Payday Loans

Keresés

A legújabb

Kolerajárványok
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. szeptember 17. vasárnap, 12:52

A középkor és a koraújkor embere három veszély ellen fohászkodott segítségért: "A pestistől, az éhínségtől és a háborútól óvj meg minket, Urunk!" A 18. század során Európa végleg megszabadult a három csapás közül az elsőtől, de az évszázadokon át rettegett "fekete halál" helyett a 19. század első felében megjelent a nem kevésbé félelmetes kolera. A "század pestise" Magyarországon 1831 és 1915 között öt nagyobb és több kisebb rohammal pusztított, s összesen legalább egymillió áldozatot követelt.

Cholera- Le Petit Journal 1912.jpgA kolera allegorikus ábrázolása. Le Petit Journal, 1912.

Az első találkozás az "epekórsággal"

A 19. században legsúlyosabb emberveszteségét 1831-ben szenvedte el az ország (ha az aktuális népességszámhoz viszonyítunk) : a nagy kolerajárványnak, Erdéllyel együtt, mintegy negyedmillióan estek áldozatul. Természetesen a legnagyobb riadalmat is ez a ragály, az ismeretlen veszedelemmel való első találkozás váltotta ki. (Arról, hogy hogyan viszonyultak egészséghez és betegséghez a 19. században, az "Orvost csak hírből ismer"című posztomban olvashat.) 

A betegség először 1817-ben hagyta el Indiát, ahol az több mint ezer éve "őshonosnak" számított. Az 1826-28 között a Kaukázusban, Örményország és Karabah területén zajló orosz-perzsa háborúban részt vett cári hadsereg Moszkváig hurcolta a fertőzést, majd kereskedők és az 1830-ban kirobbant lengyel felkelés ellen küldött katonaság révén jutott el a magyar határ közelébe. (Az évszámok a mobilitás korabeli szintjéről is sokat elárulnak.) Galíciából 1831 tavaszán máramarosi fuvarosok hozták át a ragályt a Magyar Királyság területére, majd sószállító tutajosok terjesztették el a Tisza mentén.

veszteglőállomás.jpgA 18. század közepén állították fel a Habsburg-birodalom déli, az Oszmán-birodalommal érintkező határvidékén a "veszteglő intézeteket". A  karanténokban járványveszély idején egészségügyi megfigyelés céljából akár hat hetet is kellett várakoznia az utazónak.

Az egészségügyi hatóságok tehetetlenül álltak az ismeretlen betegséggel szemben. Terjedését a korábban a pestis ellen alkalmazott rendszabályokkal: útelzárásokkal, karanténokkal próbálták megállítani, sikertelenül. A megelőző két esztendő nélkülözéseitől elcsigázott népet (1829-ben marhavész dühöngött, ezt igen kemény tél, majd árvizek, nyáron pedig pusztító aszály követte) kétségbe ejtette, hogy a hatósági intézkedések megakadályozták a végre bőségesnek ígérkező termés betakarításában.

A betegség rejtélyesen gyors terjedése, hirtelen lefolyása (az “epekórság" 1-3 napos lappangás után tört ki, és a magas lázzal kísért csillapíthatatlan hányás és hasmenés következtében kiszáradt, görcsökben fetrengő beteg gyakran 24 órán belül kimúlt), súlyossága (majdnem minden második fertőzött meghalt), a koleratemetőkben előre megásott tömegsírok, az eleinte éjjel-nappal zúgó harangok, később az elhunytak azonnali, szertartás nélküli elföldelése az apokalipszis (végítélet) hangulatát idézte fel.

cholera Paris 1840_1.jpgHonoré Daumier: A halálos kolera Párizsban, 1832

A helyzetet súlyosbította a hatóságok és orvosok tanácstalansága, ellentmondó intézkedései, tévedései, (pl. a gyógyítónak tartott, de túladagolt bizmutportól bekövetkezett halálesetek). A járványtól és ínségtől leginkább sújtott északkeleti megyékben a kétségbeesés, valamint a nemesi vármegye közegei és a földesurak iránti bizalmatlanság a magyar történelem utolsó jobbágyfelkeléséhez vezetett.

