Payday Loans

Keresés

A legújabb

Ön/emberismeret ABC – III.
MIND EGY ÉS SOK - A ROMLÁS ÉS A RONTÁS VILÁGAI
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „dsida jenő könyvek”

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT

A boldogtalan ember tünetei-diagnózisai

A balga, a hiányos, a ragadozó és a balek préda

Igazmondó tükröm: mondd meg, hogy ki vagyok én?

Képtalálat a következőre: „dsida jenő szerelme”

Ön/emberismeret ABC – III.

Képtalálat a következőre: „dsida jenő szerelme”

Tragédia

Szerették egymást véghetetlen
De jött egy szó, egy dühre keltő.
Összevesztek és kibékülni? -
Ahhoz büszke volt mind a kettő.

Ha néha néha találkoztak
Elfordultak és nem köszöntek
(Tán, hogy a másik meg ne lásson
Egy áruló kis szürke könnyet.)

Az egyik sorsa hervadás lett,
Eltávozott egy csendes este,
Szemének végső pillantása,
Akire vágyott, azt kereste.

Az már későn jött, összetörve,
Hurcolva lelkén szörnyű vádat.
S egy sírnál halkan elzokogta,
Hogy ő neki már nincs bocsánat!...

DSIDA JENŐ

1923. október

Kapcsolódó kép

 

1.

Rangon alulitól nem tanulsz (gyerek, koldus stb.)

Egy lépésre vagy a terített asztaltól s mégis éhezel

Elidegenedésnek nevezett, keresztelt gyötrő magány

Már rettegsz, ha jön – valahogy megúszni az ünnepet…

 

2.

Hol itt fáj, hol ott fáj – gyanús: soha sincs szünet?

A választott iskola csak elbutít és hazugságra nevel

A vakációt és a lukas órát szereted a suliban a legjobban

Csak egy lányt szerettél, de ő máshoz ment – nincs tovább…

 

3.

Mindig eltalálod a szarva között a tőgyit

Tényleg azt kapja, amit érdemel – ő maga kérte…

A piacon röstellsz alkudni, de az erkölcsben bepótolod

Önként lemondasz istenről, hazádról és nyelvedről

 

4.

Öngyilkossági fenyegetőzésekkel zsarolsz

Magánügy? A rosszkedv és az ásítás is fertőző

Zokon veszed, ha ragályos kór miatt elkülönítenek

Nem tudott ezt meg azt Mehemed, felrúgták a tehenek

 

5.

Aki ki akar menteni, azt is lehúzod a víz alá

Engeded magad megvesztegetni, s elrothadsz

Mindent megszoksz, majd meg már késő menekülni

A mamahotel lakó – a  mama kedvence

 

6.

Igazolatlanul és tartósan hiányzol az Életből

Nosztalgiázó, vagy fantaszta – soha nincs jelen

Holnap majd korán kel, aranyat lel – holnap…

Senki se vár, s így nem ölel át, ha hazaérsz

 

7.

Állandóan kimerült: többet erővel, mint ésszel

Vagy mindened szürke-fekete, vagy csiricsáré

Más anyanyelvű az élettársad, konyhaangolon érintkeztek

A zanzából „ismered” a Bűn és bűnhődés-t

 

8.

Kincstári optimista, aki amúgy titkon pesszimista

Ha nincs happy end, akkor már nem is érdekel az a film

Nem hiszi, hogy még/már épp csak ellensége mond igazat róla

A reggel felkapott eszmével estig valahogy kihúzod

 

9.

Nincsenek eszméi, csak rögeszméi – vagy eszméletlen

Nem megy a hegyhez, ha látni akarja, majd ő jön hozzá

Minden napod egy vészhelyzet, amit valahogy túl kell élni

A partra vetődött, vergődő hal, aki simogatást vár

 

10.

Sokat markol és keveset fog – elaprózza magát

Kétségbeesik, ha egyszer egyedül marad nézeteivel

Mindenről különvéleménye van, amit megtart magának

Konformista nyárspolgár, aki olykor azért kicsit különcködik

 

11.

Kockázat nélkül akar/szeretne üzletet kötni

Tornából felmentett nyápic – katonaszökevény vagy

Nem gondolt merészet és nagyot, s nem tette fel ré éltét

Fedezve tetézed a bajt – struccpolitika

 

12.

A szőnyeg alá söpört szemét miatt lába törik

A kis hazugságokból lavina lesz, ami betemet

Nem ad embernek, így ő sem is kap isteni amnesztiát

Magadat se – jól – szereted, hát még mást

 

13.

Levágod a tyúkot, aki aranytojást tojt-tojna

Nem ökonomikus a testmozgásod, a közlekedésed

Mindent megszoksz, s nem szólsz, de nem is szöksz

Habzsol abból, ami mértékkel étek, így méreg

 

*

Képtalálat a következőre: „dsida jenő könyvek”

A színész

Valaha tudtam, hogy a szám
Mikor mond tréfát
És mikor beszél igazán.

Valaha tudtam, hogy a nevetés
Mikor valódi arcomon
És mikor tettetés.

Valaha tudtam, hogy a fájdalom
Szívemben van-e, avagy tetszelegve
Csak önmagam csalom...

Valaha tudtam, - ma már nem tudom:
Összeolvadt az igazi
És hamis hang a hurokon.

Összeolvadt a piros és a kék,
A fehér és a fekete,
Köröttem minden szürkeség...

Valaha tudtam, - ma már nem tudom:
Koromsetéten hull a hó!...
Az igazságom mind hazugság
És hazugságom mind való!...

Hisznek bennem? Vagy kételkednek?
Vagy ócsárolnak? -:
Egyformán fáj az én szívemnek.

Ember vagyok, de sorsom feledem;
Színész vagyok, de nem tudom,
Hogy mi a szerepem.

Előttem minden ködbe vész.
Egyszer ezt játszom, másszor azt,
S fáradtan kérdem:
Mikor pihen a nyűtt színész?

Be jó is lesz majd! Jön a béke...
Való, hazugság szerte-válnak
S komédiámnak vége, vége!...

DSIDA JENŐ

1924. május 16.

Képtalálat a következőre: „dsida jenő sirfelirata”

 

Ötletek, címszavak, gondolatbébresztők -

A Balgaság Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai