Nagy Jenciklopédia – kis testamentum
Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek
A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások
I. Nagy Magyar Életszótár – 4.
BABITS
MIHÁLY
SÍRVERS
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam a hosszú szenvedés után. Keserű lelkemet kiadtam s mint dőlt fatörzs, fekszem sután. Keserű lelkemet kiadtam, mint fájó gennyet a beteg: magamtól is védve maradtam: akarva sem szenvedhetek. Nincs jobb világ a másvilágnál, a másvilágon nincs világ, s nincs jobb világ a nincs-világnál, mert féreg nélkül nincs virág. Nincs jobb világ a nincs-világnál, hol féreg van csak, nincs virág, hol féreg nem kár, hogyha rágcsál. Hol féreg nem fáj, hogyha rág. Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam, és nem emel, és nem aláz. Ma föld fölöttem, föld alattam, koporsó kerít, néma ház. Keserű lelkemet kiadtam és nem boszant a léha gyász. Nincs jobb világ a másvilágnál, mely halkan létlen létre bont, mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál, s hol semmi érzés, semmi gond. Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál, és jobb a száraz, puszta csont ez ideges, husos világnál, mely oly keserves és bolond.
*
Beképzelt beteg
Soha nem merül fel a gyanú benned,
hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
így akarsz extra törődést, figyelmet kizsarolni?
*
Bili-borító
Sokáig nem tesz
Szóvá semmilyen sérelmet,
Szinte a hátán is fát lehet hasogatni,
Majd amikor már nála is betelik a pohár,
akkor kiborítja a bilit, s hidegháborús frontot nyit…
*
Fantaszta
Olyan utópiáról ábrándozol,
ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,
ami semmire nem kötelezve passzivitásra kárhoztat..
*
Besokalló
A kedvenc zenéd és ételed,
mást se hallgatsz, mást se kapsz:
így ebből a jóból tényleg megárt a sok.
*
Hiszékeny
Istenben nem hiszel,
de annak a vadidegen embernek igen,
aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed…
*
Vesztésre játszó
Röstell szólni, hogy szüksége van rám,
Vagy nem is nagyon akar magán segíteni
Vagy pedig beleharap a segítő kézbe…
Majd a közönyös emberiségről lamentál…
*
Heroikus pótcselekvő
Pár- vagy hivatáskeresés helyett
Az egész világot akarja megtéríteni -
A háta mögött levő istenért megkerülve a Földet
(majd összerogyva, magába zuhanva kesereg…)
*
Zárt
Orvos előtt is
titkold el a nagy bajokat,
de barátaidnak se add ki magad,
hátha egyszer még az ellenséged lesz...
*
Nagy bajgyártó
Egy bajból legalább kettőt,
Vagy egy sokkal nagyobbat/tartósabbat csinálni
(pl. egy kis füllentésből beinduló hazugságlavina)
*
Szabadságos rab
50 hétig csak gürizel,
és behúzod a füled, farkad…
De két hétig, és 52 hétvégén
Évi rendes „szabadságon vagy” –
Kitombolhatod magad - majd
Másnap(osan) húzod az igát tovább
*
Árnyékbokszoló
Aki körkörös védelemre rendezkedik be,
Mindenhonnan támadást vár, mindenfelé csapkod
Nappal is, de még éjszaka, a sötétben, látatlanban is…
*
Keserédes élet
Magad édesítetted életed,
Cukorbetegségbe menekültél,
Elveszíted látásod, veséd és végtagjaidat
*
Idétlen
Nem ad magának türelmi időt,
elég ha egy nagyobbat hibázik,
esetleg a kicsit is felnagyítja,
és máris végleg feladja, otthagyja…
*
Utánzó majom
Mindig csak hasonmás, epigon, gyenge utánzat stb.
Így – a mondás szerint - meg is eheti, amit kinyom…
*
„Büszke”
Te nem fogadsz el ajándékot!
Még akkor se, ha nem könyöradomány…
Te mindent ki akarsz érdemelni vagy fizetni
*
Félreismerő
Akit legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
arról csak te nem tudod, hogy ő a te spiclid
*
„Megfelelő ember”
Arra vagy a legbüszkébb,
Hogy veled soha semmi baj nem volt:
Megfeleltél a közvélemény elvárásainak?
*
Önismeretlenül
Vagy egyáltalán nem ismered
Tested-lelked maximális terhelhetőségét,
Vagy ez lesz a minimum: túlfeszíted a húrt!
*
Szirénhang
Evezz, evezz az Élet tengerén,
És vagy köss ki a szirének szigetén, vagy
Ne is hallgasd meg őket, a füledet tömd be
*
Titkolózó beteg
Mintha úgy fordulna orvoshoz,
hogy nem vetkőzne akár meztelenre is
és harapófogóval kéne kiszedni belőle "panaszát"..
*
Könyvmoly
Lenyűgöző tudása csak nyűg lesz:
kérdés nélkül hiába rág át könyvhegyeket,
csak beléjük temeti magát!
*
Megsegíthetetlen
A legnehezebb annak segíteni,
Aki nem is tudja, hogy mennyire segítségre szorul,
Sőt: épp ő aggódik érted, hogy mindjárt elkárhozol…
*
*
A hiba
Az ön készülékében van…
Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,
Akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.
Ha sötét az üvege, mindent sötétnek látsz.
*
Rést nyit
Légy résen!
