Madách Imre
A civilizátor
Komédia Arisztophanész modorában
Szereplők
STROOM, a civilizátor
ISTVÁN bácsi, falusi gazda
JANÓ, tót, cseléd
UROS, rác, cseléd
MITRULE, oláh, cseléd
CARLO, olasz, cseléd
MISKA, magyar, cseléd
MÜRZL, német, cseléd
|
A kart svábbogarak képezik.
A szín István bácsi udvara, háttérben a ház, oldalt kutyaól.
Ősbemutató: Budapest, Független Színpad, 1938. december 2. (A Zeneakadémián)
(István bácsi és cselédei mezei munkáról érkeznek.)
István
|
|
Becsűlettel bevégzők a napot. |
|
|
A baj miénk, az áldás Istené. |
|
|
Mind helytállátok híven, gyermekim, |
|
|
Csak Uros érdemelhet megrovást, |
|
|
Ki jó szándéku intésemre se |
|
|
Fogadt szót, sőt gorombán válaszolt. |
|
|
Ti tudjátok, mi büntetést szabott |
|
|
Ily tettre rég megszentelt házirend. |
Janó
|
|
Kizáratást közasztalunktól. |
István
|
|
Ím, hallod, Uros, ez lesz büntetésed. |
Cselédek
|
|
Megérdemelte. Éljen jó urunk! |
Uros
|
|
Kiszenvedem. Nem fog történni máskor. |
István
|
|
Hiszen, fiam, nincs is harag közöttünk. – |
|
|
Leány, teríts asztalt e hárs alatt, |
|
|
Az egyszerű szűk estebédben amit |
|
|
Hibát tett a szakácsné, helyrehozza |
István
|
|
De nézzetek csak, nézzetek, barátim, |
|
|
Minő istencsodája jő amott. |
Janó
|
|
Komédiás talán, vagy köszörűs. |
Mitrule
|
|
Garaboncás az, ördögcimbora, |
|
|
Ha mint komédiás jövend közénk, |
|
|
Meglátjátok, hogy minket tesz bolonddá, |
|
|
Ha köszörűsként – még meg is beretvál. |
István
|
|
Ily babonától ment vagyok, de mégis |
|
|
Akármi az, sajátos tünemény, |
|
|
Szintúgy szégyellem, s bé kell vallanom: |
|
|
Aggódva nézem, amint erre tart. |
|
|
Nevetnem kéne őt a pukkadásig, |
|
|
Ha valami nem borzongatna végig, |
|
|
S elsápadnék a rettegés miatt, |
|
|
Ha valami kacajra nem késztetne. |
Miska
|
|
Akármi, nemsokára kiderül, |
(Leülnek egy asztal körül, Uros oldalt eszik egy fa alatt. Stroom* kutya által vont taligán, roppant halom irományon ülve megjelen, a színpad közepén megáll, s leszáll.)
Stroom
|
|
Ördöngös útak e vad tartományban. |
István
|
|
Lovakra számitottak, nem kutyákra. |
|
|
De szólj, ki légy, és mondd el, merre útad. |
Stroom
|
|
Én Stroom vagyok, a nagy civilizátor, |
|
|
A végzet az, mely engem útamon visz. |
István
|
|
Ebnek hívjuk mi azt a végzetet. |
|
|
Tiéd lehet, de a miénk nem az. |
Stroom
|
|
Tietek is lesz, íme, elhozám. |
|
|
Keletre hordom áldását nyugotnak. |
István
|
|
Ez a papíros áldás ez talán. |
Stroom
|
|
Igen, ez az a nagy misztérium, |
|
|
Mely megvált mindenféle régi lomtól. |
István
|
|
Szokatlanabb terhével új lomoknak? |
|
|
Hiába, lom nélkül nincs régi ház, |
|
|
Iparlovagnak új csak mindene. |
Stroom
|
|
Több tisztelet árumnak, hogyha tetszik, |
|
|
Ez az egyetlenegy panácea*, |
|
|
Mely gyökeres gyógyítást eszközöl. |
István
|
|
De hát ki itt közöttünk a beteg, |
|
|
Magam s cselédim jó színben vagyunk. |
Stroom
|
|
Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük. |
István
|
|
Ha orvost hívunk, a betegség eljő. |
|
|
De mondjad hát el, e szolgálatért |
István
|
|
Ugyé? Erővel véssz hát. Biztosabb. |
Stroom
|
|
Csak a kellő adót fogadom el. |
|
|
Ekként tesz az erődús öntudat. |
|
|
Az alaposság elvem mindenütt. |
István
|
|
Ah, Mürzl! Ez, mint látom, honfitársad. |
Mürzl
|
|
Volt, már nem az, mostan házad hazám, |
|
|
Te lányodul fogadtál, így atyám vagy. |
Stroom
(halkan a lányhoz)
|
|
Csitt, húgom, hisz ha engemet fiúl vesz, |
|
|
Szintúgy hazám lesz, ahol jól lakom. (Fennszóval.) |
|
|
Igen, a nagy német haza honom! |
István
|
|
És hol van az, ha kérdni merhetem. |
Stroom
|
|
Mi bárgyuság. – A Rajna- és Dunánál. |
István
|
|
Hát ama híres Katzenellenbogen, |
|
|
A Bückeburg, Hechingen, Sigmaringen, |
|
|
Schwerin, Strelitz, Reis-Schleis*, s más számtalan |
|
|
Hitványság mind kiment már Áfrikába? |
|
|
Vagy mint a szoknya-, ujj-, korc- és derékból |
|
|
Ruhát fércelt-e valami szabó; |
|
|
Mert a korc, a ránc s ujj még nem ruha. – |
Stroom
|
|
A szellemegység fűzi mindezt össze. |
István
|
|
Ah, úgy, tehát a németnek hazája |
|
|
Az, ahol egykor puskaport csináltak, |
|
|
S ma is mindenki büszkén azt hiszi, |
|
|
Hogy ő vala az egyik munkatárs. |
Stroom
|
|
Nagy hívatás van a német előtt. |
István
|
|
Már azt betölté, a sört feltalálta, |
|
|
Romantikát, nadrágot, ulmerkopfot.* |
|
|
De tessék kissé asztalomhoz ülni. |
Mürzl
|
|
Szivesen lát el, hidd meg, házigazdám, |
|
|
Jól tartott ő már nem csak egy csavargót. |
István
|
|
Te meg szűz, szállásold be ízibe |
|
|
Istállóinkba végzetes lovát. |
(Mürzl a fuvarral elmegy, Stroom helyet foglal.)
