Amióta háborúk vannak a földön, azóta menekültek is vannak.

A sors furcsa fintora, hogy éppen a mai Szíria területen zajló kádesi csatát lezáró egyiptomi-hettita békeszerződés említi először, hogy a menekülteket amnesztia illeti meg. Feltehetően az Egyiptomiak fogadtak be elsőként háborús menekülteket országukba az időszámításunk előtti 13. században és a hettitákkal kötött békeszerződésben megegyeznek arról, hogy a háborús menekülteket védelem illeti meg.

A nyugat-európai nyelvekben a menekültstátuszra használt kifejezés (német das Asyl, angol asylum, francia asile) a görögből származik: az aszilion ( ἄσυλον – valójában a rablás szó fosztóképzővel ellátva, azaz olyan hely, ahol nem rabolnak ki) olyan területet jelentett, mely szent és sérthetetlen volt.

A magyar menedék finnugor eredetű (zürjén minni – megmenekül, mordvin menemsz– elmenekül, szabadul), eredeti formája a menekedik, melynek jelentése: veszély vagy üldöző elől biztonságot keres.

De vissza a görögökhöz: az ókori Hellászban a menedékjog szent helyekhez, templomokhoz kapcsolódott, és például a pároszi Poszeidon templom védelmet nyújtott a menekülteknek. E jog megillette a görögöket és a rabszolgákat, sőt még a törvényt megszegőket vagy akár a gyilkosokat is.

A menedékjog a kereszténység elterjedésével vált Európa-szerte elfogadott joggá, 511-ben az I. Klodvig által egybehívott orléans-i zsinaton hivatalosan is az egyházjog részévé vált: aki templomba menekült jogilag védett helyre került. Mai napig látható a bécsi Stephansdom ún. sasos kapujánál (Adlertor) egy menedékgyűrű, melynek megérintésével az üldözött az egyházi menedékjog védelme alá került.

Egy kis kitérő: 2012-ben a bécsi Votivkirchénél próbára teszik, hogy vajon a katolikus Ausztriában érvényben van-e még az egyházi menedékjog: Novemberben menekültek táboroznak le a templom mellett, azt követelve, hogy javítsanak a menekültek helyzetén Ausztriában. Később beköltöznek a templomba és éhségsztrájkba kezdenek. Az osztrák katolikus egyház kiáll a menekültek mellett, az FPÖ azt veti a bécsi egyházmegye szemére, hogy visszaél a menekültjoggal. Decemberben a templom előtti sátortábort a rendőrség felszámolja, a templomot elhagyó menekülteket pedig letartóztatja, a templomba viszont nem hatol be. Később a menekülteket egy kolostorba szállítják át. Az akcióba részt vevő 60 menekültből 27 elutasító határozatot kap. Szeptemberben még egyszer elfoglalja a kolostorban lévő menekültek egy csoportja a Votivkirchét, ekkor az egyház a rendőrségtől kér segítséget a templom kiürítésére. A templomfoglalók egy része ellen embercsempészet miatt emelnek vádat, amit aztán nagyon gyorsan vissza is von az ügyészség.

Exulánsok

Magam is egykori menekültcsaládból származom, őseim 400 évvel ezelőtt hagyták el hitük miatt Ausztriát és az akkor vallási kérdésekben toleránsabb Magyarországra költöztek. A 16. századtól kezdve az 1670-es évekig megközelítőleg 100 000 protestánst – az akkori osztrák lakosság 5-6 százalékát – kényszerítettek Ausztria elhagyására. Ezeket a protestáns menekülteket nevezi a német nyelvű történettudomány exulánsnak.

A protestánsok üldözése még a 18. században sem hagyott alább: VI. Károly és Mária Terézia idején Ausztriából Erdélybe deportálták őket. Azokat, akik túlélték a kényszer-áttelepítést tárt karokkal fogadták a szintén protestáns hitű erdélyi szászok. Ők képezik a Landlernek nevezett kisebbséget, akik osztrák dialektusukat mai napig megőrizték azokban a falvakban, ahol nem olvadtak össze az erdélyi szászokkal. Számuk ma már alig 200-ra tehető, az 1989-es forradalom után ugyanis a szászokkal együtt tömegesen elhagyták Romániát.