Cholera Spanien.jpgA kór terjedését a levegő "fertőtlenítésével" - füstöléssel - is próbálták megállítani. Rajz Spanyolországból.

(Az 1831-es eseményeket részletesebben ismerteti Soós István kollégám írása, a járvány leghíresebb magyar áldozatának, Kazinczy Ferencnek a levelezéséből származó részletekkel.)

A nagy járvány a fővárosban

Pesten július 4-én állítottak fel karanténokat az országutakon érkezők számára, majd"július 12-én reggel 8 órakor az összes Budára és Óbudára vezető utak, bejárások is a kolera betegség miatt elzárattak". Az óvintézkedések dacára 14-én a kolera már elragadta első áldozatát Pesten, egy kocsist. Az apokaliptikus heteket gyerekként átélt Podmaniczky Frigyes így emlékszik vissza e nyárra:

Iszonyú forróság uralkodott; utcáink porosak, homokosak s piszkosak a lehető legnagyobb mértékben; a halottakat félig nyílt szekereken vitték ki a temetőbe, mindenkinek szeme láttára; a betegséget magát nem ismervén, de tapasztalván annak pusztító voltát, még a műveltebb osztályokban is a lehető legnagyobb félelmet, rettegést s elcsüggedést idézte elő.

cholera Paris 1831.jpgKolerás betegek, Párizs, 1831

Pedig a hatóságok az egészséges lakás, jó erőnlétet biztosító táplálkozás, tiszta ivóvíz és rendszeres tisztálkodás mellett éppen a nyugalmat ajánlották megelőzésként. "Minden erőből azon kell igyekezniök, hogy a haragtól, bosszúságtól, szorongattatástól, gyötrelemtől és félelemtől magokat megoltalmazzák" - tanácsolták a rémült lakosságnak.

cholera1.jpg1831-ben az angol orvosok sem tudtak jobbat tanácsolni megelőzésképpen, mint a mértékletességet evésben-ivásban és a meghűléstől való óvakodást.

A betegek számára ideiglenes kolerakórházakat létesítettek, s a Szent Rókusban is kialakítottak egy részleget. Szélhámosok raja kínálta a csalhatatlan gyógyszereket, csodaszerhez illő árakon. A járvány egész augusztusban dühöngött a városban; csúcspontján egy nap alatt 130-an haltak meg. A halálos áldozatok száma 2000 körül járt, a megbetegedettek száma ennek a kétszerese lehetett. Szórványos esetek szeptember 22-ig fordultak elő, majd a járvány magától megszűnt.

Kolera fogadalmi kép.jpgKolera fogadalmi kép2.jpgA két képet a mosonszentjánosi fogadalmi kápolna számára Georg Heuschman kocsmáros és felesége, Anna Mária Heuschman rendelte Ehrlinger Jánostól 1831-ben a „kolera emlékére, valamint családjuk szerencsés megmeneküléséért hálából" .

Kolera és szabadságharc

A kolera - egy 1835-1837 közötti kisebb járvány után - 1848-1849-ben okozott ismét komolyabb veszteséget. A járvány 1848. július 20-a körül jelentkezett először Erdélyben. Augusztus közepén már a Tisza vidékén pusztított, októberben pedig a fővárost is elérte, de eljutott a Felvidékre is. Mivel az orvostudomány gyakorlatilag tehetetlen volt a betegséggel szemben, még mindig csak a terjedését próbálták megakadályozni. A Honvédelmi Bizottmány októberben koleraügyi bizottságot hozott létre. Ez folytatta a kolerakórházak felállítását (a betegek elkülönítése céljából), a papok közvetítésével higiéniai és táplálkozási tanácsokkal igyekezett ellátni a lakosságot  és figyelemmel kísérte a járvány terjedését. A pánik elkerülése érdekében vesztegzárakat nem állítottak fel, azok 1831-ben amúgy is hatástalanoknak bizonyultak. A tél beálltával a járvány megszűnni látszott, hogy aztán 1849 nyarán annál hevesebben törjön ki újra. A kolera júliusban az ország egész területén pusztított, csak szeptembertől kezdett csendesülni.

