Payday Loans

Keresés

A legújabb

Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár PDF Nyomtatás E-mail
ÉDES ANYANYELVÜNK - ÉDES ANYANYELVÜNK
2017. június 02. péntek, 04:50

Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár

Erdélyi magyar szótörténeti tár
Dicţionar istoric al lexicului maghiar din Transilvania
Historisches Wörterbuch
des siebenbürgisch-ungarischen Wortschatzes
.
/ ... gyűjt. és szerk. Szabó T. Attila ;
szerk.-mtársak: Vámszer Márta, Daly Ágnes, Kósa Ferenc, Fazakas Emese,
Zsemlyei János, András Zselyke [et al.].
Budapest : Akad. K. ; Bukarest : Kriterion, 1975-
Főszerk. a 8. kötettől Vámszer Márta, a 12. kötettől Kósa Ferenc
Az 1-4. köt. 1975-1984 között a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál jelent meg
A 9. kötettől közread. az Erdélyi Múzeum-Egyesület
ISBN : 963-05-6516-1
973-26-0339-9
OSZK OPAC link

ELŐSZÓ (Szabó T. Attila)

A magyar szófejtő-szótörténeti kutatás ugyan Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel munkásságával már a XVIII. század második felében, illetőleg a nyomába lépő század elején megindult, erőre kapásához azonban nem volt elégséges az, hogy az AkadémiaNyelvemléktár, valamint más történeti források köteteinek közzétételével középmagyar kor végi és új magyar kor eleji nyelvemlékeinknek gazdag sorozatát bocsátotta a kutatás rendelkezésére. A magyar nyelv finnugor rokonságának tisztázása érdekében folytatott harc eldőlte után a múlt század végén a magyar nyelvtörténeti és a finnugor összehasonlító nyelvtudományi vizsgálódások előrehaladásával, már csak a szótörténeti kutatások fellendítése érdekében is, „mind szükségesebbé, s már halaszthatatlanná vált egy olyan gyűjteményes műnek a megalkotása, mely a töiténeti magyar nyelvnek hiteles adatokkal támogatott szókincsét magában foglalja” (NySz Előszó). A régi magyar szókincs mentől teljesebb feltárásának ilyen irányú igénye teremtette meg a magyar szótörténeti kutatásnak mindmáig nélkülözhetetlen kincsestárát, a Magyar Nyelvtörténeti Szótár három hatalmas kötetét. E szótár két szerkesztője, Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond ugyan középkori kódexeink anyagán kívül a nyelvújítás kezdő koráig feldolgozta a nyomtatott munkák szóanyagát is, a szerkesztők érdeklődési köre azonban nem terjedt, nem terjedhetett ki a levél- és kézirattárakban rejtekező végeláthatatlan anyagra.
A történeti forráskiadványok múlt századi gazdag sorozata és a levéltári anyag ismerete serkentette Szamota Istvánt arra, hogy a szótörténeti vizsgálódás számára éppen a levéltárakban felhalmozódott, de eladdig a figyelem körén kívül rekedt anyagot aknázza ki és bocsássa a kutatók rendelkezésére. Szamota ilyen irányú vállalkozását korszakos jelentőségűvé tette az ó- meg a középmagyar kori szórvány-emlékek és a XVI—XVIII. századi magyar nyelvű szövegek szótörténeti szempontból való jelentőségének felismerése. A rendkívül fontos történeti lexikográfiái munka, a Magyar Oklevél-szótár – Szamota tragikusan korai halála után – Zolnai Gyula szerkesztésében páratlan értékű történeti szókincsével valóban nagy lendületet adott a magyar nyelvtörténeti és különlegesen éppen a szótörténeti kutatásnak. Csak e két nagy magyar szótörténeti kincsestár, a NySz és az OklSz megteremtése után kerülhetett sor Gombocz Zoltán és Melich János hatalmas méretűre tervezett, de – sajnos – torzóban maradt Magyar Etymologiai Szótára szófejtő-szótörténeti munkálatainak megindítására. Ugyancsak ez a két történeti szótár szolgáltatott szótörténeti adalékaival szilárd alapot minden későbbi magyar etimológiai-szótörténeti fejtegetés, valamint az ilyen jellegű összefoglaló lexikográfiái munkák: Bárczi Géza Magyar Szófejtő Szótára és A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára számára is.
