Evészavarok

„Amikor az ember eszik,

négyezer év kultúrája, százezer év emléke,

évmilliók élettapasztalata esznek vele együtt.

Gondoljunk csak erre, amikor a következő faláshoz terítünk,

majd elkezdjük a soros fogyókúrát…”

(Forgács Attila)

Forgács Attila „moho sapiensnek” becézi korunk emberét. A modern társadalmi berendezkedést az tartja fenn, hogy tagjai mértéktelenül „fogyasztanak”. A jó polgár az, aki sokat vásárol, sőt: túl sokat vásárol. A modern ember „túlfogyaszt”: több ételt, több autót, több ruhát, több természeti területet pocsékol el, mint amennyire szüksége lenne. Egy átlagos észak- amerikai polgár harmincszor annyit eszik, mint egy indiai. Azt mondhatnánk, hogy az előző korok embereihez, vagy akár a Föld kevésbe szerencsés lakóihoz képest „mindene megvan”. Ám minél többet raknak elé, a mai ember annál többre vágyik. A „fogyasztás” a tényleges életszükségletek szempontjából irracionális mértéket ölt, és ebből arra következtethetünk, hogy „fogyasztani” többet jelent, mint megteremteni életfeltételeinket. A fogyasztás túlmutat önmagán. A túlfogyasztás „vágyteljesítési kísérlet”, de mesterséges abból a szempontból, hogy a modern társadalom gerjesztette ambivalens értékek diktálják. A fogyasztói társadalomban megfigyelhető ugyanis, hogy a vágyhoz való viszony fokozatosan ambivalenssé vált. Egyidejűleg van jelen a fogyasztás járványa, a felhalmozás, vásárlás, élvezetek iránti vágy és az ez ellen szóló, mértékletességre intő parancs. Ahogyan azonban a fogyasztás- generálás túlzásba esik, úgy a korlátozásra való felbujtás is irracionális mértékű. A karcsúság-, vagy sportosság-ideál nem az egészséges átlaghoz, hanem a szélsőséghez közelít, így a fogyasztással szemben már nem a mértékletesség áll, hanem az aszkézis és a kényszeres testedzés. A célt („szépnek, vonzónak lenni”) felváltja a tevékenység („állandóan szépülni, vonzóbbá válni”), melyben az ember elveszíti határait, sosem tud megfelelni az aktuális elvárásoknak. Ez azért különösen veszélyes, mert az értékek mindig az érzelmeket megmozgatva tudnak hatni az emberre. Amikor valamilyen célt kergetünk, az hajt bennünket, hogy a célt elérve elégedettebbek, boldogabbak, sikeresebbek leszünk. A nő, aki „fogyni” vagy „fogyasztani”- például egy szép ruhát, vagy egy drága parfümöt- akar, azt vizionálja, hogy ezek által értékesebb, elfogadottabb, sikeresebb, szerethetőbb lesz, míg ezek hiányában hátránnyal startol a „nagy versenyben”.

A fogyasztás legelemibb formája az evés...

*

Forrás és folytatás:

http://pszichologus-budapest.eu/pszichologus-budapest-cikkek/pszichologus-budapest-eveszavar.pdf