A be- és áttelepülőkben egyes európai uralkodók esélyt és nem pedig fenyegetést láttak. II. Frigyes porosz uralkodó így írt a jövevényekről:

“Minden vallás egyenlő és jó, ha azok az emberek, akik gyakorolják, tisztességes emberek és ha törökök vagy pogányok jönnének és meg akarnánk telepedni, akkor mecseteket és templomokat kívánunk építeni nekik.“

A német Wiedi Grófságban olyan település (Neuwied) is létrejött, ahol az Európában üldözött protestánsok és katolikusok is menedékre találtak. A korabeli felfogás szerint a tolerancia és a gazdasági siker összefüggenek egymással. Legalábbis erre utalt az a tény, hogy az egykor gazdag és vallási kérdésekben türelmetlen Spanyolország hanyatlott, a toleráns és többféle vallást megtűrő Hollandia viszont virágzott és lerázta a spanyol igát.

Modern menekültjog

A mai értelemben vett menekültjogot  először az 1793-as francia alkotmányban találjuk meg. A 120. § szerint, azoknak a külföldieknek, akiket a szabadságért folytatott harc során hazájukból elüldöztek, a francia nép menedéket nyújt. Azok, akik frissen megkapták a francia állampolgárságot akár a Nemzetgyűlés vagy más politikai testületek tagjaivá is választhatók voltak, így pl. az angol Thomas Pain vagy az olasz Giuseppe Garibaldi. Ma különben Franciaországban a huzamosabb ideje az országban élő külföldieknek nincsen választójoguk.

A 20. században soha nem látott mértékben keltek útra emberek háborúk, polgárháborúk és népirtás elől menekülve. Íme egy rövid lista a legnagyobbakról:

• 1915-16-ban örmények tízezrei menekültek el hazájukból a törökök által végrehajtott etnikai tisztogatás nyomán
• az első világháború utáni orosz polgárháború miatt az ún. “fehérek” hagyták el tömegesen hazájukat; elsősorban Németországban és Franciaországban telepedtek le.
• 1922-ben, Mussolini hatalomra kerülése utána Olaszországból indul el a menekültáradat Franciaországba és Amerikába
• 1933-ban Hitler hatalomra kerülése után zsidó és nem-zsidó németek kelnek útra, hogy Franciaországban és Amerikában leljenek új hazára
• 1936-ban Spanyolországban, miután Franco kerül hatalomra, a köztársaságiak hagyják el hazájukat, Franciaországba, Algériába, a Szovjetunióba és Amerikába menekülve
• 1945 után 40 millió menekült és hazájából elüldözött vagy kényszerrel áttelepített várt helyzete megoldására

A legutolsó esemény nyomán jött létre az ENSZ menekültügyi szervezete, a Menekültügyi Főbiztosság., 1951-ben pedig éppen a második világháború keserű tapasztalatiból tanulva elfogadják a genfi konvenciót.

A 20. század második felének nagy menekültáradatai is mind politikai és katonai események hatására alakultak ki. 1956-ban 180 000 magyar menekült el a jobb élet reményében és részben a megtorlástól félve Magyarországról. Ekkor 84 000 menekültet az említett Menekültügyi Főbiztosság vett át Ausztriától, java részük Kanadába és az Egyesült Államokba utazott tovább. Mindössze 18 000 magyar maradt Ausztriában. Hosszan lehetne még sorolni, mikor és hányan indultak útnak, menekülve a háború, a pusztítás, a reménytelenség traumái elől.

Nekem megvolt a választásom, szabadon és békében hagyhattam el hazámat, ahol politikai és gazdasági okokból nem akartam tovább élni. És még ezt sem volt egyszerű feldolgozni lelkileg…