Limonádé Joe – Sinkovics Gábor publicisztikája

Tisztelt Duchatelet úr!

Egy uzsonnányi időre tartanám fel Önt, ha már túl vagyunk a sajtóreggelin. Azt javaslom, beszéljünk egymással, mint férfi a férfival. Mint két vadnyugati hős, Ön szálljon le a magas lóról, én pedig lekászálódok a poroszkáló pónimról. S mindjárt tegyük is le a fegyvert, s törekedjünk a békés megoldásra. De arra kérném, hogy Ön most ne akarjon Limonádé Joe, az egykori csehszlovák cowboy lenni, mert ez egy másik film.

Ez az Újpest történetének a filmje.

S Ön ebben csupán mellékszereplő, még ha jelenleg mást is gondol, képzel magáról. A főhős nekünk Szusza Ferenc, Várhidi Pál, Göröcs János, Bene Ferenc, Fazekas László, Dunai Antal, Zámbó Sándor, Tóth András, Fekete László, Törőcsik András, Kozma István, Véber György, Kovács Zoltán, Balajcza Szabolcs…

Folytassam?

Ön, Duchatelet úr, ott van a stáblistán, sőt, be is ülhetett a rendezői székbe, de úgy tűnik, alkalmatlan erre. Amit gondol, amit eltervezett, amit meg szeretne valósítani, az bukásra van ítélve. Duchatelet úr, Ön ráadásul szereptévesztésben van. Nem egy pszichiátriai intézetet, hanem egy futballklubot irányít. Ha azt gondolja, mindenki hülye, akkor téved. Túl messzire ment.

Most még megállhat, visszafordulhat és korrigálhat. Miért várja meg, hogy meghúzzák a haját valamelyik beosztottjának? Miért akarja, hogy a dolgok, akárcsak a vadnyugaton, eldurvuljanak? Miért nem hajlandó belátni, hogy kapitális hiba volt a modernizáció jegyében címert cserélni? Amúgy átlátszó akció ez. Afféle figyelemelterelés. Mert az egész háborúskodás nem a címerről szól, sokkal inkább az Ön önállósodási vágyáról, az anyaegyesülettől való elválásról. Ha tehetné (és éppen ezt készíti elő…), teljesen elszakadna, függetlenné válna az UTE-tól, hogy senki se szólhasson bele abba, mit csinál.

Hol él Ön, Duchatelet úr?

Felrúgna minden szabályt, áthágna, átlépne minden paragrafust? Kik súgnak Önnek, s kinek kéri ki a véleményét, hogy ilyen abszurd álmokat kerget? Üljön le újra az ügyvédjével, az ügyvezetőjével, tartsanak válságértekezletet, aztán adjanak ki egy közleményt, hogy minden marad a régiben. Más választása nincs. Mert jön a pereskedés, folytatódnak, sőt, erősödnek a tüntetések, a fenyegetések, az üzengetések.

Nem hiszem, hogy jó érzés a közutálat.

Duchatelet úr, itt a lehetőség: mutassa meg, tárja a világ elé azokat a szurkolói üzeneteket, beírásokat, amelyek támogatták az új címer ötletét, merthogy a klub honlapján ezzel érveltek, mondván, hogy igenis sokan álltak az újítás mellé! Mutassa meg, mennyi az a sok! Azzal is sokat segítene, ha elárulná, ki rajzolta, álmodta meg ezt a szürreális izét. Merthogy ez a lila vécédeszka remekül mutatna például abban a hashajtóreklámban, amelyben egy csinos és láthatólag megkönnyebbült hölgy mosolyog bele a kamerába, az illemhelyből kifelé jövet. Vajon mi motiválja Önt? Miért vásárolta meg az egykori Vasas Izzó-pályát, a Tábor utcai sporttelepet, miért volt szüksége a Duchatelet családnak erre a területre? És miért akart Ön saját akadémiát, mikor az UTE-nak már van egy, hogy jön létre az az elképesztő helyzet, hogy az ősztől a korosztályos bajnokságban egymás ellen játszik majd az Újpest és az Újpest. Hacsak az nem, hogy ott és akkor garantálva van az újpesti siker.

Talán a taopénz a mozgatórugó?

A taopénz, amely nagy feszültséget okozott az UTE és az Újpest FC között. Ki és mennyit kapjon, ki szakítson nagyobbat, és ki maradjon le a bőségtál mellől?

Messzire kerültünk a címertől, igaz?