A magyar szótörténeti anyaggyűjtés viszonylagos szegénysége és fogyatékosságai késztették, késztetik e sorok íróját már évtizedek óta arra, hogy a gyűjtésbeli hiányok, fogyatékosságok valamelyes pótlása, kiküszöbölése céljából egy új, az eddigieknél valamivel gazdagabb szótörténeti gyűjtemény anyagának egybe-hordására, illetőleg az egybegyűjtött anyag közzétételére vállalkozzék.
Az ilyen irányú vállalkozásban a gyűjtőnek már eleve is bizonyos egyoldalúsággal kellett számolnia. Ugyanis egyrészt a munkahelyhez kötöttség térbeli lehetőségei, másrészt meg a szótörténeti kutatás nyelvföldrajzi igényei területi korlátokat állítottak az ilyen célkitűzés megvalósításában forgolódó elé. Éppen azért e sorok írója csak arra vállalkozhatott, arra kényszerült vállalkozni, hogy a számára elérhető erdélyi keletkezésű levéltári anyag földrajzi korlátainak tekintetbe vételével vonja meg a szótörténeti érdeklődés területi határait. így született meg előbb egy erdélyi magyar oklevél-szótár, majd végleges formájában az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (SzT) terve.
Jóllehet a szinte félévszázada indult tervmunka végzésére e sorok írója magában vállalkozott, a kutatás rendjén tapasztalt őszinte segítőkészségről legalább futólag tanúbizonyságot kell tennie. Kegyeletes hálával tartozik elsősorban is a felejthetetlen Mester, az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltára egykori vezetője,Kelemen Lajos múzeumi és levéltári főigazgató emlékének. A levéltári kutatás bűvöletét a Mester ismertette meg vele, és a múzeumi levéltár rengetegében a halálosan súlyos betegség kezdetéig tájékoztatásával mindenkor Ő segítette. Köszönettel adózik e sorok írója a kolozsvári Akadémiai és az Állami Levéltárvezetőinek a kutatás engedélyezéséért, valamint e két intézmény tudományos személyzetének azért a fáradhatatlan segítőkészségért, amely a kutató-gyűjtő és ellenőrző munka rendjén rendkívüli mértékben megkönnyítette a terv valóra váltásán fáradozó kutatónak és szerkesztőnek minél gazdagabb, mentől megbízhatóbb anyag feltárására irányuló igyekezetét. Ugyancsak hálával gondol a szerkesztő az Országos Levéltár, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtő-levéltára vezetőire a kutatásban nyújtott előzékeny támogatásért. 
Most, mikor a Szótörténeti Tár I. kötete útnak indításával a csaknem félszázados kutatómunka rendjén alakulgató terv valóra válása végre kezdetét veszi, a tervezgetőnek hálás elismeréssel kell adóznia a Kriterion Könyvkiadó vezetőségének és elsősorban igazgatójának, Domokos Gézának, hogy a vállalkozás tudományos jelentőségét felismerve e szótörténeti adattár közzétételének nem csekély gondját-terhét magára vállalta. Talán a Kiadó a szerkesztővel együtt nem csalatkozik meg abban a hiedelmében, hogy ez a Tár három nyelvű értelmezéseivel – hiányai és fogyatékosságai ellenére – a továbbiakban használható kézikönyve lesz nemcsak a magyar nyelvtörténet művelőinek, hanem az erdélyi művelődéstörténet sok-sok kérdése iránt érdeklődő magyar kutatók mellett a román és a szász történeti jellegű kutatások munkásainak is.

Kolozsvár, 1972 júniusában

LAST_UPDATED2