NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

Édes-keserű anyanyelvi szó- és mondattár ABCD

Mikes Éva:

Te szeress legalább

Aki megért, senki sincs talán,
Te szeress legalább!
Estefelé rám tör a magány,
Te szeress legalább!

Kinek is kell,
Egy tüskés-bolondos figura,
Ki a szívét letagadja,
S nincs bájos mosolya?
Mi lesz velem?
Oly nagy a világ,
Fogjunk össze,
Te szeress legalább!

Aki megért, senki sincs talán,
Te szeress legalább!
(Te szeress legalább!)
Estefelé rám tör a magány,
Te szeress legalább!
(Te szeress legalább!)

Kinek is kell,
Egy tüskés-bolondos figura,
Ki a szívét letagadja,
S nincs bájos mosolya?
Mi lesz velem?
Oly nagy a világ,
Fogjunk össze,
Te szeress legalább!
Te szeress legalább!
Te szeress legalább!

Bacsó Péter - Fényes Szabolcs
https://www.youtube.com/watch?v=-_nic0ZeOC4

*

Aki nem ősbizalommal,

Hanem ősbizalmatlansággal születik…

*

Róka fogta csuka, csuka fogta róka

*

Mint aki kapott egy új bumerángot,

De nem tudja eldobni a régit, mindig visszajön

*

Egy rókáról több bőrt lehúzni, lenyúzni?

*

Kotnyeles,

Okvetetlenkedő,

Minden lében kanál –

A fogadatlan prókátor

*

Kiégett cinikus „bölcsek”

és az ún. túlfűtött lényeglátók

*

Fejedelmi ajándék

Selyemzsinórt kapsz a császártól

*

Az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött

*

Fából vaskarika

Alakul, mint púpos gyerek a prés alatt

*

Remény

Utolsóból is lehet első,

A szarból is lehet aranyat csinálni,

A jóistenhívőnek minden a javára válik

*

Aranyból szart

A jóból is megárt a sok

Ami kismértékben orvosság lett volna,

az, a mértéktelen adagolás miatt méreg

*

Diliflepni

Nem érdekel a szólásszabadságod ára,

Még azt sem sokallod, ha senki se vesz komolyan

*


A bírhatót ne add el álompénzen

Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok

*

Amit ma megtehetsz,

azt ne halaszd holnapra

*

Áldás mindenről eleget tudni,

Átok a felesleges tudás, csak árthat…

Aki túl kíváncsi, az hamar megöregszik

De aki meg nem eléggé, az hülyegyerek marad

*

Summa cum laude

Diplomát kap az egyetemen,

Az élet iskolájában viszont

Még egy kegyelemkettest se,

Mert azt is ki akarná érdemelni…

*

Rendelt idő

Addig üsd a vasat, amíg meleg

Addig neveld és képezd a gyereket,

míg képlékeny és fogékony korban van

*

A kutakat megmérgezték,

A vízcsapokból büdös lé csurran, cseppen

*

Kakukktojást költesz ki,

Akik a saját fiókáidat kilökdösik a mélybe

*

Repül a nehéz kő

ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg…

*

A féligazság rosszabb mint a hazugság

*

Jobban járnál egyedül,

Mint abban a hitben, hogy van barátod

(aki csak eszközként, ugródeszkaként stb. használ)

*

Úgy került bele, mint Pilátus a Krédóba

*

Gittegyletek

Önagyonülésezők 

Kukutyinban zabot hegyezők

*

Minden bevételed kiadod rezsire,

Ingyen-konyháknál állsz sorban ebédért

*

Akkor lássanak,

amikor a hátuk közepét

*

Ki mit tud

Ki tud szemrebbenés nélkül nagyobbat mondani

*

Az egész életed

egy folyamatos készülődés

(megérkezés nélkül)

*

A mór megtette kötelességét, a mór mehet

*

Mindig csak „vagy-vagy”-ban,

S nem dialektikusan, „is-is”-ben gondolkodsz

*

Az ember mindent megszokik

És még rabságban is szaporodik

*

Holt pontok és holt idők embere

*

Ünneptelenül

Az életed sivatag oázis nélkül

Egy hosszú út vendégfogadók nélkül

*

„Pálfordulás”

Átállsz a győztesek oldalára

(Még anyád sem ismerne rád –

Igaz, hogy nem is mersz szemébe nézni…)

*

Áldás/átok

Minden vágyad teljesül

Amihez érsz, az arannyá válik

*

Rémálmaid valóra válnak

*

A jókat mindenki rosszaknak,

A rosszakat mindenki jóknak látja

*

Felégeted magad mögött a hidakat

*

Ahogy most

a disznókat, csirkéket tartod,

odaát téged is ilyen módon tenyésztenek majd…

*

Emberrablók fogságában vagy,

És senki nem ad bele a váltságdíjadba

*

Azt sem tudod,

Hogy fiú vagy-e, vagy lány…

*

Csipkerózsika álmát alszod,

S nem érkezik a királyfi, hogy ébresszen

*

Mindenkinek tetszeni akarsz

és így egyetlenegynek sem tetszel

*

Minden egész széttörött,

Minden darabokra esett szét

(összerakhatatlanul)

*

Igazmondó tükröd összetörve,

Csak széttört üvegcserepek maradnak

*

Érzéki csalódások áldozata

*

Aki jó előre,

( rossz előre…)

raktárra aggódik

*

Nem friss, nem élő

Konzerv az ételed, a zenéd, a műsorod

*

Aki másnak vermet ás, maga esik bele

*

Hangoskodó

Csak hangosan tud olvasni

Csak hangosan tud gondolkodni

*

Mindig csak a más háza előtt sepregető

*

Lakáj lakályosság

Ha belesett a gödörbe,

Nem akar onnan kimászni,

Inkább berendezkedik, csinosítgatja…

*

Korán dia-dalra fakadó

Aki előre iszik a medve bőrére…

*

*

Ha nincs itthon a macska,

Csak akkor cincognak az egerek

*

Opportunista

Langyos a sör, de neki úgy is jó…

Lehet egy macska is megalkuvó!?

