Payday Loans

Keresés

A legújabb

Kölcsey és a titkosrendőrség
A boldog élet bölcselete és poézise
2017. augusztus 09. szerda, 18:15

Képtalálat a következőre: „takáts sándor magyar küzdelmek”

XIV.
KÖLCSEY ÉS A TITKOSRENDŐRSÉG

Képtalálat a következőre: „kölcsey ferenc”

Minél jobban kitünt valaki az alkotmány védelmében, minél hazafiasabb szellemben beszélt az országgyüléseken, annál gyülöltebbé és veszedelmesebbé lett a bécsi kormány előtt. Az országgyülési titkosrendőrség, jól ismervén az udvar és a bécsi miniszterek nézetét, az ő szájukize szerint való jelentéseket küldött Bécsbe. A rendőrminiszter aztán a jelentéseket az uralkodó rendelkezésére bocsátotta. A király tehát e jelentések alapján ismerte meg legjobbjainkat! Nem csoda aztán, ha oly ferde világitásban látta a magyarság legkiválóbb szellemeit! A rendőrminiszter jelentéseiben a nagy Wesselényi Miklós például állandóan mint felségáruló, gonosz ember szerepel. A legnépszerűbb követeink: Balogh János, Beöthy Ödön dühös anarkisták (»wüthende Anarkisten«), Ragályi Tamás vad kálvinista, Eszterházy Mihály gróf, a hazafias ellenzék e lelkes tagja, korlátolt, tudatlan ember (»einer der bösesten Glieder der Opposition«), a hazafias Pálffy Ferenc jellemtelen gavallér (»äusserst charakterloser Cavallier«), Széchényi István, aki a gonosz Wesselényi Miklós társaságában tanulta a kormánytól való rideg idegenkedést, kétszinü, felforgató ember!

Eszményibb gondolkozásu, szelidebb és képzettebb embert Kölcsey Ferencnél alig lehet képzelnünk. E költői lelkü ember minden porcikáját égő hazaszeretet járta át. Senki nála rajongóbb szeretettel nem csüngött Erdélyen, senki nemesebb irányban nem vezette az országgyülési ifjuságot, mint ő. És az országgyülési titkosrendőrség jelentéseiben e nagy férfiu csak mint hirhedt demagóg szerepel! Még Reviczky gróf kancellár is a királyhoz intézett jelentéseiben demagógnak nevezi Kölcseyt.

Bár a rendőrminiszterhez terjesztett jelentések többnyire gyülöletes hangon szólanak Kölcseyről, azért mégis érdemes velük foglalkoznunk. Kölcsey is rendőri megfigyelés alatt állott s a róla irt Überwachungsrapport-ok sok-sok adattal szolgálnak Kölcsey politikai szerepléséről.[731] Hiszen egész sereggel van oly jelentés, mely a pozsonyi országgyülés alkalmával tartott ellenzéki tanácskozásokról s Kölcseynek azokon mondott beszédeiről szól. Utazásairól is pontos tudósitásokat küldött a rendőrség Bécsbe. Mivel Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós - e hü triumvirátus - állandó megfigyelés alatt állott, a rendőri jelentésekből e három nagyember sok tanácskozásáról, sőt levelezéséről is bőséges tudósitást merithetünk. Tudott dolog, hogy Wesselényi védelme mint Kölcsey munkája ismeretes irodalmunkban. A rendőri jelentések szerint azonban Deák Ferenc Wesselényivel együtt csinálta azt. E jelentések pontosan megjelölik az időt és a helyet is, ahol Deák és Wesselényi együtt dolgoztak e munkálaton.[732]

Kölcsey az 1832-1836. évi országgyülésen először a magyar nyelv érdekében mondott nagy beszédével keltett általános feltünést. Még az országgyülési titkosrendőrség is azt jelentette Bécsbe e beszédről, hogy rendkivül nagy hatást keltett.

A vallásügyben mondotta volt második nagy beszédét, mely hazafias és szabadelvü felfogásával valósággal elragadta az ellenzéket. Ferstl rendőrtanácsos Kölcsey e beszédéről ezt irja Sedlniczky rendőrminiszternek: »an revolutionaeren Geiste kaum mehr übertroffen werden können!«

Wesselényi, Kölcsey és Beöthy - jelenti a rendőrség - mint főkorifeusok az országgyülésen kivül is prédikálnak ez ügyben, hogy a kormánnyal szemben mennél nagyobb ellenállást szithassanak. Magánértekezleteken is heves kifakadásokat engednek meg maguknak. Május 16-án például az ellenzék értekezletén Vay és mások hevesen kikeltek a főpapok ellen. Kölcsey pedig igy szólott: »Mivel a despotizmus kezd szerepet játszani, ha parancsolni engedünk magunknak, oda jutunk, ahol most szegény Erdély van!«

Wesselényi május 5-én (1833.) távozni akarván Pozsonyból, bizalmas barátai tiszteletére bucsulakomát adott. Ott volt Kölcsey, Beöthy, Balogh, Vay, Ghiczy, Felsőbüki Nagy Pál, Andrássy György gróf, Eötvös stb. A Széchényi István küldötte pezsgő - jelenti a rendőrség - jókedvre deritette a követ urakat s erőt vévén rajtuk a hazafias enthuziazmus, Rákóczi Ferencet s Magyarország függetlenségét éltették. A követekre, főleg a nemzeti jogokért küzdőkre, igy Kölcseyre is bort köszöntöttek.

Mintha csak a világot akarnák a sarkából kiforgatni - irja a rendőrség -, ugy beszélnek az urak. (»Es ist als waere der böse Geist in mehrer Landtagskorifaen gefahren.«) etc.

Wesselényi távozása után Kölcsey is szabadságot kért s mint a rendőrség jelentette, előzetes megállapodás szerint mindketten Nagykárolyban találkoztak. Utazásuk célja az izgatás. (1833. szept. 2.)

Valamivel későbben jelenti a rendőrség, hogy hihetetlen agitációt folytatnak a vallásügyben. Török Gábor aradi követnek a példája mutatja, hogy Kölcseynek s másoknak vidéki látogatása minő gyümölcsöket terem. (Szept. 28.)

Az ellenzék küzdelme és ellenállása azonban eredménytelen maradt. Az 1833. év junius 3-án irta a titkosrendőrség, hogy Kölcsey minden alkalommal buzditja a követeket kitartásra! Nem sok haszna lesz belőle! Őfelsége ugyanis Szirmay septemvirt fogadván, igy szólott hozzá: »Mondja meg az uraknak, hogy én egy hajszálnyit sem engedek! Ezek az urak egyszer keményen ragaszkodnak törvényeikhez, máskor meg önkényesen tulteszik magukat azokon

A bécsi kormány azt is rossz néven vette Kölcseynek, hogy Deák Ferenccel egyetemben a juratus egyesület megalakulását elősegitette, s hogy az ifjuságot hazafias szellemre, kitartásra és szellemi munkálkodásra buzditotta.[733] A rendőrség jelentései szerint Kölcsey ajtaja mindig nyitva áll a jurátusok előtt s az egyesületben az ő szelleme uralkodik.[734]

Tudott dolog, hogy ez években utazni csak utlevéllel (passzus) lehetett. Az 1834. augusztus elején három ilynevü magyar: Lövetey, Endey és Sándorházy érkezett Kolozsvárra és állandóan Wesselényivel tanácskozott. E három magyar nem más, mint Kölcsey, Beöthy és Novák országgyülési követek, akik Wesselényi kancelláristáját (Kovácsot) is magukkal hozták. (Aug. 10-i jelentés.)

Feltünő - irja a rendőrség ugyanez évben -, hogy az ismert ellenzéki korifeus és Wesselényinek belső barátja: Kölcsey Ferenc, aki előbbi szabadsága alkalmával Szatmár megyében oly sok rosszat mivelt, ismét hazakészül.[735] Kölcsey két unokaöccsének perét a hétszemélyes táblán is elvesztette. Az ellenzék ezt csunya reakciónak mondja az országbiró és a tárnokmester részéről. Az egész ellenzék Kölcsey mellett van s azt mondják, hogy őt, mint a két unokaöccsének gyámját és mint főellenzékit ostorozzák! Igy akarják az ellenzéket megpuhitani!

Julius hó 1-én jelentette az országgyülési rendőrség feje, Sedlnitzky miniszternek, hogy a követek Csapó Dániel szállásán értekezletet tartottak. Ez alkalommal Kölcsey hosszabb beszédben inditványozta, hogy küldöttséget menesszenek Károly kir. herceghez, aki Moson megyének tizezer forintot adott a magyar nyelv fejlesztésére és tanitására.

Valamennyi rendőri jelentés szerint Kölcsey volt ez országgyülésen Erdély és Magyarország uniójának legkitartóbb harcosa s leghevesebb támogatója. Már 1833. év tavaszán folyton tanácskozások folytak ez ügyben Kölcsey lakásán. Az erdélyiek közül Teleky Ferenc, Wesselényi és Szücs vettek azokon részt.[736]

Az 1834. év junius 7-én jelentette Ferstl rendőrtanácsos Sedlnitzky miniszternek, hogy Magyarországnak és Erdélynek egymáshoz való viszonya a jelen időben annyira fontos, hogy mindent el kell követnem, hogy megtudjam mi minden hallatszik e téren. Mindaz, ami Erdélyben történik, Ferdinánd főhercegnek, mint császári kommisszáriusnak odaérkezése óta, itt Pozsonyban nemcsak hogy nem titok, de hetenkint kétszer s háromszor is tanácsot ülnek Kölcseynél, hogy megvitassák a hireket, amiket Wesselényi és Harrach gróf[737] küldenek. E hirek felett aztán vita fejlődik ki. Mivel a levelezést postára nem lehet bizniok, költséget adtak össze, hogy megbizható emberek vigyék a leveleket. E tanácskozások résztvevői - irja Ferstl - Kölcsey, Deák Ferenc, Csapó, Bezerédy, Borsiczky, Klauzál, Novák, Palóczy, Bükk, Balogh, két Eötvös, Beöthy, Csepcsányi, Tarnóczy, Szentiványi, Dubraviczky, Pázmándy, Somsich, Brezovay, Ruttkay és Hertelendy.

Kölcsey és Deák felszólitására Nagy Pálnak is részt kéne vennie e tanácskozásokon, de eddig különféle teendőivel menté ki magát. E tanácskozásoknak a célja, még a két ország egyesitése előtt Magyarország minden szokását és szellemét Erdélybe átültetni. Erre pedig a legalkalmasabb idő a mostani, mikor az erdélyi országgyülés tagjai együtt vannak.[738]

Junius 9-én irta Ferstl tanácsos, hogy az erdélyi ügyeknek Wesselényi után Kölcsey a leghatalmasabb és leglelkesebb védője. Wesselényit Pozsonyba jövet Kölcseynek kancellistája: Décsey üdvözölte. Ez a Décsey - irja Ferstl - méltó tanitványa Kölcseynek. Az erdélyiekkel titkos levelezés folyik s a leveleket Kölcsey kezébe adják, mert ő a lelke az egész mozgalomnak. (1834. juni 9.)

A népszerü tolnai követ, Csapó Dániel 1834. junius 27-én fényes ebédet adott az erdélyi követek: Kemény József gróf és Vér Farkas tiszteletére. Az ebéd - irja a rendőrség - »brillant« volt. Kölcseyvel és Deákkal együtt az egész ellenzék ott volt, még a Fillértár szerkesztője: Orosz sem hiányzott. Minden vendég magyar ruhában jelent meg s az ebéd valóságos nemzeti ünnep volt.[739] Deák Ferenc és Kölcsey azt inditványozták ebédközben, hogy ha Erdélyben a törvénytelenségekkel és az erőszakkal fel nem hagynak, a magyar országgyülésen inditványozzák Erdély egyesitését Magyarországgal. Ezután - irja a rendőrség - a felköszöntők egész serege hangzott el Erdély derék patriótáira. Mód nélkül feltünt az a lelkes éljenzés, mely Erdély egyesitésének és Wesselényi személyének szólott. Valósággal elragadta az egész társaságot az egyszemü Kölcseynek beszéde, aki könnyekkel szemében arra kérte Kemény grófot és Vér Farkast, mondanák meg Erdély fiainak, hogy ő Erdély egyesitésére legnagyobb kincsét, egyetlen szemét is kész feláldozni![740]

