EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Édenkertlakó és/vagy pokol/állatorvosi ló
Életminőség Nagy Jenciklopédia vázlatok - V.
Ábrányi Emil: Magyar nyelv Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára vón, többé nem dobhat el! Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebel. Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme, S erős, szilárd, mint hősök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég! Minden, mi fejben vagy szívben fakad, Tőled nyer pompát, színdús szavakat. Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord, Mint egy király az ünneplő bibort! Bír-e más nyelv úgy epedni, Annyi bájjal, annyi kéjjel? Olvadóbb, mint lant zenéje Holdvilágos, langyos éjjel, Mely virágot s dalt terem, Mikor ébren semmi sincs más, Csak a fák sötét bogán: Hangos, boldog csalogány S boldog, néma szerelem... * Hát a csapongó Gyors szavu tréfák Játszi szökését, Festi-e más nyelv Oly remekűl? Pattog a víg élc, Ám sebe nem fáj, Mert csak enyelgés, Tarka bohóság Volt az egész!... * Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja Úgy zendűl benne, mint egyház harangja Mely messze hinti mély, komor szavát. Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban, S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban, Úgy döng minden szó a kedélyen át!... * Ciklops pőrölye, hogyha csatát fest, Csatakürtök bősz riadása! Halld! Halld! Száguldva, vihogva, kapálva Dölyfös paripák robbannak elő. Százak keze vág, százak keze lő. Nem szárnyal a vér-ködös égre más, Csak ágyudörej, szitok és zuhanás! Rázkódik a föld, iszonyodva reng, Amerre a kartács vad tánca kereng!... Dúl a szilaj kéz, csattog a kard, Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart! Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kisérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva! 1885
http://mek.oszk.hu/00500/00582/index.phtml
*
96.
Nyelvi elszegényedés
Ahogy a felnövekvő gyerek nyelve elszürkül
Sok nép kihal, s vele együtt élőbeszélt nyelve is
A nemzetállamok kialakulásával egy nyelvjárás dominál
A tömegkommunikáció, de főleg a rádió, s pláne a tévé súlya:
A bemondók, műsorvezetők, színészek stb. egy kaptafája
Tolnai Klári hamar is elhagyta ízes palócos beszédét
Az iskolába járó gyerek szégyelli az ő „nyelvjárást”.
Még jó, hogy nem lett az eszperantó kötelező világnyelv…
(Mert nem ez a válasz a „Bábel torony” mitológiai kihívására)
97.
Uniformizáló centrum
Egy még sokszokású országban
egy távoli központban hoznak ítéletet
a testvérek között vitás örökségi ügyben,
Mégpedig egy uniform jogszabály alapján
(Persze: miért nem tudták egymás között rendezni?
Vagy miért nem fordultak ügyükkel becsületbírósághoz,
Vagy miért nincs már a helyi szokást tisztelő békebíró stb.)
98.
Katonadolog
Nem jártál gyerekként fiúcsapattal bandázni,
nem jártál el a korcsoportodban pl. grundfocizni,
ahol bírni kell a gyűrődést, ütközést, sérülést, zrikát,
kicikiznek-kinevetnek, ha kis horzsolás miatt nyafogsz:
nebántsvirág, mimóza, anyámasszony katonája maradtál
99.
Kiskatona
Az elöljáró mindent jobban tud:
a katona nem fázik, csak úgy érzi
S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz,
átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni…
Ha van a fején sapka, az a baj - ha nincs, akkor meg az
100.
Sötétség délben
A Pártnak mindig igaza van!
Nem számít, hogy koholtak a vádak
én magamra vállalok mindent - sőt…
Az oly veszélyes belső ellenség köztünk van.
Így senki nem érezheti magát biztonságban,
ha még az elsőszámú vezetőkről is kiderülhet,
hogy beépült kémek, hazaárulók, ügynökök stb.
Mit számít egy ember piti igaza, ha az Ügy halad…
101.