Tudom, hiszen Ön és a stábja már példálózott az olasz Juventussal. Azzal érveltek, ha az itáliai sztárcsapatnál lehet címert változtatni, akkor Újpesten miért nem. Apró különbség a két klub között, hogy a Juve sorozatban nyeri a bajnoki címeket, mi több, júniusban Cardiffban Bajnokok Ligája-döntőt játszott a Real Madriddal. A felejthetetlen, mámorító sikerek közepette gyaníthatóan a szurkolókkal folytatott folyamatos kommunikáció után történt meg az újítás.

Azért nem mindegy.

Miközben az Újpest csak szenved és szenved.

Hol vannak a sikerek, a győzelmek, hol van a minőség, hol van a közönségszórakoztató futball? Mert Önnek, Duchatelet úr, (nem először írom) igenis kötelessége lenne beleásnia magát a klub történelmébe. És akkor látná, talán átérezné, mit is vállalt, hová is került. Az Újpest a hetvenes évek közepén Európa legjobb csapatai közé tartozott. A Megyeri úti stadionban rendszeresen 30 ezer néző előtt játszott felejthetetlen kupameccseket, a Newcastle Uniteddel (az az elbukott kupadöntő…), a Celtickel, a Benficával, a Juventusszal, a Spartak Trnavával. S ha még nem tudná, a lila-fehér klub telt házas BEK-elődöntőn találkozott a Franz Beckenbauerral és Gerd Müllerrel felálló Bayern Münchennel a Népstadionban.

Ön ezt a klubot irányítja.

Ekkora felelősséggel nem szabad, sőt, tilos visszaélni.

És kérdeznék még valamit, Duchatelet úr. Vajon járt-e már Szusza Ferenc, Bene Ferenc vagy Fekete László sírjánál? Meglátogatta-e egyszer is a szanatóriumban a mindkét lábát elvesztő Schumann Pétert vagy a súlyos mentális betegséggel küzdő, a való világtól teljesen elszakadó Törőcsik Andrást? Már csak reklámfogásból is elmentem volna legalább egyszer az Ön helyében, hogy elmondhassam: lám, odafigyelek a részletekre, és tiszteletben tartom a múltat.

Ön, Duchatelet úr, nem tartja tiszteletben a múltat.

Értem én, hogy „a hanyatló kapitalizmus ópiumát” szívta évtizedeken át, miközben mi itthon lerobbantunk a Wartburggal az M7-esen. Ön itta a jófajta trappista söröket Belgiumban, mi meg vedeltük a Kőbányai Világost. Mondhatná erre: demagóg duma ez, mit tehet Ön arról, hogy mi itt a nem létező szocializmust építettük. És ez igaz, csakhogy az az újpesti, aki a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó csatársor miatt szerelmesedett bele a futballba és a lila-fehér színkombinációba, épp délutáni műszakba készült a közeli Cérnagyárba, miközben Ön talán lovagolni tanult.

És ez az újpesti ma is ott ül a lelátón.

Ön most ezeket az embereket is cserben hagyta. Tudja, van nekik, nekünk amúgy is elég bajunk, ráadásul a futballunk sem a régi. De épp Ön, Duchatelet úr, változtathatna ezen Újpesten: idehozhatna minőségi futballistákat, és nem lerakatként használná a lila-fehér klubot – az egykori kirakatcsapatot. Azt gondolom, hiányzik Önből a kellő tisztelet a patinás egyesület iránt. Talán azt gondolja, bármit megtehet, megcsinálhat, máskülönben nem engedhette volna meg magának azt sem, ahogy Balajcza Szabolccsal elbánt. Ne tiltakozzon, tudom, mi történt. A kapus tavasszal messze volt ugyan már a fénykorától, megpróbált Önnel beszélni, a jövőjéről érdeklődni, de hiába telefonált, az Önnel szemben ülő Gyarmati Esztert hívta, ám Ön nem állt szóba a kapussal.

S itt van még egy szó – áttételesen a vízhez is köze van –, amely nagyon sokszor elhangzik Önnel kapcsolatban, de nem írom le, mert nincs hiteles információm. Az internetes fórumokon viszont ezzel is támadják Önt a szurkolók.

Duchatelet úr, lenne tehát mit tisztáznia, ám a jelek szerint nem hajlandó a párbeszédre, s nem érdekli a szurkolók véleménye.

S talán még annak is örülne, ha az MLSZ büntetés gyanánt bezáratná a Megyeri úti stadiont, és, mondjuk, Szolnokra űzné a csapatát.

De a csend nem segít, elbújni nem tud a világ elől.

Limonádé Joe is fegyvert rántott annak idején.

Az emberek nem tudták, hogy nevessenek-e vagy szánakozzanak rajta.

Ön és néhány segítője is célkeresztben van.

Javaslom, ne üljön vissza a magas lóra – túl nagyot lehet onnan esni.