NAGY JENCIKLOPÉDIA

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC

Boldogtalanság tünetek-diagnózisok

A balga ész kára – a bölcs szívhiány betegei

Az önsorsrontás elemi, közép és magasiskolája

V.

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának

(1886.)

Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány! 

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik! 

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik. 

Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény. 

És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat. 

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut. 

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet. 

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik. 

Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni! 

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár. 

Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.

*

97.

Jó/balszerencse

Egyfelől annyira hiszünk a szerencsében,

Hogy képesek vagyunk lottóra stb. költeni,

Másfelől meg egyáltalán nem akarjuk észrevenni,

Hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

Hogy még élünk, van munkánk, van házunk stb. -

Lelki önvédelemből elfojtjuk azt a gondolatot,

Hogy mindez egy pillanat alatt odalehet...

98.

Halhatatlan

Milyen rossz lenne

Szó szerint halhatatlannak lenni,

Hisz túlélnénk minden szeretteinket.

Ha viszont mindenki az lenne,

Nem lenne tétje semminek,

Nem lenne elmulasztható alkalom,

Nem lenne életre szóló súlyú döntés,

Nem lenne más csak frivol játék...

99.

Defenzív rejtőző

Te mindig fekete bábukkal kezded a játszmát,

S mindig csak reagálsz a fehér bábú lépéseire?

Te csak akkor szólalsz meg, ha kérdeznek,

Te igyekszel mimikrivel beolvadni a háttérbe,

Beleszürkülni s halottnak tettetni magad -

Vigyázz, mert úgy maradsz...!

100.

Túlélők

Túl kell élni a vészhelyzeteket,

Túl kell élni a vészkorszakokat,

Túl kell élni a betegségeket, a szükségállapotokat,

Túl kell élni a zsarnoki rendszereket -

Csak arra kell nagyon ügyelni,

Hogy egész életünk ne egy nagy túlélés legyen,

Egy defenzív stratégia és túlélési technikák,

A megúszás, a kibírás szelleme és lelkülete

101.

Buridán szamara

I.

Amikor a szamár nem tud dönteni,

Két egyforma nagyságú és illatú stb. széna között

Mert csakis az egyik köteget ehetné meg -

S a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal

(Mint aki két szék között a pad alá esik...)

II.

Éhen halni

két egyforma szénaköteg között,

mert nem tud, tudott választani,

pedig egyik sem jobb, mint a másik,

de fél, hogy hátha mégis…

(És ha az egyiket választja,

holtig gyötri a kínzó gondolat:

biztos a másik lett volna az ízesebb…?

102.

Ha majd…!?

Pont ott és akkor

Nem vagy boldog,

De régebben az voltál,

S később biztosan az leszel...

De majd ha elvégzed az iskoláidat,

De majd ha megtalálod az igazi társad,

De majd ha bajnok lesz a csapatod,

De majd ha megbukik ez a kormány,

De majd ha megnyered a lottó ötöst...

103.

Hátszeles

Lehet potentát a közbenjáród,

Lefekhetsz a szereposztó díványra -

Ha lehull a függöny, véget ér a protekció…

…és ráadásul esetleg egy kövér nőt kell emelgetni,

Mert ő is protekcióval került a balett-pályára/színpadra…

104.

Önkorlátozó

Rabosítod magad –

leláncolod kezed-lábad

Presztízskérdést csinálsz

részegen tett ígéret betartásából

Őrült és egész életre szóló fogadalmakat teszel

Rögeszmék és kényszerképzetek foglya vagy

Kiszolgálod rosszakaróid szeszélyeit

Stb. Stb.

105.

Összefogó

Ha elveri „az Úristen” a szőlőt,

Akkor a maradékot a gazda bottal töri össze -

Hadd lássa, mire mennek ők ketten, a gazda és az Úristen

106.

Önleleplező

Amikor valaki annak örül,

Szinte már büszke is rá:

Amiről egyáltalán nem tehet,

Vagy ami neki könnyű volt:

Például, hogy ő nem cigány,

Nem szegény, nem homokos stb.

Ha mást így lefelé nyomsz,

Te attól nem kerülsz feljebb,

Csak önelégülten helyben jársz,

Vagyis végül így magad maradsz le…

107.

Kegyetlen angyal

Ön-félreismerések

A legnehezebb azokkal az emberekkel,

akik nincsenek tisztában rovott múltjukkal,

vagy úgy tesznek mintha hibátlanok lennének,

s az igazság bunkójukkal mindent szétvernek,

ahelyett hogy „a nyakukat nyújtanák”,

mint akik maguk is irgalomra szorulnak

(Rilke írja: nincs kegyetlenebb az angyaloknál)

108.

Szesztestvériség

A kocsmában mindenki a barátod,

Mindenki a keblére ölel, pláne amíg fizetsz,

De melyikük lenne kezesed egy kölcsönnél,

Vagy ki jönne el közülük melletted tanúskodni,

Vagy ki fogadna be egy napra is, ha kilakoltatnak?

109.

Tekintélyelvű

Eredet és érvényesség

Mindegy, hogy honnan tudod

(illetve: hogy te mit gondolsz erről)

- „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

Az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

Hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

(A tekintélyre hivatkozás nem érv…)

110.

Tudni, érteni és élvezni

Mindent tud a humor történetéről,

Csak nem érti, s főleg nem élvezi a tréfát -

Elméletet alkotott az emberi humorról,

De képtelen hatásosan elmondani egy viccet…

111.

Ha beteg vagy,

Akkor elárulod magadról,

Hogy gyenge a Jóisten-hited,

Pláne ha nem inkább „testi”,

Hanem pszichoszomatikus a baj,

Vagy neadjisten depresszióval küzdesz?!

(nem elég a baj, hozzájön a bűntudatod…)

112.

Ha szegény vagy,

Sőt már nyomorogsz,

Ez egy biztos jele annak,

Hogy nincs - jó - kapcsolatod az élő Istennel?

Másként meghallgatná imáid és megáldana bőséggel -

Így nemcsak küszködnöd kell a víz felett maradásért,

De még a bűntudatodnak a súlya is víz alá akar nyomni…

113.

Verseny(ző)

Nemes-nemtelen

Konstruktív-destruktív

Nem építő, de romboló rivalizálás,

Te csak a másik rovására nyerhetsz?

114.

Életfogyatékos

Már nem olvasol mesélsz

Már nem jársz el mulatni

Már nem énekelsz, táncolsz

Már feladtad a hivatásodat

Már beletörődtél, megalkudtál

Stb.

115.

Későn

ébredsz, nem éred utol magad

nősülsz, nehezen alkalmazkodsz

szülsz, nem lesz elég – ép - gyereked

leszel apa, vénen lehetsz csak nagyapa stb.

116.

Korán

kezded, rosszul végzed

pl. a páros nemi életet – csömör

pl. a profi szertornát – lerokkansz

pl. a gyerekszülést – belehalhatsz

pl. a pénzkeresést – korán vénülsz

117.

Életkor-zavar

Tiszteletreméltó szépkorúságod

az „örökifjúskodás” miatt nevetségességbe fullad

Mintha szándékosan, „direkt” öregítenéd magad

a ruházkodásoddal, a szín- és a formaválasztással

118.

Koravén-örökifjú

Minden életkort csak egyszer élsz meg,

Mindegyiknek megvan az egyszeri sajátos öröme,

Miért akarnád fiatalítani, vagy öregíteni magad -

Az előző esetben csak nevetségessé válsz,

Az utóbbiban meg esetleg annyira sikerül a dolog,

Hogy az ifjúból hamar koravén, kiégett roncs lehet...

119.

Messiás

Elrontás – megrontás

Minden újszülött egy csodagyerek

Hogy tesszük-hagyjuk hülyegyerekké válni?

A szülők és az iskola beleadnak apait-anyait,

A maradék munkát meg te magad önerőből…

120.

A jó gyerek

Irigykedsz a tékozló fiúra, bátyádra,

akit tárt karokkal és lakomával vár apád,

te meg hiába voltál akkor oly sokáig oly jó,

inkább te is rosszalkodtál, züllöttél volna?

*

Ma született a Messiás

Hull, hull a felhő könnyü pelyhe;
Az utczákon tengernyi nép.
Paraszt, úr tarka egyvelegbe'
Megyen hallgatni szent misét.
Az ablakokból ide csillan
Hivogató világítás.
Ez egyszer minden évben így van:
Ma született a Messiás!

Én künn bolyongok, nincs családom,
Fásultan, únva életem',
A templomból ma is kivágyom;
Az álorczást nem nézhetem.
Sötét az ég; nincs rajta csillag;
Sem égi jel, se lángirás,
A mely vezesse útainkat...
Ma született a Messiás!

Az élet össze-visszasága
Ma se békít ki semmivel.
A szenvedő ma sincs megáldva
S rongyokba' jár, ki jót mivel.
Egyiknek tétlenség az élet,
S izzadva szidja annyi más.
Születni gyakran ősi vétek...
Ma született a Messiás!

A tékozló fiú kaczagja
A szent estét. Ölében ül
Egy nő, ki testét bérbe adja,
S fizetett csókokért hevül.
Körűle táncz, csók, czéda ének,
Trágár beszéd, pezsgő-ivás.
Magdolna csak nagynéha tér meg...
Ma született a Messiás!

Ah, mind ugy van, bármerre nézek,
Mint amaz első éjjelen;
Farizéusnak áll az élet;
Szegényé jászol, Betlehem,
Ahasvér hány vagyon közöttünk!
Hány Jób, ki istennel vitáz.
Sirunk, hogy a világra jöttünk...
Ma született a Messiás!

Jőjj, csendes ágy! Borítsad, álom,
Vonaglásimra szemfedőd'.
Te nyugtatod meg a halálon
Kivül a földi szenvedőt.
Jőjj, csendes ágy! Majd holnap ébren,
Ha nyugtomból a zaj kiráz,
Tovább vergődöm, újra kérdem:
Mire való a Messiás?

Reviczky Gyula