|
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
Édes-keserű anyanyelvi szó- és mondattár ABCD
Magyar életminőség-jelzők/paraméterek – III.
EPILOGUS
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe'!...
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877 júl. 6)
ARANY JÁNOS
*
Sátán
A vádló, aki mindig kárhoztat
Aki mindig eléd tolja a bűnlajstromodat
A legkisebb vétséged is felnagyítva számon tartja
*
Diabolos
Szétdobáló – szétszórt - szórakozott
*
Valláspótlék
Mindent, csak pont Krisztust ne
És autonóm/avantgarde fickónak hiheted magad
*
Tévéjóslás
Egy hiperracionális korban
A legirracionálisabb dolgokban hisznek
*
A magam módján hiszek
Házilag barkácsolt vallás
*
Kettős mérce
Mással szemben maximalista,
Magával szemben minimalista
*
Naponként hallják a gyermekeid,
Hogy feláldoztad értük a boldogságodat
(mert pl. csak miattuk nem váltál el apjuktól)
*
Kakukktojást költesz ki
Kígyót melengetsz a kebleden
*
Kárhoztatod a Teremtőt,
Hogy miért adott szabad akaratot,
Mert így rosszul, a rosszat is választhatod…
(miért nem lettél beprogramozott biorobot?)
*
Az ördög,
a Rossz eléri nálad a célját,
Mert vagy nemlétezőnek tekinted,
Vagy krampuszkának bagatellizálod,
Vagy mindenhatónak, a világ urának…
*
Sátánista
Ha nem lehetsz tökéletesen jó,
Akkor megpróbálsz tökéletesen gonosz lenni
*
„Felvilágosodás”
Mióta rájöttél, hogy apád nem isten,
Attól fogva mint bálványt a sárba taposod
*
Perpetuum mobile
Örökmozgó lettél, nem állsz meg sohasem
Soha nem szemlélődsz – semmi via contemplativa
*
Aránytévesztés
Ha kapsz egy „barackot”,
Úgy üvöltesz, mint akinek a fogát húzzák
*
Persona non grata
Nemkívánatos személynek nyilvánítva
(és kitoloncolva egy lakatlan távoli szigetre)
*
Ha tűz üt ki a házba,
Akkor először a könyveidet mented,
S csak utána a feleséged, gyerekeidet…
*
„Skizofrénia”
Lélekhasadás - kettősség
Utcán angyal, otthon ördög
*
Ha már gazdag,
Vagy hatalmas nem lehet,
Akkor legalább ismert ember akar lenni,
Híres vagy hírhedett – az neki részletkérdés?
*
- Miért üti azt a kiskutyát?
- Azért, mert a nagyot nem merem…
*
Sine ira et studio
Azok ítélnek peres ügyedben,
Akik elfogultak veled és haragszanak rád
*
Tortúra
Addig kínoznak, míg be nem vallasz mindent
A beismerő vallomás a bizonyítás királynője…!?
*
Szenilitás
A bíró nem tudja, milyen ügyet tárgyal
A sebész prof nem tudja, műt-e vagy boncol
*
Bíró
Hatalommal bíró
Az dönt, aki a nagyfőnök,
Vagy aki őt ezzel ideig-óráig megbíz
*
Visszamenő hatály
Csak utólag tudod meg,
Hogy főbenjáró bűncselekmény az, amit tettél
*
Vacsorameghívást kapsz a kannibáloktól,
Csak éppen az apróbetűs részt nem olvasod el,
Nem vendég, de felszolgált – nyers, sült - étel leszel
*
Kémkedned kell,
Betanult új életrajzzal, „személyiséggel”,
Ha elszólod magad, s lebuksz, akkor véged
*
Nedv
Minden nyirkos, nedves, átázott,
A ruhák és a falak is penészesek,
Még a könyveknek is áporodott szaga van
*
Sötétzárkában
Elveszíted az időérzéked,
Azt sem tudod, milyen nap/évszak van
*
Felszarvazva
Te vagy az utolsó, aki erről értesül,
Összemosolyognak az utcán a hátad mögött
*
Soha nem tudhatod,
Hogy hol alszol aznap éjjel,
S hogy reggel mire ébredsz fel…
*
Életed könyve megíratlan,
(amúgy rövid és unalmas lenne)
És még egy házat sem építettél fel,
Csak egy tele pöcegödör marad utánad…
*
A csillagokat lehoznám Neked az Égről,
Csak azt ne kérd, hogy most felporszívózzak
*
Rosszul választod meg a műfajt,
Rossz versenyszámban indulsz az életben,
S mint a nyúl ellen futó teknőc,
Eleve kudarcra ítéled magadat…
*
*
Hasonmás versenyre készülsz,
S a végén – hogy, hogy nem – úgy maradsz
*
Mint az etruszk kínzók,
Egy hullához kötöznek, így rohadsz el,
Vagy egy „tetszhalott” ember kötöz magához…
*
"Emlékezetét ha elejti,
Arcát ha sötétbe rejti,
Szavát, dalait ha felejti:
Por, hó, üres árny a nép."
