NAGY JENCIKLOPÉDIA

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC

Állatorvosi ló/emberi balsors - földi pokol

Objektív(nek tűnő) akadályok a boldogság útjában

Az egyéni és társadalmi létromlás dimenziói/fokozatai

II.

Litánia

Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.

Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.

Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.

Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.

Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.

Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.

Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

Az én koromban:
mily dalt remegett a velőkig üvöltő.

Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.

Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.

Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

Az én koromban:
nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.

Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.

Kosztolányi Dezső

*

1.

Kollektív büntetés

Az állami terror - kriminalizálás

Nemcsak az szenved el súlyos hátrányokat,

Akit ártatlanul szabadságvesztésre ítélnek el,

De a családja is, aki elesik a fenntartótól,

A feleség a férjtől, a gyerek az apjától stb.

2.

Csapda

"Ócsó mán a pásztor, nincsen becsületi,

A nagy gazdák előtt mind huncut a nevi.

Ha valamije van, azt mondják, hogy lopta,

Ha semmije sincsen: hogy elkorhelykodta..."

3.

Bizonyítási kényszer

Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük,

Hogy legalább fele annyi esélyük legyen,

Mint ugyanarra az állásra pályázó protezsáltaknak

4.

Számkivetés

Akik szóvá teszik, hogy a király meztelen,

Azokat örökre száműzik a hazájuktól,

Elvágják az élettő gyökereiktől –

Mások meg maguk önként emigrálnak,

Mintha magukat akarnák büntetni…

5.

Sztereotípia

A hibás előítéletek táptalajai

Az emberek már gyerekkortól

egyre egyneműbb csoportokban élnek:

kik laknak a szomszédságba,

kik járnak a lakópark játszóterére,

kikkel jársz óvodába és általánosba,

kikkel jársz külön-foglakozásokra, sportolni?

Elkerüli sokszor így egymást szegény-gazdag,

magyar-cigány, ép-fogyatékos, keresztény-zsidó…

6.

Lélekvándorlás

Úgy bánnak teveled

mint a kivert kóbor kutyával,

kővel dobálnak, elhajtanak,

üldöznek és ütnek-vernek,

vagy befognak kísérleti alanynak -

legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...

7.

Preparált vadászat

Szabad préda vagy, lettél,

akire hajtóvadászatot rendeznek,

s akinek az életével nem kell elszámolni,

s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,

hisz a fizető vendégvadászok

biztosra akarnak menni...

8.

Kis és nagydolog

A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt

azonnal megbírságol az állam éber rendőre,

de abban senki nem gátol meg,

hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,

s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

9.

Mérték

Képzeld el,

hogy megtudják,

mi a kedvenc zenéd és ételed -

és életed attól fogva azzal keserítik,

hogy mást se hallhatsz,

mást se kaphatsz:

így ebből a jóból tényleg megárt a sok…

10.

Kiütve

és rád számolva…

Akit legjobb barátodnak hittél,

akit minden titkos tervedbe beavattál,

aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,

arról véletlenül kiderül,

hogy spiclid volt,

s azóta se híre, se hamva,

még csak megbánást sem tanúsít...

11.

Dologházi robot

Embertelenítő munka

Olyan a jelenlegi munkád,

ami pár év alatt leamortizál,

testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,

s ha elhasználódsz,

akkor eldobnak mint egy kicsavart citromot.

12.

Vendég

barátságtalanság

Vendégségbe hívnak,

de úgy bánnak veled

mintha ingyenkonyhára jöttél volna,

lepotyalesőznek,

s még ahhoz is feltételt szabnak,

hogy odalökjék neked a kegyelemkenyeret.

Például:

az ő szájuk íze szerint

el kell hangosan mondani egy imát.

13.

Kínzó

Tantaluszi kín

Úgy, oly rafináltan kínoznak,

hogy a terített asztal mellé ültetnek,

ahol mindenki jóízűen falatozik,

s neked semmit sem adnak,

maximum gúnyolódnak rajtad,

vagy még meg is aláznak:

pitiztetnek,

elhúzzák a mézes madzagot,

de csak majdnem adnak stb.

14.

Bürokrata

A hivatal packázásai -

a bürokrácia labirintusai

Amikor majd’ minden engedélyhez kötött,

és majd’ minden ügyintéző korrupt vagy hanyag,

vagy túlbiztosítja magát, nem ismer méltányosságot…

15.

Kötelező nevetni

A főnök bugyuta vagy gonosz viccein, tréfáin,

Aki nem elég hangosan kacag, az megnézheti magát

(ami a napodban legjobb lehetne, éppen az lesz a legrosszabb…)

16.

Rádöbbenés

Kitől tudod meg

A szomszédoktól, vagy

iskolatársaidtól kell megtudnod,

te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy,

- törvényes házasságon kívül születtél,

ismeretlen akart maradni apád, anyád is -,

akit nevelőszülők fogadtak örökbe

(ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is,

amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)

17.

Zabigyerek

a házasságon kívüli együttélésből

vagy az ettől független nemi érintkezésből

(→ házasságon kívül elismert nemi kapcsolat,

→ vadházasság) származó gyerek.

Szerelemgyereknek is nevezik

és értékelést jelent az a mondás,

hogy „szép, mint a szerelemgyerök”.

Helyi elnevezései:fattyú, fatykó,mögesett lány magzatja,

szemétön szödött gyerök, orozvakőtt gyerök,

hadigyerök (idegen katonától származó).

Az ilyen gyerek sorsa rendkívül nehéz,

mert csak az anya neveli,

az apa legtöbbször tudni sem akar róla,

tartásához, neveltetéséhez legfeljebb

bíróilag megállapított tartásdíjjal járul hozzá;

származásának körülményeit munkahelyén,

magánéletében éreztetik vele.

Ha az anya körülményei sem teszik lehetővé nevelését,

a zabigyereket állami gondozásba adják

(régen lelencgyerek volt a neve,

napjainkban népiesen állami gyeröknek is nevezik).

(Néprajzi Lexikon)

18.

Besúgás

A kisgyerekeket

az iskolában spicliskedésre nevelik.

Azt még külön is jó pontokkal díjazzák,

ha még a szüleikre is köpnek - beköpnek

19.

Radír – tiszta lap

A liberális/kommunista fejlődés-kép

A múltat - úgymond - végképp eltörlik,

Mindent a nulláról, teljesen újrakezdenek

Aki előttünk élt, az mind csak hülye lehetett,

Ami korábban történt, az maga volt a pokol

(csak a legrosszabb hagyományokkal tesznek kivételt,

azokat nagyonis életben tartják, sőt: meg is erősítik stb.)

20.

Otthontalanság

Életveszélyes(sé nyilvánított) épületben.

Vagy a kilakoltatás Damoklész kardja alatt „élni”.

Vagy kényszertársbérletben egy idegen családdal

Vagy beszállásolt megszálló katonasággal

Stb. stb.

21.

Sánta

A téged nagyon zavaró

testi hibád után kapsz gúnynevet,

s utána boldog-boldogtalan így hív

22.

Túlérett/éretlen

A gyerekkel kis felnőttként bánnak,

Koravénesedik mint kis gnóm törpe,

Vagy nem segítik, katalizálják a felnőtté válását -

Sőt intenzíven munkálkodnak az infantilizálásán

(amihez ő is partner, mert csak az előnyeit látja)

23.

Pénzisten

A kufárok a templomban,

Akik bűnbocsátó cédulákat árulnak jó pénzért

és nincs egy Jézus, aki korbáccsal kiverje őket

24.

Komcsi emberismeret

Szántszándékkal tartanak a legnagyobb bizonytalanságban

Nem tudhatod meg, hogy mi lett a gyerekeiddel, élettársaddal:

Börtönben van, elítélték, kivégezték, eltemették, él-e, hal-e?

Ha meghalt, nem gyászolhatod – ha él, nem kereshetsz párt…

*

Egy bús férfi panaszai

Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,
mivel beírtak mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.

*

A nagyvárosban éltem, hol a börzék
déltájt, mikor magasba hág a nap,
üvöltenek, és mint megannyi torzkép,
az ember-arcok görcsbe ránganak.
Középkorban, fényén egy régi délnek,
szólt a harang, letérdelt a paraszt,
ők így imádkoznak, kik mostan élnek,
csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,
ijedt számokkal istenről vitáznak,
az új istenről, "adnak", egyre "vesznek",
hódolnak az aranynak és a láznak,
magasba szállnak és a mélybe vesznek.
Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak
és a tengerben egymást fojtogatják,
kéken sötétlik ere homlokuknak,
nem ismeri itt a fiú az atyját.
Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes,
amelyre most a déli csönd alászáll,
mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes,
a pénz ura a császár és a császár.
Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,
mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk,
egekbe vágyó, óriási gúlánk,
bár meg se látják e kor Fáraói.

Én is szolgálok, mint a többi árva,
a láznak és aranynak, kósza lélek,
irgalmat esdek, a karom kitárva,
s alázatos vagyok, mivelhogy élek.
Harminckét éve járok hőbe-hóba,
s az életemnek kedve már hunyóba,
szeretnék el-kivándorolni innen,
hogy még lehetne az életbe hinnem.
Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel,
mennék az országúton, vándorember.
El innen, el-el, messze, édes álom,
és élni kissé, nem ily eltiportan,
két kedvesem elül egy kis szamáron,
s én kampós bottal, lenn az úti porban

Kosztolányi Dezső