Payday Loans

Keresés

A legújabb

A létromlás magyar nyelve – II.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. május 31. szerda, 08:47

Képtalálat a következőre: „emigránsok”

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁS ABC

Boldogtalan-ok: tünet, diagnózis/terápia

Amit egy ember magának/másnak árthat

Képtalálat a következőre: „mrozek emigránsok”

A létromlás magyar nyelve/tesztje – II.

Képtalálat a következőre: „magyar emigránsok”

Levél egy kibujdosott barátom után.

Ki messze, messze vagy, kinek hajója már
A zúgó tengeren remélve, küzdve jár,
Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett:
Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled!

Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszt,
Amelyet a szellő azon fáról szakaszt,
Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn,
S a távozó után lebbenti csendesen.

Lelked mit érzett, hogy elhagyád e hont,
Midőn ugy hagytad el, hogy sohse lásd viszont?
Nem állitott meg a határnál valami...?
Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani!

Égnek fejed felett nagy fényes csillagok,
A gazdag föld ezer virágtól mosolyog;
Ah de azok neked mind ösmeretlenek!
S nem ezek közt valál futkározó gyerek.

Mert a boldogságra kevés csak a jelen,
A multon épül az s az emlékezeten;
Örömeinkre szint s derűt titkon az ád,
Mint a gyök adja a virág szinét, szagát.

Szó nélkül távozál, - nem vádollak, hiszen
Hogy kínos lett volna bucsúznod, elhiszem!
A daru is búsan kiáltozik, pedig
Egész nemzetével utra kerekedik.

Mégis, mégis minek hagytál bennünket el?
Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel;
Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon:
Könnyebben begyógyul a honi hantokon.

S ha vigan lépted át a háznak  küszöbét,
Honnan vidám zene s pohár csengett eléd:
Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át,
Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a család?

Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya,
Betegen, rongyosan elédbe állana:
Karjába omlanál, ölelve melegen,
Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem.

Mégis szülő honod, a legszentebb anyát,
Nehéz óráiban, rosz gyermek, elhagyád!
Mert ugy szeretted, hogy tovább nem nézhetéd
Sápadt arculatát és könyező szemét.

Mert akit szeretünk mig ajka mosolyog:
Búbánatában is legyünk osztályosok!
Vegyük el a csapást, mikép a jó napot,
S egymást ne hagyjuk el, ha a sors elhagyott!

Nincs-e elég sebed, oh népem, ami fáj,
Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélkűli nyáj...?
Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött:
Koldus földönfutó más nemzetek között.

S te mit mivelsz? Mi sors kiséri életed?
Megadta a remény, mivel kecsegtetett?
Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél:
Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!

Hol annyiszor vigan barátkozál velünk:
A kerti hárs alatt ugy el-emlegetünk!
És a szokott helyen szemünk gyakran keres,
De széked örökre üres maradt... üres ...!

S ha koccan a pohár, - mig a meleg szavak
A bujdosók nevét éltetve hangzanak, -
Nem hangzik össze jól, - csengése oly siket...
Oh hogy ne volna az? - hiányzik a tied!

Mért is nem vagy köztünk, elbujdosott barát!?
Minden szó és emlék busan utal reád...!
Bejárom a mezőt, a zúgó patakot,
Hol ábrándos lelked gyakorta mulatott.

Megnézem elhagyott kerted s szilvásodat,
Hol ápoló kezed nem nyers, nem oltogat;
Minden ugy elvadult, ugy elhagyatva van,
Csak a vad természet munkál szabálytalan.

Ledőlt gyeppamlagod befutta  a szeder,
Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel,
Öreg szüléd, szegény, mitsem gondol vele,
Te voltál szivének virága ... öröme...!

Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb,
Mélyen talált szivén beljebb vonult a seb;
Mint a láng elsőben felcsap s ha ellobog:
Hamu fedi el az élő zsarátnokot.

Beszélgettünk,... ő is szólott, de keveset, -
Kiméltem fájdalmát s nem emlitém neved;
S mellette a bánat keserün meghatott,
Hogy ugy kell tartanunk, mint aki már halott!

Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan!
Erős légy, ha mégis a bánat megrohan;
Mert hosszu hervadás emészti azt a fát,
Melyet nagy korában tesznek más földbe át.

S midőn hazánk felé a vándor madarak
Hazádnak partiról majd vissza szállanak:
Távol más világból, nagy tengerek felett,
Küldd vissza nékünk e szives üdvözletet!

Tompa Mihály, 1850.

