NAGY JENCIKLOPÉDIA

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC

Boldogtalanság tünetek-diagnózisok

A balga ész kára – a bölcs szívhiány betegei

Az önsorsrontás elemi, közép és magasiskolája

IV.

MARSCHALKÓ LAJOS

A sodródóknak

Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,

Te kis sodródó, te rongy akarnok.

Nem lenne rajtunk semmi hatalma,

Éhen pusztulna, útfélen halna

De te vagy és csak te vagy a pártja

Joga, hatalma, hóhéri bárdja

Kinyújtott karja, felemelt ökle

Te szállítod a tapsot dörögve

Te, ki a szolgák himnuszát zengi,

Te vagy a bűnös, névtelen senki.

Te vagy a bűnös, ki súgva mondod

Hogy szolgálod csak a gaz bolondot

S óh, bár a bicskád testvérbe mártod

Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,

Ölni tudnék — mondod — ha látom

De a kenyerem, de a családom...!

Farizeusként nyögöd kereszted

S te vagy ki néped sírjába veszted

Mert mit neked a más vére dolga

Te vagy a bűnös, picinyke szolga!

Te vagy a bűnös, te porszem ember

Ki szent eszméért lázadni nem mer

Kinek csak a hasa a hazája,

Ki a korbácsot kutyaként állja

És követ raksz, hogy nőjön a gúla

Mindegy ha egy nép jajong alula

S tagadva Istent, hitet, vagy elvet

A fáraót ha csúcsra emelted

Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:

Porszem! A gúlát Te építetted.

A börtönt, bitót mind te csináltad!

Gazoknak létra meggörbedt hátad

Koporsót, rácsot, acél bilincset

Te alkottál, mert rothadt gerincet

Nyaldosó nyelved minden urat szolgál

Kicsi sodródó rossz szolga voltál!

Elvtelen tollnok, bőrödet mentő

Csinovnyik, bíró, öncélú bendő

Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,

Te vagy a bűnös, kis napraforgó!

Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!

Büntetésed a szép, szabad élet:

Mikor magadra hagy a diktátor

Melyben versenyre kelhet a bátor,

Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni

Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.

Kidob minden párt, megvet a szabad

S hiába sírod hízelgő szavad

Szeméten nyúlsz el számkivetetten

Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.

Szabadult néped betölti rajtad.

Itt az ítélet! Magad akartad!

*

73.

Sodródó

Azt hiszed, hogy

te mész, „haladsz”,

Pedig csak a kor árama,

szennyárja sodor magával a nihilbe

Rossz esetben ezt „fejlődésnek” tartod,

s így miért is próbálnál az ár ellen úszni…

74.

Detonáció

Amikor rádöbbensz,

sajnos már vén fővel,

hogy a drága jó édesanyád

akihez ősbizalommal voltál,

nem, vagy nem jól szeretett

(csak magának, a maga képére,

vagy mostohán, vagy majomként stb.)

És magad kárhoztatod a túl kései felismerésért

amikor már erre szinte teljesen ráment egy életed…

75.

Giccs 
Életed csalódott háborgás:

hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?

Ezért vagy operett rajongó – ott fix a happy end

Ott már maga a műfaj zárja ki a tragédia lehetőségét!

(Lásd még: A giccs tényleg a „boldogság” művészete!?)

76.

Hermetikus

A végletesség kockázata

Szellemi önvédelemből bezárkózik,

fél, hogy durva csizma tapossa eszmecsíráit –

de túl sokáig marad így begubózva, bebábozva,

így azt szívja be, amit kilehel– saját levében fő…

(pl. Dosztojevszkij kamasza azonos című regényében)

77.

Igétlen

Életfogytig toporog

a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni

Vagy amikor már bent van, mint Ali Baba testvére,

És a kapzsiság leblokkolja józan eszét, s elfelejti az igét

(és így nem csak őt ölik, meg, de öccsét is nagy bajba sodorja…)

78.

Az önhittség ára

Mások, légáramok vittek fel magasra,

De te azt hitted: csak magadnak köszönheted,

Vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,

Így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,

Mert ezek után meg teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad

(Tested-lelked egy összerakhatatlan puzzle játék darabkáit idézi)

79.