Kölcsey - jelenti az országgyülési titkosrendőrség - néhány nap előtt keserühangú levelet irt Prónaynak, melyben tudtára adta, hogy Wesselényivel együtt volt Monostoron, aki kifejté előtte, hogy az elégedetlenség és a kétségbeesés Erdélyben napról-napra növekszik. Ha a kormány nem hivja össze az országgyülést, Erdély Lengyelország sorsára jut. Az Erdéllyel határos megyék - irja e levélben Kölcsey - résztvesznek Erdély gondjaiban.[741]

Ez év junius havában történt, hogy az országgyülési ifjuság lelkes hálafeliratot intézett Wesselényihez. Mivel Kölcsey kancellistája, Décsey László épp Kolozsvárra akart utazni, magáravállalta ez irat elvitelét, melyet mintegy háromszáz jurátus irt alá. A kormány megtudván ezt, József nádor Décsey után futárt küldött, meghagyván neki, hogy Décseytől erővel vegye el az iratokat. A futár elindulása után azonban kisült, hogy Décsey egy távollevő követnek helyettese, megyei kancellista s igy salvus conductusa van. Ezért hamarjában másik futárt menesztettek Décsey után. E második már csak azt az utasitást kapta, hogy szépszerével vegye el Décseytől az iratokat; erőszakot nem szabad alkalmaznia.

Ez időben járt kézről-kézre egy tréfás röpirat, mely a magyarfaló Haulik zágrábi érsekről, továbbá Erdély és Magyarország házasságkötéséről szólt. A kérő Kölcsey Ferenc, a kiadó Wesselényi Miklós. Haulik a primásság fejében hajlandó volna a házassághoz felmentést adni, de Wesselényi kijelenti néki, hogy ez ügyben nem kérdik a püspököt; majd elintézi a dispenzációt a vicispán.

Az 1834. év aug. 29-én jelentette az országgyülési rendőrség, hogy az ellenzék eddig Csapó tolnai követ szállásán tartotta tanácskozásait. Csapó azonban elutazott s az ellenzék emiatt elkedvetlenedett. Azonban Deák Ferenc szelleme azért összetartja az egész ellenzéket. Kölcsey, Deák, Madocsányi, Bezerédy, Marczibányi, Dubraviczky, Fekete, Prónay, Palóczy és Bernát egyértelmüen azt hangoztatják, hogy a császártól sem a sérelmek orvoslását, sem kielégitő resolutiót nem várhatni. Panaszkodnak e követek amiatt is, hogy Pozsonyban az országgyülés idejében egyetlen magyar katona sincsen. Fájdalommal tárgyalják az erdélyi ügyeket is. Kölcsey és Deák sürün leveleznek a kolozsvári gyülés tagjaival. Kölcseynek és Deáknak még mindig oly hatalmas befolyásuk van az ellenzék tagjaira, hogy ezek még az utasitásukhoz is hütlenek lesznek, ha ők kivánják.[742]

A tegnapi ülésen - irja Ferstl tanácsos - Kölcsey inditványozta, hogy a törvények magyarul szerkesztessenek. Az inditványt nem fogadták olyan lelkesedéssel, mint a magyar nyelv ügyében tett inditványát az országgyülés elején. Ugy látszik, a rendek többsége nem kivánja egyszerre a diplomatia nyelvévé tenni a magyart. Kölcsey beszédében megemlitette az orosz veszedelmet. Szerinte egységessé kell tenni az ország lakóit a nemzeti nyelv által. Kölcsey ez eszméket nemcsak az országgyülésen, de azon kivül is hirdeti.[743]

Valamivel későbben a rendőri jelentések már Kölcsey nagy sikeréről irtak a repraesentatio-rendszer ügyében tartott beszéde alkalmával,[744]midőn is meggyőző előadásával tulnyomó többséget szerzett az alkotmányellenes principium ellen.

Szept. 27-én Ferstl tanácsos jelentette, hogy a mai kerületi ülésen Kölcsey és Majthényi elnökösködtek s ami különben nem volt szokásban, hatalmasan megéljenezték őket.

Ugyanő egy nappal előbb jelentette, hogy az erdélyi küldöttségből eddig csak Kemény József gróf érkezett Pozsonyba. A gróf az estét Kölcseyvel, Deákkal, Beöthyvel és Balogh Jánossal tölté. Arról beszéltek, hogy a császár az erdélyi küldöttséget nem testületileg, hanem csak egyenkint fogadja. Kölcsey azt ajánlotta Keménynek, hogy azonnal irja ezt meg Kolozsvárra, mielőtt a többiek megindulnának. Kemény erre azt felelé, hogy addig nem irhat Kolozsvárra, mig Bécsből biztos hirt nem kap. Egyuttal kérte Kölcseyt és Deákot, hogy a számára tervezett éjjeli zenét ne tartsák meg.[745]

Az ellenzék tagjai tovább is tanácskoztak az erdélyi küldöttség esetleges fogadtatásáról. Balogh János szerint sohsem volt kedvezőbb alkalom küzdeni azok ellen, akik az uralkodót jó idő óta törvénytelen és erőszakos lépésekre késztetik az erdélyiek ellen. Balogh e kijelentését Kölcsey, Deák és Beöthy minden tekintetben helyeselték. Őrültségnek mondák, ha Erdély kétségbeesett hangulatát, amit erőszakkal idéztek elő, holmi jósággal gondolják lecsillapitani. Kölcsey, Deák és Balogh - jelenti a rendőrség - a Bécsből visszatért Kemény Domokos báróval hosszasan tanácskoztak az erdélyiek ügyében. Megállapitották, hogy az udvar Erdély unióját meg fogja akadályozni. A nevezett három követ szerint az erdélyi országgyülés szellem, energia, miveltség és jellemszilárdság dolgában messze fölülmulja a pozsonyi országgyülést. Ott Erdélyben, amint a tárgyalások hirdetik, egyetlen embernek több ismerete van, mint itt hatvannak. A felvilágosodás terén pedig egy századdal előbbre vannak.[746]

Az 1834. év november 29-én Reviczky kancellár jelentette a rendőrminiszternek, hogy Kölcsey e napokban Pestre utazik s néhány hetet tölt Szemere Pálnál s aztán megyéjébe utazik. Kell, hogy ez az utazás a jelen pillanatban nagyobb figyelmet keltsen, mert Klauzál és Balogh is elutaznak. Tehát fölötte szükséges, hogy ez embereket, főleg Kölcseyt alaposan megfigyeljék.[747] Pozsonyban ugyanis elterjedt a hir, hogy ezek az emberek a parasztságot akarják felizgatni s petitio beadására birni. Ezért különösen Kölcseyt kell a legalaposabb megfigyelés alá vetni!

Reviczkynek e jelentése szoros összefüggésben van a Kölcseynek és követtársának adott uj utasitással. A titkosrendőrség jelentése szerint november hó 10-én Szatmár megye generális gyülést tartván, Kölcseynek és Eötvösnek utasitásul adták, hogy az urbéri javaslatban őfelsége resolutiójához tartsák magukat.

Vécsey Miklós főispáni adminisztrátor - irja a rendőrség - ez örvendetes sikert Majláth Antal zempléni főispánnak köszönheti, aki Vécsey bárónak a szükséges utasitásokat a szatmári püspök kovertájában gyorsfutárral küldötte.

Kölcseyt - irja Ferstl tanácsos - mélységesen bántja az uj utasitás. Ő inkább otthagyja az országgyülést, mint hogy az uj utasitást kövesse.[748]

Kölcsey és Eötvös megkapván Vécsey főispáni adminisztrátortól az uj utasitást, a megyéhez fordultak s megirták, hogy a gyülés fentebbi határozata és az uj utasitás érvénytelen, mert Vécsey ezt 25 meghivott emberével hozatta s a törvénytől előirt quindena-t (15 napot a meghivás kibocsátásától) nem tartotta meg.[749]

Kölcsey - irja Ferstl tanácsos - több napon át nem jelent meg a kerületi üléseken. Irással foglalkozik s utra készül. Titokban két postalovat rendelt a lakására (Schöndorfergasse 495.). Két órakor befogatott s háromkor Décsyvel utnak indult. Barátai, akik búcsut vettek tőle, azt hirdették, hogy Kölcsey Bécsbe megy. Kocsija azonban már a ligeti korcsmánál irányt változtatott s Nagykárolyba indult, hogy a megye fentebbi határozatát visszavonassa s ha ez nem sikerül, lemond a követségről. A nehéz és kellemetlen uttól még betegsége sem tartotta vissza.[750] Az ellenzék azt tartja, hogy Vécsey báró a Kölcseytől kivánt gyülést nem fogja összehivni. Ennek az ellenzéki korifeusnak tehát más céljai is vannak Szatmár megyében, amik majd kiderülnek az ő további megfigyeltetéséből. Hiszen Kovács, Wesselényinek kancellistája már értesitette gazdáját Kölcsey utazásáról s igy valószinü, hogy Nagykárolyban találkozni fognak.[751]

Tudott dolog, hogy sem Kölcseynek, sem Wesselényinek nem sikerült Szatmár megyét rávenniök, hogy az uj utasitást visszavonja. Az országgyülési titkosrendőrség jelentése szerint december hó 9-én volt a Kölcseytől kivánt megyei gyülés, amelyen azonban Kölcseyt és hiveit leszavazták. Magát Wesselényit még fiskális actióval is akarták sujtani. Deák Ferenc, Balogh János és Beöthy Ödön - irja a rendőrség - Kölcsey erőltetett utazása miatt egészen odavannak. Az ellenzék egyenest dühöng Szatmár megye magatartása és Kölcsey elvesztése miatt.[752]

Ismert dolog, hogy Kölcsey Szatmárból még egyszer visszajött Pozsonyba, hogy az országgyüléstől búcsut vegyen. Senki sem tudta, mikor jő, de mind a követek, mind az országgyülési ifjak lesve-lesték megérkezését és mindent megtettek ünnepies fogadtatására.

Az országgyülési titkos rendőrség jelentése szerint a követek egyik gyülést a másik után tartották Kölcsey ünnepies fogadtatása ügyében. Felsőbüki Nagy Pál elnökölt e gyüléseken.[753] Nagy titokban elhatározták, hogy diszebédet adnak Kölcsey tiszteletére s emlékérmet veretnek, melyet az ebéd alkalmával osztanak szét. Az emlékérem költségére minden követ 30 forintot ad. Ez ügyben a további tanácskozásokat Ferstl rendőrtanácsos jelentése szerint Deák Ferenc lakásán tartották. Nagy Pál mondá itt a többi között: »rajta kell lennünk, hogy Európa más véleménnyel legyen rólunk«.

Január 8-án (1835.) jelentette a titkos rendőrség a miniszterének, hogy Kölcsey fogadtatása ügyében Balogh János szállásán is két népes értekezletet tartottak. Az emlékérem dolgában Zarka követ már alkuszik egy pesti graveur-rel. Az értekezlet különben azt is elhatározta, hogy Kölcseyhez hálafeliratot intéznek. Ebben kifejtik a haza körül szerzett nagy érdemeit, valamint az országgyülés tagjainak mély fájdalmát az ő távozása miatt.[754] A kerületi ülésen pedig ünnepiesen búcsut vesznek tőle.[755] Bezerédy István és Nagy Pál már el is készitették búcsubeszédüket s átadták Deák Ferencnek. Közben Kölcsey levelet irt Deáknak s jelentette, hogy gyengélkedése miatt csak 10-12 nap mulva jöhet Pozsonyba. Deák e hirre január 6-án hazautazott, hogy követi utasitása ügyében tárgyaljon. Deáknak különben az a szándéka - irja a rendőrség -, hogy Szatmár megyébe menjen s ott a követválasztásnál jelen legyen s Kölcseyhez hasonló férfiakat választasson meg.

Bármily titokban tanácskoztak is a követek Kölcsey fogadtatása ügyében, a titkosrendőrség mindent kiszimatolt. Sedlnitzky rendőrminiszter január 4-én jelentette az uralkodónak, hogy mi készül Pozsonyban. Nagy Pál legutóbbi ideutazása - irja - sem az urbárium, sem a Pálffy Ferenc-féle sequestrum ügyében nem történt. Amit ő ezekről beszélt, semmi hitelt nem érdemel. Bizonyitja ezt az a körülmény is, hogy most is ő áll azon vállalkozás élén, mely Kölcsey távozását akarja ünnepélyessé tenni diszebéddel és emlékérem verésével. Az emlékérem verése azonban be lészen tiltva. A szükséges lépések ez ügyben már megtörténtek. Fölséged bölcsessége döntse el, miként tiltassa meg a magyar kancellárral a terv kivitelét.[756]

E jelentés vétele után egy nappal őfelsége már intézkedett az emlékérem betiltása ügyében.[757]

Január 8-án már Reviczky kancellár irta volt Sedlnitzky miniszternek, hogy őfelsége legmagasabb kézjegyével megparancsolta, hogy a szükséges intézkedéseket megtegyem a Kölcsey részére tervezett emlékérem készitésének megakadályozása ügyében. Én már megtettem a szükséges lépéseket. Ön is kutattassa ki a müvészt, aki e »medaille«-t késziti. Az itteni hirek szerint ugyanis nem Pesten, hanem Bécsben akarják készittetni.[758]

Ezen hivatalos iratokban Kölcseyt rendesen csak hirhedt demagógnak nevezik.

Ime, az uralkodó és a bécsi kormány szerint az eszményi gondolkozású Kölcsey, az örök igazságnak, az örök szépnek e koszorús harcosa, a páratlan hazafi és a jeles költő csak hirhedt demagóg volt és semmi más!

Nem szokatlan dolog ez multunkban. Sok kiváló emberünk akadt, akinek jósága csak virágot hintett s mégis csupán tövist aratott.

Az országgyülési követekkel egyidőben az ifjuság is tanakodott, miképpen fejezhetné ki legméltóbban Kölcsey iránt érzett háláját és ragaszkodását. A jurátegyesületnek december 20-án tartott ülésén a rendőri jelentés szerint Vukovics Sebő felvetette a kérdést (»mit vielem Enthusiasm«), miként lehetne az ifjuság érzelmét és tiszteletét Kölcsey iránt nemcsak bensőleg, de külsőleg is megbizonyitani a világnak? Vukovics inditványára aztán elhatározták, hogy holnaptól kezdve gyászszalagot hordanak, Kölcseyhez hálafeliratot intéznek s azt ünnepiesen, testületileg nyujtják át neki.[759]

Ezenközben Kölcsey váratlanul Pozsonyba érkezett. Csak egy hét mulva remélték megérkezését, de ő már január 9-én este megérkezett, még pedig kimerülten és komoran. Másnap (10-én) megjelent a regnikoláris ülésen, mielőtt még a személynök az ülést megnyitotta. Az ifjuság Kölcsey patvaristájától (Fogarassytól) értesülvén megérkezéséről, lelkesen megéljenezte őt. A követek közül Prónay, Palóczy, Beöthy és Balogh üdvözölték őt. Kölcsey mitsem beszélt, a tárgyalás iránt sem érdeklődött. Déli tizenkét órakor szinte észrevétlenül távozott az ülésteremből. A titkosrendőrség jelentése szerint Kölcsey az ülésteremben Pulszky után kérdezősködött s mikor az előtte termett, arcát tréfásan megcsipte; Vukovicstól pedig azt kérdezte, mint vannak a jurátusegyesületben?[760]

Ugyancsak a titkosrendőrség jelentette, hogy Kölcsey és követtársa: Ötvös, január 11-én délelőtt tiz órakor Széchényi grófot látogatták meg. Este Beöthy Ödönnél voltak, ahol sok követ volt jelen, de Deák Ferencet, mint tanácsadót, nagyon nélkülözték.

Ugyancsak január 11-én tisztelgett Kölcseynél az országgyülési ifjuság. Az üdvözlőbeszédet Ormós Zsigmond tartotta. Úgy ezt, mint Kölcsey lelkes és hazafias válaszát a rendőrség felterjesztette Bécsbe.

Kölcsey a rendőri jelentés szerint igy szólott az ifjakhoz: »Kedves barátim! igy kell benneteket neveznem, mert a ti kitüntetéstek egyedül a barátságon alapszik. Hálásan köszönöm kitüntetésteket, örökre feledhetetlen lesz az előttem. Töltsétek be hivatástokat és sohse engedjétek magatokat eltériteni eredeti pályátokról. Ápoljátok és védelmezzétek azon alapelveket, amelyekért én két éven át hiába küzdöttem.« - Ezután Kölcsey az egyesület ügyeiről kérdezősködött s azon reményének adott kifejezést, hogy a tagok szaporodni fognak. Erre egy levelet adott át Ormósnak s kérte őt, irnák alá nevüket a jelenlévő ifjak. A levelet Décsey irta az ifjaknak s jelenté, hogy betegsége miatt nem kisérhette el Kölcseyt.

A rendektől Kölcsey a kerületi ülésen vett búcsut. Eszmékben gazdag beszédét úgy olvasta fel. A rendőrség jelentése szerint ez a beszéd is azt hirdeti, hogy Kölcsey érzései semmitsem javultak! E nevezetes kerületi ülés után adta át az országgyülési ifjuság hálafeliratát Kölcseynek. Ebben az iratban - jelenti a rendőrség - büntetendő kitételek vannak. Ilyen például ez: »Kölcsey visszahivása a kormány szemtelen és aljas cselekedete!« Mindent elkövetünk - irja a rendőrség -, hogy e hálafelirat aláiróinak neveit kikutassuk.

Magának az uralkodónak és kormányának tiltakozása Kölcsey ünneplése ellen azt eredményezte, hogy a követek csupán búcsuvacsorán ünnepelték Kölcseyt. Ez a vacsora február 9-én este félkilenckor esett meg a Naphoz cimzett pozsonyi vendéglőben. A vacsora rendezői Beöthy Ödön és Balogh János voltak.[761] A résztvevők között találjuk az országgyülés minden kiválóbb tagját. Ott volt Széchényi István gróf, Klauzál Gábor, Dessewffy, Palóczy, Bezerédy, Borsiczky, Marczibányi, Prónay, Dubraviczky, Giczy, Felsőbüki Nagy Pál, Eötvös, Hertelendy, Vay gróf, Bernáth, Somsich, Bárczy, Bükk, Zarka, Fekete, Madocsányi, Tarnóczy, Jeszenszky, Patay, Szirmay, Jármy, Hegedüs, Kalmár, Csepcsányi, Markovics, stb. stb. követek. Ott volt Kossuth Lajos is, mint iró, továbbá egy csomó városi követ. A főhelyen Kölcsey és követtársa, Eötvös ültek. Széchényi gróf jelenléte - irja a titkos rendőrség - imponáló hatást gyakorolt a jelenlévőkre. Ugy látszik, a követek előre megegyeztek abban, hogy minden toasztban, minden beszédben Széchenyi szelleme szólaljon meg. Ennélfogva olyan mérséklet uralkodott az egész vacsora alatt, mely a magyar lakomáknál - főleg, ha pezsgőt is szolgáltak fel - teljesen szokatlan volt. Lehet - irja a rendőrség -, hogy ennek egyik oka Kölcsey magatartása volt. Ő kerülni igyekezett minden politikai izgatást, minden kitörést a kormány ellen. Különben is fáradt, törődött állapottal volt. De azért ő szólalt fel először. Távozásakor - mondá - csak az bántja őt, hogy általában az emberiség és különösen hazája javára nem dolgozhatik a törvényhozótestületben. Sajnos! Válnia kell jó barátaitól is. Az emberiség javára dolgozik majd otthon is. Reményli, hogy levelezés utján barátaival a jó viszonyt ezentul is fenntarthatja.

Ezután - irja a rendőrség - Kölcsey politikai hitvallást tett. Kivánja s maga is fog dolgozni azon, hogy a megyék és a szabad városok között szorosabb összeköttetés létesüljön. Igyekezni fog, hogy az adózók jóléte növekedjék s hogy honfitársainak szellemi müvelődése emelkedjék. Ezektől az alapelvektől nem akar eltérni s azért inkább lemondott a követségről.[762]

Kölcsey ezután Erdély küzdelmeiről is megemlékezett s a többi között ezeket mondotta: »Nekünk sohasem szabad megfeledkeznünk távollévő testvéreinkről, az erdélyiekről, akik oly bátran küzdenek hazájok javáért s akik közül különösen kimagaslik az én kedves barátom: Wesselényi Miklós! Isten éltesse őt!«

Ez a beszéd - irja a titkosrendőrség - nem talált valami nagy visszhangra; mert senki sem ismételte a benne foglaltakat; pedig a magyar lakomáknál ugyanazt husszor is megismétlik, ha tetszik.

Kölcsey beszéde után a legnagyobb toasztozó, a borköszöntések hires mestere, Palóczy László szólalt fel. A rendőrség szerint hosszú beszédet mondott volt, melyben arról a fájdalomról beszélt, mely az igaz hazafiakat érte oly sok jeles követünk visszahivása miatt. De a legnagyobb veszteség Kölcsey visszahivásával érte a nemzetet. »Az ő elméje nagyobb, kedélye mélyebb, hazaszeretete izzóbb volt valamennyiünkénél. Örök kár az ő elveszitése.«

Palóczy ezután a szabad királyi városok felvirágoztatásáról beszélt. Végül Nagy Pálhoz szólott, aki feltünt hallgatásával. Nem tudja megérteni - mondá Palóczy -, mért hallgat oly mélyen; hiszen életében sohasem követte azt a mondást, hogy a hallgatás ékessége az életnek.

Palóczy után Széchényi szólalt fel. Ő - mondá - nem mint követ beszél, de mégis ugy beszél, mintha követ lenne. Mint ilyen, melegen óhajtja, hogy a magyar nyelv a tökéletesség oly fokához érjen, hogy őfelségének mindent e nyelven lehessen fölterjeszteni. Forrón óhajtja, hogy a főrendi tábla (»die Széchenyi alacsonyabb tábla, die niedrige Tafel nannte«) az alapelvekben megegyezzék a rendi táblával s igy közös erővel mozditsák elő a haza javát.

Szirmay is a magyar nyelvről beszélvén, annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy a magyar nyelven irt felterjesztéséket maga a király is megértse!

Vághy soproni követ felköszöntőjében a városok hazafias törekvéséről s haladni vágyódásáról beszélt. Patay abauji követ Kölcsey távozása miatt fejezte ki fájdalmát. Ezt - ugymond - annál inkább érzi, mert őt is ugyanaz a sors érte s őt is az urbéri javaslat miatt hitták vissza.

Egyik követ - akit a rendőrség nem ismert - Kölcseyre emelte poharát, mint olyan emberre, aki a rendek között elsőnek terjesztette a felvilágosodás fényét. Kölcsey a magasztalást elháritotta magától, mondván, hogy ez a dicsőség Széchényi Istvánt illeti. Ő csak gyenge erőivel azon iparkodott, hogy a hazai kulturát tőle telhetőleg előmozditsa.

Ezután - irja a titkosrendőrség - még egész sereg toaszt következett. Valamennyi jelenlévő megállapodott abban, hogy Kölcsey szónoki tehetsége mód nélkül kifejlődött. Beszédeinek hatását nagyban növelte az ő szerénysége és a nyugalom, mellyel azokat előadta. Ma, február 10-én reggel - irja a rendőrség - Kölcsey távozott Pozsonyból. Nyolc kocsin kisérték barátai Köpcsényig. Követtársa, Eötvös, még megvárja Pozsonyban az uj szatmári követek megérkezését.

A jurátusegylet még Kölcsey távozása előtt nagy lelkesedéssel elhatározta (febr. 7-én), hogy e nagy hazafinak hétfőn fáklyászenét ad.[763]

Kölcsey távozását az ellenzék mód nélkül sajnálta. Deák Ferenccel együtt valamennyien érezték, hogy az ellenzék benne sokat veszitett. Nem is mondtak le arról a gondolatról, hogy valahol ujra megválasztassák őt. E terv nem látszott kivihetetlennek; mert több követ hajlandó volt lemondani az ő javára.

Az 1834. év december hó 3-án irta Ferstl rendőrtanácsos miniszterének, hogy maga az ellenzék sem helyesli Kölcsey törhetetlen ragaszkodását az urbarium 5. artikulusához. Ő és követtársa kijelenté, hogy ha Szatmár megye ragaszkodik az uj utasitáshoz, akkor ők lemondanak a követségről. Egyébként itt Pozsonyban az országgyülési ifjuság azt a hirt terjeszti, hogy ha Kölcseynek nem sikerül az uj utasitás visszavonása, akkor Wesselényi Miklós helyébe erdélyi követnek lép föl. Wesselényi Miklós pedig mint szatmári birtokos ezen megyében lép fel követnek.

