Baka István: Halottak napja |
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
|
2017. október 31. kedd, 06:29 |
Halottak napja
121122
Akkor is ott is
(1981)
124
Circus maximus
(1981)
125
Circumdederunt
(1982)
128
Halottak napja
(1982)
129130
Döbling
„’S nem különben, mint a’ kiégő üstököscsillag iszonyú forgásában se határt se utat nem tart, de mint átok a’ végtelen üregben maga magát emészti ’s napsystemákat rendít meg, ugy bolyong czél ’s törvény nélkül a’ hazátlan, hiv jobbágyokat csábít el, megelégedett polgárba nyugtalan bizalmatlanságot önt ’s végre maga kétségbe esvén nem ritkán önkezivel végzi örömtelen éltét.”
(Széchenyi István: Hitel)
„Vannak, akik azt mondják: az ember ebben az életben sohasem tudhatja, vajon halála után elkárhozik-e, vagy sem, én sem tudhatok tehát semmit előre. Ezeknek azonban ezt válaszolom: megnyílt előttem az ég, és az Orion csillagképében ugyanolyan világosan olvashattam, mint a saját lelkiismeretemben, hogy én itt a földön meztelenül, a végső kétségbeesésben, a saját szennyemben fogok elrothadni és tönkremenni, hogy a másvilágon az örök kínra ébredjek, s ezeket a kínokat nem a kicsiny Föld, hanem a csillagok és a világmindenség dimenzióihoz mérten fogom szenvedni egyre növekvő mértékben, amihez képest a saját nyelvem kiharapása valóságos gyönyörnek számítana.
Ó, Isten, miért is születtem én, nyomorúságos féreg, miért is emelkedtem ki a semmiből?”
(A döblingi önvallomásokból)
133
(1983)
Halál-boleró
143144
Vörösmarty-töredékek
(1986)
152
Vezeklés
(Agatha Fasset: Bartók amerikai évei című könyve alapján)
(1987)
155
|