Bölcs/balga, boldog/boldogtalan ember ABC

Életminőségünk nem őrzése/javítása, de rontása

Balga, gonosz állatorvosi lovak a földi poklukban

Ami van, és ami sokkal rosszabb is volt/lehetne

LÉTRONTÁS/ROMLÁS LEXIKON CSÍRÁK - II.

A TIHANYI EKHÓHOZ

Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív. 

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek
A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden. 

Zordon erők, durva bércek, szírtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant. 

Akik hajdan jó barátim voltak
Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék. 

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.

Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között. 

Óh, van-é még egy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Mely megháborítana. 

Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek. 

Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értrelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim. 

Itt halok meg. E setét erdőben
A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben
Fellelik sírhelyemet:
S amely fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért

Csokonai Vitéz Mihály

*

Teremtmény

Mire rendeltetett?

Használati utasítások?

Ha úgy bánsz magaddal,

Mint aki a gitárt szögbeverésre használja,

Akkor ne csodálkozz, ha kialszik a szikrád

*

Csapda

Ha valamim van, azt mondják, hogy loptam

Ha semmim sincsen, akkor azt: elkorhelykodtam

*

Önbüntetés

Mintha el lenne tiltva a közélettől

Négyévenként leadod az egyszem voksodat,

(amit a Nagy Számítógép elnyel, s kiköp)

S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,

Mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,

Annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:

S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál,

Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon

*

Megelőző támadás

Amikor a főnök vmi apróságért leszúr,

Még mielőtt felvetnéd az éhbérezésed,

Vagy a hektikus munkakörülmények kérdését

*

Megfelelhetetlen

Annyi és olyan aprólékos szabály van,

Hogy lehetetlenség minden előírást betartani,

Mert különben nemigen haladna előre a munkád –

De így ugyanakkor bármikor hangosan leszúrhatnak,

Ill. jelzik cinkos kacsintással, hogy elnézik ugyan, de…

*

Einstand

(Pál utcai fiúk)

Elhappolni, lenyúlni, szajrézni

Rekvirálni, zabrálni, kommunizálni

(visszaélni a helyzettel, az erőfölénnyel stb.)

*

Létminimum

Ép testben még épp hogy élek

Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

Folyton csak takarékon, sosem csúcsra járatva

Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz

*

Alább adni

Ettél, ittál, aludtál, öleltél –

De sosem mérted magad a mindenséggel

Az első kudarc után igen alacsonyra tett léc,

Ami biztosítja a csekély, de biztos sikerértéket…

*

Ifjú titán

(titán hasznát veszitek…)

Kialudt benned az isteni szikra

Nagy ígéret volt és nem váltotta be

Egy csiszolatlan gyémánt volt és maradt

*

Ábrányi Emil

Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,
S hatalmas hévvel többé nem teremt!
Elhűlt az élet édes forrósága,
Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.
Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.
S mint a halottnak nincs lélegzete:
Szellő se moccan. Minden éjbe hal.
A bús rögöt örök fagy vonja be.
De bár kiégve, bár megfagyva régen:
A szomorú gömb ott bolyong az égen,
Más, boldog, élő csillagok sorában,
Mint egykoron, a hév s erő korában!
Forog, forog, hurcolván azt a fényt,
Amit hő napja hullájára hint.
Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,
A mindenség élő-halottjaként!...

Ó hány ember van, akiből kilobbant
Mindaz, mi egykor alkotó elem,
Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:
Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,
Vágy és öröm... édes megindulás,
Szent érzések túláradtán a könny,
Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,
Csak változatlan, fásult, bús közöny,
Unott, rideg kopárság, rémes űr!...
És mégis él, mégis szünetlenűl
Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,
Rád néz s nem csap meg a halál szele.
A pezsgő létben – meg van fagyva bár –
Mint önmagának temetője jár.
Kivűl ragyog... belől örök setét.
Hurcolja folyvást meghalt életét!

*

Pályatévesztő

Botcsinálta doktorok

Milyen doki kése alatt vagy?

„Mert félt a vértől, s a szagtól,

Nem lett ő orvos, csak doktor…!?”

(Vagy annyira szórakozott professzor,

Hogy ő kérdi: most műtünk vagy boncolunk?)

*

Judeokrisztián

Idegen isten imádtatni!?

Ha én zsidó vezető lennék,

én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

"Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

Szemet szemért, fogat fogért.

Én pedig azt mondom nektek:

Ne szálljatok szembe a gonosszal,

hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

tartsd oda neki a bal arcodat.

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

annak add oda a köntösödet is.

És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

menj vele kétannyira.

Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

el ne fordulj tőle."

Mt 5,38-42

*

Vagy-vagy?

Nekem úgy is jó,

Ha langyos a sör, akkor sem reklamálok,

A másik meg alig várja, hogy a „pénzéért”

Beleköthessen/belerúghasson a pincérbe stb.

*

Közteherviselés

Jaj, néktek is törvénytudók!

mert elhordozhatatlan terhekkel

terhelitek meg az embereket,

de ti magatok egy ujjotokkal sem

illetitek azokat a terheket.

(Lukács evangéliuma)

*

Rossz szomszéd

Aki magas kőfallal veszi körül magát

Aki feljelent, ha az utcára pakolják le a sódered

Aki nappal alszik, de éjszaka végtelen tivornyába kezd

Aki azon mesterkedik, hogyan mérgezze meg a kutyádat

Akinek nincs csengője és úgy tesz, mint aki nagyothalló

Aki nem veszi át a küldeményed – vagy olvassa leveled

Aki a kerítésen át leskelődik, hallgatózik, majd pletykál

Stb.

*

Gyorstermelők

Te veszed, bérled a földet

Te tudod, őseid mit izzadtak rajta

Te műveled, veted, ápolod, locsolod

Te figyeled aggódva, milyen az időjárás

Te reménykedsz, hogy lesz mi enni télen

Te fektettél be, hogy el tudd adni a termést

És akkor jönnek egy nap/éjjel, s elvisznek mindent

*

A fa és a gyümölcse

Rossz magot ültetsz, ki sem hajt

A csemete nem akar gyökeret verni

Megnő a fa, de nem hoz elég termést

Terem a fa bőven, de mást, mint vártál

Csak nagy sokára és kétévenként terem

Nagyon fagyérzékeny – rosszkor rügyezik

Mire beérne a termés, elpusztítják a kártevők

Jön egy nagy vihar, jégeső és semmi nem marad

Már éppen szüretelnél, amikor ellopják az egészet

Betakarítod a termést, de nincs kinek jó áron eladni

Stb.

*

Statisztika

Kis hazugság, nagy hazugság és a statisztika

Ma egy magyar lakás átlagosan két szoba összkomfort

(igaz, hogy sokan ma is padon, híd alatt stb. aludtak…)

*

Kiölt kíváncsiság

Akkor vagy már reménytelen eset,

Amikor már nem mersz bátran bármit megkérdezni,

Mert rettegsz: megütköznek vagy kinevetnek, kigúnyolnak

Vagy megöregedett a lélek: már semmire nem csodálkozol rá

*

*

Bujdosik egy árva madár

bujdosik egy árva madár

minden háztetőre leszáll

mindig csak azt csirikolja

nem leszünk egymásé soha

milyen madár az a madár

ki kertembe szólani jár

csak szépen szól de le nem száll

futok utána meg nem vár

várj meg madár még megvárnál

szíved rejtekébe zárnál

mint drága kincset tartanál

társadnak megmarasztanál

hess ki madár a kertemből

ne pusztíts ki mindenemből

mindenből kipusztítottál

kerti rózsám nélkül hagytál

kesereg egy árva madár

ki ott fenn a fellegen jár

hát az olyan árva mint én

hogy ne keseregne szegény

te kismadár hogy tudsz élni

mikor nem is tudsz beszélni

ládd én mennyiket beszélek

mégis rózsám nélkül élek

http://www.youtube.com/watch?v=hnvi32kfYvM

*

*

Balkezes

Aki ügyetlen?

Vagy akinek a bal keze a jobbik?

De átszoktatták/hagyta magát átszoktatni,

Vagy maga átszokott a másikra megfelelésből…

*

Kimazsolázó

Isten dicséred a rózsa illatáért,

De ha megszúr egy tüske, máris káromlod

*

Nem ön-azonos

Másnak adod ki magad

De nem tréfából vagy haszonszerzésből

De úgy, hogy magad sem tudsz róla - holtodiglan

*

Szerencsepatkó

A rész(letek)ben bújik el az ördög

Egy rosszul bevert patkószeg miatt a patkó leesett,

A patkó miatt a ló/lovas elbukott, emiatt csata veszett,

A csata miatt az ország, a hazád odalett…

*

Szabotázs

Rész és egész

Ha tévedésből rossz helyre ütsz a kalapáccsal,

Akkor rögtön szándékos szabotázsakció a vád,

S ha így a gyárat, a termelést akartad tönkretenni,

Akkor végső soron a Rendszer belső ellensége vagy…

*

Neked mindegy

Birtokolni vagy bitorolni

Törekedni vagy törtetni

Elérteni vagy félreérteni

A sportért vagy a sportból élni

Ügyesnek lenni vagy ügyeskedni

Érdekes ember vagy érdekember

Barátkozás vagy bratyizás

*

Lemész kutyába?

