ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT

A boldogtalan ember tünetei-diagnózisai

A balga, a hiányos, a ragadozó és a balek préda

Igazmondó tükröm: mondd meg, hogy ki vagyok én?

Ön/emberismeret ABC – VII.

Apró képek balladája

Tudom, mi a tejben a légy,

tudom, ruha teszi az embert,

tudom, az új tavasz mi szép,

tudom, mely gyümölcs merre termett,

tudom, mely fán mily gyanta serked,

tudom, hogy minden egy dolog,

tudom a munkát, lusta kedvet;

csak azt nem tudom, kivagyok.

Tudom az urak nyakdíszét,

tudom, melyik ruha mi szerzet,

tudom, ki gazdag, ki cseléd,

tudom, mily fátyolt kik viselnek,

tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,

tudom, tortán él sok piszok,

tudom mely csap mily bort ereszthet,

csak azt nem tudom, kivagyok.

Tudom ló s öszvér erejét,

tudom, mit érnek, mit cipelnek,

tudom, pénz szava szép beszéd,

tudom, hol mérik a szerelmet,

tudom, mit higgyek a szememnek,

tudom, Róma mit alkotott,

tudom, a cseh mért eretnek,

csak azt nem tudom, kivagyok.

AJÁNLÁS

Mindent tudok hát, drága herceg,

tudom, mi sápadt, s mi ragyog,

tudom, hogy a férgek megesznek,

csak azt nem tudom, ki vagyok.

Francois Villon

-Szabó Lőrinc műfordítása-

1.

Ablakot tör, majd jelentkezik üvegezni

Arcátlan, mert már leégett képéről a bőr

Már semmire nem reagál – okos szamár?

Az egyik szavaddal agyonütöd a következőt…

2.

Ajtóstul rohansz a házba/nyitott ajtót dönget

Úgy „udvarolsz”, hogy rögtön a melle után kapsz

Csücsülsz a babéraidon, a múltadat lassan feléled

Élő bizonyság vagy rá: elsőkből is lehetnek utolsók

3.

A tolvaj vagy aki „Tolvaj!”-t kiált

Zavart keltesz, és addig abban orvhalászol

Metamorfózis: angyalkából hamar házisárkány

Csodás átváltozás: haramiavezérből papucsférj

4.

Nem a Szentlélek hajt, csak a korcsma gőze

Beléphetnél, de nem teszed: holt költők jó társasága

Se játékban, se szerelemben nem éltél át önfeledtséget

Sötétben tapogatott elefántnak szerinted csak ormánya van

5.

Tested a Sátán, a Gonosz Szellem temploma

A reményed halasztod, nyírod ki meg először

A legrosszabb pénzt hamisítod, s még azt is pancser módon

Rajta már csak a fegyver foghat – másra már nem fogékony

6.

Teknősként a nyúllal futóversenyre állsz ki

Legyőzhetetlen lennél, csak az Achilles sarok

Majd hiszed, ha látod – hinni a templomban kell

Ami nem látható, nem mérhető, az nem is valós dolog

7.

Még annyi mindent nem szereztél meg, hiányérzet kínoz

Már mindened megvan, már semminek nem tudsz örülni

Nem vagy résen és az ördög kilopja szívedből az örömöt

A halált megvető bátorságod istenigazából már istenkísértés

8.

Méltatlanra pazarolod legszebb év(tized)eidet

Amit Isten adott, azt neked feltétlenül, örökre adta

Ha meghal egy gyerek(ed), először is Istent tagadod meg

Nem világosodsz meg: a Földön egy nagy Úr vendége voltál

9.

A disznók elé szórod gyöngyeidet – számolatlanul…

Fehér zászlóval, feltartott kezekkel állsz ki az ütközetre

Hol folyton csak kerülöd, hol meg keresed a konfliktust

Aki állandóan csak menti és menti az életét, elveszíti azt

10.

Ha csak beígérik a pofont, mindent elárulsz

Megkímélt állapotban, elhasználatlanul múlsz ki

Az öSzTöNeid elfojtásával sorvad az ISTeN benned

Hallgatásod nem bölcs, de balga beleegyezés kifosztásodba

11.

Kecskére bízod a káposztád

Kézzel akarod szorosra betekerni a csavart

Kicsikkel kezdesz ki, így akarsz erősnek látszani

Az atyáskodó államra bízod gyermeked szellemi nevelését

12.

Olyat ígérsz, amit nem lehet számonkérni

Ha egyszer engedtél: előbb csak a kisujjad kapja be…

Többet erővel, mint ésszel – nagyon korán végelgyengülsz

Nem szólsz időben, így nem is töröl a medve a halállistáról

13.

Adsz a szarnak egy – nagy - pofont

Az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött

Nagyúr vagy, még a grammatikának is parancsolsz

Egyre kevesebbet tud, azt is egyre rosszabbul hegedüli

*

MINTHA

Ez a folyó itt mintha folyna,
az éj is mintha éjjel volna;
- az ember mintha olyan volna,
milyennek lenni lenne dolga.

Mintha élet lenne az élet,
éltetne is , míg csak leéled,
s mintha elég is lenne néked
mindaz, mivel végül beéred.

Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az mi voltam, s mi lehetnék.

És te is mintha csak te lennél,
mikor nevetsz , mintha nevetnél,
s mert felderengsz még, hogyha fény ér,
éppen olyan vagy, mintha élnél.

Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,
a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!

A szeretet mintha szeretne,
a szerelem mintha lehetne,
a hit mintha még hitegetne,
s mintha hinni lehetne benne.

Minden dolog épp olyan mintha
öntökélyére lenne minta;
tökéletes hinta a hinta,
a kulcs az ajtókat kinyitja.

Ami van mintha tényleg lenne,
a teremtés mintha teremne,
a lét mintha tényleg létezne,
a rend is mintha rendbe lenne.

VÁCI MIHÁLY

*

Ötletek, címszavak, gondolatbébresztők -

A Balgaság Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai