb szavakat Malacpofa mondja, amikor sunyinak nevezi az anyja előtt, egy sziszegő, feszült, nő-a-nővel konyhajelenetben (amely amúgy a párja az anya és a börtönből kijött Bodor úr első, szintén konyhai párbeszédének). Az a Malacpofa, aki sem pótanyja, sem pótszeretője nem lesz Dininek, és akinek idealizmusát tönkrement férje példája sem tudja megtörni. Az értékvesztés és a mértékadó szereplők korrumpálódásának történetét nem véletlenül koronázza a zárlatban épp Malacpofa példája, akinek 1967 szilveszterén nem az ötvenes években tönkrement férjtől, hanem a puha diktatúra sunyi erőszakosságát képviselő igazgatóhelyettestől, Rajnáktól születik gyereke.

Képtalálat a következőre: „megáll az idő”



Az a tény, hogy a Megáll az idő cseleménye pontosan azonosítható időben – 1963 ősze és 1964 tavasza között játszódik – több szempontból is szimbolikus. Politikailag azért, mert ez a kádári „nagy” amnesztia éve (a pótapa Bodor úr is ekkor szabadul az 56-os forradalom utáni börtönbüntetéséből). Kulturálisan pedig azért, mert 1963 nem csupán a kádári konszolidáció nulladik éve, hanem a magyar „beatkorszaké” is – a felfutó hazai beatzenekarok (Illés, Omega, Metro) ebben az évben adták az első közös koncertjüket. Egyszóval a filmben érintett mindkét nemzedék szempontjából kitüntetett pillanatban játszódik a történet. Csakhogy míg a szülők számára az óvatos konszolidáció, az 56-os elítéltek kimosdatása az érdekes, addig gyerekeik egész másra figyelnek. Ők a tánciskolából épp ezekben a hónapokban vonulnak át a füstös beatklubokba. A központi cselekményszálnak tulajdonképpen ez a kulturális (nemzedéki) fordulat adja a belső ívét: a film egyik első jelenete a szülők kultúráját képviselő tánciskolában játszódik, a Pierre, Dini és Magda disszidálási kísérlete előtti utolsó nagyjelenet pedig egy kóla- és rock’n’roll-mámoros házibuli. Ha pedig ehhez hozzávesszük Pierre iskolarádiós magánszámát, amellyel dadaista performansszá alakítja az április 4-i ünnepséget, valamint a Jailhouse Rocktaktusaira komponált képrombolást az iskolafolyosón, szimbolikusan máris egy újabb (egyszerre politikailag és az ifjúsági kultúra szempontjából) emblematikus dátumnál, 1968 szelleménél vagyunk.

Miközben a cselekmény maga tehát a hatvanas évek kádári konszolidációjának nulladik évében, 1963-ban bonyolódik, a Megáll az idő kerettörténete és elkészültének ideje épphogy nem a konszolidációt, hanem a szovjet blokk három legnagyobb válságát idézi fel. A nyitójelenet az 1956-os forradalom leverése idején játszódik; a zárlatban, 1967 szilveszterén a házfalnak dőlve pisáló kiskatona Dini a következő év nyarán, 1968-ban kényszerű tagja lehet a Csehszlovákiát lerohanó „baráti” szocialista haderőnek; és végül azt se feledjük, hogy a film 1981-ben, a lengyel Szolidaritás reformmozgalom diadala, majd eltiprása idején készült.

Képtalálat a következőre: „megáll az idő”



Ez azonban csak a dolog politikai olvasata vagy kerete. A Megáll az idő eredetisége inkább a direkt politikai értelmezés kulturális beágyazásában rejlik. Abban a korábban életérzésnek vagy atmoszférateremtésnek nevezett, szuggesztív miliő rajzolásban, ami a Gothár–Bereményi–Koltai alkotótrió legnagyobb leleménye. A korszak tárgyainak, rekvizítumainak összegyűjtésében és kreatív újrarendezésében. A panoptikumszerű, erősen stilizált képek és terek létrehozásában. A karakterrajzolásban és a szlogengyártásban. Mindabban, aminek a mentén immár évtizedek óta sistereg a film kultusza, a premier huszadik évfordulóján rendezett rajongói retróbulitól a Wanted magazin szintén évfordulós összeállításáig vagy épp a témának szentelt Facebook-posztokig. Általában A tanúról szokás azt mondani, hogy tele van önálló életet élő szlogenekkel, melyeket olyanok is visszhangoznak, akik maguk a filmet talán nem is látták. Hát ugyanez a Megáll az időről is elmondható. Ezek a beszólások és szövegforgácsok, valamint a legalább ennyire emblematikus képek és beállítások a Megáll az idő kulturális emlékezetének pillérei. (Ezen képek közül az egyik legkedveltebb, a Balaton-parti hármas profil amúgy egy korai Scorsese-film, az Alice már nem lakik itt egyik képének csendes újrafogalmazása – csak hogy az intertextek hálója még sűrűbb legyen.) Miként az sem lényegtelen, hogy a film főszerepeire választott fiatalok közül többen (talán részben a forgatás indítóhatására) a film, a színház és a szubkultúra világában landoltak (Sőth Sándor rendező és producer, Znamenák István színész, rendező és színházigazgató, a fiatalon meghalt Pauer Henrik a pesti underground közeg egyik kulcsfigurája volt). Életérzés, atmoszféra, emblematikus szlogenek, képek és arcok – mindez így együtt rajzolja ki a Megáll az idő kulturális erőterét, és teszi érthetővé a film napjainkban is eleven kultuszát.

A kultusz továbbélését ez az extrákkal tuningolt DVD-kiadás is segítheti. Elvégre ha a film emblematikus képeiről beszélünk, akkor nem hátrány, ha jó minőségű, felújított kópiáról digitalizált változatban nézegetjük ezeket a képeket. Aki pedig a Megáll az idő filmtörténeti és kulturális hátterét szeretné tanulmányozni, annak az extraként felkínált hatvanas évekbeli híradómix és Gelencsér Gábor audiokommentárja mellett Gothár Péter Bereményi Géza forgatókönyvéből készült televíziós rendezése, az Imre lehet a jutalma. A hatvanas évek magyar filmhíradóiból szemezgető montázs nem csak politikai hátteret ad, hanem azt is megmutatja, hogy a korszak médiája milyen vizuális arcképet adott magáról. Ezzel a kontraszttal még látványosabb, hogy a Megáll az idő milyen és mennyire stilizált világot teremt. Az 1978-ban készült Imre pedig azért különlegesen extra csemege, mert alig vetített darab, továbba Gothár pályájának azt a vonatkozását is jelzi, hogy ő – majdnem egyedüliként a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években pályára lépő magyar rendezők közül – nem a BBS-ben, hanem a Magyar Televízióban kezdte a karrierjét. Ráadásul (hogy a kulturális emlékezet dinamikáját még tovább mozgassuk) azt is példázhatja, hogy a magyar mozgóképkultúra történetét botorság lenne kizárólag a filmes műhelyekben készül darabokra koncentrálva elgondolni. Egy kultikus és kanonizált magyar játékfilm szépen körített DVD-kiadása így nyithat akár új utakat is a hazai mozgóképkultúra kanonizációjának mindig mozgásban lévő folyamatában.

Gyakran halljuk, hogy hiába telt el húsz év a rendszerváltás óra, a Kádár-korszak örökségével való szembenézés korántsem nevezhető befejezettnek. Az emlékezetmunka folytatására keresve sem lehet jobb apropót találni Gothár Péter filmjének újranézésénél.


2011. január

 

Képtalálat a következőre: „megáll az idő”

Képtalálat a következőre: „megáll az idő”