Im itt küldöm a koleraszereket: cseppek, por és szalep gyökér. Amint a rágás kezdődik, 10 cseppet kell cukorra tölteni és bevenni, ha el nem múlik, 1 óránként mindig ugyanannyit. 1ső hasmenéskor egy port; ha az első porra elmúlik, többet nem kell bevenni, ha pedig el nem múlik folytonosan kell szedni. A hasra melegített árpát kell folytonosan rakni, ha szomjazik, egy meszelnyi vízbe egy csipet szalepet kell órákig főzni és 10 csepp ecetet kell beletölteni és ezt lassankint meginni. Ez a szer megmente legalább 30 embert a haláltól.
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla levele férjéhez, Bulyovszky Gyulához, 1849. július 25.

(A márciusi ifjak közé tartozó ügyvéd, újságíró ekkor 22 éves, színésznő felesége 16 éves volt.)

Pettenkofer-Cholera_FINAL.jpgAngol karikatúra a 19. század első feléből kolera ellen mindenféle eszközzel felszerelkezett hipochonderről

A fertőzés természetesen nem kímélte a hadseregeket sem. Június végén, július elején három hét alatt tizenötezer orosz katona esett áldozatul a járványnak (Miközben harci cselekményekben alig vesztett embereket a kétszázezres intervenciós sereg.) Haynau seregének több ezer katonája betegedett meg a komáromi csata idején. Kossuth július 14-i szegedi kiáltványa ugyan a kolerát a "magyarok istenének" mennyei eszközeként írta le, amit a szabadság ellenségeire bocsátott, de e fegyver legalábbis kétélű volt, hiszen a magyar honvédséget és a polgári lakosságot éppúgy sújtotta. Áldozatainak pontos számát nem ismerjük, de pusztításának arányait jelzi, hogy 1848-ban 30, 1849-ben 75 százalékkal magasabb volt a halálesetek száma, mint az előző öt év átlaga.

March_of_Russian_barbarity_and_cholera_epidemic_to_Europe_(French_allegory).PNGAz orosz barbárság és a kolera menetelése Európa felé. A francia allegóriát még az 1831-es járvány és a lengyel felkelés leverése ihlette.

Kolera minden évtizedben

A harmadik nagyobb kolerajárványt 1854-55-ben szenvedte el az ország. Ez nem volt olyan heves, mint az 1831-es, de sokkal hosszabb ideig tartott. A fővárosban 1854 októberében jelentkeztek az első megbetegedések, s a járvány 14 hónapon át szedte áldozatait. Közben többször is megszűntnek hitték a fertőzést, ám az újra és újra feltámadt. A kortársak a polgárházaknál elszállásolt császári-királyi katonaságban gyanították a fertőzés forrását: sokak szerint a Galíciából és Erdélyből idevezényelt csapatok indították útnak újra és újra a betegséget. Pesten összesen 3520 megbetegedést regisztráltak, s a betegek több mint fele, 1848 fő most is meghalt. Budán és Óbudán ugyanezen idő alatt 1477-en betegedtek meg és 507-en haltak meg.

colera Bologna 1855.jpgKarantén női hálóterme a francia-olasz határon az 1865-66-os járvány idején.

A negyedik nagy járvány 1866-ban dél felől a Duna mentén, a kereskedelmi utakat követve szivárgott be az országba. A fővárosba az Al-Dunáról hajón érkezett utasok hurcolták be először a kolerát. Szórványos megbetegedések után augusztusban tört ki járványszerűen, és három hónap alatt négyezer megbetegedést, illetve közel kétezer halálesetet jelentettek be Pesten. Ismét jellemző gócot képeztek azok a házak, ahol katonák voltak beszállásolva.

A betegség terjedését országszerte nagyban segítették az ekkor zajló porosz-osztrák háború miatti nagy csapatmozgások, amelyek északnyugatról is útjára indították a betegséget. Pozsony, Nyitra és Trencsén vidékén is súlyos járvány tört ki, amely nemsokára elérte Esztergom, Komárom és Fejér megyét is. Ezúttal a kb. 150 ezer megbetegedettnek közel fele, legalább 70 ezer ember esett áldozatul a járványnak. Pesten a 4082 betegből 1944-en haltak meg, Budán pedig 1240 megbetegedést és 539 halálesetet jelentettek.