Stroom
|
|
Alig vagyok még kissé e helyen, |
|
|
S pirulnom kell a durvaság felett, |
|
|
Mely itt szokásos, e barbár vidéken, |
|
|
Csak az imént is nadrágról beszéltél, |
|
|
Most meg szüzet nem átallsz mondani, |
|
|
Mindkettő trágár eszmékhez vezet. |
István
|
|
Mi nem vagyunk még úgy civilizálva. |
Stroom
|
|
Majd lesztek, hogyha isten megsegít. |
|
|
De nem vesz-é el kincsem a szekérről? |
István
|
|
Mi haszna hát azon rakás fojtásnak? |
Stroom
|
|
Hagyj csak most békét, aki kettőt boncol, |
|
|
Az alaposan egynek sem felel meg. |
|
|
És innen jő a félszeg* művelődés. |
|
|
Aki csizsmát varr, az csiríz legyen |
|
|
Utósó ízeig, mi gondja másra. |
|
|
Ki a holdat kutatja, e világra |
|
|
Ne légyen gondja, és aki tanít, |
|
|
Őrizkedjék akármit is tanulni. |
|
|
Csak egy van, mit mindennek tudni kell, |
|
|
Adót fizetni engedelmesen. |
|
|
Így készül a derék sok szaktudós. |
István
|
|
Nem szaktudós, de túdós szag talán. |
|
|
No, csak fejezzed hát be azt a sódart; |
|
|
Látom, hogy értesz alapos dologhoz, |
|
|
Aztán beszéljed el nagy terveid. |
|
|
Az ily miszőrű munkás, egyszerű nép, |
|
|
Bár rá nem ér, hogy alapos legyen, |
|
|
Mert mindenik percét száz gond igényli, |
|
|
És jobbra-balra foltoz, tatarol, |
|
|
Hol éppen feslik, ahol dőlni készűl, |
|
|
Elveszne éhen, hogyha mindég varrna, |
|
|
Rongyokban járna, hogyha mindég főzne, |
|
|
Elveszne lelke szellemtáp hijában, |
|
|
Elnyomorodnék, hogyha nem mulatna, |
|
|
S önemberségéből így csak megél. |
|
|
De terveid, ha lelkesítni nem, |
|
|
Mulatni mégis okvetetlen fognak. |
Stroom
|
|
Készen vagyok. S most mindenekelőtt, |
|
|
Szólj, jó barátom; ismered-e Hegelt*? |
Stroom
|
|
Hogy érted hát meg tervemet, |
|
|
Csak azt a szubjektív- és objektivet, |
|
|
A pozitív- és negatívot tudnád. |
|
|
Teszem, ha az ember a pozitív, |
|
|
Mi kívüle van, negatív – nem ember. |
István
|
|
Te kívülem – nem ember, vagy gazember. |
Stroom
|
|
Szofizma* volt, szofizma, istenemre! |
|
|
Hol a morális, a közérzet benned? |
|
|
Ez nem germán-keresztény eszmelánc! |
Stroom
|
|
Argumentummal a posteriori.* |
István
(botot suhogtatva)
|
|
Ah, ebben már erősebb is vagyok. – |
Stroom
|
|
Megint csak félreértesz, hagyjad el; |
|
|
De mondd meg, ott távol miért eszik |
Stroom
|
|
Hogy volna így biztos személy s vagyon, |
|
|
Hogy tudja meg: mi a szabad, mi nem? |
István
|
|
Igen kevés van, ami nem szabad, |
|
|
A többiben tesz, aki mint akar. |
Stroom
|
|
Hamis, hamis tan, aztat kell megírni, |
|
|
Hogy mit szabad, a többi tiltva van. |
|
|
Ha én intézném e ház dolgait, |
|
|
Kitárnám a törvényt, mely mint a nap, |
|
|
Világos s jóltevő, majd lenne rend. |
Uros
|
|
Bölcsen beszél – tán mártir is vagyok. |
Stroom
|
|
Hát itt a többi milly állásban él? |
István
|
|
Ezek cselédim, munkálnak velem |
|
|
A ház javára, és én díjazom, |
|
|
Amint mindenki érdemelni tud. |
|
|
Az tót, ez rác, amaz oláh, olasz, |
|
|
E lányka német, én magyar vagyok. |
Stroom
|
|
S e sok derék nemzet megtűri-e, |
|
|
Hogy a magyar parancsol mindnyájoknak? |
István
|
|
Nem a magyar, de a gazda parancsol. |
Stroom
|
|
Ha én intézném e ház dolgait, |
|
|
Majd másképp lenne mindez, minden nemzet |
|
|
Egyenlően van jogosítva élni. |
Cselédek
|
|
Ez nem bolond – mondott ám valamit. |
István
|
|
Hisz tőlem élhet, hogyha otthon él, |
|
|
De házamban csak én parancsolok. |
Stroom
|
|
Mindenkinek az háza, ahol él. |
Cselédek
|
|
Szépen beszélsz, az isten tartson érte. |
Stroom
|
|
S mért van csizsmában az, bocskorban ez? |
|
|
Ha én intézném e ház dolgait, |
|
|
Egyenjogúság lenne mindenütt, |
|
|
Ha meztelláb is kéne járnia. |
Cselédek
|
|
Miért is tűrjük, prófétánk, ne hagyj el! |
István
(gyürekezve)
|
|
Hálátlanok – kitudtok-e lakomból? |
|
|
Nem voltam-é mindég igaz apátok! |
|
|
De hogyha úgy van, jőjön, aki mer, |
|
|
Ökölre hát, házamból mind kihánylak. |
|
|
Prófétátokkal. – Nos, elő, legények. |
Stroom
(közbelépve)
|
|
Megálljatok – nem jöttem én ide, |
|
|
Hogy nyílt erőszakkal kivánjak élni. |
István
|
|
Csak mézes méreg-, gyáva cselszövénnyel. |
Stroom
|
|
Eszmét hoztam, civilizációt |
|
|
Rendezni jöttem. Paradicsomot |
|
|
Állítani, melyben nyer mindenik, |
István
|
|
De mondhatom, paradicsomodról |
|
|
Nem nagy fogalmam. Hátha abban is |
|
|
Oly paradicsom-almák termenek, |
|
|
Melyektől a fog elvásul, s csodáljuk, |
|
|
Ádám apánk mért adta értök üdvét. |
|
|
De elmegyek, hogy mérgemet kifújjam. (El.) |
Uros
|
|
Most szólhatunk, hogy elment az öreg. |
|
|
Mondd, mit nyerünk mi, hogyha hozzád állunk? |
Janó
|
|
De jól igérj, másképp nem alkuszunk, |
|
|
Nem rossz dolgunk volt, azt elhiheted, |
|
|
A te kegyedre éppen nem szorultunk. |
Stroom
|
|
Hagyjátok a ház gondjait reám, |
|
|
S várjátok békén a nagy dolgokat. |
|
|
Ím, mindeniknek hoztam egy ereklyét. |
|
|
Ez amulett az üdvnek záloga, |
|
|
Nyakon hordjátok, és megjő gyümölcse. |
|
|
(Az amuletteket szétosztja.) |
Stroom
|
|
Jerünk a házba, nézzük a leltárat. |
(Mind a házba mennek. István visszatér.)
István
|
|
Folytassuk most az értekezletet. – |
|
|
Itt senki sincs, jerünk tehát utánuk. |
|
|
Mi az, bezárva? Hej! Eresszetek be! |
István
|
|
Hirem nélkül. – Felgyújtom ezt a házat, |
|
|
Ördög, pokol – ki itt az úr kivűlem? |
Cselédek
|
|
Add meg magad. Hisz minden jókat ígér. |
|
|
Magadnak téssz kárt, s minket is megölsz, |
Stroom
|
|
Te léssz az úr ezentúl is, barátom, |
|
|
Csak azt ne bánd, hogy én parancsolok. |
István
|
|
Ha úgy van, lássuk hát, mit tudsz mutatni. |
|
|
Sokat igérsz civilizációddal, |
|
|
Meglátjuk, jóllakunk-e mind belőle, |
|
|
Avagy csak úgy, miként a kócevő.* – |
|
|
Légy hát intézőnk, istenem segítsen, |
|
|
Ha jól megy, én csak gondomról tevék le. |
(Svábbogarak jőnek hosszú menetben úti málhával, porontyokkal, s ablakon, ajtón a házba mennek.)
Kar
|
|
Dicsérünk, mester, aki nékünk |
|
|
Ma ismét új házat szereztél. |
|
|
Hiven járunk el ügyeidben, |
|
|
Befurakozva minden zugba, |
|
|
Ellentállhatlan hordozói. |
|
|
Mi csak erény a házi körben, |
|
|
Mind a mi művünk. Éberségre |
|
|
Szoktatjuk a hanyag gazdasszonyt, |
|
|
És tisztaságra kényszerítjük, |
|
|
Nem hagyjuk, hogy megavasodjék |
|
|
A készlet, híven felfaljuk mind. |
|
|
Hiában üldöz, pusztít a sors, |
|
|
Százezren kelnek fel utánunk, |
|
|
A végzet szentelt eszközéül |
|
|
Napszámunkat betöltve híven. |
|
|
Dicsérünk, mester, aki nékünk |
|
|
Ma ismét új házat szereztél. |
|
|
Óh, háladatlan az emberfaj! |
|
|
Pusztít és útál, ahová csak |
|
|
De mi, hajh, szent szemtelenséggel |
|
|
Megyünk, mert tudjuk, új világrészt |
|
|
Csak féreg alkot, nem oroszlány. |
István
|
|
Mi fajzat ez? – Gonosz lelkek talán, |
|
|
De nem, a lélek bár elkárhozott, |
|
|
Nemességének hordja bélyegét. |
|
|
Csatázhatunk vele, s ha elbukunk, |
|
|
Csak szenvedés érhet, gyalázat nem. |
|
|
E hitvány fajjal, mely sárból terem, |
|
|
Utálatosan hemzseg, s oly büdös, |
|
|
Mely küzdni gyöngeségében nem ért, |
|
|
S csak a tömegnek szemtelenségével |
|
|
Foglal tért, s hint cudar dögleletet, |
|
|
Csatázni sem lehet. Mi lesz mindebből? |
Cselédek
(az ablakon)
|
|
Ez már nekünk is kezd nem tetszeni. |
(Stroom és a cselédek kijönnek a házból.)
Stroom
|
|
A leltár megvan. Most aktáimat |
|
|
Hozzátok. Aztán mindenekelőtt |
|
|
És bonyolult ügyében, hogy lássátok, |
|
|
Mi az igazság, mit nem ismerétek. |
(Az aktákat hozzák, s az asztalra halmozzák. Stroom elibek ül és ír. A többiek körűle állnak.)
Uros
|
|
Az én ügyem se nem nevezetes, |
|
|
Se bonyolult, s már régtől vége is van. |
Stroom
|
|
Addig nincs vége, míg nem akarom. |
István
|
|
Hisz büntetését is kiállta már. |
Stroom
|
|
Azon barbár eljárás mit se számít. – |
|
|
De oly sok a teendőm, hogy ezúttal |
|
|
Szóbélileg végzek csak, röviden. |
|
|
Imé, készen van a protokol* is, |
|
|
Még csak nehány csekélyebb pont hibázik, |
|
|
Mit most kipótlunk. Az egész csekélység, |
|
|
Tizenhat ív – meg is van bélyegezve. |
István
|
|
Megbélyegezve – mint gonosztevők! |
Stroom
|
|
A kétfejű sas van mindenik íven, |
|
|
Uros fizet tizenhat jó huszast. |
Uros
|
|
Nincsen szükségem a képes papírra. |
Stroom
|
|
De nékem a huszasra annál több van. |
Kar
(az ablakon)
|
|
De nékünk a huszasra annál több van. |
Uros
|
|
De hát miért sas, és mért kétfejű. |
|
|
Hol dög van, a sas, mondják, ott gyülekszik, |
|
|
S nem tetszik nékem az olyan igazság, |
|
|
Mely mind előre, mind hátra tekint. |
Stroom
|
|
Haszontalan okoskodol, fizess! – |
Stroom
|
|
Lám, mily hiányos nyelv az a magyar – |
|
|
Hogy lenne képes kulturális nyelvnek, |
|
|
Muszája sincs. – Kell – mintha kérdené, |
|
|
Kell-é? Ki kérdi, ha mondom: muszáj. |
|
|
E szót: muszáj, jól meg kell ám tanulni. |
|
|
S úgy értsétek, ha mindjárt kérdem is, |
|
|
Kell-é, az is mindég muszájt jelent, |
|
|
Konkrét példája az önkénytes kölcsön. |
Stroom
|
|
Preludiumából* egy kis akkord.* |
|
|
De visszatérve barbár nyelvetekre, |
|
|
Hogy értené meg Hegelt az a nép, |
|
|
Mely így beszél: Embernek és nem nek Ember. |
|
|
Hisz annak észjárása mind hibás. |
|
|
Előbb való a birtok, mint az ember, |
|
|
Ezért nem lesz, lám, semmi a magyarból. |
|
|
De hát, dologra. Halljuk a tanúkat. |
Stroom
|
|
Azt akkor mondjad, hogyha kérdezem. |
Stroom
|
|
Ha mondtam is, mindegy, most kérdezem. |
|
|
Így rendeli a törvény tizedik |
|
|
Könyvének hatvanhatodik cikkében |
|
|
A hatvanharmadik paragrafus. |
Kar
|
|
Mi óriási törvénytudomány! |
Stroom
|
|
Ah, régi jó család, örűlök. |
|
|
Kaptál-e már vagy huszonöt botot? |
Mürzl
|
|
Uram, mit gondolsz, nálunk hölgyeket |
Stroom
|
|
Legjobb sikerrel én régtől gyakorlom. |
|
|
Hát nem kaptál. – Voltál-e katona? |
Mürzl
|
|
Mit gondolsz, ah, mi kérdés! |
Stroom
|
|
Sackerment,* voltál, vagy nem? |
|
|