Képtalálat a következőre: „magyar emigránsok”

*

 

1) A sok lúd – összefogva – legyőzhette volna a disznót

2) Szobrod életre kel/beleszeretsz alkotásodba

3) A pénz diktál: szobor helyett széklábat farag

4) Kötelező a szombati ingyenes társadalmi munka

5) Nem rontja le a régi tákolt viskót, csak toldoz-foltoz

6) Sikerélményt hajszolsz, s rombolni könnyű

7) Csak kórházban szülhetsz császármetszéssel

8) Megbüntetnek, ha másként ingyen gyógyítasz

9) A kínzások rafinált változatossága szórakoztat

10) Ivóvizet csak aranyért kapni

11) A városi levegő szabadossá tett

12) A közterheket csak a szegények viselik

13) Nem tudsz kamatot, kamatos kamatot számolni

 

 

14) A piramisjátékok paradicsoma

15) Nincs öntisztulás csak tisztogatás

16) A fegyelmező eszköz a megtizedelés

17) A szekta halálos ölelésébe menekülők

18) A bűnös büszkén veri a mellét

19) Vétkesek közt cinkos némaság

20) Sokat markol és igen keveset fog

21) Nem oszt, nem szoroz – nem tényező

22) Minden lében kanál – kotnyeles

23) Csak kavarja a szart – büdösít

24) Eugenika - kényszersterilizálás

25) Az öregekkel nem bajlódnak – jégre teszik

26) Mindig más bejáratott cipőjébe bújsz

 

 

27) Bejáratott szakálas vicc – udvarias hehe

28) A szomszéd jön és mindent lefikáz

29) Belzebúbbal űzni ki a Sátánt?

30) Csak semmi duhaj mulatozás - csak szolid zsúr

31) Permanens visszafogottság, behúzott fék

32) Kigrammozott s nagydobra vert jótékony

33) A színész: komédiás csepűrágó vagy kisisten

34) Csak a happy end-es történeteket olvasod

35) Szellemképtelen szellemtelen szellentő-gép

36) Minden hallucináció-önszuggeszció: Isten is

37) Biedermeier idill - karácsonyi giccsek parádéja

38) Rögtön rendőrért kiáltó

39) A tévé szabja meg napod – napirended

 

 

40) Családi konfliktusokkal bíróságra rohanó

41) Mindenben maximum átlagos akarsz lenni

42) Fogadatlan prókátor

43) Te döntöd el, hogy mit – nem - érdemelsz

44) Tapintatlan, aki pedig csak az igazat mondja

45) Tovább nyújtózkodsz, mint ameddig takaród ér

46) Végleg-reménytelenül magán leszakadó

47) Csak lózung, szlogen van a fejedben?

48) Ha ő meghalt, az én életemnek sincs célja

49) Minden verekedőt szétválasztó/teljes közöny

50) Sose nő be a fejed lágya

51) Belezavarnak, kifütyülnek, lehurrognak

52) Nem éri meg, hogy téged gyógyítsanak

 

*

 

Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,

mint az enyém
Eredj, ha tudsz... 
Eredj, ha gondolod,

Hogy valahol, bárhol a nagy világon 
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, 
Eredj... 
Szállj mint a fecske, délnek, 
Vagy északnak, mint a viharmadár, 
Magasából a mérhetetlen égnek 
Kémleld a pontot, 
Hol fészekrakó vágyaid kibontod. 
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen 
Hiszed: a hontalanság odakünn 
Nem keserűbb, mint idebenn. 
Eredj, ha azt hiszed, 
Hogy odakünn a világban nem ácsol 
A lelkedből, ez érző, élő fából 
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának 
Észrevétlen ezer új hangja támad, 
Süvít, sikolt, 
S az emlékezés keresztfáira 
Téged feszít a honvágy és a bánat. 
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt, 
Ki rab hazában élni nem tudott 
De vállán égett az örök kereszt 
S egy csillag Zágon felé mutatott. 
Ha esténként a csillagok 
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, 
Meglátogatták az itthoni árnyak, 
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, 
A szívét kitépték. 
S hegyeken, tengereken túlra hordták... 
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett: 
Inkább, semmint hordani itt a jármot, 
Szórd a szelekbe minden régi álmod; 
Ha úgy látod, hogy minden elveszett, 
Menj őserdőkön, tengereken túlra 
Ajánlani fel két munkás kezed. 
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én! 
Károgva és sötéten, 
Mint téli varjú száraz jegenyén. 
Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában, 
Leszek az alj a felhajtott kupában, 
Az idegen vérben leszek a méreg, 
Miazma, láz, lappangó rút féreg, 
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang, 
Mely temet bár: halló fülekbe eseng 
És lázít: visszavenni a mienk! 
Akarok lenni a gyujtózsinór, 
A kanóc része, lángralobbant vér, 
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig 
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér 
És akkor...!!

Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De addig, varjú a száraz jegenyén: 
Én itthon maradok.

Reményik Sándor

1918. december 20

Képtalálat a következőre: „mrozek emigránsok”

Ötletek, címszavak, gondolatbébresztők -

A Balgaság Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai