NAGY JENCIKLOPÉDIA
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC
Boldogtalanság tünetek-diagnózisok
A balga ész kára – a bölcs szívhiány betegei
Az önsorsrontás elemi, közép és magasiskolája
III.
Karinthy Frigyes A láthatatlan börtön
Sokféle börtönökről Dalolt már a Szabadság Tündérkisasszonyának Reménytelen lovagja Szabadság Rabszolgája A tikkadtajkú költő Sokféle börtönökkel Rostázta már ragyásra Vén Földünk ráncos arcát Hóhérok és vezérek És tébolyult próféták Kendőző kotyvaléka Thotmes gúlái óta Kajafás börtönéig A Krisztus börtönétől Fekélyes fekhelyéig Ama Galileónak Az ólomkamarákhoz Sok hídja sóhajoknak Nyikorgott nyirkos útján Sok patkány foga vásott A láncos deszkapadkán Hol háborgó dagályok Verték a gályabordát Sok lábat kaszaboltak A kaszabörtönökben Sok felleg tornyosult a Salamon tornya szélén Kínai ketrecekben Kínlódott görbe háttal Sok mongol Koreában Stuart langyos-puhácska Csuklóját sok bilincsnek Hűtötte hűs karéja Riadtan sokszor ébredt Lecsöppenő penésztől A Jó s Nemes Lovagnak Mosollyal álmodója Kéjkertek és kövek közt Épült sok büszke Bastille És titokzatos Tower Hatéves kis királyfi Hervadt a Temple mélyén A Conciergerieben Várták véres haláluk Kiábrándult királyok És cselszövő cselédek Szegény szelid sovány kis Pellico Silvio is Senyvedt sok éven által "Ma chétive petite personne" Spielberg falába ásva Tíz évig a Katorgát Kémlelte Dosztojevszki És a readingi fegyház Rostélyfalán keresztül A kócból és darócból Áradt a De Profundis Mert lett légyen Kazinczy Vagy Chillon képzelt rabja Vagy Szilveszter-Apostol Ubrik Borbála és Sing-Singek banditája A rabnak van reménye Hogy egyszer összeomlik Körötte ama látszó És látható vasabroncs Legyen bár mint a Vasszűz Keble oly szűkreszabva Vagy mint a Sárga Császár Steppéktől Óceánig Kiterjedt birodalmát Körülkerítő Nagy Fal A múmiára dermedt Hármas kőszikla burkát Egy szép napon kifúrja A rabló és a régész Harmadnapos halottnak Kihült helyét találja A Krisztus-sírt ki őrzi A mozgó föld kidobja Kicsorbult börtönéből Ki hitte rendületlen Keringő rendülését Cervantes úri lelke Átfüstöl a falak közt Erdőn-mezőn barangol A kőkockák a Bastille Faláról úgy zuhognak Mint zsarnokok falára S fülére hányt beszédek Raszkolnyikov megenyhül Távol Szibériában New-Jersey és Washington Üvölti két világgá Emlékét és bosszúját Kossuth két börtönének S még az izgága császár Hamvát is visszahozzák És minden börtönöknek Egy nap csikordul zára Egy pompás végítélet Tárogatós szavára Csak ezt nem látja senki Csak ezt nem nyitja semmi Csak ezt a láthatatlan Testünkreforrt kalitkát És mozgó csigaházat A Láthatatlan Börtönt Melyben szorongva járjuk Szabad mezők határát Időnek és a térnek Kitárult messzeségét S a nyüzsgő ucca hosszát Ezer kusza csapásán Testvérek lábnyomásának Mint kristálycsöppbe cseppent Vergődő furcsa féreg Kinek fuldokló fintor Rángatja néha arcát Üvegfalon keresztül Hogy az már kész nevetség Így hurcoljuk lihegve A láthatatlan börtön Üvegfalát magunkkal Amelyről senki nem tud Bámulnak és nem értik Hogy néha furcsa módon Kinyujtott karod-lábad Megáll a levegőben Egy félszeg mozdulattal Minthogyha tapogatna Kezed amit kinyujtasz Terített asztalokhoz Öklöd mit felemeltél Hogy végre szétlapítsad A hencegő kalandort Tenyered mit kinyujtasz Hogy tenyerébe rejtsed A ritka hű barátnak És végső búcsút intsél Te régi kedvesednek Ki régen elfelejtett Hívén hogy elfeledted S hogy lebukom fejemmel És görbítem gerincem Bámulnak és nem értik Nem tudják hogy ilyenkor A láthatatlan börtön Falába ütköződik S verődik padmalyába Öklöm, kezem, gerincem Haragom és reményem A láthatatlan börtön Így zár el életemtől Gyönyörű sorsom üdvét Szabadságtól ujjongó Minden szívdobbanásom Mellembe így rekeszti A láthatatlan börtön Boldogtalan emlékek Sok szívós szövedéke S egy rossz természet átka Így tett elátkozottá Így lettem önmagamnak Tulajdon tömlöcévé Melynek sötét odvában Immár sok éve vallat Makacs kínvallatással Magnus Magister Élet Komoran és sötéten Peckekkel és szögekkel Mindég egyetlen kérdést Egyhangú és kegyetlen Ismétlődő változatban Vallat s megtörni nem tud És félni nem tanít meg S meg nem tanít felelni A láthatatlan börtön Amelyből nincs menekvés Amelynek régi kulcsát Magadban eltemetted S többé meg nem találod.