Az ellenzék vezetői azonban jobbnak látták, ha Kölcsey Bihar megyében lép fel; ahol Beöthy Ödönnek nagy pártja volt. A másik megyei követ Ravaszdy ugyanis a főispán[764] minden mesterkedése és kérlelése ellenére lemondott. Az uj választás előtt megjelent a megyében Wesselényi Miklós, Teleky Domokos és Lovassy László, aki egykoron Kölcsey kancellistája volt. Mindannyian Kölcsey mellett korteskedtek. A rendőri jelentés szerint Wesselényi bevonulása Nagyváradra valóságos diadalmenet volt.[765] Tisza alispánnál szállt meg. Lovassy, az itteni ifjusági egylet alapitója és hirhedt tagja a községekben járt, hogy a bocskoros nemeseket Kölcsey részére megnyerje. Az ellenzék biztosra vette Kölcsey megválasztását. Nagyváradon már mint követnek az egészségére köszöntöttek bort, s Wesselényit szerenáddal tisztelték meg. Az a kortesfogás azonban, hogy Kölcsey a nemességnek ellensége, itt is használt.[766] És Kölcsey Budaházynak 2005 szavazatával szemben csak 583 szavazatot kapott.

Ferstl rendőrtanácsosnak 1834. dec. 23-án Pozsonyból kelt jelentése szerint az országgyülés kormánytámogató követei Kölcsey teljes lejáratására Szatmár megyében a legjobb eszköznek találták a szegény nemességgel elhitetni, hogy Kölcsey minden alkalommal a nemesség ellenségeként szerepelt.[767] Különben a legpontosabb megfigyelés szükséges, nehogy ő demagóg eszméit irás utján terjessze, amit az országgyülésen szóval meg is tett!

Reviczky január hó 11-én jelentette a rendőrminiszternek, hogy Wesselényinek és társainak a váradi választás alkalmával Kölcsey érdekében kifejtett izgatása Zichy Ferenc grófnak s a józanérzésü rendeknek ellenállásán megtört. A jó ügy tehát teljes diadalt aratott; mert a demagóg Kölcsey megbukott, bár Wesselényi a vendéglőkben s az utcákon is beszélt érdekében s az oláh választókat fenyegetéssel birta a Váradon való megjelenésre s háromszor is leszavaztatta őket. Wesselényi a megválasztott követeket azzal fenyegette, hogy Pozsonyban macskazenével fogadtatja őket. E szándék megakadályozására - irja Reviczky - megtettem a szükséges intézkedéseket s hiszem, hogy Excellentiád is támogatni fog ebben. Jó lenne titokban a katonaság figyelmét is felhivni erre, hogy esténkint nagyobbszámú őrjáratokat tartson készenlétben a tüntetés megakadályozására.

Reviczkynek ez elfogult s valótlanságokkal telt jelentése csak önmagára vet árnyékot.

Nem sikerülvén a bihari választás, Csepcsányi békésmegyei követ kijelenté, hogy kész Kölcsey javára a követségről lemondani s tőle telhetőleg mindent elkövetni, hogy helyébe őt válasszák meg.[768]

Ugylátszik, hogy az ellenzék Csepcsányi ajánlatát nem látta kivihetőnek. Ezért - a titkosrendőrség jelentése szerint - azt remélték, hogy Kölcseyt és társát Szatmár megyében ujra megválasztják. A kormány emberei azonban itt is elhitették, hogy Kölcsey nagy ellensége a nemességnek s igy oly mély gyülöletet keltettek ellene, hogy fiskális actióval való sujtással fenyegették azokat, akik Kölcseyt és Eötvöst ajánlani merik.[769]

Az ellenzék tagjai nagyon is érezvén a lánglelkü Kölcsey hiányát, mindég ujabb és ujabb kisérletet tettek, hogy őt itt, vagy amott követnek választassák. A titkosrendőrség jelentése szerint az ellenzék Ung megye követének szeretné Kölcseyt megválasztatni. E megyében ugyanis Kölcseynek jelentékeny pártja van[770] s ha azt hoznák fel ellene, hogy Ung megyében nem birtokos, Kende nagybirtokos örömest ád ott néki birtokot. Hogy e célt elérhessék, Ung megye egyik követét: Petrovayt felelősségre akarják vonni, mért szavazott határozott utasitása ellenére az urbéri javaslat 5. artikulusa ellen. Ezután visszahivják őt Pozsonyból. Az ellenzék tagjai Bernáth követ támogatásával e tervet mindenáron keresztül akarják vinni, mert kitünő emberük (Kölcsey) elvesztésétől tartanak. Sőt attól félnek, hogy Kölcsey végleg Erdélybe költözik, ahová őt Wesselényi Miklós az erdélyi ellenzék megbizásából meghivta.[771]

Mint végződött ez az ügy, arról a titkosrendőrség mit sem jelentett Bécsbe. Ellenben azt megirta, hogy Wesselényi hivei terjesztik a hirt, mely szerint ő Somogyba készül, ahol a legujabb hirek szerint Kölcseyt akarják követnek jelölni; mert Sárközy mostani követ hajlandó Kölcsey javára lemondani és Somsichcsal karöltve a főispán minden fáradozása ellenére Kölcsey megválasztását biztositani.[772]

Az országgyülési rendőrség ez ügy további fejleményéről semmit sem irt. Kölcsey dolgaival ezentul nem is igen foglalkozott; mert hisz Kölcsey többé nem szerepelt az országgyülésen. Az 1835. év julius havának 6-án jelentette Ferstl tanácsos, hogy Lovassy László, aki azelőtt Kölcsey kancellistája volt, s akit Kölcsey nagyon kedvelt, mint Beöthy Ödön irnoka Biharban hatalmas beszédet tartott a megyegyülésen a szólásszabadság, vagyis Wesselényi Miklós és Balogh János mellett. Az volt a célja, hogy a megyegyülés Balogh János barsi követ beszédét magáévá tegye s mivel egy egész megyét actióval nem sujthatnak, imigyen nemcsak Balogh János, hanem Wesselényi ellen inditott actio is tárgytalanná lenne.