Vegetáriánus vallás

Csak egy elved van, amiből nem engedsz,

Sokkal jobb ügyekhez méltó buzgalommal

Pótvallásként, szigorúan vegetáriánus vagy,

Ami annyiból áll, hogy nem eszel húst, zsírt stb.

Emiatt nemcsak anyádnak/vendéglátódnak kell duplán főzni,

De már eleve csökkented a valószínűségét, hogy párra találsz…

80.

Nyuszi simogatás

Milyen pokoli lenne az a világ,

ahol egyáltalán nem értenénk egymást

vagy szisztematikusan félreértenének minket

és úgy járnánk mint Karinthy hőse a nyúllal,

akit csak meg szeretett volna/akart simogatni,

de az ezt nem fogta fel, inkább támadásnak vette,

mire a mi emberünk egyre jobban bedühödött,

s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja...

81.

Kölés-megértés

Sok házaspárt-élettársat látni,

akiknek a magyar az anyanyelvük,

mégis csak egy vadidegen ember előtt,

már csak a válóperük során mondják el,

hogy tulajdonképpen mi bajuk is volt egymással.

Pedig még a tulajdon édes anyja sem mindig érti,

Hogy mi akar a gyereke, ha szótlan, ha „néma”…!

(a néma szavunk jelentésében rokon a némettel,

ami a nem érthetőt, az ismeretlen idegent jelentette...)

82.

Beszéd-hallgatás

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Társadnak mégis expressis verbis a mennyországról mesélsz,

Vagy a születésed előtti, utáni – vélt, remélt - reinkarnációidról

Miközben elvárnád: ő meg kitalálja minden eltitkolt vágyad,

Akkor is ha ezeket sohasem fogalmaztad meg,

Akkor is, ha még jelét sem adtad – sőt: titkoltad…

83.

Irreverzibilitás

Visszacsinálhatatlan

Előbb vág, azután mér

Kolbászból már nem lehet disznó

A sorsfordító döntéseket nem lehet visszacsinálni:

Az élet nem játék, ami bármikor nulláról újrakezdhető

(majdnem/szinte úgy, mintha előtte mi sem történt volna)

84.

Alávalóbb

Ha „mersz kicsi lenni”,

Ha magadat eleve leértékeled,

Ha nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból,

Ha úgy tartod, hogy eleve bűnösen születtél e világra,

És utána ez a helyzet még csak romlott, „fokozódott”,

Akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,

Belemész/ragadsz alárendelt, megalázó élethelyzetekbe stb.

85.

Különb – feljebbvaló

Hogy magadat másoknál különbnek tekinted

Az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,

Hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,

(így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –

maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.,

de ezek csak addig, míg a Jó/Rossz Isten felviszi sorod)

86.

Egyenrangúság

Miért van az, hogy noha te olyan jó vagy,

Hogy téged mindenki áldott jó léleknek tart,

Mármint az alá- és/vagy fölérendelt kapcsolatban,

Csak éppen a szimmetriát igénylőkben vallasz kudarcot,

Amik viszont amúgy éppen a leglényegesebbek lennének:

A jó testvéri, a jóbaráti, és a kulcsfontos élettársiban…

87.

Finnyás nyanya

Addig-addig válogatsz,

Míg minden valamirevaló kérőd odébbáll,

S be kell érned azzal, aki egyáltalán hajlandó elvenni,

Különben élhetsz penészvirág és stigmatizált vénlányként

Még szerencsésnek mondhatod magad, ha, mint a mesében,

Eljön érted álruhás Rigócsőr királyfi alaposan megleckéztetni…

88.

Bűz

Először

még mellbe vág

a büdös, facsarja orrod,

De akkor rögtön nem szólsz,

hisz még itt olyan új fiú vagy.

Azután meg már te is megszokod,

az újakat meg már te is beszoktatod…

89.

Babona

Az ostobák vallása?

Saját sikeres vállalkozásunkat

még mi magunk sem tudjuk

pont ugyanúgy megismételni,

hiszen nincs két egyforma gól -

legfeljebb babonássá tehet minket,

ha a tegnapi gólszerzés minden részét

pontosan ugyanúgy ismételnénk,

kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...