S minden emberi méltóság előtt hajbókolsz…

Ha kutyaként viselkedsz, akkor úgy is bánnak veled

(ha kunsztot mutatsz be, produkálod magad, lesz kaja)

*

Szereptévesztés

Pl. amikor a bíró lenne a meccs főszereplője

Vagy amikor a vasárnapi apuka nagypapát „játszik”

Vagy mikor az anyának a lánya a legjobb barátnője…

Vagy amikor a suszter nem marad a kaptafánál stb.

*

Félkarú óriás

Van autó, de nincs motorja

Van nagy ereje, de nincs esze

Van sok esze, de nincs jó szíve

Van tehetsége, de nincs szorgalma

Lenne egy társaság, de nincsen lelke

*

Életbuhera

Mindig csak jobb híján

Mindig csak kénytelen-kelletlen

Mindig csak átmeneti, szükségmegoldás stb.

*

Zsákbamacska

Csak a gyermekszülés után derül ki, kit vettél el?

A rangsorban életfogytiglan a második helyre kerülsz

Rosszabb esetben még hátrább – nemcsak a gyerekeid,

De hitvesed szülei, sőt akár barátnői is előtted vannak…

*

Kamu

Életed díszletek között folyik,

A ruhád is csak jelmez, arcod álarc,

Viselkedésed felvett szerep, italod kamu

*

Guiness rekord

Életed egyetlen megtartó célja,

hogy valamilyen mérhető teljesítménnyel kirukkolhass?

Kerül, amibe kerül, csak öt percig ún. híres ember lehess…

*

Teleológia

Jó és rossz célok és eszközök

Az eszközből célt-végcélt csinálni

Azért éljünk, hogy együnk vagy fordítva?

(vagy maga a kérdés sincs jól feltéve,

Hisz maga az evés sem pusztán eszköz…)

*

Sem-sem

Via activa – via contemplativa

Nálad soha sincsen itt az ideje

Sem a láblógatásnak, sem a tengerátúszásnak

*

Illúzió

Illuzionista – szemfényvesztő

Pozitív és negatív „látszatok”

Nem csak a hamis illúziót rombolod le?

Megtöröd pl. egy színházi előadás varázsát?

*

Róka-gólya vendégség

Úgy tesz, mintha vendégségbe hívna,

De csak azért, hogy te nála pofára essél,

S a felkínált finomságokból egy falatot se ehess!

Ő eközben adja az ártatlant, a vendégbarátot…

*

Optimalizálás

Még nem jó, már nem jó - pont most nem jó

A jéghideg szobát elviselhetetlenre ki- és felfűteni

Az ételt nyersen hagyni vagy ragacsos péppé főzni

A játékot belendülés előtt vagy soha nem abbahagyni

*

Tüdőgyúladásomról

Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom,
Mondd meg nekem, hol fekszem én?
Ágy-é, amelyben hánykolódom,
Vagy a koporsó az szintén?
Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes
Remény és biztos félelem
S az élet és halál setétes
Hullámjain lebeg velem.

Fojtó szirokkóknak hevétől
Asznak tüdőhólyagjaim,
S a kriptáknak fagyos szelétől
Borsódznak minden tagjaim.
Szívem megett egy láthatatlan
Kéznek nyila bélőve áll,
S mellem csontboltján irgalmatlan
Sarkával rúgdos két halál.

Hová ütődöm a habokba?
Haj! mely szörnyű hányattatás!
Most a cupressusos partokba,
Hol rémlet űl s jéghallgatás;
Majd a túlsó part lejtőjébe,
Honnan barátság szózatit
Hallok a plátánok berkébe,
S örömszerszámok hangzatit.

Innen savanyú ázótjokkal
Pusztás barlangok fojtanak;
Amonnan kerti balzsamokkal
Hígabb szellők újítanak.
Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok,
Vagy egy kivégez már, vagy más,
Ájúlok, érzek és ocsúlok:
Haj! mely szörnyű hányattatás!...

Ki vagy te, ki hószín leplekbe
Felém mosolyogva közelítsz
S a partról e szagos berekbe
Áldott jobbodon felsegítsz?
Te, főldi biztossa az égnek,
Arany gyógyúlás! Te a nagy
És bőlcs teremtő tehetségnek
Halandó leánya! te vagy.

Te illetéd rózsás újjoddal
Mellyemnek rokkant bóltjait,
S elindítád pillantásoddal
Az élet dobbanásait.
Már lelkem új phoenix módjára
A lángok közzűl éledez;
S gyengűl újjom pattanására
Kis lantom újra zengedez.

De te repűlsz? mind tűnnek, mennek
Minő derűlés ez, nagy ég?
Sándorffym űl ágyamnál... s ennek
Köszönhetem, hogy élek még?
Zendűlj, ekhózz, esti csendesség!
A hálá engem dalra ránt.
Telj bé, kettős szent kötelesség,
Az orvos és barát eránt!

Csokonai Vitéz Mihály