Diogenész Laertiosz

(ógörögül: Διογένης Λαέρτιος, latinul: Diogenes Laërtius),

(Laerté, Kilikia, kb. 180 – kb. 240) görög történetíró.

Művei[szerkesztés]

Pályáját Athénben kezdte, először epigrammákat írt. Epigrammakötetének első könyvében, melynek címe „Pammetrosz” (Mindenek mértéke) volt, híres emberek halálát örökítette meg.

Fő műve a filozófiában kitűnő tekintélyek életéről és gondolatairól szóló tízrészes munka, a „Philoszophón bión kai dogmatón szünagógé” (Filozófusok életének és tanainak gyűjteményes összefoglalása, magyarul A filozófiában jeleskedők élete és nézetei címmel több kiadásban is megjelent). A könyv filozófiai iskolákat, irányzatokat ír le, ugyanakkor számos antik filozófus életrajzát és munkásságát is bemutatja. A könyv nemcsak az elsődleges forrásait jelöli, hanem közli az egyes filozófusok műveinek jegyzékét, tanítványait, végrendeleteit, emlékezetét is, ezért afilológia számára felbecsülhetetlen értékű forrásnak számít.

Annak ellenére, hogy a mű ógörögül íródott, az első kiadásai latin nyelvűek voltak. Az első görög nyelvű kiadás 1553-ban jelent meg Bázelban, Hieronymus Frobenius és Nicolaus Episcopiuskiadásában.

A könyv felépítése[szerkesztés]

Diogenész áttekinthető rendszert igyekezett megalkotni.

Diogenész forrásai[szerkesztés]

Diogenész fő művének megírásakor számos forrást használt fel. Hogy ezeket a forrásokat kezében is tartotta azt nem tudni, nem kizárt, hogy több információt ő maga is csak másodlagos, vagy harmadlagos forrásból ismert. A könyvben vannak forrásként megjelölt művek, szerzők és vannak hivatkozások egyes szerzőkre és művekre. Mindkettő bizonytalan.

Idézett szerzők és művek[1]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

• Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei I. – II.
• Ford. Rokay Zoltán. (hely nélkül): Jel. 2005. ISBN 963931885X