Ami Lovassy Lászlónak német forditásban idecsatolt beszédét illeti - irja Ferstl tanácsos -, azon világosan meg lehet ismerni Kölcseynek stilusát. Pozsonyban tudvalevőleg Lovassyt Kölcsey mint eszközt használta s dolgozatokkal ellátta.[773]

Valószinünek tartjuk, hogy a kormánynak és a titkosrendőrségnek gyülölete Kölcsey iránt összefüggésben volt a jurátusok pozsonyi egyesületével. Ennek alapitásában Kölcseynek Deákkal együtt jelentékeny része volt. A titkosrendőri jelentésekből tudjuk, hogy a tehetségesebb országgyülési ifjaknak szabad bejárásuk volt Kölcseyhez, aki oktatta s tanácsokkal látta el őket. Ez ifjak között első helyen a geniális Lovassy Lászlót kell emlitenünk, aki - mint tudjuk - a börtönben őrült meg. Kölcsey nagyon kedvelte e nagyeszü s lelkes magyar ifjut, aki egyideig az ő kancellistája volt.[774] Lovassy László, - irja a titkosrendőrség - egyik alapitója a jurátus egyesületnek s minden tekintetben méltó a megfigyelésre, mert egyike ez egyesület legszorgalmasabb, legkiválóbb látogatóinak, aki a magas kormány és a fölséges uralkodó iránt fölötte gonosz érzéssel viseltetik. Az ellenzék legtulzóbb korifeusai 1834. és 1835-ben minden fontos ügyben, úgy itt Pozsonyban, mint Bihar és Bars megyékben őt mint vakengedelmességü eszközt használták! A jurátusegylet reorganisatiója, tekintettel az ő fölötte romlott alapelveire, bizonyára a leggonoszabb szellemben fog megesni. Tegnap is a diktaturánál lévő országgyülési ifjakat rávette, hogy járuljanak hozzá Wesselényi és Balogh János arcképének Ruprecht festő által való elkészitéséhez.[775]

Lovassy Lászlóról Kölcseyvel kapcsolatban több ily gyülöletes és gyalázkodó felterjesztést intézett Sedlnitzky miniszterhez az országgyülési titkosrendőrség.

Ugyanezt tette egy másik jurátussal, Vukovics Sebővel (Sabbas), aki szintén kedvelt tanitványa volt Kölcseynek. Az 1835. évben ezeket jelenti róla Ferstl tanácsos: Vukovics Sabbas-ban a nemesi büszkeség a durvasággal párosul. Kölcsey és Wesselényi szellemében az emberi jogokért, a természetes szabadságért és egyenlőségért rajong. Küzd az osztrák despotizmus ellen s rajong a reformokért. Forró fantáziája nem ismer határt, mikor meggondolatlanul a kormány ellen s az alkotmány mellett beszél. Minden vakmerőségre kész. Ő birta rá a jurátusokat, hogy vasgyürüt viseljenek Wesselényi jelmondásával nunquam retro.[776] Vukovics most hazamegy Temesmegyébe, tehát szigorúan kell rá ügyelni; mert könnyen megnyerheti az ottani fiatal rác ügyvédeket, akik amugyis nyiltan szidják a magas kormányt. Ő itt is egyesületet igyekszik alapitani s megnyeri az ifjuságot a Kölcseytől beszivott alapelveknek.[777]

Bár Kölcsey megszünt az országgyülés tagja lenni, a jurátusokkal való jó viszonya ezzel nem változott. Az ifjak tovább is megtartották véle az érintkezést s ő mindég érdeklődött a jurátusegylet ügyei iránt.

Az 1835. év ápril 15-én tartotta a jurátusegylet egyik gyülését. A titkosrendőri jelentés szerint ez alkalommal Okolicsányi bejelenté, hogy Kölcsey arcképe elkészült s meg kell tenni az intézkedéseket e kép ünnepélyes elhelyezésére az ülésteremben. Még az árnyéka is szent annak az embernek - mondá Okolicsányi -, aki oly sokat áldozott az emberiség javára s akit az oligarchia kebelünkből kiszakitott s akinek elvesztése még mindég vérző seb szivünkben![778]

Az erdélyiekkel is folytonos összeköttetésben állott. A rendőri jelentések szerint az erdélyi ellenzék titkos gyülésein felolvasták Kölcseynek Vér Farkashoz intézett levelét, melyben megirta, hogy az erdélyi ellenzék nyugodt lehet; mert ő (Kölcsey) a magyar követeket megnyerte az erdélyiek ügyének, s a követek ugy kezelik Erdély ügyeit, mint a sajátjukét.[779]

A titkosrendőrség Kölcseyvel visszavonulása után ugyan kevesebbet foglalkozott, de azért olykor szóvá tette az ő politikai mozgolódását. Az 1835. év végén jelentette például róla: »der berüchtigte Kölcsey der Triebfeder aller dieser Umtriebe sei.«

Az utolsó rendőri jelentés Kölcseyről bekövetkezett halála alkalmával kelt. A titkosrendőrség ekkor azt jelentette róla, hogy Wesselényi védelmezésében halt meg.

Képtalálat a következőre: „takáts sándor magyar küzdelmek”


TAKÁTS SÁNDOR

 

MAGYAR KÜZDELMEK

 

 

 

TARTALOM

ELSŐ KÖTET

I.
DALIÁS IDŐK

II.
ZADORLA JÁNOS

III.
A TŐZSÉR HALÁLA

IV.
A ZRINYIEK MAGYARSÁGA

V.
KANIZSA ELFOGLALÁSA

VI.
ZRINYI MIKLÓS ÉS PÉTER GYÁMJAI

VII.
ZRINYI-LEVELEK

VIII.
KISÉRLETEK A MAG
YAR HADERŐ FELOSZLATÁSÁRA 
1671-1702


MÁSODIK KÖTET

IX.
A MAGYAR HÁZ BÉCSBEN

X.
HÁROMSZÁZADOS HABSBURG-JUBILEUM

XI.
AZ ATTILA KEZDETE

XII.
ERDÉLY SZÉCHENYI ISTVÁNJA

XIII.
POLITIKAI SÉTÁK POZSONYBAN

XIV.
KÖLCSEY ÉS A TITKOSRENDŐRSÉG

XV.
A MAGYAR EMISSZÁRIUS

XVI.
ILLÉSHÁZY ISTVÁN ÉS A TITKOSRENDŐRSÉG

XVII.
LISZT FERENC ÉS LIST FRIGYES AZ ORSZÁGGYÜLÉSEN

XVIII.
CSICSERI OROSZ ELEK HALÁLA

Képtalálat a következőre: „takáts sándor magyar küzdelmek”