Payday Loans

Keresés

A legújabb

Nagy Jenciklopédia vázlatok - IV. PDF Nyomtatás E-mail
Az emberélet-minőség kistükre - Mind egy: Nagy Jenciklopédia szócikk-vázlatok
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „róbert bácsi”

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Édenkertlakó és/vagy pokol/állatorvosi ló

Képtalálat a következőre: „róbert bácsi”

Életminőség Nagy Jenciklopédia vázlatok - IV.

 

Petőfi Sándor
AZ EMBER


Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Koltó, 1847. szeptember

 

*

 

73.

Idő
Nincs

türelmed

kivárni az időd.

Félkész munkával állsz elő,

ami megalapozza rossz híred.

Nincs türelmed kivárni az érést,

és a zöld szilvát, körtét eszegeted,

ami nem egészséged szolgálja,

sőt: vérhast kaphatsz tőle… 


74.

Kimazsolázó

A babérkoszorú, a virágvasárnap igen,

a töviskoszorú, a korbács és a Golgota nem?

A tapsot elvárod, a záptojásnál rendőrt hívsz?

Természetes a kitüntetés, égbekiáltó a lecsukás…

Indulás előtt nem mérted fel a pálya kockázatait.

 

 

75.

Rosszbarát

Kígyót melengettél a kebleden -

Akit befogadtál édes otthonodba,

Az feléled, magához tér, s elszemtelenedik

Az elszereti nőd, lányod és kitúr a lakodból…

 

76.

Tévhit

Van-e rosszabb annál,

mint amikor azt hiszed,

van legalább egy igaz jóbarátod?

Pedig csak ellenséget melengetsz kebleden!

Van-e nagyobb lelki rabság, börtön annál,

Mint mikor csak úgy hiszed, hogy szabad vagy?

Pedig pl. munkaalkoholista=szenvedélybeteg vagy!

 

 

77.

"Eutanázia"

 

Esik az eső, ázik a heveder,

Gyönge lábamat szorítja a kengyel.

Bársony lekötés húzza a lovamat,

Nehéz karabély nyomja a vállamat.

 

Megjött a levél fekete pecséttel,

Megjött a muszka százezer emberrel.

Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,

Így hát jó anyám elmasírozok én.

 

Jött egy kapitány piros pej paripán,

Kardja megvillan a jobbik oldalán.

Kardja megvillan az ágyú eldurran,

Szép piros vére a földre kiloccsan.

 

Sírhat-ríhat már az az édesanya,

Kinek a fiát viszik háborúba.

Kezét vagy lábát golyóval átlövik,

Meg se hal szegény, mégis eltemetik.

 

Kedves pajtásom, ha így látsz engemet,

Szállj le lovadról, lőj agyon engemet,

Vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,

Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!

 

 

78.

„Ezermester”

Nem él a munkamegosztás előnyeivel –

mindenhez érteni akar, mindent ő akar csinálni

Senkiben nem bízó, mindenhez érteni vélő –

sok időt elpazarolva gyenge hatásfokkal működő

(sőt: ki minek nem mestere, az a hóhéra annak…)

 

 

79.

Carpe diem/siralomvölgy

Vagy úgy élsz mintha csak egy nap lenne a világ,

S habzsolsz, tivornyázol, kicsapongsz – ami belefér.

Vagy bedőlsz a politikai, papi-bölcseleti demagógiának

S túl távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét

 

 

80.

Ostoba

A mocskos

fürdővízzel együtt

magát a gyereket is kiöntöd:

pl. egy pályatévesztett pap miatt,

hagyod végleg lenullázódni istenhitedet

 

 

81.

Hitelvesztés

Akit egyszer hazugságon kapnak,

annak soha többet nem hisznek?

Vagy ezentúl gyanakodva hallgatják,

s neki folyton bizonygatnia kell:

most éppen igazat mond…

 

 

82.

Veszteség

Könnyen megy, nehezen jön

Úgy élsz, mintha nem tudnád, hogy

milyen könnyű elveszíteni a szavahihetőséget,

ám annál nehezebb-keservesebb visszaszerezni?

 

 

83.

Könnyelmű

Repül a nehéz kő,

ki tudja hol áll meg,

S kit hogyan talál meg..

Könnyű valakit megbántani, - de nehéz engesztelni.

Könnyű rombolni - de nehéz azt – újra – felépíteni.

 

 

84.

Sebezhetőség

Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy

milyen könnyű kioltani egy ember életét!

A magadét éppen úgy, mint bárki másét.

Olykor csak egy paraszthajszálon függ…

Elég egy pillanatra elbóbiskolni a volánnál…

 

 

85.

Részeg

Dülöngélő

Keskeny neki az utca.

Ittasan tántorog, imbolyog

Ha járműre száll, pl. kerékpárra,

akkor még nagyobb veszélybe sodorja

saját magát is, de mást is – aki elüti/kikerüli…

 

 

86.

Számla

Megiszom a jó bort örömömbe,

hej de keservesen nyúlok a zsebembe.

