EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Édenkertlakó és/vagy pokol/állatorvosi ló

Életminőség Nagy Jenciklopédia vázlatok - VII.

Azt gondoltam, eső esik

Azt gondoltam eső esik,
pedig a szemem könnyezik. 
Az én szemem sűrű felhő, 
s onnant ver engem az eső.

Gyere rózsám béküljünk meg, 
mi egymásnak engedjünk meg. 
Mind így voltak kik így jártak,
mind megengedtek egymásnak.

Nyújtsad kezed bár egy felet,
bár még egy szót szóljak veled.
Nyújtsad kezed bár egy felet,
bár még egy szót szóljak veled!

Nyújtsad kezed keresztesen,
búcsúzzunk el örökösen.
Nyújtsad kezed keresztesen,
búcsúzzuk el örökösen

Úgy fáj az én gyönge szívem,
nem tom tiéd fáj-e vagy nem. 
Úgy fáj az én gyönge szívem,
nem tom tiéd fáj-e vagy nem. 

Fáj, es annak mit tudsz tenni?

Mikor ennek így kell lenni.
S ha a tied úgy tud fájni,
soha nem tudunk megválni.

145.

Embertelen

Szíved mint a kő

Növényként vegetálsz

Elállatiasodott ösztönlény

Mechanikus, automatikus „szerelem”

Kegyetlen vagy, mint egy angyal (Rilke)

Önistenítő, önimádó – boldogtalan „kisisten”

146.

Élet

"Ránk,

emberekre

nagyon jellemző,

hogy amíg a dolgok függőben vannak,

és van még esélyünk rá,

hogy tovább és egyre tovább húzzuk,

mindig reménykedünk,

hogy a legközelebbi utcasarok mögött

megtaláljuk a jót,

és ezért sohasem

ragaszkodunk hozzá,

hogy ott legyünk boldogok,

ahol éppen vagyunk.

De mihelyt megállapodunk,

és azt hisszük,

hogy most aztán biztos a siker,

ott állunk egy téglafal előtt.

Nem fordul felénk a szerencse,

sőt meglehetős feszültséget okozva

várat magára.

És ilyenkor sajnálkozva

gondolunk vissza az elmúlt időkre,

amikor még elszökhettünk,

és valahol

a láthatáron lebegő felhők között

eltűnhettünk.

Így ígérünk magunknak

mindig újabb országokat,

újabb esélyeket,

csodálatos dolgokat,

és kergetjük egyre tovább az álmokat,

és közben provizórikus életet élünk."

C. G. Jung

147.

Adni ugyan adsz, 

De nem annyit, amit kérek,

De nem akkor, amikor kéne,

De nem nagyon szívesen,

De szólsz, hogy utoljára,

De hozzáfűzöl egy kis leckéztetést,

De csak akkor, ha felesleged van,

De rögtön világgá is kürtölöd,

De meg is követeled nyílt hálalevelem,

De másokat óva intesz attól, hogy ők is..

De ellenőrzöl és beszámoltatsz, számonkérsz,

De örökre elveszed a kedvem, hogy újból…

148.

Taposó - pedálozó

Csak akkor érzed, hogy igazoltan élsz,

ha folyton nyüzsögsz, tüsténkedsz stb.!?

Mint az ember a mélyvízben,

akinek folyton taposnia kell,

hogy a feje kint maradjon,

s olykor egy kis levegőt kapjon…

149.

Enyém – tied - övé

Sok minden összeharácsoltál,

amit bármikor el is zabrálhatnak…

De a fejed üres, a szíved érzéketlen stb.

(és ezt viszont nem vehetik el tőled…)

150.

Önleértékelő

Áron alul kínálod, adod el portékádat

(esetleg közben még pocskondiázod is)

Rangon aluli munkára önként jelentkezel

(ha te lebecsülöd magad, más miért tartana többre?)

151.

Kevés, elég, sok

Az első randevúdon

vagy túl sokat akarsz magadról elhitetni,

és így később óhatatlanul felsülsz, leégsz stb.,

vagy „szerényen” túl keveset mutatsz,

ami után viszont nem lesz több találkozás…

152.

Öröm és üröm

Vígan, fütyörészve, jó tempóval halad,

de csak egy kicsit rossz irányba indult,

így viszont a végén messzire tér el céljától…

Mint amikor elállítja a céllövöldés a puskát,

hogy legfeljebb véletlenül találd el a pálcikát…)

153.

Fogyatékos 

Vízfejű ember…

Ha lakatlan szigetre kerülnél,

még egy rántottát sem tudnál elkészíteni

(nem beszélve kunyhó-eszkábálásról,

ruhakészítésről, kertművelésről,

állattartásról és a többiről…)

154.

Ördögi körök

Lelki depressziódra

önkényeztetés, nassolgatás a gyógymód,

amitől el is tunyulsz, puhulsz, el is hízol,

s amitől egyre kevésbé vagy magaddal elégedett…

Vagy egyre többet alszol, mégis egyre fáradtabb vagy

A kutyaharapást nem a szőrével gyógyítod

(„homeopátia”: lelki bajra hasonló orvosság)

155.

Egocentrikus

Én vagyok a világ közepe

Szeretek a középpontban lenni

Imádom, ha körülöttem forog a világ

Mindent csak az én szempontomból látok -

mindennek, mindenkinek én vagyok a mérce

Minden csak nekem hasznos vagy káros stb.

156.

Szereposztás

Amit osztanak, azzal szorozz…

Mikor milyen szerep oszt rád az Élet,

A proli vécés nénit éppen olyan jól játsszad,

mint máskor az arisztokrata nagyhercegnőét

Ha csak egyet, akkor azt alakítsad tökéletesen

(a fűszálon az él nagyobb lehet a világ tengelyénél…)

157.

Inkognitó

Álruhában – nem - jársz a nép közé,

hogy – ne - a sameszaid, talpnyalóid, vazallusaid

szűrjék/hamisítsák a nép óhaját, sóhaját, panaszát

158.

Finnyás

Amilyen alaposan válogatod meg testi táplálékod,

s ott meglehetősen finnyás vagy, válogatós, igényes,

oly nemtörődöm módon fogyasztod a szellemit:

ez lehet szemét, moslék, hányás, méreg, romlott stb.

159.

Piás

Az egyik

csak simán alkoholista,

akinek legalább bűntudata van

s ezért többnyire gyógyulni akar,

A másik sokkal nehezebb eset:

ő egy munkaalkoholista, aki még büszke is bűnére

(mert minden bűnnek számít, ami elválaszt Istentől)

160.

Áldozat

A hiányzó szükséges/felesleges-káros

Aki ma levágja az aranytojást tojó tyúkot,

aki eladja azt a hajót, amin épp utazik,

aki ma nem tud lemondani a jobb holnapért

aki nem kér/kap verebet – holnap lesz túzok…

161.

Közel s távol

Átmeneti nehézségek…

Örökös lemondásban tengődők,

akiket egy távoli szebb jövővel hitegetnek -

de addig húzzák szorosabbra a nadrágszíjat

(persze csak a kettesek, mert egyesek kiengedik)

162.

Megszüntetve-megőrizve

Nem maradhatsz örökre gyerek,

mert akkor csak infantilissé válsz,

De ha nem őrzöl semmit gyermeklelkedből,

pl. a játékosságot, a kíváncsiságot, a vidámságot,

akkor elgondolni is, hát még nézni milyen rossz téged…

163.

Midász király

Csak egyet kérsz a jótündértől:

teljesüljön minden kívánságod –

de legalábbis az az egy bizonyos…

S utána hiába bánod, hogy beteljesedett,

mert tényleg arannyá válik minden a kezedben…

(Midász levezekelhette, hogy feloldják ez átok alól)

164,

S. O. S.

Vészjelzésedet egy palackba zárod

És azt az óceánra bízod, ahogy olvastad,

S ráadásul még enigmatikusan is írtad

(mintha nem is szabadulnál a hajótörésből)

165.

Néma segélykiáltás

Néma gyereknek anyja sem érti a szavát,

de te meg szégyellsz expressis verbis…

Avagy öngyilkossági kísérleteket mímelsz,

hogy érzelmileg zsarolhassad a környezeted

166.

Tegező-magázó

Nem emlékszel, hogy tegeződtetek-e,

ezért úgy kell társalgást folytatnotok,

hogy kikerüld ezt az alapnyelvi formát…

Meddig teszi ezt a magyar nyelv lehetővé?

Karinthy erről írt egy szellemes humoreszket…

(a kérdésre nem válasz, de kikerülés

a manapság dívó, nyomuló tegeződés)

167.

Hólabda-effektus

Eldobod a rossz kívánság hógolyót,

s mire visszatér hozzád, már elsöprő lavina,

ami téged is maga alá temet,

így magad alá kerülsz…

Az átok visszahull rátok,

s kipusztul szép hazátok…

(bumeráng hatás)

168.

Törzsvendég

Akinek asztaltársasága is van,

Akikkel a régi idők kocsmájában

Minden/sok este összejön/jár,

Mint az urak anno a kaszinóban,

Amire nem megy rá inge és gatyája,

Esetleg még hitele is van,

S kérés nélkül is kihozzák,

Beléptekor töltik a kedvenc italát

(jó esetben fix törzsasztala is van)

Stb.

*

NEM

ISMERTEM

AZ ÖRÖMET

(Szék, Mezőség)

nem ismertem az örömet

azt sem tudom milyen lehet

a bánatot jól ismerem

mert az itt van mindig velem

elosztották a bánatot

ott sem voltam mégis jutott

ha még egyszer elosztanák

talán mind is nekem adnák

mikor a bút elosztották

három felé szakasztották

nekem a nyagyobbját adták

hogy ne kelljen többet osszák

feljött a nap elhaladott

búval kapott búval hagyott

bús anyának bús gyermeke

én vagyok annak egyike

nem virradok örömömre

nem sötétülök kedvemre

este napszentület után

könnyemmel áztatom párnám

reggel napfeljötte előtt

könnyemmel megmosdom előbb

mosdóvízre nincsen gondom

mert a könnyembe megmosdom

https://www.youtube.com/watch?v=34orl--mL-A

Gondolatébresztő cikkcsírák, vitaindítók -

Az Életminőség Nagy Lexikona előmunkálatai