Payday Loans

Keresés

A legújabb

Balgaság nagylexikon - III.
A boldog élet bölcselete és poézise
2017. április 19. szerda, 16:07

Képtalálat a következőre: „lelki rabság”

NAGY JENCIKLOPÉDIA

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC

Boldogtalanság tünetek-diagnózisok

A balga ész kára – a bölcs szívhiány betegei

Képtalálat a következőre: „aranyketrec”

Az önsorsrontás elemi, közép és magasiskolája

 

Képtalálat a következőre: „aranyketrec”

III.

Karinthy Frigyes
A láthatatlan börtön

Sokféle börtönökről
Dalolt már a Szabadság
Tündérkisasszonyának
Reménytelen lovagja
Szabadság Rabszolgája
A tikkadtajkú költő
Sokféle börtönökkel
Rostázta már ragyásra
Vén Földünk ráncos arcát
Hóhérok és vezérek
És tébolyult próféták
Kendőző kotyvaléka
Thotmes gúlái óta
Kajafás börtönéig
A Krisztus börtönétől
Fekélyes fekhelyéig
Ama Galileónak
Az ólomkamarákhoz
Sok hídja sóhajoknak
Nyikorgott nyirkos útján
Sok patkány foga vásott
A láncos deszkapadkán
Hol háborgó dagályok
Verték a gályabordát
Sok lábat kaszaboltak
A kaszabörtönökben
Sok felleg tornyosult a
Salamon tornya szélén
Kínai ketrecekben
Kínlódott görbe háttal
Sok mongol Koreában
Stuart langyos-puhácska
Csuklóját sok bilincsnek
Hűtötte hűs karéja
Riadtan sokszor ébredt
Lecsöppenő penésztől
A Jó s Nemes Lovagnak
Mosollyal álmodója
Kéjkertek és kövek közt
Épült sok büszke Bastille
És titokzatos Tower
Hatéves kis királyfi
Hervadt a Temple mélyén
A Conciergerieben
Várták véres haláluk
Kiábrándult királyok
És cselszövő cselédek
Szegény szelid sovány kis
Pellico Silvio is
Senyvedt sok éven által
"Ma chétive petite personne"
Spielberg falába ásva
Tíz évig a Katorgát
Kémlelte Dosztojevszki
És a readingi fegyház
Rostélyfalán keresztül
A kócból és darócból
Áradt a De Profundis
Mert lett légyen Kazinczy
Vagy Chillon képzelt rabja
Vagy Szilveszter-Apostol
Ubrik Borbála és
Sing-Singek banditája
A rabnak van reménye
Hogy egyszer összeomlik
Körötte ama látszó
És látható vasabroncs
Legyen bár mint a Vasszűz
Keble oly szűkreszabva
Vagy mint a Sárga Császár
Steppéktől Óceánig
Kiterjedt birodalmát
Körülkerítő Nagy Fal
A múmiára dermedt
Hármas kőszikla burkát
Egy szép napon kifúrja
A rabló és a régész
Harmadnapos halottnak
Kihült helyét találja
A Krisztus-sírt ki őrzi
A mozgó föld kidobja
Kicsorbult börtönéből
Ki hitte rendületlen
Keringő rendülését
Cervantes úri lelke
Átfüstöl a falak közt
Erdőn-mezőn barangol
A kőkockák a Bastille
Faláról úgy zuhognak
Mint zsarnokok falára
S fülére hányt beszédek
Raszkolnyikov megenyhül
Távol Szibériában
New-Jersey és Washington
Üvölti két világgá
Emlékét és bosszúját
Kossuth két börtönének
S még az izgága császár
Hamvát is visszahozzák
És minden börtönöknek
Egy nap csikordul zára
Egy pompás végítélet
Tárogatós szavára
Csak ezt nem látja senki
Csak ezt nem nyitja semmi
Csak ezt a láthatatlan
Testünkreforrt kalitkát
És mozgó csigaházat
A Láthatatlan Börtönt
Melyben szorongva járjuk
Szabad mezők határát
Időnek és a térnek
Kitárult messzeségét
S a nyüzsgő ucca hosszát
Ezer kusza csapásán
Testvérek lábnyomásának
Mint kristálycsöppbe cseppent
Vergődő furcsa féreg
Kinek fuldokló fintor
Rángatja néha arcát
Üvegfalon keresztül
Hogy az már kész nevetség
Így hurcoljuk lihegve
A láthatatlan börtön
Üvegfalát magunkkal
Amelyről senki nem tud
Bámulnak és nem értik
Hogy néha furcsa módon
Kinyujtott karod-lábad
Megáll a levegőben
Egy félszeg mozdulattal
Minthogyha tapogatna
Kezed amit kinyujtasz
Terített asztalokhoz
Öklöd mit felemeltél
Hogy végre szétlapítsad
A hencegő kalandort
Tenyered mit kinyujtasz
Hogy tenyerébe rejtsed
A ritka hű barátnak
És végső búcsút intsél
Te régi kedvesednek
Ki régen elfelejtett
Hívén hogy elfeledted
S hogy lebukom fejemmel
És görbítem gerincem
Bámulnak és nem értik
Nem tudják hogy ilyenkor
A láthatatlan börtön
Falába ütköződik
S verődik padmalyába
Öklöm, kezem, gerincem
Haragom és reményem
A láthatatlan börtön
Így zár el életemtől
Gyönyörű sorsom üdvét
Szabadságtól ujjongó
Minden szívdobbanásom
Mellembe így rekeszti
A láthatatlan börtön
Boldogtalan emlékek
Sok szívós szövedéke
S egy rossz természet átka
Így tett elátkozottá
Így lettem önmagamnak
Tulajdon tömlöcévé
Melynek sötét odvában
Immár sok éve vallat
Makacs kínvallatással
Magnus Magister Élet
Komoran és sötéten
Peckekkel és szögekkel
Mindég egyetlen kérdést
Egyhangú és kegyetlen
Ismétlődő változatban
Vallat s megtörni nem tud
És félni nem tanít meg
S meg nem tanít felelni
A láthatatlan börtön
Amelyből nincs menekvés
Amelynek régi kulcsát
Magadban eltemetted
S többé meg nem találod.

Képtalálat a következőre: „aranyketrec”

*

 

49.

Emberautomata

Ha bedobod a pénzt, kijön, amit kérsz

Ha megnyomod a gombot, felmondja a leckét

Ha jól megcsiklandozom, akkor elneveti magát



50.

Vizsgadrukkos

Jobb félni, mint megijedni?

De a legrosszabb szorongani/rettegni

Kinek milyen fóbiák bénítják, eszik lelkét?

S miért nem tud/mer ezektől megszabadulni?

Okait feltárva…és terápiaként előre „menekülve”

Nem dől össze a világ, ha egyszer elbuksz a vizsgán…

 


51.

Önbeteljesítő jós

Ne fesd a falra az ördögöt

Pont az következik be, amitől rettegsz

(pl. a rákfóbiás királyi utat épít a ráknak?)



52.

Torkos

Élvezeti görbe

Az éhség jó szakács,

Hátha még finomat, pláne kedvencedet eszed!

(De a reggeli kávéból is az első korty a legjobb)

Az első falatoknál nem tudsz betelni,

Utána még jó, majd jön a telítettség,

S már csak a szemed kívánja,

Vagy sajnálod otthagyni,

S túlzabálod magad,

Ami visszafelé is elrontja az egészet,

Akár még a túldédelgetett gyomrodat is

(püffedten elgyengülve elterülsz, s nehezen emésztesz)



53.

Bedőlsz…

Zavar – zavarkeltő

Zavaró és a zavarosban halászó

Pl. amikor műbalhét csinál a zsebes bűntársa,

Hogy elterelje figyelmed, s ne védd az értékeidet

S te vagy/leszel az a palimadár, akinek tollas a háta…

 

 

54.

Presztízskérdés

avagy a pirruszi győzelem

Lehet úgy egy meccset nyerni,

Mindent erre az egy lapra feltéve,

Hogy a legjobbak megsérülnek

Vagy kiállítják, s eltiltják őket stb.,

S így a régi riválist legyőztük ugyan,

De ez a bajnokságba kerülhet…

Még egy ilyen győzelem és végünk

Egy csatát megnyerni, de a háborút elveszíteni

 

 

55.

Testi-lelki alultáplált

Ahogy mindenki eszik valamit,

Legfeljebb moslékot, mérget, romlottat,

Éppen úgy pl. mindenki hallgat verset-igét,

Legfeljebb ócska, bugyuta, lélekölő slágert,

Illetve félrészeg hőzöngők kocsmai filozófálását..

 

 

56.

Kollektív felelőtlenség

Egyedül nem mernéd a nőt megerőszakolni,

De az alkoholtól és a csürhédtől „felbátorodsz”,

Ill. nem mersz kimaradni, nehogy kiközösítsenek,

S így – vonakodva/begerjedve - te is beállsz a sorba,

Hogy imigyen enyhíts szexuális nyomorodon..

 

 

57.

Parancsra tettem!

Mindenki ezt tette – tette volna az én helyemben!

És csak egy voltam a kivégzőosztagban sok között,

S lehet, hogy nem is az én golyómtól vesztette életét…

 



58.

Kontár

Mint aki buzgón nekilát,

Hogy a szálfából mestergerendát faragjon.

De elrontja, s így már kapanyelet próbálna,

De azt is elbaltázza, s örül a fogpiszkálónak is

És ez még a jobbik eset, ha csak magát károsítja…

 



59.

A lépre menők

Egyszer volt egy róka,

aki annyira híján volt a ravaszságnak,

hogy nemcsak belépett a csapdákba,

de még arra sem volt képes,

hogy különbséget tegyen

csapda és nem csapda között…

Épített egy csapdát, és abban lakott.

Olyan sokan meglátogatnak a csapdámban,

hogy én lettem a legügyesebb róka…”

A róka jól érezte magát, fogalma sem volt, hol lakik

 

 

60.

Áldás vagy átok

Gyermekáldásból elrontott komisz kölök

Főnyereményből sok irigy, ellenség és mizantrópia

A szerencséd elbizakodottá tesz és nagyon pofára esel

A három kívánság népmese és Puskin aranyhalas verse

 

61.

Önfelmentő

Nincs nagyobb személyes kihívás

Mint amikor velünk hasonló helyzetű

Vagy pláne nálunk rosszabb sorsú ember

Elégedetten, lelki békében, teljes örömben él -

Megzavarja önáltató magyarázkodásunkat,

Hogy miért is nem vagyok/lehetek én boldog...

Sokszor az az első reakciónk, hogy kétségbe vonjuk:

És így szólunk: "Nem hitelesített ez a világszám!"

 

 

62.

„Übermensch”

Akinek nem ismerjük közelről az életét,

Az iránt zavartalanul táplálódnak előítéleteink...

De ugyanígy képzelhetjük egy távoli valakiről,

Hogy neki biztos valamilyen különlegesség miatt

Lehet olyan "sikeres", olyan rendben az élete:

Ő burokban született, ő a sors kegyeltje,

Netán ő maga sem normál ember, de félisten...

Ez rögtön felmentést ad nekünk: ő nem követhető!

 

63.

Logika

Valakit megbántottál,

de nem kérted bocsánatát,

Így most azért neheztelsz rá,

mert a bűnösségedre emlékeztet.

(amúgy meg gyötör a bűntudatod)

 

64.

Egyirányú

Miért nincs béke a lelkedben

Megharagszol arra, aki rendszeresen támogat,

Mert annyira egyoldalú, aszimmetrikus ez a kapcsolat,

S a másik nem ad lehetőséget, hogy ezt te viszonozhasd,

S neked folyton hálálkodni kell az uraságtól levetett cuccokért

 

65.

Érdemtelen

Arra büszke, amit örökölt

Azzal dicsekszik, amit mástól kapott

Azzal vág fel, amiben nincs semmi érdeme

Ami még rosszabb: idegen tollakkal ékeskedik


66.

Életképtelen

Te nem tudsz képet mutatni, színészkedni -

Se játékból, se tréfából, se vészhelyzetben…

Te nem tudsz olykor rosszhoz is jó képet vágni?

Te még a halálos ellenségednek sem tudsz hazudni?

 

 

67.

Restellő

Aki szégyell kérdezni

És inkább rosszul tudja vagy csinálja,

S így „büszkén” bukik el, vagy hal meg

De menten belehalna, ha „megalázná magát”…

 


68.

Ütésálló

Nem az a legény, aki üt,

hanem az a legény, aki állja!?

A profi bokszban is az a győztes,

aki a tízedik menet végén is talpon marad,

hiába ütött kevesebbet vagy kisebbet, elvesztve sok menetet,

hisz nem az összes csatát, hanem a háborút kell megnyerni:

mit ér egy-egy alkalmi, netán épp pirruszi győzelem…

 


69.

Konzekvens

Következetes, mint az ökör

Te a kis lépések politikáját követed,

Akkor is, amikor a szakadékot kellene átugranod

Nincs füled az intelmek, vészkiáltások meghallására

 

 

70.

Időtényező

Helyrehozhatóságok

Pl. olyannak mondasz félreérthető,

vagy egyenesen durva, bántó szavakat,

akivel legközelebb csak évek múlva találkozol,

s addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb.

(s így éveken át lenyomja, nyomasztja a lelked…)

 

 

71.

Súlypontok

Alultáplált vagy,

fagyoskodsz, lekapcsolgatod a villanyt,

De a státusszimbólum megszerzésére-

fenntartására kisebb vagyont költesz

(vagy nagy adósságba vered magad)

 

 

72.

Rossz válasz(tás)

Mindent vagy semmit!

Semmiről nem mondasz le –

nem engeded levágatni a kisujjad,

inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…

 

*

 

Egy mondat a zsarnokságról


Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,  
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

1950.

ILLYÉS GYULA
(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)



***


Képtalálat a következőre: „aranyketrec”