ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT
A boldogtalan ember tünetei-diagnózisai
A balga, a hiányos, a ragadozó és a balek préda
Igazmondó tükröm: mondd meg, hogy ki vagyok én?
Ön/emberismeret ABC – III.
Tragédia
Szerették egymást véghetetlen De jött egy szó, egy dühre keltő. Összevesztek és kibékülni? - Ahhoz büszke volt mind a kettő.
Ha néha néha találkoztak Elfordultak és nem köszöntek (Tán, hogy a másik meg ne lásson Egy áruló kis szürke könnyet.)
Az egyik sorsa hervadás lett, Eltávozott egy csendes este, Szemének végső pillantása, Akire vágyott, azt kereste.
Az már későn jött, összetörve, Hurcolva lelkén szörnyű vádat. S egy sírnál halkan elzokogta, Hogy ő neki már nincs bocsánat!...
DSIDA JENŐ
1923. október
1.
Rangon alulitól nem tanulsz (gyerek, koldus stb.)
Egy lépésre vagy a terített asztaltól s mégis éhezel
Elidegenedésnek nevezett, keresztelt gyötrő magány
Már rettegsz, ha jön – valahogy megúszni az ünnepet…
2.
Hol itt fáj, hol ott fáj – gyanús: soha sincs szünet?
A választott iskola csak elbutít és hazugságra nevel
A vakációt és a lukas órát szereted a suliban a legjobban
Csak egy lányt szerettél, de ő máshoz ment – nincs tovább…
3.
Mindig eltalálod a szarva között a tőgyit
Tényleg azt kapja, amit érdemel – ő maga kérte…
A piacon röstellsz alkudni, de az erkölcsben bepótolod
Önként lemondasz istenről, hazádról és nyelvedről
4.
Öngyilkossági fenyegetőzésekkel zsarolsz
Magánügy? A rosszkedv és az ásítás is fertőző
Zokon veszed, ha ragályos kór miatt elkülönítenek
Nem tudott ezt meg azt Mehemed, felrúgták a tehenek
5.
Aki ki akar menteni, azt is lehúzod a víz alá
Engeded magad megvesztegetni, s elrothadsz
Mindent megszoksz, majd meg már késő menekülni
A mamahotel lakó – a mama kedvence
6.
Igazolatlanul és tartósan hiányzol az Életből
Nosztalgiázó, vagy fantaszta – soha nincs jelen
Holnap majd korán kel, aranyat lel – holnap…
Senki se vár, s így nem ölel át, ha hazaérsz
7.
Állandóan kimerült: többet erővel, mint ésszel
Vagy mindened szürke-fekete, vagy csiricsáré
Más anyanyelvű az élettársad, konyhaangolon érintkeztek
A zanzából „ismered” a Bűn és bűnhődés-t
8.
Kincstári optimista, aki amúgy titkon pesszimista
Ha nincs happy end, akkor már nem is érdekel az a film
Nem hiszi, hogy még/már épp csak ellensége mond igazat róla
A reggel felkapott eszmével estig valahogy kihúzod
9.
Nincsenek eszméi, csak rögeszméi – vagy eszméletlen
Nem megy a hegyhez, ha látni akarja, majd ő jön hozzá
Minden napod egy vészhelyzet, amit valahogy túl kell élni
A partra vetődött, vergődő hal, aki simogatást vár
10.
Sokat markol és keveset fog – elaprózza magát
Kétségbeesik, ha egyszer egyedül marad nézeteivel
Mindenről különvéleménye van, amit megtart magának
Konformista nyárspolgár, aki olykor azért kicsit különcködik
11.
Kockázat nélkül akar/szeretne üzletet kötni
Tornából felmentett nyápic – katonaszökevény vagy
Nem gondolt merészet és nagyot, s nem tette fel ré éltét
Fedezve tetézed a bajt – struccpolitika
12.
A szőnyeg alá söpört szemét miatt lába törik
A kis hazugságokból lavina lesz, ami betemet
Nem ad embernek, így ő sem is kap isteni amnesztiát
Magadat se – jól – szereted, hát még mást
13.
Levágod a tyúkot, aki aranytojást tojt-tojna
Nem ökonomikus a testmozgásod, a közlekedésed
Mindent megszoksz, s nem szólsz, de nem is szöksz
Habzsol abból, ami mértékkel étek, így méreg
*
A színész
Valaha tudtam, hogy a szám Mikor mond tréfát És mikor beszél igazán.
Valaha tudtam, hogy a nevetés Mikor valódi arcomon És mikor tettetés.
Valaha tudtam, hogy a fájdalom Szívemben van-e, avagy tetszelegve Csak önmagam csalom...
Valaha tudtam, - ma már nem tudom: Összeolvadt az igazi És hamis hang a hurokon.
Összeolvadt a piros és a kék, A fehér és a fekete, Köröttem minden szürkeség...
Valaha tudtam, - ma már nem tudom: Koromsetéten hull a hó!... Az igazságom mind hazugság És hazugságom mind való!...
Hisznek bennem? Vagy kételkednek? Vagy ócsárolnak? -: Egyformán fáj az én szívemnek.
Ember vagyok, de sorsom feledem; Színész vagyok, de nem tudom, Hogy mi a szerepem.
Előttem minden ködbe vész. Egyszer ezt játszom, másszor azt, S fáradtan kérdem: Mikor pihen a nyűtt színész?
Be jó is lesz majd! Jön a béke... Való, hazugság szerte-válnak S komédiámnak vége, vége!...
DSIDA JENŐ
1924. május 16.
Ötletek, címszavak, gondolatbébresztők -
A Balgaság Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai
|