Cholerafriedhof.jpgMűemléki védettség alatt álló koleratemető egy osztrák falu, Maria Dreieichen mellett az 1866-os járvány áldozataival. A mai cseh-osztrák vidékére a porosz katonaság hurcolta be a járványt: nekik is van külön temetőjük a környéken.

Az utolsó nagy kolerajárvány

Az utolsó "középkori típusú" nagy demográfiai válság 1872-1874 között sújtotta az országot. Az ezúttal is Oroszországból kiindult járvány 1872 márciusában jelent meg Máramarosban és 1873 szeptemberére az egész országban elterjedt a fertőzés.

"Városunk lakossága az 1872-ik év alatt folytonos aggodalommal nézte ama szomorú emlékezetű kolerajárvány közeledését, mely városunkban egy álló évig dühöngött, és ez idő alatt 2500 emberéletnél többet ragadott sírba, de több mint kétszer annyi embert támadott meg" - kezdte beszámolóját Budapest statisztikusa, Kőrösy József az utolsó nagy kolerajárványról. A fővárosban az első megbetegedést Budán észlelték 1872. október 8-án, és a következő 11 nap alatt 24 halálesetet regisztráltak. A Fekete Sas fogadó hölgyvendége, Pap Lázár királyi ügyész neje volt az első áldozat. Néhány tucat megbetegedés után a fővárosiak fellélegeztek, a hideg beálltával a járvány ugyanis csaknem teljesen megszűnt. A kolera azonban a tavasz beköszöntével újult erővel támadt fel. Az összes addigi járvány méreteit meghaladta a kolerás esetek száma: Pesten 5284 megbetegedést és 2558 halottat számoltak össze.

A kolera, amelyet éveken át tartó rossz termés és ennek következtében egyes vidékeken éhínség kísért, három év alatt mintegy 400-450 ezer halálos áldozatot követelt a Magyar Királyságban. A vérveszteség méretét mutatja, hogy a népességszám csak hat év múlva érte el a járvány előtti szintet!

Kolera Békés.jpgKolera Békés2.jpg

Bár kolerajárványok az első világháborúig rendszeresen sújtották az országot, igencsak megszelídültek. A fővárosban például 1886-ban 520, 1892-1893-ban 636, a világháború első éveiben, 1914-1915-ben 162 halálos áldozatot szedett. A védekezés szervezetté, mondhatni rutinszerűvé válásával ezeknek a járványoknak a veszteségét már ezrelékekben is alig lehetett kifejezni: ekkoriban inkább csak a riadalom volt nagy, nem a veszély. Különösen nagy ijedséget okozott jelentkezése 1892-93-ban, de az ötezer áldozat már eltörpült a harmincas és a hetvenes évek katasztrófája mellett. Szerepe volt ebben a higiéniai viszonyok javulásának – mindenekelőtt a városok csatornázásának –, de a figyelő- és bejelentőrendszer javulása is hatékonyabbá tette a terjedés meggátlását.

galícia kolera 1873.jpgGalíciai lengyel parasztok imádkoznak a kolerától való megszabadulásért, 1873.

Okok keresése és védekezési kísérletek

Noha az orvosok és természettudósok ezekben az évtizedekben lázasan keresték a kolera kórokozóját és terjedési mechanizmusát, illetve a védekezés és a gyógyítás lehetőségeit, nagyrészt még az utolsó nagy járvány idején is sötétben tapogatóztak. Az 1870-es években is elterjedt gyógyszernek számított az ópium, a kámforszesz, a rummal, ecettel vagy citrommal kevert ivóvíz. Sokan még a külsőleg használatos fertőtlenítőszereket is beszedték! Az orvosok körében a talajfertőzési elmélet uralkodott, a fő betegségátvivőket elsősorban a fertőzött ruhákban és ágyneműkben keresték. Az ivóvízfertőzés veszélyét már általában elfogadták, az élővizek által terjesztett járványról még megoszlottak a vélemények.

cholera karikatúra.jpgAngol karikatúra a kolera okait kereső egészségügyi hatóságról

A különböző magyarázatok ellenőrzésében nagy jelentősége volt azoknak a részletes statisztikai elemzéseknek, amelyeket Pest, illetve Budapest tisztiorvosai (Tormay Károly), illetve statisztikusai (Körösy József) tettek közzé az 1854-1855-ös járványtól kezdve.

