Payday Loans

Keresés

A legújabb

Magyar életbölcselet ABC – 4.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. augusztus 16. szerda, 05:18

Képtalálat a következőre: „tompa mihály”

Bölcs/balga – boldog/boldogtalan

Földi mennyország vagy pokoljárás

A Jóisten fenegyereke vagy állatorvosi ló

Életlényeg-példamondatok szabad jegyzéke

Képtalálat a következőre: „tompa mihály”

Magyar életbölcselet ABC – 4.

 

Képtalálat a következőre: „tompa mihály”

TOMPA MIHÁLY

BOLDOGSÁG.

Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orcád néha-néha
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a sziv álma képzel
Kétes ködben, fellegen?

Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Mi előre jár szemünk:
Csendes kunyhó, vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.

De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorúl;
Öntagadás-, türelemnek
Keresztjéhez sem borúl;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfélen alszik el.

Voltam, ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam, oh vágy! szirttetődön,
Mely szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorús volt homlokom...
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!

Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, mért kell a boldogságban
Öntudatlan érzeni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszteni?

Mért van, hogy ha szived álma
Megvalósul s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábit, vonz a fátyolos kép,
Mely távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.

Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog, ha kéjt nem izlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogyha zaklatott.

S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós, hol derült,
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság!?

 

*

Képtalálat a következőre: „tompa mihály sírja”

Az emberélet-minőség: magyar ABC – 465.

Te kiabálsz, pedig éppen a te házad ég

Csak azért löksz a vízbe, hogy kimenthess

Ez itt neked még nem maga az Élet, csak próba…

Rosszul gazdálkodsz: kimerülsz az előkészületben

Az örökös aggályoskodás miatt vagy koravén

Ha én tökéletes lehetek, másnak se bocsátok meg

Nem ismered a tapintatot és a kegyes hazugságot

Maga se tudja, mi értelme volt magát becsapnia

Sokat-sokszor hazudik, pedig rossz memóriájú

Annyit hazudtál, hogy teljesen belegabalyodtál

Ha nem tudsz szentként élni, hát sátánista leszel

Hol porszemnek, hol meg istennek képzeled magad

 

Képtalálat a következőre: „tompa mihály”

Az emberélet-minőség: magyar ABC – 466.

Előre iszol a medve bőrére

Egy rókáról több bőrt húznál le

Magad jó embernek tartod még a pokolban is

Megszakadsz, de akkor is egyedül húzod ki a répát

A sebed mindig elvakarod, magad mindig kitakarod

Cseberből vederbe – kis bajból nagyobbat kreálsz…

A sírást szégyellő/az érzelmi zsaroló bőgőmasina

A komolytalan játékos és a vérre menően „játszó”

Életmegvető gyávaság/vakmerőség ingázója

„Dögöljön meg a szomszéd tehene is!”

A három kívánság: a jóból balszerencse (aranyból szar)

A taknyod, nyálad összefolyik – taknyos kölök maradsz

 

Képtalálat a következőre: „tompa mihály”

Az emberélet-minőség: magyar ABC – 467.

Minden a kedvedtől függ - hangulatember

Összevissza kelsz, fekszel, eszel, ürítesz

Nincs, aki figyelmeztessen mulasztásaidra

Leráznád a kötelességeid, mint kutya a vizet

Neked nincs ronda nő, csak kevés ital

Nincs ki a négy kereked – ötödik kerék

Nagyon nehezen tanul, viszont könnyen felejt

Nincs a helyén a szíved - azt se tudod, hol a fejed

Ha a hülyeség beszélne, te egyfolytában ordítoznál

„Elfelejtesz” részvétet nyilvánítani, felköszönteni stb.

Ahol a kincsed, ott a szíved – a tőzsdén, a börzén 

Saját hibáid kicsinyítővel, a másét nagyítóval nézed

 

Képtalálat a következőre: „tompa mihály”

Az emberélet-minőség: magyar ABC – 468.