Egy-két nap/hét hejehuja, dínomdánom,

sokáig – akár holtig – tartó szánom-bánom…

 

 

87.

Nemkívánt magzat

1.

Keserves anyának potrohos gyermeke.

Véletlenül „estél teherbe” – nem sikerült elvetélni,

nem sikerült elvetetni, muszáj volt titkon megszülni

(esetleg még utána is próbáltál szabadulni tőle stb.)

2.

Amikor a gyermek óhatatlanul ráébred,

hogy nemkívánt gyermekként jött a világra,

és egész élete egy állandó görcsös erőlködés:

bizonyítási kényszer, hogy mégse bánják…

 

 

88.

Anyós

1.

A menyecskének,

ha mézből van is,

ürömkeserűségű a napa.

2.

A magyar anyósviccek

nagy száma és elképesztő durvasága

(milyen a jó anyós: ha már porhanyós…)

 

 

89.

Kegyelemkenyér

Kódiskenyeret könnyek keserítenek.

Naponként orrod alá dörgölik: szegény rokon

Azt éreztetik veled, hogy csak terhére vagy nekik,

és a napi betevő falatodat sem tudod megszolgálni…

 

 

90.

Árdrágító

Árukapcsolás…  

Sokba került, mint

Sima Gerőnek a túros lepény.

(Lepényre hívták, kártyáztak,

pénzét, lovát, tehenét eljátszotta.)

 

 

91.

Árlavina

Sokkba kerül az a kávé,

amire meghívtál egy vonzó hölgyet,

aki magába bolondított, elvetette magát,

majd elvitte magával még az öröklakásodat is…

 

 

92.

Rablógazda

Kertészkedik, mint

a kecske a káposztás kertben.

Mint akinek egy nap, egy szezon stb.

alatt kell mindent learatni, lekaszálni –

mint aki kivágja a diófát és úgy szüretel

(mert jövőre már úgyse ő lesz ott a gazda)

 

 

93.

Platón rémállama

Ahol elveszik a gyereket szüleitől,

hogy ne „anarchista” nevelést kapjon,

s majd a polisz jó embert farag belőlük.

Etatista paternalizmus…

…mely napjainkban

szinte valóra kezd válni:

kényszerű/kényelmes bölcsőde,

kötelező óvoda – egésznapos iskola!

(vad-liberális szellemiségben programozó...)

Képtalálat a következőre: „róbert bácsi”

 

94.

Róbert bácsi

Akinek a neve fogalom lett.

A népbarát ingyenkonyhás –

vagy a nagystílű körözött szélhámos zsidó…

(Szabadkőművesség:

hasonló taktika rajzolódik ki,

egy kis nagydobra vert jótékonykodás

és sötét üzelmek, ördögi világhálózat stb.)

 

 

95.

Zsebpénz

A tévedés joga –

Egy pénzösszeg,

amit bármire költhet,

amit nem kell megindokolni,

amivel nem kell elszámolni…

Amit akár még gyűjtögethet is malacperselybe…

Amit ha nem kapsz, nem tanul meg gazdálkodni

 

 

96.

Álompénz

Mint makkal az

Éhes malac

Szeretsz legalább álmodni róla.

De az álom csalárd büvész,

Vele ugyan nem sokra méssz…

(Arany János: A kincskeresők)

A bírhatót ne add el álompénzen…

 

*

 

Petőfi Sándor

MENNY ÉS FÖLD

 

Isten hozzád, gyönyörű hazugság,

Eszményképek, ábrándok világa!

Már kezemben tartom ajtód kulcsát,

Még egy perc s örökre zárva lész.

 

Túl az éjnek fejér szivárványán,

A tejúton túl röpűltem egykor,

S ott az égi magasokban járván

Épitélek, szép tündérvilág.

 

Ott töltöttem ébren álmodozva

A csapongó ifjuság időit,

Álmaimnak nem volt vége-hossza,

S szebbnél-szebbek voltak álmaim.

 

De az álom bármi szép, csak álom,

S hogyha ma nem, holnap elmulandó;

Elment, elment pajkos ifjuságom,

Fölkeltett a komoly férfikor.

 

Isten hozzád, ábrándok világa!

Miért várjak, amíg összeomlasz

S romjaidnak eltemess alája?...

Jobb, leszállnom innen idején.

 

Le a mennyből, le tehát a földre!

Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,

Mielőtt lebuknám összetörve,

Mint lebukott egykor Phaëton.

 

Hogy jön e könny szemem pillájára?

Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,

Hisz a föld az emberek hazája,

Embereknek csak a föld való;

 

S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,

Nem is oly rút, mint az ifju véli...

Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,

S ha van itt tél, van kikelet is.

 

Koltó, 1847. október

Képtalálat a következőre: „szabadkőműves jótékonykodás”

Gondolatébresztő cikkcsírák, vitaindítók -

Az Életminőség Nagy Lexikona előmunkálatai

 

Képtalálat a következőre: „róbert bácsi”