*
49.
Emberautomata
Ha bedobod a pénzt, kijön, amit kérsz
Ha megnyomod a gombot, felmondja a leckét
Ha jól megcsiklandozom, akkor elneveti magát
50.
Vizsgadrukkos
Jobb félni, mint megijedni?
De a legrosszabb szorongani/rettegni
Kinek milyen fóbiák bénítják, eszik lelkét?
S miért nem tud/mer ezektől megszabadulni?
Okait feltárva…és terápiaként előre „menekülve”
Nem dől össze a világ, ha egyszer elbuksz a vizsgán…
51.
Önbeteljesítő jós
Ne fesd a falra az ördögöt
Pont az következik be, amitől rettegsz
(pl. a rákfóbiás királyi utat épít a ráknak?)
52.
Torkos
Élvezeti görbe
Az éhség jó szakács,
Hátha még finomat, pláne kedvencedet eszed!
(De a reggeli kávéból is az első korty a legjobb)
Az első falatoknál nem tudsz betelni,
Utána még jó, majd jön a telítettség,
S már csak a szemed kívánja,
Vagy sajnálod otthagyni,
S túlzabálod magad,
Ami visszafelé is elrontja az egészet,
Akár még a túldédelgetett gyomrodat is
(püffedten elgyengülve elterülsz, s nehezen emésztesz)
53.
Bedőlsz…
Zavar – zavarkeltő
Zavaró és a zavarosban halászó
Pl. amikor műbalhét csinál a zsebes bűntársa,
Hogy elterelje figyelmed, s ne védd az értékeidet
S te vagy/leszel az a palimadár, akinek tollas a háta…
54.
Presztízskérdés
avagy a pirruszi győzelem
Lehet úgy egy meccset nyerni,
Mindent erre az egy lapra feltéve,
Hogy a legjobbak megsérülnek
Vagy kiállítják, s eltiltják őket stb.,
S így a régi riválist legyőztük ugyan,
De ez a bajnokságba kerülhet…
Még egy ilyen győzelem és végünk
Egy csatát megnyerni, de a háborút elveszíteni
55.
Testi-lelki alultáplált
Ahogy mindenki eszik valamit,
Legfeljebb moslékot, mérget, romlottat,
Éppen úgy pl. mindenki hallgat verset-igét,
Legfeljebb ócska, bugyuta, lélekölő slágert,
Illetve félrészeg hőzöngők kocsmai filozófálását..
56.
Kollektív felelőtlenség
Egyedül nem mernéd a nőt megerőszakolni,
De az alkoholtól és a csürhédtől „felbátorodsz”,
Ill. nem mersz kimaradni, nehogy kiközösítsenek,
S így – vonakodva/begerjedve - te is beállsz a sorba,
Hogy imigyen enyhíts szexuális nyomorodon..
57.
Parancsra tettem!
Mindenki ezt tette – tette volna az én helyemben!
És csak egy voltam a kivégzőosztagban sok között,
S lehet, hogy nem is az én golyómtól vesztette életét…
58.
Kontár
Mint aki buzgón nekilát,
Hogy a szálfából mestergerendát faragjon.
De elrontja, s így már kapanyelet próbálna,
De azt is elbaltázza, s örül a fogpiszkálónak is
És ez még a jobbik eset, ha csak magát károsítja…
59.
A lépre menők
Egyszer volt egy róka,
aki annyira híján volt a ravaszságnak,
hogy nemcsak belépett a csapdákba,
de még arra sem volt képes,
hogy különbséget tegyen
csapda és nem csapda között…
Épített egy csapdát, és abban lakott.
Olyan sokan meglátogatnak a csapdámban,
hogy én lettem a legügyesebb róka…”
A róka jól érezte magát, fogalma sem volt, hol lakik
60.
Áldás vagy átok
Gyermekáldásból elrontott komisz kölök
Főnyereményből sok irigy, ellenség és mizantrópia
A szerencséd elbizakodottá tesz és nagyon pofára esel
A három kívánság népmese és Puskin aranyhalas verse
61.
Önfelmentő
Nincs nagyobb személyes kihívás
Mint amikor velünk hasonló helyzetű
Vagy pláne nálunk rosszabb sorsú ember
Elégedetten, lelki békében, teljes örömben él -
Megzavarja önáltató magyarázkodásunkat,
Hogy miért is nem vagyok/lehetek én boldog...
Sokszor az az első reakciónk, hogy kétségbe vonjuk:
És így szólunk: "Nem hitelesített ez a világszám!"
62.
„Übermensch”
Akinek nem ismerjük közelről az életét,
Az iránt zavartalanul táplálódnak előítéleteink...
De ugyanígy képzelhetjük egy távoli valakiről,
Hogy neki biztos valamilyen különlegesség miatt
Lehet olyan "sikeres", olyan rendben az élete:
Ő burokban született, ő a sors kegyeltje,
Netán ő maga sem normál ember, de félisten...
Ez rögtön felmentést ad nekünk: ő nem követhető!
63.
Logika
Valakit megbántottál,
de nem kérted bocsánatát,
Így most azért neheztelsz rá,
mert a bűnösségedre emlékeztet.
(amúgy meg gyötör a bűntudatod)
64.
Egyirányú
Miért nincs béke a lelkedben
Megharagszol arra, aki rendszeresen támogat,
Mert annyira egyoldalú, aszimmetrikus ez a kapcsolat,
S a másik nem ad lehetőséget, hogy ezt te viszonozhasd,
S neked folyton hálálkodni kell az uraságtól levetett cuccokért
65.
Érdemtelen
Arra büszke, amit örökölt
Azzal dicsekszik, amit mástól kapott
Azzal vág fel, amiben nincs semmi érdeme
Ami még rosszabb: idegen tollakkal ékeskedik
66.
Életképtelen
Te nem tudsz képet mutatni, színészkedni -
Se játékból, se tréfából, se vészhelyzetben…
Te nem tudsz olykor rosszhoz is jó képet vágni?
Te még a halálos ellenségednek sem tudsz hazudni?
67.
Restellő
Aki szégyell kérdezni
És inkább rosszul tudja vagy csinálja,
S így „büszkén” bukik el, vagy hal meg
De menten belehalna, ha „megalázná magát”…
68.
Ütésálló
Nem az a legény, aki üt,
hanem az a legény, aki állja!?
A profi bokszban is az a győztes,
aki a tízedik menet végén is talpon marad,
hiába ütött kevesebbet vagy kisebbet, elvesztve sok menetet,
hisz nem az összes csatát, hanem a háborút kell megnyerni:
mit ér egy-egy alkalmi, netán épp pirruszi győzelem…
69.
Konzekvens
Következetes, mint az ökör
Te a kis lépések politikáját követed,
Akkor is, amikor a szakadékot kellene átugranod
Nincs füled az intelmek, vészkiáltások meghallására
70.
Időtényező
Helyrehozhatóságok
Pl. olyannak mondasz félreérthető,
vagy egyenesen durva, bántó szavakat,
akivel legközelebb csak évek múlva találkozol,
s addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb.
(s így éveken át lenyomja, nyomasztja a lelked…)
71.
Súlypontok
Alultáplált vagy,
fagyoskodsz, lekapcsolgatod a villanyt,
De a státusszimbólum megszerzésére-
fenntartására kisebb vagyont költesz
(vagy nagy adósságba vered magad)
72.
Rossz válasz(tás)
Mindent vagy semmit!
Semmiről nem mondasz le –
nem engeded levágatni a kisujjad,
inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…
*
Egy mondat a zsarnokságról
Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott "vigyázz!"-ban, "tűz!"-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban; hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget; nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves; az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorában, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a Tejút is már más: határsáv, hol a fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad; húnyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, az égigérő rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret követed és teremted; kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál, s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. 1950.
ILLYÉS GYULA (Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)
***
|