Ezek az elemzések egybehangzóan bizonyították, hogy "a cholerában aránylag legtöbbet szenvedett a szegény, munkás és szűkölködő néposztály; jómódúaknál csak ott lépett fel, hol tartós hasmenések elhanyagoltattak vagy jelentékeny étrendi hibák követtettek el". A szegényebb rétegek által lakott három külvárosban nagyságrendekkel nagyobb volt a megbetegedések és halálesetek aránya, mint a két jómódú belső kerületben. 1854- 1855-ben például a legszínvonalasabb lakásállományú Lipótvárosban szinte alig fordultak elő megbetegedések: ott az összlakosság egy százalékát sem érte el a halottak aránya, (azok is a pincelakások napszámosai közül kerültek ki), míg a külvárosokban a négy százalékot is meghaladta ez a szám.

A védekezés hatékonyságának, illetve a higiéniai viszonyoknak a javulásáról árulkodik, hogy ha az esetek száma a nagy járványok alkalmával nem is csökkent, de a többszörösére nőtt népesség mellett az arányok sokat javultak. A két legnagyobb járvány adatait összehasonlítva: 1831-ben még a lakosság 2,33 százalékát, míg 1872-1873-ban már alig több mint egy százalékát vesztette el Pest. (A korabeli higiéniai viszonyokról bővebben"Kitört a tisztaság rögeszméje" című posztomban olvashat.)

A kolera udvartartása.jpgA Punch című angol szatirikus lap 1852-es karikatúrája egy képbe sűríti a kolera okait: a nyomornegyedek zsúfoltságát, a sötét és levegőtlen lakásokat és az elemi higiéniai feltételek hiányát.

A járvány visszaszorításában döntő jelentőségűnek bizonyult, hogy felismerték az ivóvíz szerepét a betegség terjedésében. A főváros vízvezeték-hálózat kiépítésének és a csatornázásnak nagy lökést adott ugyan az 1866-os járvány, de ez önmagában még nem szüntette meg a veszélyt. Ötvös József, a Szent Rókus Kórház orvosa, aki az 1892-1893-as, hatszáz áldozatot követelő járvány után igen alapos elemzésnek vetette alá a megbetegedettek életviszonyait, még mindig elsősorban az ivóvízzel, pontosabban a Duna fertőzöttségével hozta összefüggésbe az eseteket. Könyvéből megtudhatjuk, hogy háromféle vezetékes vizet ittak a pestiek: egyes külvárosokban szűretlen, más területeken mesterségesen szűrt vizet. A legtisztább, természetes szűrésű, parti kutakból nyert vízhez csak a lakosság kisebb része jutott hozzá. (A főváros vízellátásáról: "Budának állandóan jó ivóvize van")

Az utolsó, kisebb járványok alkalmával már nemcsak a fertőzés tömeges elterjedését sikerült megakadályozni, hanem a betegek elkülönítése, kezelése is rutinszerű szervezettséggel folyt. A Vasárnapi Ujság 1892-es tudósítása bemutatta például a kolerás betegeket fogadó Markotányos utcai barakk-kórházat. (Ma Mihálkovics utca a Nagyvárad térnél. A kolerakórház a Mihálkovics utca - Üllői út - Haller utca - Tűzoltó utca által határolt területen állt.) Az igénytelen régi házban és melléképületeiben példás rend és tisztaság uralkodott. A járvány idején külön orvosi és ápolói személyzet várta a betegeket - már infúziót is alkalmaztak a kiszáradás elkerülésére -, akiket vitorlavászonnal fedett vöröskeresztes kocsik szállítottak be a szigorúan zárt területre.

kolera.jpg

A cikkben említett "ragályosok kórháza" az "Üllői-út végén levő akácz-erdőben" a Szent László Kórház, amely 1894 tavaszán nyílt meg.

Kolera vöröskeresztes kocsik VU1892_1.png

Kolera betegszállítás VU1892.png

Kolera kórház VU1892.pngVasárnapi Ujság, 1892.

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!