*

Visszakozó

Gondoltál merészet és nagyot,

De nem merted rátenni az életedet

*

A disznók elé szórod a gyöngyöt

*

Beszolgáltatás

Minden autót és rádiót le kell adni

Aki nem adja le, attól végleg elkobozzák

*

Minden vágyad elfojtva

Minden nevetésed visszafojtva

A végén már lélegzetvisszafojtva…

*

A pénz utáni idő

Ha nincs a homlokodon a jel,

Akkor nem vásárolhatsz semmit

*

Az öregeket kinézik,

Naponta kellemetlen megjegyzésekkel illetik,

S már alig várják, hogy kitegyék őket a jégre…

*

Aki nem tudja, az tanítja

*

Nincs bocsánat

Minden bűn halálos

Örökké kínzó bűntudatban élni

Örökké a lelkiismeret kínpadjára vonva

*

Sok felesleges vesződség

Mellékes dolgokra pazarolt drága idő

*

Nincs kegyelemdöfés

Megnyújtják kínszenvedésedet

*

Gyónás

A pap felírja bűneidet egy táblára

És nemcsak a tartótisztjének jelenti,

De még ki kell menned ezzel az utcára…

*

Sok kis halál

Egyre több mindenről mondasz le végleg

A hivatásodról, a szerelmi házasságról, a gyerekről,

A kertes házról, a meleg otthonról, a társaséletről…

*

Halogató – halasztó - elhaló

Amit ma megtehetnél, azt is holnapra halasztod

*

Megszállt ország

Az elittől a maximum a passzív rezisztencia,

De a túlnyomó többségük aktívan kollaborál

*

Vezetők

Vagy idegen, ellenséges hatalom jelöli ki,

Vagy pedig önjelöltek, akik sikeres demagógok

*

Bebetonozva

Rosszul választott vezetőink leválthatatlanok

*

Megteszik neked a beteg státusz,

Belehabarodsz a vele járó előnyökbe,

S túl későn eszmélsz, mekkora árát fizetsz érte

*

Csak azért találkoztok a terített asztalnál,

Hogy ott jó alaposan kiveszekedjétek magatokat

*

Vagy rítust csinálsz az étkezésből,

Vagy minél előbb túl akarsz lenni rajta,

Mint pl. a fogorvosi kezelésen, tortúrán…

*

Moslékzaba

Úgyis egy helyre megy

Összeöntöd az ételeket

*

Nem látod a fától az erdőt

Csak fákat látsz, de sehol az „erdő”…

Olyan vagy, mint egy lehangolt hangszer

*

Kvittek

Te sem jársz senkihez,

Hozzád se nyit be senki

*

Rengeteg távoli jóismerősöd, rokonod van,

Csak épp a szomszédjaiddal nem vagy kibékülve

*

Elmarasztaló

A gyermek nem vendég a háznál,

Hiányzó élettársad helyett ott marasztalod

*

A más szemében a szálkát is,

A magadéban a gerendát sem látod

*

Magántulajdon

Az enyém, tiéd, övé

Mennyit lármát szüle…

*

Ami az enyém, az az enyém,

Ami a tiéd, az közös, az mindenkié

*

Egynek, soknak, mindenkinek

A bőven termő bamba diófája lettél

*

Előbb vág, azután mér

*

Három kívánság

Kicsinyességed, kapzsiságod stb. miatt

Elszúrod életed egyszeri nagy lehetőségét,

És csak még rosszabb helyzetben kerülsz…

*

Hirtelen felkap a divathullám,

Majd a magasból nagyot pottyansz,

S mélyebbre érkezel, mint ahonnan indultál…

*

Azt kapod jutalmul, amit más büntetésként

*

Az ököljog

Az erősebbnek van „igaza”

A jogállamban a pénz a fegyver

*

A hamis tanú

Állj elő, vén Márkus! Vedd le a süveget, 

Hadd süsse a napfény galambősz fejedet; 

Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre, 

Atya, Fiú, Szentlélek, hármas istenségre: 

Hogy az a darab föld, amelyen most állasz, 

Nem tarcsai birtok, – ladányi határ az. 

Eléálla Márkus, térdben összeesve, 

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne; 

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol, 

Fázik, aki ránéz, s a halálra gondol; 

Kezei reszketnek: tán erő híjában? 

Tán a lelki vádtól, vénség álarcában? 

Esküszöl – „Esküszöm az élő Istenre, 

Utolsó napomra és örök idvemre, –” 

Esküszöl – „Esküszöm, s ha hamisat szólok: 

Se földben, se mennyben ne lehessek boldog; 

Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem: 

Ama sebes örvény hánytorgasson engem. –” 

„Ej-haj! Dínomdánom: mienk az igazság; 

Nem azé a madár, aki elszalajtja,

Lakoma Ladányban, – muzsika, mulattság; 

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta. 

Lám a vén Márkusnak esze volt előre: 

Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.”

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban: 

De mintha keserűt érezne a borban. 

Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle, 

Sorvadoz, meg is hal, az nap esztendőre. 

Négy harang siratja, két pap megdicséri, 

Mint becses vendéget, sok nép kikíséri. 

Elkíséri a nép a kicsiny ajtóig, 

Mellyel a világi élet becsukódik, 

Nyitva már az ajtó, készen a sír szája, 

Úgy látszik, hogy éppen a halottat várja; 

Zeng a búcsúének, a kapa megcsillan, 

Fekszik a koporsó odalent, a sírban. 

És a fekete föld, amint hull, amint hull, 

Nyögve a koporsó megrendül, megindul, 

Kivetődik a sír dobbanó partjára, 

Ropogva szakad föl fedelének zára: 

Megrázkódik a test, és talpra ugorván 

Szeme fehérével körülnéz mogorván. 

S amint három ujját emeli az égre, 

Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne; 

Majd a néptolongás közepébe törvén, 

Odafelé tart, hol kutat ás az örvény, 

Hol a forgó habok leszállván a mélybe, 

Fejöket befúrják a parázs fövénybe. 

Az időtől fogva, mikor a hold felkel, 

S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel, 

Gyakran látni Márkust – ég felé az ujja – 

Mélységből kibukni s elmerülni újra, 

És, miképp izgága volt egész élete, 

Így kötődik szóval: „Oldjak-e? Kössek-e?” 

Ne feleljetek rá, körözsi halászok! 

Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok; 

Kötni: összekötni hálótok egy bogba, 

Oldni: széjjel oldná hosszan a habokba; 

Halkan imádkozva evezzetek itt el: 

S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

ARANY JÁNOS