(Keresztury Dezső)
*
Nem Tom és Jerry
A macska-egér harc egyenlőtlen esélyei
Csak akkor cincogsz, ha nincs otthon a cica
*
Van a kis hazugság,
Van a nagy hazugság
És van az állami statisztika…
*
Vak vezet világtalant
A csődbementtől kér gazdasági tanácsot
*
Látáshiba
A más szemében a szálkát,
A sajátodéban a gerendát sem látod
*
Vakhit
Kecskére bízod a káposztát?
A barátodra a menyasszonyodat?
*
Magad alatt vágod a fát?
Nincs az a hatalom, az a zsarnok,
Ami/aki annyit árthatna neked,
Mint te magad
*
Biztosra megy
Ágyúval lősz a verébre?
Ha lerombolod a házad is- sebaj…
*
Elefánt vagy a porcelánboltban
Használni nem tudsz, csak ártani
Egy helyzet, amiben nem tudsz jót lépni…
*
Idegen tollakkal ékeskedsz?
Meddig? A nagy leégésig, felsülésig…
*
Rút kiskacsa maradsz,
pedig gyönyörű hattyú lehettél volna…
*
Ingereled az alvó kutyát
A sarokba szorított macskából
Kihozod a maximumot – tép és karmol
*
Jégeső után
még szétverni, ami maradt
Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten
*
Az első siker után vérszemet kapsz
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
*
Korpa közé keveredsz
Disznók elé gyöngyöt szórsz
*
Többet erővel mint ésszel
Lemondasz az egyszerű gépekről is
(emelő, ék, kerék, harapófogó, kalapács stb.)
*
Ott keresel, ahol nincs
A bajt keresed, s hamar megtalál
*
Istenteszt
Nem segítesz magadon,
majd Isten segít, ha van
(ha nincs, úgyis mindegy)
*
Csak a kisujjad adod az ördögnek
Csak egy kicsit, s kis időre alkuszol meg…
*
Tartuffe az otthonodban
Kígyót melengetsz a kebleden
*
Kiabálsz, pedig a te házad ég
Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű
*
Infantilis
A homokba dugod a fejed
Amit nem látsz, az biztos nincs is
*
Esztelen
Minden arany, ami fénylik?
Nem ismered fel az üvegcserepeket
*
*
Kit csapsz be?
Elegendő. hogy jónak látszódj?
Isten szeme/lelki szemeid mindent látnak
*
Sánta kutya
Addig hazudsz, amíg rajta nem kapnak
Utána meg már a kutya sem hisz neked
*
Örömhírterjesztő
A rossz hír szárnyakon jár, a jó kullog
*
A tej helyett
vért szív, aki mohón szürcsöl
*.
Nagymagyar
Ha piros-fehér-zöld színű az eke,
akkor a kormány a hátadon is szánthat vele
*
Tisztaságmániád
őrületbe kergeti társad,
otthontalanná teszi a helyet, ahol él(né)tek -
pedig te csak a kosz és rendetlenség ellen vagy
*
Perfekcionista
Mindenben tökéleteset akarsz alkotni,
Soha semmivel nem vagy teljesen elégedett
Ha nem vagy csúcsformában, nem mész focizni
*
Kisistennek
képzeled magad:
két végéről égetve a gyertyát
az éjt is nappallá teszed
(egy ideig, korai halálodig)
*
Önveszélyes
Túlbecsüli saját képességeit,
és alulbecsüli korlátait, gyengeségeit
*
Békaperspektíva
Nem mersze/vagy képes
A humor magaslatára felmászni,
Ahonnan eltörpülne óriásinak látszó gondod
*
Humortalanul
Mindig csak részigazságod lehet
A többet mosolygó erősebb a dühöngőnél
*
Irigy kutya
Inkább betegre zabálod magad,
Csakhogy a másiknak ne jusson egy falat se
*
Emberautomata
Ha bedobod a pénzt, akkor kijön, amit kérsz
*
Kis Valentino
Aki hamis vágyak kielégítése miatt
Jórészt feláldozza élete hátralevő részét
*
ÍRJAK? NE ÍRJAK?
I
Írjak? ne írjak? egyre számolom
Határozatlan az öt ujjomon.
Nem írni, vétek; írni, kész harag...
De mikor Bikfic is verset farag!
Eh, félre tőlem együgyű szerénység!
Máshol megy az: itt minden a legénység;
Szegény koldúsnak táskája üres;
Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.
Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;
Elrejtett gyertya mi haszonra ég?
Vagy, például, mit érne a tojás,
Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"
Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;
Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,
Kivált az érdem olcsó vakbora, -
Nehezen akad erre cimbora.
A nagy Simon (ki nem isméri őt!)
Az álszerénységből szépen kinőtt.
Ő az, kitől (bizony már jó minap)
Egy hirdetést hoz valamennyi lap:
Hogy ő az apja lelkinek se vár
(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')
Elismerésre, költői babérra,
Halál után egy foghagymát sem ér a;
Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,
S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:
Ismerje meg hát a világ jelenben
És bálványozza lángeszét; különben...
No, mások ezt más útakon teszik,
S mindegy az út, ha összeérkezik.
Ezt elragadja "villám képzelet"
És hordja fenn "a csillagok felett";
Azé "miként sas" röptiben merész,
Felhőt eszik s bátran a napba néz;
Sok a babért fitymálja, megveti,
Mint gyermek a babot: "kell is neki!"
Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,
Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"
Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;
Már most is óriás... hát még ha nő!
A másik így zár minden éneket:
"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."
II
Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,
Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?
Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,
S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!
Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:
Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;
Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,
A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;
Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,
Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;
Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...
De hisz oly régi már s kopott ez adoma.
Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká
Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:
Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át
Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -
Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;
A legtisztábbik is, gondolta, nehezen
Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.
Nem volt inyére a hétköznapi modor,
Virágillat helyen nem a lucri odor:
Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,
Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.
Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,
Övedzve néha mint karcsú görög leány,
Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,
Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.
Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",
S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...
III
Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:
Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.
Mert kinek arca van és háta ép,
Ily had közé bizony átallva lép,
Kivált ha nincs is méltó fegyvere,
(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)
S a közmondás hamar fejére gyűl:
"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"
De mikor a civódás tére szent!
Patkóiktól még az oltár se' ment!
Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!
Ocsmány ökölharc az irodalom!
E szentegyházbul ostorral sem árt
Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.
"Vitatkozás az elmét növeli",
Kocódni kissé, ez is emberi,
S az író, hogyha máshol emberebb,
Bizonyos pontig jól áll a szerep:
Míg tárogatva zeng a csatadal,
Lovagkesztyűben foly a viadal,
S borítja bár az arcot vas lemez,
Hisszük, nemes vonásokat fedez.
Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,
Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;
S ha olykor közbe szól a szenvedély,
Ha nem mindig volt más az ügy s személy
Nem kofanyelven hallá a közönség:
Az, és philippica... van ám különbség.
Való, hogy a személyes galibát
Az üggyel összevétni nagy hibád:
De mit teszesz, ha egy masült zseni
Arcodba körmöl és fogát feni?
Ha rossz poéta és rossz költemény -
Apa s fiu - ugyanazon személy.
Mert, mint a tigris védi kölykeit,
Úgy védi a papa szülötteit?
Ilyenkor nagy baj a határvonás:
- De egy epigram' mégse záptojás!...
(1856)
Arany János
*
Az Életminőség
Nagy Jenciklopédiája
előmunkálata: anyaggyűjtése - gondolatcsírái
Vitaindító-provokáló szabad ötletek jegyzéke
|
