Életminőségünk kistükre – ABC
A balga, a „fogyatékos” és a balek
Ami sokat önsorsán kiki maga ronthat
Jelenségek/tünetek, diagnózis és terápia
A boldogtalan ember mondattára/világa – 5.
Boldog szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz szinezüstből,
Tollam, ceruzám vigan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy téa, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifju fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.
Kosztolányi Dezső
*
- Titokban rendeltetésellenesen használod/rongálod lelked
- Dicsekszel bűneivel: mintha valaki arra büszke, milyen beteg
- Süllyedő hajóról enigmatikus, találós kérdéses vészjelzés…
- Könnyelmű: minden könnyen megismételhető és jóvátehető?
- A te „gazdasági” vállalkozásod: sivatagban homokot árulsz
- Kikacagva a sírókat csodálkozol: alaposan elagyabugyálnak
- Neki soha nem jön el valami ideje: „ejh, ráérünk arra még!”
- Nincs lelkében isteni fundamentum, mire épülne belső háza?
- Lemaradva múltban bóklászó/előreszaladó: soha sincs jelen
- Varázstalanítod világod kiirtva belőle a tündért és sárkányt
- Ha valami elromlik házadban, csakis Mekk mestert hívod
- Ájult rajongó: a Mestered követve a kútba is utána ugrasz
- Könyvespolcán sorba állnak naponta teleírt panaszkönyvei
- Húzod a vészharangot és kiabálsz, pedig pont a te házad ég
- Kármentő: az épp romló almát eszed s így az épet sohasem
- Mint önmaga ellensége a fogával ássa ki saját sírgödrét…
- Hogy lehet boldog életében - legfeljebb halál utáni avatás
- Hogy lehet itt és most boldog: holnap tragikus csapás érhet
- Ha halálom „jobb létre szenderülés”, akkor élni nem oly jó…
- Háborog a lelke, ha ebül szerzett javait tőle is ellopják
- Polgári reggeli, koldusebéd - este dőzsölök, mint egy nábob
- A bohóc tréfáján megsértődve párbajra hívom/feljelentem
- Eklektikus rongyokban madárijesztő: riasztom embertársaim
- Annyira jellegtelen, hogy még karikírozni, kifigurázni se lehet
- Mint kínai nő a lábfejét, bepréselem magam, és elsatnyulok
- Előre iszik a medve bőrére - elbizakodottsága a kudarca oka
- A táplálkozási lánc végén áll: mit is tanulna az állatoktól?
- Ha képes csúzlit gyártani, miért ne lődözné le a galambokat
- Magának tud minden sikert: a várható kudarc csak övé lesz
- Halmozódó titkolt-szégyellt bűneivel lesz egyre zsarolhatóbb
- Előbb jól kiélvezi a tiltott gyümölcsöket, majd szánja-bánja
- Ha ma nyer a csapatom, akkor zsákbamacskát is elveszek
- Hős katonája volt a hidegháborúnak, lett annak hősi halottja
- Megcsömörlesz az „édes semmittevésben”, sosincs „hajrá”
- Nem kérted a hálót – inkább itt és most egy szakajtó halat!
- Drágakő/csiszolt gyémántember helyett szürke hamuvá ég ki
- Készakarva torzítod magad: eszed kidagad,szíved zsugorítod
- Hogy időt spórolj: moslékot keversz: úgyis egy helyre megy
- Ellenségnek mindent őszintén vall, barátnak makacs hallgató
- Nem a nép becsülése visszajelzése, de a kapott cím, rang
- Nincs új a nap alatt, minden „déja vu” – semmi csodálkozás
- Belemész a sárdobálásba, s meglepődsz, hogy nézel ki
- Rablógazdálkodás a közös legelővel: ott több fű nem terem
- Bármire képes lennél: öt percig csak rólad beszéljen a világ
- Részeg bujakóros teherbe ejtett világcsúfja a nyakán marad
- Gyönyörű pásztorórákat pár perces kóbor numerára redukál
- Hogy ne lennék boldogtalan: rosszkor/rossz helyre születtem
- Tényleg nem mész biztosra: egy sötét lóra feltett vagyonka
- Még unokád is átkoz majd síremlékműved kamatait nyögve
- Csak rövid álöröm volt: ezt bizonyítja tartós-valódi ürömöd
- Egy sértődős mimóza futballbírónak ön-jelölteted magad
- Csak kart kéne nyújtani szíve választottjáért: ő „istenre vár”
*
József Attila
VIGASZ
Ne hadd el magad, öregem, bőröd ne bízd kereskedőre, ki elád felhőt az egen s a földön telket vesz belőle. Inkább segít a kutya szőre a teríthető betegen, semhogy magát miértünk törje, aki sorsunktól idegen.
Magának rág mind, aki rág, a fogacskák azért fogannak. S mert éhes rongy vagy, a fogát elkoldulhatod-e a kannak? Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, ki fűtve lakik öt szobát, falain havas tájak vannak, meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong édes szivarja s míg mi morgunk, ő langyos vízben ül s borong, hogy óh, mi mennyire nyomorgunk! Ha pincéjébe szenet hordunk, egy pakli „balkánt” is kibont! Szivére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond...
Bús jószág, ne vetéld magad! Együtt vágunk a jeges télnek. A jégből csak lucsok fakad, de hű társ - éhezők kísérnek. S ha most a tyúkszemünkre lépnek, hogy lábunk cipőnkbe dagad, rajtad is mult. Lásd, harc az élet, ne tékozold bizalmadat.
1933. október 19.
Ötletek, címszavak, gondolatbébresztők -
A Balgaság Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai
|