Itt a rovat, azt bé kell tölteni. |
Stroom
|
|
Így, most kérdem, hogy miket tudsz. |
Stroom
|
|
Meglátjuk később, cinkos nem vagy-é. |
|
|
Janó, te lépj elő most, hogy neveznek. |
Stroom
|
|
Vad származás, no mindegy, megjavítjuk. |
|
|
Máder leszesz. Így – még csak ez hibázott, |
|
|
Most már kimondom az itéletet. |
|
|
A nyolcadik kötet harmincadik |
|
|
Cikkében harmadik paragrafus |
|
|
Az engedetlenség bünéről szól. |
|
|
S akasztófát mond a gonosztevőre. |
Kar
|
|
Halált rá – annál több marad nekünk. |
Stroom
|
|
Igaz, hogy azt a hatvanhatodik |
|
|
Cikk ipszilon pontjában korlátozza, |
|
|
S csak a felségsértési bűnre szól. |
|
|
Valóban vagy szerencse gyermeke, |
|
|
E pont dicsőn megvédi életed. |
|
|
De rád reccsent már a következő könyv, |
|
|
Im, itt van a cselédség viszonya |
|
|
Urához, mely nyíltan hivatkozik |
|
|
Az első könyv pótutasítására, |
|
|
Hol is tisztán szabott a büntetés: |
|
|
Tiz évi fogságtól hat botcsapásig. |
Kar
|
|
Lám, mily megnyugtató precízió.* |
|
|
Mily tiszta, csakhogy megtalálni baj. |
Stroom
|
|
De itt könnyítő környülmények vannak, |
|
|
Például: nem vélem ellenkezél, |
|
|
Csak gazdáddal. Húsz botot fogsz kapni, |
|
|
E lánynak meg amnesztiát* adok. (Félre.) |
|
|
Köszönd, galambom, ragyogó szemednek. |
Mürzl
|
|
Ezért szememnek kár is volt ragyogni. |
|
|
Gazdám másképpen tudta azt felszítni. |
Uros
|
|
No, mondhatom, én szép ternót* csináltam. |
|
|
De nem jött ingyen – megfizettem érte. |
Mitrule
|
|
Eben gubát cseréltünk, úgy hiszem. |
Stroom
|
|
Máder, neked még fennmarad jogod |
|
|
A kártérítést rajta követelni, |
|
|
De ez külön polgári pört igényel, |
|
|
Ha díjait előre leteszed. |
Stroom
|
|
A fáradság, a járás és kelés, |
|
|
A vádbeszéd, viszonbeszéd, ellátás |
|
|
Szép összegecskét tenne, mondhatom. |
István
|
|
Ingyenbe megy. Ha a pört nem gyülölném, |
|
|
Inkább keresném a szomszédomat, |
|
|
Kukoricámat aki megrabolta. |
Stroom
|
|
Te Urossal tehát kiegyezél, |
|
|
Pöregyeséged díja tíz huszas. |
|
|
Tessék letenni. A kukoricát |
|
|
Mi illeti, – (Könyvekben keres.) csodálatos dolog, |
|
|
Ez egy eset még nincs a törvénykönyvben, |
|
|
No, majd csinálok róla egy fapátenst.* – |
|
|
Tehát, uram, elsőbb is kérdezem – |
|
|
Hogy alaposan járjak el e tárgyban, |
|
|
Nem hebehurgyán, mint itten szokás volt – |
|
|
Csak a gyümölcs, vagy a szár is szenvedt kárt? |
István
|
|
Természetes, csak a kukorica. |
Stroom
|
|
No, látod-e, még ez nem nagy dolog, |
|
|
Mert itten mondja a paragrafus, |
|
|
Hogy ültetményben tett hibát könyíti, |
|
|
Ha csak gyümölcse sértetett, nem a törzs. |
István
|
|
Mennykő üssön meg – hagyjuk ezt, uram. |
|
|
Nem szóltam semmit, itt van a tíz húszas. |
Stroom
|
|
Nem úgy, fel van már adva |
|
|
Az ügy, s kell folynia, ha valamennyi |
|
|
Papírgyár készítménye elfogy is, |
|
|
Ha az utósó inged megy bélyegre, |
|
|
Ha a hámból kidőlök, mint szamár, |
|
|
S székemre tízedik utódom ül, |
|
|
Ki mostan még csak hallgatni tanul, |
|
|
De néked igazat kell kapnod, és |
|
|
Testálhatsz e pörről mint vagyonodról, |
|
|
Ha közbe nem jő a végső itélet |
Kar
|
|
Óh, mester! Kérlek mindenekre, |
|
|
Mi szent előtted, sérthetetlen:* |
|
|
És az oktrojált alkotmányra,* |
|
|
A német egység jóvoltára, |
|
|
Ne kezdj, ne kezdj polgári pört el, |
|
|
Tudod, az a pedáns görög kor, |
|
|
Pogányos klasszicitásával, |
|
|
Időt s tért mi szűkre szabott ki, |
|
|
Melyben komédiája játszik, |
|
|
S milyen nagyot helyez a szépben. |
|
|
Hogy fér belé két emberélet, |
|
|
Hogy járjuk Ponciust, Pilátust,* |
|
|
Midőn még fel sem is találtuk |
|
|
A civilrechtet* – romantizmust, |
|
|
A puskaport és az ásítást, |
|
|
Népünk későbbi hívatását. |
|
|
Kérünk hát, mester, hadd el, hadd el, |
|
|
Hogy végét unokája lássa, |
|
|
Kit még otthon nem is csinált meg, |
|
|
Vagy hogy csináljon a darab közt, |
|
|
Butára sülne el, óh, félek. – |
Stroom
|
|
Legyen buta, csak jó polgár legyen. |
|
|
Ki mondja azt, hogy a lángész szükséges? |
|
|
Az államban eszünk nekünk elég van, |
|
|
S gondoskodunk eléggé a tömegről. |
|
|
Annak nem is kell a fej, csak azért, |
|
|
Hogy sógorom, a kalapos megéljen. |
|
|
Aztán ne hidd, hogy úgy lesz csak buta, |
|
|
Ha a színházban készül. Gondoskodtunk |
|
|
Már oly rendszerről és oly eszközökről, |
|
|
Hogy készüljön bár a Sion hegyén, |
|
|
Butává nemesül. Hidd el nekem. – |
Kar
|
|
Hát a jó ízlés, a klasszicitás |
|
|
Nevében kérlek, hadd el azt a pört. |
Stroom
|
|
Fitymálom a jó ízlést, klasszicizmust. |
|
|
Törik-szakad, a pörnek folyni kell. |
Kar
|
|
Jaj nékünk, ámde néktek még jajabb. |
Stroom
|
|
Fogjunk munkához. Mindenekelőtt |
|
|
Hozzuk tisztába a bevezetést. |
Stroom
|
|
De legalább, reménylem, el vagy látva |
Stroom
|
|
Nem útazol hát, s nem tartózkodol. |
|
|
Mi vagy te hát? – Hol a keresztlevél? |
Stroom
|
|
Úgy, tehát még tán születve sem vagy, |
|
|
S szomszédaiddal már pörölni mersz, |
|
|
A rendetlenség itten végtelen, |
|
|
Szörnyű rossz a politikus kormányzat, |
|
|
Pedig mindennél ez elébb való. |
|
|
De jótállok, hogy talpra állítom. – |
|
|
Hallgasson addig a magánypanasz |
|
|
És -sérelem, számára nincs fülem. |
|
|
Az egyes veszhet, hogyha nyér a köz. |
István
|
|
S ki az a köz, ha mind vesztünk miatta? |
Stroom
|
|
A köz azon nagy eszme és kapocs, |
|
|
Mely egyesít, s mit én képviselek. |
Kar
|
|
S mi véled, mester. Nélkülünk mi sem vagy. |
Stroom
|
|
Szerencse, hogy gyanítva e hiányt, |
|
|
Hoztam magammal mindenik egyénre |
|
|
Vagy ötven ív rubrikázott papírost, |
|
|
Előlegesen, úgy hiszem, elég lesz. |
|
|
Itt néktek az igazolási jegy, |
|
|
A marhapasszus, fegyverengedély – |
|
|
Névösszeírás, birtokív, adókönyv, |
|
|
Keresztlevél, oltási bizonyítvány. |
Stroom
|
|
Csak a rubrika jól legyen betöltve. |
|
|
De halljátok tovább, s örvendjetek: |
|
|
Katonaságtól felmentő levél, |
|
|
Pótlék-adó, dohányra engedély |
|
|
És borboléta.* Ím, itt a cselédkönyv. |
|
|
Községi bizonyítvány. Később jőnek |
|
|
Tájékozásul a kormánylapok, |
|
|
Hetenként egy szekérrel. – |
Kar
|
|
Elég áldás ez egy lélegzetedre, |
Cselédek
|
|
Félek, hogy mink fulunk meg. |
István
|
|
Hová teendjük e tenger papírost? |
Stroom
|
|
Egy részét mindenik magával hordja. |
|
|
S elég nagy e ház hívatalszobának. |
Stroom
|
|
De folytassuk csak. E pótutasítás |
|
|
Szükséges mindeniknek; nélküle |
István
|
|
Hogy létezünk. Szép herézisben* voltunk. |
Stroom
|
|
Kegyelmesen megengedi új adónem: |
|
|
Személykereset. Mindenekre szóló. |
Mürzl
|
|
Bomolj meg, rám ugyancsak mit se szól, |
|
|
Hazádba tán való ily kereset, |
|
|
Itt a személy nem hoz be. |
Stroom
|
|
Tessék elhinni, még jobb kedvelem. – |
|
|
De most a taksákat fizessétek le, |
István
|
|
Szegénységünktől ennyi nem telik. |
|
|
Inkább kérnénk kevesb kormányzatot, |
|
|
Hogy nékünk is maradjon valami. – |
Stroom
|
|
Nincs ám, mivel henyék vagytok nagyon, |
|
|
Csak úgy dolgoztok, hogy megéljetek; |
|
|
De én mindenre jó adót vetek, |
|
|
Mentől nagyobbat, s hogy megéljetek |
|
|
Még orrotokkal is kell túrnotok |
|
|
A földet. Így virul fel az ipar. |
István
|
|
S mi hasznunk, hogyha többünk nem marad, |
|
|
A munka nem nagyon kedves mulatság. |
Stroom
|
|
Nekem lesz hasznom, s néktek károtok sem, |
|
|
Önzsírotokban fuldokoltok úgyis, |
|
|
De én hoztam civilizációt, |
|
|
S egy érvágás egészséges leend. |
|
|
Imé, minek e fityegő ruha? (Leveszi a mentét.) |
|
|
Esernyő is tesz ily szolgálatot. |
|
|
Mi haszna e szárnyaknak itt, le vélek. (Levágja az atilla végeit.) |
|
|
E paszománt – pénzül fog kamatozni. |
|
|
Lám, mennyi van csak itt meggazdálkodva. |
Stroom
|
|
Gyalog jár, aki bír, ki nem bír, fekszik. |
|
|
Vagy mért a csizsma is, nagy fényüzés. |
|
|
Im, a civilizáció nevében |
|
|
Megajándékozlak e fapapuccsal, |
|
|
Ez olcsó, és örök időkre tart. |
|
|
Meg, amint hallom, tik gatyát is hordtok |
|
|
Mire való az – én nélkűlözöm, |
|
|
S mi úr vagyok mégis – le a gatyával. |
Janó
|
|
Úgy látszik, a paradicsom kezdődik, |
|
|
Mezítelen fogunk maradni benne. |
István
|
|
Jaj nékem, holnap István napja van, |
|
|
Házunknak ünnepe, így menjek-é |
István
|
|
Ő alkotá e házat, s rendezé |
Stroom
|
|
E dekrétummal ím, kasszírozom. |
|
|
Ezentúl Zsófia* lesz ünnepünk, |
|
|
Kendervetések védőszente ez, |
|
|
S a kender minden rendnek talpköve. |
|
|
Kormányoz, mert papírt szolgáltat nékünk, |
|
|
Igazságot tesz a kötél képében, |
|
|
S pénzül forog, ha bankóvá silányul. |
István
|
|
Mi az a bankó? Vagy mankó talán, |
|
|
Olyannak támasz, aki járni nem tud. |
|
|
De nékünk jó ám konstitúciónk.* |
Stroom
|
|
Megint e lázongó szót mondod el. |
|
|
Miért nem mondod, jó az octroink*? |
|
|
Többé ne halljam. Íme, itt a bankó. |
|
|
Jobb pénz, mint amit eddig bírtatok. |
|
|
A húszas mától kezdve mit sem ér, |
|
|
Csak én veendem még el kegyelemből |
|
|
Adóba, s tikteket ezzel fizetlek. |
István
|
|
Csodálatos – de mégis pénz, ha mondja. |
Mitrule
|
|
Ki tudja, mit rejt, ámde pénznek látszik. |
Uros
|
|
Talán csak pénzünk párticédulája.* |
Carlo
|
|
Beszélhet nékem, a rongy rongy marad. |
Stroom
|
|
No, lássátok, mi sok dicső reform, |
|
|
De még koránt sincs vége. |
Stroom
|
|
Mi célra e fehér buzakenyér, |
|
|
Midőn haszontalan dobjátok el |
|
|
Szemétre a kukorica csutakját. |
|
|
Én gépet hoztam azt megőrleni, |
|
|
Jóllaktok véle, s a buzát adóba |
|
|
Adjátok. Lám, mi egyszerű eszközlés. |
István
|
|
Hát hogyha a csutak menne adóba? |
Stroom
|
|
Hisz abbul áll éppen financiális* |
|
|
Munkám előnye, hogy értéktelen |
|
|
Lomot értékesítsz, ha megeszed, |
|
|
S az értékes tárgy nékem megmarad. |
|
|
De ezt oly könnyen fel nem foghatod, |
|
|
Olvasd el e tárgyról e szakmüvet, |
|
|
Ámbár rövid, de jól ki van merítve. (Egy fóliánst* ad át.) |
István
|
|
Inkább csak elhiszem, hisz jól tudom, |
|
|
Zsebemből, millyen jól ki tudsz merítni. – |
|
|
De engedelmet kérek elvonulni, |
|
|
Szégyenlek még tovább e lány előtt |
|
|
Úgy állni, mint zilált madárijesztő. (Elvonul a kutyaólba.) |
Mitrule
|
|
Hát a bankó igazán pénz, uram? |
Stroom
|
|
Pénz, hogyha mondom, s jaj, ki kétkedik. |
Janó
|
|
S hát az adó kinek zsebébe megy? |
Uros
|
|
Mondd, mit kapunk belőle? |
Stroom
|
|
Segédeim a kormányzatban. |
Stroom
|
|
Tán én? Nekem hivatásom nagyobb, |
|
|
Te szánts, te vess, vannak nekem segédim. |
|
|
Elő – elő! (Nehányan a karból lejőnek.) |
|
|
Méltóságos, megfontolt férfiak, |
|
|
Büdösek bár, de még ez mit se tesz. |
|
|
E fürge nép lesz a polícia, |
|
|
Mely béfuródik száz rekesz* dacára, |
|
|
S kevéssel több piszkot hagy hátra, mint |
|
|
Ételt. – Finánc meg e szemérmetes |
|
|
Piaci légy lesz. Ez a kis bogár, |
|
|
Melynek hátulja fénylik,* fogja a |
|
|
Pátenseket kiadni s magyarázni. |
|
|
Im, a tanítónk itt ez éji had, |
|
|
Sötétséget keresve, meg penészt. |
|
|
E nagybajúszú, nagyszájú gyerek, |
|
|
Ki úgy csörtet, hogy szinte félelem, |
|
|
Ez lesz házamnak véde, támasza. |
|
|
Mindnyájatoknak itt a pápaszem, |
|
|
A gravitást* megadja néktek az, |
|
|
S ki dolgotokba fúrakodni mer, |
|
|
Közös boszúnk választott célja lesz. |
Uros
|
|
Nézzétek, ott a hídról most esett |
|
|
A sárba egy ökör – jerünk kihúzni. |
Stroom
|
|
Avagy te lettél-é polícia? |
|
|
Ki engedé meg az avatkozást? |
|
|
Mikor fog egyszer a rend már bejőni? |
|
|
Maradj. – Barátim, menjetek oda, |
|
|
A protokollt vigyétek magatokkal, |
|
|
Rendesen járjatok el ügyetekben, |
|
|
Hogy lássa e nép, hogy mi a kormányzat. (A kar el.) |
Janó
|
|
S mi lesz az ígéretből, szép uram: |
|
|
Hogy sorsunkat javítani fogod. |
|
|
Hogy egyiránt urak leszünk mindnyájan? |
Stroom
|
|
S nem vagytok-é? Ki több a többinél? |
|
|
Tán pénze van, ide vele, nem tudtam. |
Janó
|
|
Amint látom, csizmadiát fogánk. |
Uros
|
|
Pogányt fogánk, és most visz a pogány. |
Stroom
|
|
Csitt, lázadó, vagy egy paragrafust |
|
|
Rád olvasok, hogy meg nem köszönöd. |
|
|
Tartsátok a szent amuletteket |
|
|
Hiven őrizve, s várjatok nyugodtan, |
|
|
Nagy terveim már érni kezdenek. |
(A kar jő az ökörbőrrel.)
Janó
|
|
Lám, itt is hoznak egy érett gyümölcsöt. |
Stroom
|
|
Amint látom, már későn jöttetek. |
|
|
No, semmi sem. Csakhogy a protokoll |
|
|
Rendben van, és aztán elég csinos: |
|
|
Nyolc ív. Hiába, megnyugvást szerezhet, |
|
|
Hogy rendes eljárás mellett döglött el. |
|
|
Most el, nyugodni ennyi fáradságra. (Bemegy a házba a karral.) |
Uros
|
|
Hogyan tetszik, barátim, e dolog? |
Mitrule
|
|
Maradtunk volna bár a réginél, |
|
|
Sajnálni kezdem régi uramat. |
Janó
|
|
Vizsgáljuk át ez amuletteket, |
|
|
Nincsen bizalmam már most semmihez, |
|
|
Hát hogyha lóvá lettünk ebben is. |
Mürzl
|
|
Nézzük meg, rég kiváncsin forgatom, |
|
|
Im, itt az olló, fejtsd fel, Carlo, te. |
Carlo
|
|
Egy lap papír beírva, olvassuk meg: |
|
|
S a civilizáció én vagyok.” |
|
|
Corpo di Bacco,* ez ajándokod hát? |
|
|
Maledetto tedesco,* no, megállj! |
|
|
Jó, hogy kitudtam idejekorán. |
|
|
Bucsút veszek, im, a kapufélfától, |
|
|
Velem csak német többé nem beszél. (El.) |
Uros
|
|
Enyémben meg mily rejtélyes felírás, |
|
|
Ebben talán mégiscsak van erő. |
|
|
(Olvas.) „Cár dava, mi pak trazsimo.”* |
Mürzl
(nevetve)
|
|
Ah, szép erő, olvasd csak megfordítva. |
Uros
|
|
Ó, mi szart kap, ím, a vadrác. |
|
|
Akasztófát kiszolgált vakmerő, |
|
|
Kerékbe törni régtől érdemes. |
|
|
Ez-é, miért gazdámat elhagyám, |
|
|
Megállj, ha élek, jóvá is teszem. |
Mitrule
|
|
(Olvas.) „Ah, úgy szeretlek, |
|
|
Megállj, farodra forrjon ez a mondat. |
|
|
Tudod-e, mit tesz az, hogy cinye mintye!* |
Janó
|
|
(Olvas.) „Cso zse szi bol, dotyat Jano? |
|
|
Mizer szlovák vecser, rano. |
|
|
Teraz bugyes szlavni Rakuz. – |
|
|
Zatraceni szvinyár, ördög, pokol, |
|
|
Uhor szom,* és az is leszek, míg élek. |
|
|
Hej, gazda, gazda, nincsen-é füled? |
Miska
|
|
Hát ez: (Olvas.) „Segíts magad tensorsodon, |
|
|
Mert el van hagyva, aki másra vár. |
|
|
Erőm nem bennem – marhaságtokban van.” – |
|
|
No jó, segítek, csak te meg ne bánd. |
|
|
Hej, gazda, gazda, jőj ki az odúból! |
Mürzl
|
|
Lássuk már az enyémet is. Im, itt van: |
|
|
(Olvas.) „Willst du dich gut unterhalten, |
|
|
Werde ich gut aufgelegt sein.”* |
|
|
Jőj, kérlek, gazdám, végünk van különben. |
Uros
|
|
Hogy is tűrhettük e földönfutót |