Stockholm szindróma
Először kézzel-lábbal tiltakozol,
amikor terroristák túsznak elrabolnak,
és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen.
de lassacskán azonosulsz emberrablóid eszméivel,
és önként vállalod e szerepet, vagy beállsz közibük
102.
Rendetlen
Soha, de soha semmi
nincs a megszokott helyén,
mindig mindent keresni kell,
két kézzel szórva a drága időt.
pedig majdnem ugyanannyi erővel
meg lehetne tartani azt a rendszert,
amiben mindenki gyorsan kiigazodik.
Olykor még a lakáskulcsot a keresni kell,
így nem tudsz bezárkózni, vagy kimenekülni…
103.
Ígérgető
Aki imád nagyokat ígérni,
és az ígéreteivel tele van már a padlás…
többnyire olyat, aminek a teljesítése nem tőle függ -
például gondolatban szétosztja a lottó főnyereményt,
és elvárja és besöpri a hálás pillantásokat és szavakat
(És a demagóg papok, politikusok, utópiás bölcselők…)
104.
A nevető harmadik
Hagyod magad társaddal összeugrasztani,
Vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni
(Így szerezi meg a mese Csongora
az ördögöktől a varázseszközeiket)
A fradista veri az Újpest drukkert,
miközben vacak a magyar foci,
amiből amúgy sokan jól megélnek…
(Ugyanez igaz a pártok pankrációja miatt
egymással veszekedőkre, nem beszélőkre)
105.
Struccpolitika
Úgy mint egy kisgyerek:
amit nem lát, az nincs is…
A homokba dugod a fejed
avagy a szőnyeg alá söpröd a problémákat,
pedig nem mindegyikük oldódik meg magától
(sőt: épp így halmozódnak fel megoldhatatlanná)
106.
Tűzoltómunka
1.
Csak akkor lépsz,
ha nagy a baj (körmödre ég)
és csak annyit, ami a minimum
2.
A tűzoltót zavarja, hogy tétlen,
ezért tüzeket csinál, gyújtogat,
hogy neki is legyen munkája,
hogy ne érezze lógósnak magát
107.
Átverések
Amikor a figyelmed elterelik, hogy kilophassák a pénztárcád,
te még azon méltatlankodsz, hogy valaki hirtelen neked ment,
és megnyugszol, ha utána bocsánatot kér, vagy ha nem,
hát akkor a körülötted állók hangosan szolidárisak melletted.
Csakhogy közben már oda a nyugdíjad és nincs tartalékod.
Ez a helyzet és ennek összege/vásárlóértéke a nagyobb átverés…
(létminimum alatt nyugdíjak: jégre kitett védtelen öregeink)
108.
Magáncsőd
A felnőtt embert gondokság veszik…
Beosztják a pénzét és el kell számolnia kiadásaival…
Vagy lehet menni az adósok börtönébe vagy a híd alá,
mert elárvereztethetik a lakóházad, s hajléktalan leszel…
Csak az állam nem mehet csődbe, ezért ő a jó adós,
ezért alakította úgy a világtörténelmet az uzsora ura,
hogy királyság helyett köztársaság/demokrácia legyen…
109.
Demokrácia vicc
Zsidó gyerek megkérdi a rabbit:
- Rabbi, mit jelent a demokrácia?
- Azt jelenti, hogy mi lenyúljuk az embereket sok-sok pénzzel.
- mondja a rabbi.
- És mondd, nem haragszanak érte? - kérdi meglepődve a gyerek.
- Dehogyisnem, ezt nevezik antiszemitizmusnak.
110.
WC
Felépítettek egy négyszintes házat.
Az építésügyi hatóság kiszáll,
hogy átvegye az épületet.
Mindent rendben találnak,
és más majdnem átveszik,
amikor valaki észreveszi,
hogy nincs az épületben WC.
Előkerítik a tervezőt,
aki így védekezik:
Az első szinten bölcsőde lesz,
ők a pelenkába csinálnak.
A második szinten a püspökök lesznek,
ők Rómában székelnek.
A harmadik szinten a zsidók lesznek,
ők a szarból is pénzt csinálnak.
