Csupán alig öt hónap telt el 1956. október 21. és 1957. március 16., az előző bajnokság utolsó és az 1957-es idény első játéknapja között, ám a magyar labdarúgás alapjaiban rendült meg. Volt ugyanis közben egy forradalom.
HIRDETÉS
|
|
| Tatabányai SC–FTC labdarúgó mérkőzés Tatabányán: 0:0. Borsos szereli Kovács Sándort. (Fotó: MTI, archív) |
Amikor 1956-os futballbajnokság utolsó fordulóját október 21-én lejátszották, a tabellát a Vasast a Népstadionban 2:1-re legyőző Bp. Honvéd vezette. A rangadót hivatalosan a 22., utolsó fordulóban rendezték, ám korábban a bajnoki programot a sportág nemzetközi kötelezettségeinek rendelték alá, a 12 együttes közül mindössze négy fejezte be a bajnoki évet. A vezető Honvédnak egy, a harmadik Bp. Vörös Lobogónak még négy meccset kellett volna lejátszania.
Ám a forradalom miatt az 1956-os bajnokság félbeszakadt, nem is hirdettek bajnokot.
Csupán alig öt hónap telt el 1956. október 21. és az 1957-es idény első játéknapja, március 16. között, mégis a sportág alapjaiban rendült meg. Egyes feltételezések szerint a forradalom után 2000, ám számos forrás szerint 12 ezer (!) aktív futballista hagyta el az országot. Ha pusztán csak a számokat nézzük, mennyiségileg is hatalmas érvágás, a minőségi veszteség pedig egyáltalán nem számszerűsíthető.
KINYÍLT A BÖRTÖNAJTÓ
Az 1957-es bajnokcsapat edzője, Baróti Lajos bátyja, Baróti Dezső 1956 októberében a szegedi egyetem rektora volt. Kiállt a forradalom eszméi mellett, ám október 26-án nem tudta visszatartani a tömeget a Széchenyi téren, és az ÁVH akciója egy ember életét követelte. Miután április 26-án letartóztatták, az edző május 5-én levélben fordult Kádár Jánoshoz, hogy fivérét helyezzék szabadlábra. Az irodalmár 1957 októberében első fokon 2 év hat hónapos büntetést kapott, ezt novemberben a Legfelső Bíróság egy év felfüggesztettre módosította, s a dokumentumok szerint a professzor az év végén már otthon volt. Noha írásos bizonyíték nincsen, valószínűsíthető, hogy a futballedző kérését Kádár elvtárs akceptálta, vélhetően ebben a Vasas bajnoki címe is közrejátszott..
|
De az új esztendőben elindult az élet, az újrakezdés reményében. Hogy milyen feltételek mellett? Például a 12 csapatos új bajnokág első mérkőzésének színhelyén, Csepelen (Csepel–Salgótarján 2:4) alig több mint két hónappal a rajt előtt a hírhedt sortűz során nem labdával és nem futballkapura lőttek, hanem emberekre… Az eltelt időszak kevés pozitívumainak egyike volt, hogy patinás egyesületeink még a forradalom alatt vagy az azt követő időszakban visszakapták régi nevüket, így tavasszal nem Bp. Kinizsi, Bp. Vörös Lobogó, hanem FTC, illetve MTK néven indultak, a Bp. Vasasból Vasas SC, a Bp. Dózsából Újpesti Dózsa lett. Mivel a nagy Honvédra épülő Budapest-vegyes ekkor még Dél-Amerikában játszott, a kispestiek az Újpest elleni edzőmeccsen Varga II – Palicskó, Csákó, Ujvári (Holup) – Varga I, Solti – Paczolay, Kiss, Budai I (Horváth), Törőcsik II, Tímár összeállításban szerepeltek. Lassan azért Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán kivételével hazaszállingóztak a „délamerikások” (Bozsik, Bányai, Rákóczi, Dudás, Faragó, Törőcsik), a március 7-én az MLSZ fegyelmi bizottsága megtárgyalta a Honvéd játékosainak „elkövetett szabálytalanságait”. A sportnapilap, a Sport és a sporthetilap, a Képes Sport késhegyre menő vitát folytatott: előbbi hallani sem akart amnesztiáról, utóbbi hajlott a feloldozásra. Tény: májusban féléves próbaidőre felfüggesztették a „délamerikásokat”, a 7. fordulóban május 12-én pályára is léphettek (Tichy Lajost és Machos Ferencet már március 16-án – éppen az első játéknapon – felmentették, mondván: nem utaztak el Honvéddal Dél-Amerikába, hanem hazatértek).
Március idusán Pető Béla mértéktartó cikkben vezette fel a rajtot: „Még talán jó is, hogy csak egyfordulós lesz a bajnokság. Átmeneti időnek szánhatjuk ezt a néhány hónapot és arra fordíthatjuk, hogy rendezzük a labdarúgás szétzilált sorait és erkölcsi alapjait is megerősítsük. Úgy gondoljuk, hogy ezen a téren különösen sok a tennivaló.”
A nyitó forduló hat meccsére 76 ezer néző volt kíváncsi, s ha nincs a forradalom, a Honvéd Pécsen, illetve az MTK Tatabányán elszenvedett 1:0-s veresége meglepetésnek számított volna, de az 1956-os bajnokság „ezüstérmese”, a Dózsa sem remekelt Szombathelyen (1:1). „A kezdet nem volt rossz – így a Sport a látottakról. – Ezzel jellemezhetnénk röviden az egyfordulós labdarúgó NB I első fordulóját. Mindenfelé nagy közönség jelent meg a mérkőzéseken, pedig a mérkőzések nem ígértek különlegességeket, nem ígértek ínyencségeket. Hja, csaknem öt hónapja nem volt élvonalbeli bajnoki mérkőzés országunkban, a labdarúgás iránt érdeklődő tízezrek elég régen »éheztek«… A mérkőzések zömén nagy küzdelem folyt, s a legtöbb játékos jól állta az erős iramot. Azt jelenti ez, hogy csapataink jól felkészültek az idei bajnokságra.”
Az egyfordulós bajnokságban a Vasas lett az első, az MTK és az Ú. Dózsa előtt, a Bp. Honvéd utolsó előtti helyen végzett… A bajnok a 9. fordulóban 5:4-re győzte le Puskás, Kocsis és Czibor egykori csapatát, de az aranyérmet a 10. fordulóban biztosította be a Szombathely 6:0-s legyőzésével, s persze az is kellett, hogy az MTK Salgótarjánban 5:0-ra kikapjon. Így az utolsó körben a kék-fehérek hiába győztek 3:2-re a Vasas ellen. A piros-kékek a következő összeállításban játszották végig a bajnokságot: Kovalik – Kárpáti, Kontha, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Raduly, Csordás, Szilágyi I, Kaszás, Lelenka. Csupán Bundzsák helyén játszott egy alkalommal Szilágyi II. A gólkirály a 17 gólos középcsatár, Szilágyi Gyula lett. Rá nyilván nem vonatkozott a Képes Sport értékelése: „Adós maradt az egész bajnoki idény a magyar labdarúgás hagyományait ápoló, változatosan ötletes, bátor csatárjátékkal.”
Azt már nem írhatta le: Puskásék nagyon hiányoztak