90.

Stílus

A stílus

maga az ember

Aki pl. fossa a szót,

az más gazságra is képes.

A sok beszédnek sok az alja,

ami felkavarodva zavarossá teszi

és még az oly drága időd is elrabolja

(s még ő csodálkozik, miért kerülik őt,

majd dafke ő lesz ere fel emberkerülő…)

91.

Megfoghatatlan

A stílus maga az ember

Aki mindig kétértelműen beszél,

hogy lehessen így is és úgy is érteni:

szókimondás kerülő, a felelősség elől menekülő,

óvatoskodóan, nem egyértelműen fogalmazó.

Az elején mintha állítana valami határozottat,

de a végén mindent ilyet visszavon – lebegtet.

Ezt nem én mondom, csak mástól hallottam.

Ha elmondod, akkor azon nyomban letagadom

92.

Paradigma

Csak egyikünk járhat jól?

Vagy te nyersz vagy én?

Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,

Csupa ilyenekből áll az életünk?

Ki kit győz le a megjelenésével,

A társalgásban, a karrierben,

A párválasztásban, a gyarapodásban?

Így csak az ördögöt boldogítjuk,

ő lesz a nevető harmadik...

93.

Teljesíts!

Hogyan csináljunk

egész életünkből

vizsgahelyzetek sorozatát?

Vizsga lesz

minden ebéd és minden szeretkezés,

és a társaságba is azért visznek el,

hogy ott levizsgázzál,

s jaj neked, ha megbuksz

illemtudatlanságból, műveletlenségből stb.

A teljesítmény kényszerzubbonyában leélt „élet”…

94.

Álválasztások

Az egyik 19, a másik egy híján 20

Mire te választási helyzetbe jutsz,

addigra már csak az a két lehetőség marad,

ami csak a lényegtelen részletekben különbözik...

Lényegüket illetően teljesen ugyanolyan,

vagy nagyon, borzasztóan hasonló

autók, pályák, pártok, tévécsatornák,

ételek és életek stb. között „választasz” ?

Ha hagyod magad manipulálni,

ebbe(n) a hamis illúzióba ringathatod magad,

mármint hogy sosem volt még ekkora szabadság…

95.

Gyilkos pankráció

Miközben ugyanazt gondoljátok baráti-családi körben

A jóról-rosszról, szépről-csúfról, igazságról-hamisságról,

Igazságosságról és igazságtalanságról, és a többi lényegről,

Eközben meddőn vitatkoztok, veszekedtek, verekedtek:

Melyik egyház, melyik politikai párt, melyik focicsapat a jobb!

(miközben ők abban teljesen hasonlók, hogy nem értetek vannak,

elsősorban nem titeket szolgálnak, s nincs ellenükre e meghasonlás,

és a fanatizált, hipnotizált embereknek el is tompul a kritikai érzéke…)

96.

Hallgatni

Amikor ez cinkos bűnpártolás

Amikor ez szégyenteljes lapulás

Amikor ez kínos nem tudás

Amikor ez balga beleegyezés

Amikor ez a segítség megtagadása

Amikor ez a nyílt szolidaritás hiánya

Amikor ez a tanúskodás elbliccelése

Amikor ez szarházi lapulás a fűben…

Stb.

*

KRAMPUSZ-KIRÁLY.

Krampusz-király a hajdan-korban élt.

Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

Királyilag töltötte a napot.

Egyszer - barátim, halljatok mesét -

Krampusz király elveszti az eszét;

Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

A nép riong: "Vivát Krampusz király!"

Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:

Legyen már vége a komédiának!

Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

De úgy bántok mint istennel velem.

Íme, fejemben korona ragyog,

Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""

Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,

S előttem, mint a birkák, porba estek!

Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

Egész éltemben fogamat piszkáltam

És ásitottam szörnyen-szörnyeket

Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,

Mégis nekem milljókat megszavaztok!

Minek nekem e falka millió?

Az ország pénze hát csak arra jó,

Libériákba hogy verjem bele,

S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!

Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

Hogy szamarat megillessen a fenség!

Vezessen kormányt, aki ember szintén,

És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""

1879.

Ábrányi Emil

***