A negyedik szinten pedig a pártbizottság lesz,
ők meg minden szart egymásra kennek…
111.
Bűntudatlan
Nem nagyon szereted,
Ha rögtön ilyen nagy szavakkal dobálózunk
Minthogy vétek és bűn, pláne halálos bűn -
De talán pont azért kell dramatizálnunk,
Mert a korszellem langyos vizében ejtőzve
hajlamos vagy bagatellizálni a dolgokat.
Te amúgy sem csaltál, loptál, raboltál, öltél?
Te más által is rendesnek tartott ember vagy!
(Csak azt nem érted őszinte pillanataidban:
Akkor miért nem vagy itt és most boldog…!?)
112.
Bűntudat kreálás
Van, aki azért nem csodálkozik boldogtalanságán,
Mert szerinte nincs bűntelen, csak ki nem vizsgált ember,
És rossz a lelkiismerete, ha éppen nincsen kínzó bűntudata.
Szabad idejében gyárt másoknak is - ha kell, ha nem,
de tartja benne a lelket: majd odaát örökre boldog lesz.
Még az ártatlan kisded sem lehet boldog, az átöröklött bűn miatt.
113.
Libikóka/óriáskerék
Egyszer lent, egyszer fent.
Ha te fent, akkor én lent.
Egyszerre emelkedünk és süllyedünk.
Ha folyton mozgásban is vagyunk,
Akkor is van egy pillanat,
Amikor mindketten egy szinten vagyunk.
Ha te sokkal nehezebb, erősebb vagy,
Akkor a földön maradhatsz engem a légben tartva.
S ha hirtelen felállsz, akkor én nagyot koppanok.
114.
Maga-mentő
Nem ülteti el a magot,
hetvenszeres termés helyett
még az az egy is elpusztul…
(aki menteni akarja, elveszíti azt)
115.
Bűnbak
Nincs bátorság az önvizsgálatra,
helyette intenzíven bűnbakot keresnek,
akire minden bűnt rá lehet olvasni/kenni -
majd mehet minden tovább a régi rossz vágányon…
116.
Falurombolás
Szisztematikusan ellehetetlenítik a falut,
gyarapítják a városi lumpenproletáriátust,
aki pénzért bármilyen lélekölő munkát vállal,
akit szellemileg a lakótelepi létforma is leépít,
s akinek a szavazatát olcsón meg lehet venni
117.
Szellemi fogyatékos
Sok az „öntörvényű” ember –
fittyet hánynak a gravitációra is,
és ha ezt ép bőrrel megússzák, túlélik,
akkor a szellemi, társadalmi élet rendjére is:
neki pl. a grammatika szabályai sem mérvadók…
118.
Etikett
1.
Annyi illemszabály vonatkozik az evésre,
hogy abban már semmi öröm nincs, nem is lehet
2.
A zsebtolvaj az etikett szerint öltözött fel az estélyre…
119.
Naplemente
1.
Nyugtával dicsérd a napot
Ne aludj el haraggal a lelkedben
Ha a Nap lenyugszik, te is nyugodj le/meg…
2.
Az emberek besötétítik otthonukat,
s bekötik, elrontják, kiszúrják a szemeiket
Vagy büntető kínzásból sötétzárkába vannak zárva…
3.
A Nap mindörökre lenyugodott
Ettől fogva örök sötétség borul a Földre
(vagy csak mesterséges fényforrás „éltet”)
120.
Árnyékbokszoló
Mindenfelé üt-vág,
Nem nézi, nem láthatja kit és hol ér az ütés
Hátha így csak eltalálja azt az egy ellenséget is
(Igaz, beszerez közben még hozzá pár újat is…)
*
Faludy György
Óda a magyar nyelvhez
Kéri Pálnak
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak,
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
s búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
messze mutatna?
És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak –
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva –
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.
(Párizs, 1940)
Gondolatébresztő cikkcsírák, vitaindítók -
Az Életminőség Nagy Lexikona előmunkálatai
|