Elég ha egy kicsit megbomlik az egység,
Az ördög beteszi a lábát - éket ver, majd tágítja,
S a végén szakadék tátong egymásra utaltak között
*
Vaklárma
Végszükségben ne légy szerény,
Néma gyereknek anyja se érti a szavát -
De ha már egy szúnyogcsípést kígyómarásnak mond,
Legközelebb nem veszik komolyan S.O.S. kiáltását sem!
*
Kitől tudod meg
A szomszédoktól, vagy
Iskolatársaidtól kell megtudnod,
Te egy „zabigyerek” vagy,
Akit nevelőszülők fogadtak örökbe
(ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is)
*
Rossz válasz(tás)
Mindent vagy semmit!
Semmiről nem mondasz le –
Nem engeded levágatni a kisujjad,
Inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…
*
Etető
Kapsz ugyan enni,
De előtte a három fogást össze-turmixolják,
De úgy tömnek meg mint egy libát - kényszertáplálás,
De tudod, hogy ha meghízol, akkor vágóhídra visznek
*
Vak
megszokás
Annyira második
Természetévé lettek szokásai,
Hogy meg is vakultak, nem tud róluk
*
Igétlen
Életfogytig toporog
A kincsesbarlang előtt,
De nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni
(avagy Franz Kafka: A törvény kapujában)
*
Mű-fajtalan
Nem találod meg a műfajod,
S teknősként a nyúllal futsz versenyt
(eleve biztos kudarcra ítélve önmagad)
*
Vérdíj
Élve vagy halva
Hajtóvadásznak rád,
Emberfarkasok kiszolgáltatott prédaállata vagy,
És nincs sehol menedékhely, nincs mentsvár, nincs oltalom
(Mindenki egy ellen - az egész világ a halálos ellenséged…!?)
*
Utóhatásfok
Aki egyszer hajótörött volt,
Az a csendes óceán látványától is retteg.
Amikor először megtapasztaltad, hogy a kés kétélű,
És nemcsak a kenyeret, de az ujjadat is el/le lehet vágni,
Azóta nem is mersz a kezedbe kést fogni - kenyértörés…
*
Az önhittség ára
Mások, légáramok vittek fel magasra,
De te azt hitted: csak magadnak köszönheted,
Vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,
Így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,
Mert ezek után meg teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad
*
Irreverzibilitás
Előbb vág, azután mér…
Kolbászból már nem lehet disznó…
A sorsfordító döntéseket nem lehet visszacsinálni:
Az élet nem játék, ami bármikor nulláról újrakezdhető
*
First thing first
Nem tudod eldönteni, mivel kéne kezdeni,
Előbb a cipőt a lábadra vagy a sapkát vedd fejedre -
Így ott ülsz és maradsz a hálóingedben az ágy szélén…
*
Vakrepülés
Bekötött szemmel átrohanni egy taposó-
Aknamezőn - avagy A félelem bére:
Robbanószeres autóval rossz szerpentinen menni…
*
Finnyás nyanya
Addig-addig válogatsz,
Míg minden valamirevaló kérőd odébbáll,
S be kell érned azzal, aki egyáltalán hajlandó elvenni,
Különben élhetsz penészvirág és stigmatizált vénlányként
*
Homoszex
Sokáig üldözték, tiltották,
Majd megengedték, mára
Már támogatják is, tán azt is
Megéljük majd, hogy kötelező lesz…
*
Meztelenül
Jövünk és megyünk,
a halottas ruhán nincsen zseb -
ha sokat harácsoltunk és sokáig
Élünk: jó eséllyel végignézhetjük,
ahogy örököseink eltékozolják…
*
Csapda
az is baj,
ha van a katona fején sapka,
az is, ha nincs –
valamibe mindig bele lehet kötni,
mindig az elöljárónak állhat feljebb,
bármikor lecsaphatna rád,
húzd be füled, farkad,
örülj, hogy luk van a fenekeden,
ne kérj, pláne ne követelj semmit…
*
Légy merész!
Ki mer, az nyer…
Bátraké a szerencse…
A vakmerő Istent kísérti
Nem bátor az a ló, csak vak
Gyáva népnek nincs hazája
Gyáva embernek se társa, se otthona
*
Humorfóbia
Atavisztikus félelem - vicctelenség:
Nincs bátorsága elsütni egy jó poént,
Nehogy vérig sértsen egy hatalmasságot,
Aki rossz esetben nem tréfásan vághat vissza…
*
Önsüllyesztő
Az alkalmatlanság érzése,
a kudarctól való páni félelem
Hegyláncokat emel mielénk,
amitől nem látni a perspektívát…
*
Sorshúzás
Ami sorsolással dől el
Megtizedeléskor, ki áll
A sorban épp a tízedik helyen.
Sorsot húzni, kinek a feleségét
Áldozzák fel a Déva várát építők
*
Dsida Jenő A kiábrándulás rímei Ajkamon hűvös a lehellet. Senki mellett nem szólok már én senki ellen. Fáj a mellem. Nem bűvölnek a tarka holmik. Szemem romlik. Nem állítnak meg hangos "halló"-k. Nagyothallok. Nem bizserget az illat forrón. Rossz az orrom. Nem beszélünk már soha ketten. Berekedtem. A bor, mely korsómban vereslett, ecetes lett. Élőre és halottra béke. Vége. Vége. 1935.
|