Payday Loans

Keresés

A legújabb

Kéri Edit: Mikor tanult meg Széchenyi magyarul?
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. szeptember 23. szombat, 06:02

MIKOR

TANULT MEG

SZÉCHENYI

MAGYARUL?

Képtalálatok a következőre: MIKOR  TANULT MEG  SZÉCHENYI  MAGYARUL?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Wittner Mária  a Parlamentben – a fideszes új képviselő, az edelényi arab orvos hibás magyarságú eskütétele, és annak jobbikos megkritizálása után felolvasta Surányi András: Egyedül vagyunk című, az 1930-as években megjelent könyvéből azt a részt, amely szerint csak felnőtt korában tanult meg magyarul gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar is.

Ezt a Habsburg-hamisítást és kitalációt már a tíz éve, 2000 áprilisában megjelent, Mikor tanult meg Széchenyi magyarul?című könyvemben lelepleztem. A köteles példányokat a nagy könyvtárakba eljuttattuk, sőt, 200 példányt ingyen adtunk – elismervény ellenében – a könyvtárellátó KELLÓ-nak, hogy minden megyébe 10-et juttasson el a megyei és a nagyobb városi és községi könyvtárakba. /Remélem, eljuttatták!/ Úgy látszik, hiába! A köztudatban a hamis, régi hazugság terjed, mint a bolondgomba.

A könyvem bemutatóját nagy sajtócsend övezte. A kolozsvári Helikonban viszont nagy cikket közölt róla Szőcs István. Lektorom, a legnagyobb magyar nyelvész, Benkő Loránd akadémikus nagyon megörült a kutatásaim eredményének. Ezt írta: „A szerző nagyon alapos, lelkiismeretes, időt, energiát emésztő filológiai aprómunkával gyűjtötte össze anyagát, alighanem mindent felkutatva, ami e tárgykőrben lehetséges. Eredményei hasznosak, már csak azért is, mert a felvetett kérdésről így, egybefogva sehol sem található még csak megközelítőleg hasonló, teljes összefoglalás, - azon kívül, mert sok új anyagot derített föl. Olyan történeti, kultúrtörténeti, nyelvi ismerethalmazt tár fel, amely – egy kimagasló történeti személyünkhöz kapcsoltan, a nemzeti közműveltség fejlesztése, illetőleg a nemzeti – történeti tudat ébrentartása érdekeit szolgálja. A munka egészében nagyon értékes.”

Volt színiakadémiai tanárom, Deme László nyelvészprofesszor is megörült a könyvemnek, és félórás beszélgetést szervezett a Kossuth Rádió egy nyelvi műsorában a tanulmányomról. Tehát a nagy hazugság leleplezésének egy szűkkörű, nyelvész-szakmai rövid öröm - reklám, propaganda és oktatásügyi támogatás hiányában - és nagy elhallgatás lett az utóélete. Pedig Pokorni Zoltán oktatásügyi miniszternek dedikálva küldtem egy példányt.

Hogyan és miért kezdtem a témával foglalkozni? Mert egyszerűen nem hittem el, hogy az, aki megalapítja óriási összeggel, 35 ezer könyvvel a magyar nyelvű nemzeti könyvtárunkat, a Bibliotheca Hungarica-t, mai nevén a Széchényi Könyvtárat, akinek élete fő célja nemzete anyanyelvi nagy könyvtárának megteremtése, az a Széchényi Ferenc gróf a gyerekeivel otthon ne magyarul beszéljen! És a keszthelyi első magyar nyelvű mezőgazdasági iskolát, a Georgikont alapító gróf Festetics György testvére, Széchényiné gróf Festetics Júlia, aki anyagilag támogatta Csokonait versei kiadásban, az az anya ne magyarul mondja Pista fiának: Szeretlek, édes, kicsi fiam!

Amellett lehetetlennek éreztem, hogy Széchenyi István, aki minden könyvét, a három nagy művét – Hitel, Világ, Stádium – magyarul írta, és többi, más témájú dolgozatát is – a lovakról, színházról, Akadémiáról, Híd Egyesületről, hajózásról, stb. – magyarul írta, németre másokkal fordíttatta, ráadásul írása igen egyéni, kissé 18. századi, veretes, tömör magyar stílusú volt, ne tudott volna magyarul, és csak 1825-ben, 34 éves korában tanulta volna meg anyanyelvét. Első művében, a Hitelben 1830-ban nem hangsúlyozta volna, hogy „nyelvében él a nemzet”, ha 33 évig negligálta volna nemzete nyelvét.

Elhatároztam, hogy emlékkönyveket, naplókat és rokonok fel nem dolgozott leveleit, Széchenyi esetleges füzeteit, bizonyítványait fogom átböngészni. – A Széchényi Könyvtárban  kezdtem a kutatást, a Kézirattárban.

Az Sz-betűnél találtam, a Széchényieknél: Széchényi Lajos emlékkönyve. Tehát a bátyjáé! Azonnal kikértem a bevételi napló szerint 1958-ban vásárolt, azóta senki által nem kutatott, nem publikált kis 9x16 centis, barna bőrkötésű emlékkönyvecskét. 1798 karácsonyán kapta a 17 éves fiú. István ekkor 7 éves múlt pár hónappal.

Az első oldalon ezt a verset írta az édesapa a fiának:

A Kereszteny Magyar Nemes Istenéhez Hazájához Királyához Hív,

Hajlo Buzgo Engedelmes Jámbor Bátor Igaz Szív,

Hogy Ezeket Éltedben tellyesétsd,

engedje a jo  Isten Szíves atyádnak kérésére,

Soprony. 14. Jan. 799.

