Kosár Eb: Ivkovics kijelölte a tizenkettes utazó keretet

Ivkovics Sztojannak nem okozott nehézséget kiválasztani a Kolozsvárra utazó keretet (Fotó: Koncz György)

– Nehéz volt kiválasztania az Eb-n szereplő tizenkét játékost?
– Nem – válaszolta Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány, aki a keddi keretszűkítés alkalmával úgy döntött, hogy Csorvási Milán, Váradi Benedek, Benke Szilárd, Pongó Máté és Tóth Ádám nem lép pályára Kolozsváron. – Mindenki tudta előre, mi fog történni, a tavalyi selejtezősorozatot sikerrel vevő kerethez képest annyi változás történt, hogy a fiatalabb generációból Váradi Benedek helyett Allen Rosco kap lehetőséget, illetve a térdsérülést szenvedő Tóth Ádámot kényszerűségből Karahodzsics Kemal váltja. Ádámmal nem akartunk rizikózni Kolozsváron, van családja, karrierje…

– Amikor azt mondta, mindenki tudta előre, mi várható, az azt jelenti, hogy voltak, akiknek ezúttal nem is volt esélyük bekerülni?
– Amikor tavaly befejeztük az utolsó selejtező mérkőzésünket Macedónia ellen, szerintem már világos volt, hogy most mi lesz. Gondoljon bele, a legtöbben öt évet dolgoztak a válogatottban, történelmi sikert értek el, nem lett volna sportszerű, ha most valakit közülük kiteszünk a csapatból. Sérülés miatt centerposzton cserélnünk kellett, illetve Váradi Benedek volt még a keret tagja tavaly, lényegében az megelőlegezett bizalom, ajándék volt számára. Allen Rosco is a fiatalabb generáció tagja, és olyan minőséget jelent, aki egyértelműen segíteni tud nekünk. A felkészülési meccseken egyébként látszott, hogy fiatalabb játékosainknak van még mit tanulniuk, de a tizenkét összecsapásból heten mindenki szerepelt közülük, van, aki többet játszott, mint a szűk keretbe bekerülő társa. Számukra ez előkészítő időszak volt az ősszel kezdődő vb-selejtezőkre, ezek voltak az első lépések a generációváltáshoz. Ha a következő Eb előtt is én leszek a szövetségi kapitány, és a mostani fiatalabb játékosaink nem nyafognak, hanem végigdolgozzák a következő négy évet, akkor ők lesznek védett pozícióban. Büszke vagyok a jelenlegi kerettagokra, akik közül többen valószínűleg nem az utóbbi húsz év legjobb játékosai közé tartoznak, viszont álomembereknek tartom őket. Családjuk, szüleik, testvéreik, kedveseik is büszkék lehetnek rájuk, mi meg nekik tartozunk köszönettel, hogy mellettünk állnak.

– A keret összetételét tovább firtatva: miért a csapathoz tíz napja csatlakozó Karahodzsics Kemal a tagja, és nem a felkészülés elejétől ott lévő Csorvási Milán?
– Mert ezen a szinten óriási a különbség közöttük. Talán ez a magyar bajnokságban nem olyan szembetűnő, bár Karahodzsics statisztikái ott is jobbak. Eredetileg a Keller Ákos, Tóth Ádám centerduóval akartunk nekivágni az Eb-nek, Milánt azért hívtam be már tavaly is, hogy ezzel ösztönözzem, és bizonyos fizikai lemaradásait behozza. A posztjára a klubjában hoztak egy légióst, vagyis ott is harcolnia kell a bizalomért, amihez nagyon sok sikert kívánok neki.

– Mennyire zavarta a felkészülést DeAndre Kane ügye?
– Nálunk ez nem volt ügy, akinek az volt, az odajött hozzánk, és rákérdezett. Honosításával kapcsolatban én hoztam döntést, amikor úgy tűnt, hogy Hanga Ádám biztosan az NBA-be szerződik. Bivalyerős hátvédet kerestem, aki sokban hasonlít Ádámhoz, ugyanis róla még májusban is azt gondoltuk, hogy a tengerentúlon folytatja karrierjét, ebben az esetben az Eb-re nem tudott volna jönni. Higgyék el, a felkészülés alatt egyetlen játékos sem gondolkodott Kane-ben, amikor július elején feltettem a kérdést az öltözőben, hogy kire számíthatunk, a csapat részéről „Csak magunkra!” volt a válasz.

– Szóval az ön számára most ez a tizenkét fő alkotja a lehető legjobb keretet?
– Lehet, hogy vannak náluk jobb játékosok, de jobb emberek nincsenek. Az Eb-résztvevő csapat kilencven százaléka ott volt tavaly a selejtezőkön is – most eljött az idő, hogy örüljünk egy kicsit, boldogok legyünk, hogy ott leszünk Kolozsváron.

– Igaz, hogy a bő keret minden játékosát elvinné az Európa-bajnokságra?
– Igen, de az edzők és a klubok döntése, hogy kit engednek el azok közül, akik nem kapnak szerepet. Ha én klubedző lennék, elengedném a játékosomat, hiszen dolgozott másfél hónapot, néhány nap pihenő ráférne, ráadásul testközelből látna sztárokat és a legmagasabb nemzetközi színvonalat.

– Tizenkét felkészülési mérkőzést vívott a csapat. Elégedett azzal, amit tapasztalt?
– Tökéletesen. A fiatalabb játékosok sokat játszottak, és azokon a meccseken, amelyeket főpróbának szántunk – ilyen volt a németek és az izraeliek, valamint az izlandiak elleni két hazai összecsapás –, látszott, hogy nem vagyunk rosszak. Az ellenfeleink általában azzal a rotációval játszottak, amivel az Eb-n fognak, mi sokat kísérleteztünk, próbáltuk a mozaikdarabokat a megfelelő helyre illeszteni. A fogadóirodák a huszonnegyedik, a szakemberek a huszadik helyre tettek minket az Eb előtti rangsorban, de a két évvel ezelőtti Eb selejtezőin és tavaly is nagyszerűen szerepeltünk, s bár nem lesz könnyű, remélem, Kolozsváron is így lesz.

– Vannak olyan mérkőzések, amelyekre a többinél jobban fókuszálnak majd?
– Sokan elfelejtik, hogy én már voltam Eb-résztvevő, jártam Európa-bajnokságon, viszont akik okoskodnak körülöttem, még nem. Ez a viadal olyan, mint egy tornádó, óráról órára változhat a helyzet, az érzelmekkel, a hangulattal ugyanez a helyzet. Van egy haditervünk, meg kell valósítani! Feltett kézzel nem mehetünk oda, céljaink vannak, tisztában kell lennünk a saját lehetőségeinkkel, és ott kell támadnunk az ellenfelet, ahol tudjuk és érdemes. A jelszavunk pedig: „Irány Isztambul!”

– Mi jelentene csalódást az Európa-bajnokságon?
– Őszintén? Semmi! Miután hat nullás mérleggel zártuk a selejtezősorozatot és tizennyolc év után kijutottunk az Eb-re, hülye lennék bármiért csalódottnak lenni. De hülye nem vagyok – ők a másik oldalon vannak.

– Kikre gondol?
– Erről beszéljünk az Európa-bajnokság után!