Senkit nem akar megbántani, mindenkinek igazat ad

A békesség kedvéért teljesen lemond érdekei védelméről

Neki az arányos önvédelem, ha egy froclizásért orrba vág

Nincs szellemi iránytűd, lélekvesztőn hánykolódsz

Úgy akarsz haladni a korral, hogy új izmusra esküdsz fel

Kegyeletből ápolsz egy hagyományt - alig várod kimúlását

Története nem ismerése biztos út súlyos hibák ismétléséhez

Részegen mindenkit magához ölel, józanul meg ellök, elrúg

Aki még nem élte át, hogy a bor az igazmondás katalizátora

Többet tudsz a focisták magánéletéről, mint őseid szokásairól

Az igazgyöngyöt irigyli a kagylótól, a vért izzadást kihagyná

Ott ürítesz, ahol rád jön a szükség -  nem fogod vissza magad

Aki szégyelli, hogy neki is „ki kell menni” – bepisil, bekakál…

 

*

Képtalálat a következőre: „tompa mihály sírja”

 

A KÖLTŐ FIÁHOZ.

Kinek szemén könycseppek állnak
Az egyszerű sirhant felett,
Hol a végzet költő-apádnak
Olyan korán ágyat vetett:
Ifjú, törőld le a könyűket!
Olvasd meg a felíratot:
S szived fennen vervén, örűlhet
Apádnak őt hogy vallhatod!

S ha mása vagy lángszellemének:
Lantját ragadd fel és jövel!
Légy, mint ő volt, meggyult szövétnek,
Mely kínban ég, de fényt lövel!
Ne hidd, hogy a költői ösvény
Szirt közt vezet, tüskét terem;
Kínt és sebet virággal födvén:
Begyógyít a láng képzelem.

Mi nem vágyunk fel, küzdve polcért;
Irígykedésre nincs okunk;
De milliók közt, milliókért
Fenn érezünk, fenn gondolunk!
Nem olyanok vagyunk a földön,
Mint annak sok más férgei;
A nyárfa, bár mocsárba' nőjön,
Fejével a felhőt veri.

Megsért, ki ránk sajnálva útal,
S a részvétnek bemutogat;
Bennünk a nép jár koszorúval,
Vagy hord condrát és foltokat.
És jaj, ha a bénúlt lovagnak
Láttatni kell tört csontjait,
S a bölcsnek és a dalnokoknak
Nyomor koldul mindennapit!

Nem kell nekünk terített asztal,
Kimért kegy és magas mosoly;
Jobban esik s feljebb magasztal
Az a köny, mely dalunkra foly.
Rokonszenv az az egy ajándok,
Mit a költő fogad, szeret, -
Lopvást, mint a menny a virágok
Kelyhébe lop hüs cseppeket.

Ragadt-e por a költő térdén?
Feleljetek, kevély nagyok!
Kegyelmetek hajlongva kérvén:
Jelent-e egy meg nálatok?
Igen! - nehéz bút orvosolni,
Ölébe venni csüggedőt;
Vagy nevetek fénnyel bevonni,
Mint a nap a kopár tetőt.

Sok önmagát árulja drágán,
Más lenni tud, mint aki volt;
Cserél hite s szerelme árán
Kényelmet és sok földi jót:
Mi nem szoktuk magunk eladni!
S a lángzó szív után megyünk...
Mint a madár, választjuk, aki
Szeret, szűköl, - dalol velünk!

Járván kelvén az élet útján:
Szabadság visz, szeretjük azt;
Vándorbotunk a szirtre sújtván:
Számunkra hüs forrást fakaszt.
S leszúrva, hév zord pusztaságon:
Kihajt, sátort borít fölénk,
Hogy árnyában szép fényes álom
Tündér karján szendergenénk!

Felépül a rom s vár előttünk,
Mély sírjából a mult kilép;
Fölkél a holt, s meghallja tőlünk
Biráitól, itéletét.
S kik látunk a távol jövőbe:
- Mig gondatlan köszönti fel
Kelyhét a nép, mámorba dőlve -
Nekünk korán könyezni kell.

Beszél a szent, dicső természet,
De mi vagyunk tolmácsai;
A szív amit titokban érzett:
Tőlünk hallja kimondani;
Ülünk villám- s tengerhabokra, -
Értjük virág s szellő szavát;
Mi az Úr égő csipkebokra,
Jelentve általunk magát.

Ifjú! ha hív az égi szózat:
- Zengő koboz maradva rád, -
Haladj nyomán a szunnyadónak,
Folytasd éltét, folytasd dalát!
Ahogy zengett, zengj hangosabban!
Harsány szavát harsogd felűl...
Ha ő felhők közt járt magasan:
Te a fényes napig repűlj!!

Tompa Mihály

Képtalálat a következőre: „tompa mihály”

Ötlet, címszó, gondolatébresztő, vitaindító -

Az Életminőség Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai

Képtalálat a következőre: „tompa mihály”