ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT
A boldogtalan ember tünetei-diagnózisai
A balga, a hiányos, a ragadozó és a balek préda
Igazmondó tükröm: mondd meg, hogy ki vagyok én?
Ön/emberismeret ABC – VI.
Zsupán dala Jaj, jaj, irka-firka nékem Sose volt a mesterségem. Már apró gyermekkorban Csak sertések közt voltam. A költészet nem pálya. - Ezer villám és sertésvész – Különb a disznó hája És ehhez nem kell ész. Mert az élet célja
/az ideálom semmi más Mint jó evés és jó ivás! Van állatom tömérdek, A hízlaláshoz értek. Eléri mind a mázsát, Sehol se látni párját A többezernyi ártány A hája reng a tokáján, A párját nem leled, Ország-világ, engem imád. És a nép, ha lát, így kiált: Nézd csak ott, a disznókirályt!
Johann Strauss: A cigánybáró
https://www.youtube.com/watch?v=BV2iA_jSorM
1.
Evés közben megjöhetett volna az étvágyad
Titkolnád, de kirajzolódik arcodon sötét, torz lelked
Találomra, módszertelenül – vak tyúk is talál szemet
„Szabadon választottad” élettárs, így csak magad okolhatod
2.
Defenzív életvezető: csak a kudarcot, a szégyent kerülni
Ahova félszívvel indulsz, ott csak drága időd pocsékolod
Mindig csak takaréklángon, csak ímmel-ámmal tesz-vesz
Se gyerek, se felnőtt, csak infantilis, majd szenilis voltál
3.
Halandóságod botrány, nem tettre serkentő terminus?
Már nem dadog, egy mondatot ki tud mondani, ha passzol
Jártál ugyan tánciskolába, de csak a kályhától tudsz elindulni
Az egy élő Jóistenen kívül már minden holt bálványt imádtál
4.
Nem tetszést, csak visszatetszést kelt és bőven arat
A mindig bizonytalan kimenetelű háború a lételeme
Ha megdöglött a tehened, dögöljön meg a szomszédé is
Nem tudsz mit kezdeni magaddal, ezért másba belekötsz…
5.
Állandóan ideiglenes pénzzavarban leledzel
Elvárás és megfelelés: az öreg, a kisfiú, a teher és a szamár
A – pl. szerelmi - szabadság és a hűség nálad kizárja egymást
Nincs középút szerinted: felesleges, vagy pótolhatatlan vagy?
6.
Légy résen: balhited is hegyeket mozgat
Teljesül a kívánságod: azt kapod, amit érdemelsz: akasztó
Az a szülő, akinek az egyik fia a liblingje, a másikra pikkel
Mint egy elefánt a herendi porcelánboltban
7.
Aki ittasan kivetkőzik magából és levetkőzik magától
Csak egy a rossz tulajdonsága: nem lehet rá számítani
Neki a probléma sosem lehetőség, fordítva már sokszor igen
Sejtelme sincs, hogyan lehetett/maradhatott a férje alkoholista
8.
A vétkesek között cinkos némaságú vagy
A vak vezeti a világtalant – bele a szakadékba
Nem a bűnt, de a bűnöst gyűlölöd – magad ölöd
Mérgelődő – másik hibái, vétkei miatt magát büntető
9.
Pont a segítő kézbe harapsz bele
Kígyót melengetsz kebleden – ő felélénkül s megmar
Nyomasztó napi létezésed elviselhetetlen könnyűsége
Teher alatt nőne/ nőtt volna a pálma – így satnya maradt
10.
Beülsz a készbe – a hasznot lefölözöd
Úgy tudod, nincs bocsánat, így hiába hát a bánat!?
Eltűröd, hogy mások rovására kivételezzenek veled
Aljas indítékból, megfontoltan elkövetett lélekgyilkos
11.
Nálad sosincs szabály, mindig csak kivétel
Ha szombaton tilos a munka, akkor nem gyógyítasz
Az vagy, aki még a végszükségben sem bontana törvényt
Szembe hízelegsz, hátam mögé kerülve meg döfsz
12.
Te vagy az úr, de csak a szemétdombon
Az utca nem napos oldalára jutva nyomban elpusztul
Kis kockázattal remélsz nagy, sőt óriási üzleteket kötni
Nem megy el munkát temetni, nem ismerte a megboldogultat
13.
Lefelé tapos és rúg, oldalt könyököl, felfele nyal
Három napon túl megbüdösödött vendég lettél
Ritkán vált fehérneműt, gyakrabban szokásokat és elveket
Annyira jellegtelen, hogy nem/alig lehet személyleírását adni
*
Rágalomária
Lágy kis szellő, lebbenve szálló, Szárnya sincsen, könnyedén támad, Észrevétlen, szépen árad, Indul, mint egy csöpp lehellet, S halkan sugdolózni kezd. Szépen lassan, épp hogy moccan, Zümmögően, súgva-búgva, Zizegően, döngicsélve. Háztól fürgén röppen házig, Óhatatlan fülbe mászik, Agyvelőbe fészkelődik, Menthetetlen benne rezg. És ha egy szájból kiröppen: Adják, hordják egyre többen, Félénksége egyre csökken, Erre szökken, arra szökken. S hogyha már zúgó, didergő, Mint vihar kezén az erdő, Hogy süvölt és megreszkettet, Rémülettel látod ezt. Végre bömböl, zendül, harsog, Árad és nem látni partot, Dörgő orkán, szörnyű szárnyú, Olyat robban, mint az ágyú. Irgalmatlan végítélet, Mindent végromlásba veszt. És e rágalomnak tárgya, Ronggyá tépve, elcsigázva, Szörnyen össze-vissza törve, Pellengéren pusztul el, Úgy pusztul el . .
Sevillai borbély
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/93668/
gregor-jozsef/sevillai-borbely---ragalomaria-zeneszoveg.html
Ötletek, címszavak, gondolatbébresztők -
A Balgaság Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai
|