|
|
Idáig is. Hogy félheténk egymástól. |
|
|
De érdemeltük ezt a bűnhödést. |
István
(félig kibújva)
|
|
Mi zajt csináltok? Majd is ád a sógor, |
Janó
|
|
Megbántuk, amit véténk ellened, |
|
|
Óh, jaj, bocsásd meg, és fogadj kegyedbe! |
István
|
|
Ez ólba? Jőjön, aki belefér. |
|
|
Csak halkan, halkan, nem leszek oka, |
|
|
Ha rátok olvas egy paragrafust. |
Uros
|
|
Paragrafussal mink verjük agyon, |
|
|
Mit az udvarnak árnyain szedünk fel. |
Miska
|
|
Vezess te, és kiverjük a világból. |
István
|
|
Az istenért, mi lázadó beszéd! |
|
|
Látjátok, hisz ki tudja, mit akar még; |
|
|
Csak nem lehet feltenni, hogyha ember |
|
|
Istennek mása, jót ne is akarjon, |
|
|
Eddig még semmi jót nem leltünk benne, |
|
|
Bizonnyal hát a jó mind hátra van még. |
Uros
|
|
Ki még tovább vár, gyáva vagy bolond. |
István
|
|
Az istenért, csak tűrelem, barátim, |
|
|
Fohászkodjunk inkább a szent Istenhez, |
|
|
Hogy a szivét világosítsa meg; |
|
|
S végezzük így, mondjátok el utánam: |
|
|
Isten, ne nézzed benne, hogy ő sváb, |
|
|
Igaz, hogy az nem szép, de mégse bűn, |
|
|
Aztán meg ő is a te teremtésed, |
|
|
Mivégből – azt te legjobban tudod. – |
|
|
Jó éjszakát – nem hallok semmit is, |
|
|
Éppen most álmodom, hogy jóra fordult. (Behúzódik.) |
Janó
|
|
Te vagy közöttünk első, légy vezér. |
|
|
Hiszen már horkol. Óh, mit is tegyünk? |
Miska
|
|
Segítsünk hát magunkon, mint maga |
|
|
Tanított a sógor. Fel, jőjetek, |
|
|
Rejtekben fontoljuk meg a hogyant, |
|
|
Aztán cselekszünk fényes napvilágnál. (Mind el, kivéve Mürzlt.) |
Mürzl
|
|
Szegény gazdám! Mondhatlan fáj, hogy így |
|
|
Ellágyult minden férfiereje. – |
|
|
Estende itt szoktunk volt összejönni |
|
|
Néhány édes szó- s még édesebb csókra, |
|
|
S most ahhelyett a kutyalyukba bújt. (Sír.) |
|
|
Kihívom őt és addig biztatom, |
|
|
Míg végre tán még megkeményedik. |
Stroom
(sompolyogva kijő)
|
|
Óh, hölgy! Örűlök, hogy találkozánk, |
|
|
Epedtem néhány édes szó után. |
|
|
A sok fáradság és sok gond miatt, |
|
|
Mint megterhelt villámtelep vagyok, |
|
|
Melynek pozitív pólusán a láng ég. |
|
|
Öledben lelnék negatív helyet, |
|
|
Hol átürülve megnyugodnék keblem. |
Mürzl
|
|
Kikérem én az ily trágár beszédet. |
|
|
Ott szólj így, hol személykereseti |
Stroom
|
|
Pedig reményem abban pontosult, |
|
|
Hogy engem, aki Hegelt megtanultam, |
|
|
E barbár házban, a nem én-világból, |
|
|
Te, eszméim konkrét szubjektuma, |
|
|
Ki vágyam kézzelfoghatóvá tetted, |
|
|
Te egyedül fogsz engemet felfogni. |
|
|
Óh, hagyjad lelkem átolvadni benned, |
|
|
Ne tarts el így, merő negációval, |
|
|
S én véled az üdv minden mélyeit |
Mürzl
|
|
Egy szót se értek e handabandából. |
Stroom
|
|
Nem értsz? Meg fogsz majd később érteni. |
|
|
Fogom használni az indukciót,* |
|
|
És úgy hiszem, hamar kapacitállak.* |
Mürzl
|
|
Kapacitáld, tudod, a lovadat, |
|
|
Engem csak nem fogsz. Lássa meg az ember! (El.) |
Stroom
|
|
E lány goromba. S rám sem hederít. |
|
|
Bizonnyal tett már szeretőre szert, |
|
|
Másképp magától nem taszítna így el. |
|
|
No, semmi, majd segítek én azon, |
|
|
Kihirdetek egy pátenst márma még. |
|
|
Rövid lesz, vagy kétszáz paragrafus, |
|
|
Lakatra jő minden lány országszerte, |
|
|
A kulcsok nálam lesznek őrizetben, |
|
|
S csak taksa* mellett adjuk ki naponta. – |
|
|
Felséges gondolat! – Hogy ily késő jött. |
|
|
Mi szép adó és mennyi hivatal, |
|
|
Hát még a sok mellékes sportula.* |
|
|
No lány, meglágyulsz majd egy hét alatt. |
(Bemegy a házba, István dühösen előbúj.)
István
|
|
Mit hallok? Hát még e kis jótul is |
|
|
Eltiltanál! No sógor, úgy akartad, |
|
|
Hát rajtad töltöm mérgemet ezentúl. |
|
|
Megállj. Lakolsz, ha villámháritómat |
|
|
Már nem birom, kétségbeesve vívok. |
|
|
Fel, fel, cselédim! Harcra, jőjetek; |
|
|
Veszedelembe jött a hon s szabadság, |
(A cselédek jőnek szaladva.)
|
|
Fel, Mürzl, zászlóul szoknyádat add, |
|
|
Hozz piszkafát, te villát, légycsapót |
|
|
És békanyúzót. Fogjon mindenik |
|
|
Isten nevében, amit kapni tud. |
Janó
|
|
Szívből megyünk. Vezess a győzelemre! |
|
|
Nincs oly vitéz több, mint a hős magyar, |
|
|
Ha egy kicsit későcskén ébred is. |
István
|
|
No hát, utánam, jó barátaim, |
|
|
Fegyverre minden, harcra, győzelemre. |
Stroom
(az ablakon)
|
|
Mi ez, mi zajgás kint a csendes éjben! |
István
|
|
Még kérded-é, csufos honáruló? |
Stroom
|
|
Honáruló? Miért, hogy a pinát |
|
|
Lakatra tettem? Vajh mi különös. |
István
|
|
Sokat tűrtünk, tovább már nem lehet. |
Janó
|
|
Bolondul-e vagy gúnyol a vén kópé? |
István
|
|
Az az én dolgom, fogjad fegyvered; |
|
|
E vén gazembert mogyoróbotokkal |
|
|
Mángoljátok* meg, míg a többire |
|
|
A légycsapó legalkalmasb eszköz lesz. |
(A házat ostromolják s védik.)
Stroom
|
|
De mit vétettem hát mást, szóljatok. |
Janó
|
|
Elmondjam-é oltott gazságaid? |
Stroom
|
|
Az oltott gazság már politika, |
|
|
Mint oltott vackoralma. Érted-é, |
|
|
Politikát választok, amilyen kell, |
|
|
Van nagyszerű, van síma, kétszinű, |
|
|
De ollyan nincs, mely nem volna szabad. |
Kar
|
|
Óh, mester, látod, millyen hitvány, |
|
|
Mi nyomorult a büszke ember, |
|
|
Elorzott lángjával dicsekszik. |
|
|
Lenyúzhatod hátáról a bőrt, |
|
|
És nyugton fogja elviselni, |
|
|
Csak gyermekjátékát ne sértsd meg, |
|
|
Mert mint titán zúdúl az égre. |
|
|
Fel, társak, új csatára bátran, |
|
|
Írjunk zászlónkra minden szépet, |
|
|
Hazát, erényt és szabadságot, |
|
|
S harcoljunk bőrünkért s a koncért. |
|
|
Hivatkozzunk igaz ügyünkre, |
|
|
S készítsük az akasztófákat. |
|
|
A nyertes igazságot is nyer, |
|
|
Igy az igazság mindég nyertes. |
István
|
|
Fel, fel, mellettünk az Isten s igazság! |
Stroom
(a házban)
|
|
Ne féljetek, barátim, hát nem-e volt |
|
|
Mindég mulatságunk a katonásdi, |
|
|
Nem tudjuk-e Atilla, Scípió, |
|
|
Napóleon minden stratégiáját. |
|
|
Még azt is tudjuk, hol győztek hibából. |
|
|
Aratni fogjuk a dicső babért. |
Kar
|
|
Babért mi is szeretjük becsináltban, |
|
|
Bizunk stratégiádban, csak vezess. |
István
|
|
Ki hátrál, gyáva, társaim előre! |
Stroom
|
|
Csak az ajtókhoz mind, hogy bé ne törjék, |
|
|
Így rendeli ezt a stratégia. |
István
|
|
Hagyjátok az ajtót – az ablakokra. |
(István s cselédei bemennek az ablakokon, Stroom és a kar kifut az ajtón.)
Stroom
|
|
Gyalázat – óh, hisz a stratégiáról |
|
|
Ezeknek nincs még csak fogalmuk is. |
|
|
Az ablakon jőnek, s az ajtón várjuk. |
|
|
Kivertek, ámde a stratégia |
|
|
Szép tudománya ellen nem hibáztunk. |
Kar
|
|
Csinálunk mi a te stratégiádra. |
|
|
Ments meg, vagy kamra, pince odavan. |
(István s cselédei is kijőnek.)
István
|
|
Csak forgassátok azt a légycsapókat. |
Stroom
|
|
E fegyver nincsen a traktátusokban.* |
István
|
|
E fajzat sincsen, mit nyakunkra hoztál. |
Kar
|
|
Jaj néked, föld, kesergj, jajdulj fel, |
|
|
Elesett Svábia, a szent vár, |
|
|
És Európa, mellyet mink oly |
|
|
Szépen germán-keresztényeztünk, |
|
|
Ismét csak vad pogánnyá süllyed. |
|
|
Ledobja válláról az ökröt, |
|
|
Amellyet szépen ráültettünk, |
|
|
S megint ő ül fel az ökörre. |
|
|
Erdő nő a szép síma állon, |
|
|
Mint elhagyott kultúrán* a gaz, |
|
|
S csak erről ösmer rá az ember, |
|
|
Hogy a földön most más világ van. |
|
|
A gazság, szenvedés, szegénység |
|
|
Jaj néked, szép halványra éhült, |
|
|
Aszkétikus* képed leöltöd, |
|
|
Le azt az ékes salavárit,* |
|
|
S nadrágtalan, pozsgás pogány léssz. |
|
|
Mi lesz ebből a sok szép cikkből |
|
|
Szépen felosztva paragráfra. |
|
|
Mi abból a szép társas rendből, |
|
|
Mely testhez illett, mint a járom, |
|
|
És mint a katonakravátli,* |
|
|
Hogy szinte a szem dülledt tőle. |
|
|
Tudom, eszményed mentől több zaj |
|
|
És annál kevesebb kormányzás. |
|
|
Óh, tisztviselők szent Mekkája, |
|
|
Szerencsétlen flótások vágya, |
|
|
Szent Svábia, ledűlsz örökre. |
|
|
Miért tartád a sok tanácsost, |
|
|
Ha most tanácsot mégsem adnak! |
Stroom
|
|
No, gyermekim, stratégikus szempontból |
|
|
Mindenki fusson, aki merre tud. |
Kar
|
|
Nem vagyunk, uram. (Elfut.) |
Stroom
|
|
Kössünk hát békét. Én önkénytesen |
|
|
Lemondok minden címem- és jogomról, |
|
|
Csak hagyjatok, hogy kenyerem keressem. |
István
|
|
Legyen, tegyük le, gyermekim, a fegyvert, |
|
|
Nagylelküség a győztest illeti. |
Stroom
|
|
Igaz. (Félre.) Jó, hogy még nem civilizáltam, |
|
|
Másképp most drága lenne a kötél. |
István
|
|
Mit fogsz tehát már most elkezdeni? |
Stroom
|
|
E klasszikus pogány komédia, |
|
|
Látom, nem az én tettkörömbe vág, |
|
|
Az államalkotás nem kenyerem. |
|
|
Eszmém dicső volt, büszke, nagyszerű; |
|
|
Az egységes, erős monarchia, |
|
|
De a praxisban az enyv gyenge szer, |
|
|
Csunyául szétment, amint ráütöttél. |
|
|
Romantizmushoz térek vissza hát, |
|
|
Keresztény művelődés tudományom, |
|
|
Kozmopolitizmus* a mesterségem. |
|
|
Jó, hogy megőrzém aktáim között |
|
|
A sípládát. Elő, te régi társ! |
István
|
|
Ez jó[l] van, húzz hát egyet rajta, sógor, |
|
|
Bukfencet is hányhatsz, mi mulatunk, |
|
|
S gondunk lesz rá, hogy úgy-ahogy megélj, |
|
|
Mert kettőt nyertünk mégis általad: |
|
|
Egy szót, mi eddig nyelvünkből hiányzott, |
|
|
A huncutot* neked köszönjük, és |
|
|
A drágább vívmány egy szakadhatlan pánt, |
|
|
Az egyetértés, mely most összefűz. |
Cselédek
|
|
Mi benned élünk, és te meg erős |
István
|
|
Most e második szerződést* |
|
|
Pecsételjük meg, nem miként az elsőt, |
|
|
Vérrel, de borral. Mürzl, hozz kupákat, |
|
|
Te meg játsszál romantikus danát. |
Stroom
(kintorna mellett énekel)
|
|
Oh, her Jézisz, majd meghót, |
|
|
Nem fólt nékem egy tál kása, |
|
|
Csak egész nap íres hása. |
|
|
Itthagyom én Mátyarorszak, |
|
|
Ott lesz nékem jobb leni. |
(Függöny.)
|