Széchény

 

Mondanom sem kell, hogy az örömtől repdesett a szívem. Magyar nyelvű, nemes, szép gondolatokkal látja el a 18. évében járó nagy fiát útravalóul a Nagy Gróf – ahogy Őt nevezték. Nem német filozófus vagy költő idézetével.

A 4. oldalon jött az igazi meglepetés: Pál gróf és a 7 éves Istvánka beírása egy oldalon! Pál szövege: Szeressed Pali Ötsédet, mint ő téged. – Alatta nyomtatott nagy betűkkel:PISTA. Jóval később mellé írta valaki: „Ezt 8-dik  Esztendős Korában Irrta. 1799”. – /1799 januárjában írt be a család/ - Tehát nem Stefferli, hanem Pista. És nem 10 éves korában kezdett tanulni, mert „testileg, szellemileg gyenge volt” – mint írták, hanem 1798 szeptemberében, 7 éves korában, mint a többi gyermek. És négy hónap múlva nyomtatott nagy betűkkel már le tudta írni a nevét egy emlékkönyvben.

Idézek egy-két ezzel kapcsolatos hazugságot: 1920-as évek: Révai Nagylexikon: „Mint gyenge, átlátszó bőrű, a görvélykórra /TBC/ hajlamos gyermek… iskolai tanulmányait csak 9 éves korában kezdte meg.” 1924.Viszota Gyula: Magyar Nyelv: „Iskolai neveltetése 1801-ben, tíz éves korában vette kezdetét.” – 1932: Pintér Jenő: Magyar Irodalomtörténet. V. k.: „Nehéz felfogású gyermek, észbeli tehetségéhez nem sok reményt fűztek. Nevelői kevés eredménnyel tanítják”. 1941: Új Idők Lexikona: „Mint gyenge testalkatú gyermek, csak 9 éves korában kezdte meg tanulmányait.” – 1991.: Csorba László: Széchenyi István „Gyenge fizikuma lehetett a fő oka annak, hogy későn kezdte a tanulást.” 1993: Magyar Irodalmi Lexikon: „Testalkatára nézve gyenge, akivel az iskolai tanulmányokat csak 9 éves korában kezdették meg.”

És az igazság? Egészséges, sportoló, korán lovagló, gyors észjárású gyermek volt, és a későbbi piarista gimnáziumi összes bizonyítványa szerint kitűnő tanuló. A hazugságok forrása pedig: halála után a bécsi Die Glocke című újság 1863-ban lehozta Széchenyi döblingi „kórtörténetét” elmebajáról, és állítólagos saját feljegyzéseit: „Gyönge, beteges gyermek voltam… a  15. évemig folyton taknyos orral szaladgáltam… kíméltek is minden testi és lelki erőfeszítéstől. Más gyermekeknél sokkal később tanultam meg írni és olvasni, a számolástól irtóztam… gyűlöltem mindent, ami rendet, kombinációt, egyáltalán szisztematikus gondolkodást igényelt… 1809-ben 17 éves sem voltam, 3 szót sem tudtam helyes ortográfiával leírni.”

Hát tessék! Az irodalomtörténészek elhitték ezt a bődületes hamisítást, fordítgatták, másolták és sajnos közölték! Megy a gyűrű vándorútra, egyik kézből a másikba. Megy a Habsburg-hamisítás vándorútra! Oka: A bosszú a halála előtt elkobzott, Ferenc József-ellenes, több száz oldalas, magyar nyelvű kéziratáért, melynek az 1920-as években aNagy Magyar Szatíra címet adták  kiadásakor. Hetekig fordították Ferenc Józsefnek, majd Széchenyi „öngyilkos lett”. – Csak 3 kisebb szöveget idézek a Szatírából: „Ferencz József egy hentes, aki véres kezét bíborpalástjába törli.”

„Minden csepp vér, mely példaadásra nem szükséges, és a lesújtott ellenszegülés után öntetik, azon bosszu állo gyilkosnak fejére hull, ki ily iszonyatnak szerzője.”

„De Ferencz József vajon micsoda? Én csak annyit tudok, hogy osztrák főherczeg, nem volt rajta a sor és megkoronázva nincs.”

Az udvari rágalmak terjedésének tehát megvolt az indoka. Az elkobzott Szatíra miatti bosszú.

De a történészek és irodalmárok nem tudták azt, hogy a grófi családok nem népiskolába küldték 4 évre gyermekeiket, hanem náluk lakott a házitanító, aki az elemi ismeretekre oktatta? A 4 elemi osztály után /1798. szeptember - 1802. június/, 1802 szeptemberében, 11 éves korában a pesti piarista gimnáziumban kezdte meg tanulmányait magántanulóként, és ott vizsgázott minden tantárgyból a tanári kar előtt. De írás, olvasás, számolás, elemi oktatás nélkül nem kezdhetett latinul tanulni! Azért, mert nincsenek „elemi iskolai bizonyítványai – el tudták ezt képzelni? Elég volt, ha a házitanító írásban igazolta a gimnázium felé, hogy a méltóságos úrfi a 4 éves elemi ismereteket nála mind megszerezte.

És Uram Isten, ki tanította az első O betűre, és a PISTA leírására? Madách Imre nagyapja, Madách Sándor, Nógrád megyei főügyész, akit Martinovicsék kivégzése után így bújtatott 1796-tól házitanítóként gr. Széchényi Ferenc, mert a szabadkőművesek és a Martinovics-féle összeesküvés ügyébe kissé belebonyolódott. 8 évig élt náluk Nagycenken a főügyész mint házitanító...

Kéri Edit

2010. 09. 21.

 

A teljes cikket a a bar!kád szeptember 16-ai számában olvashatják el.

Képtalálatok a következőre: MIKOR  TANULT MEG  SZÉCHENYI  MAGYARUL?