EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Balga állatorvosi ló/földi-égi poklok

Isten bölcs gyermeke az édenkertben

Jó-rosszkor, boldog-boldogtalan ember

Életminőség nagyszótár csírák, ötletek – XII.

GONDOLATOK

a béke-kongresszus felől

A mult időnek bölcsei

Századokon keresztül

Örök-mozgót követeltek

A véges emberésztül:

Az új kor bölcsesége, mely

Amazokat neveti,

Az örök béke, nyugalom -

Vessző-lovát kergeti.

Nagy gondolat! képzelni is

Dicső, fenséges eszme!

Az embernem, mint egy család,

Szeretettől övezve,

Testvériségben, mint talán

Kain előtt élhetett;

- Az Irás, hol jegyezni kezd,

Jegyez csak gyűlöletet.

Mikép egy isten-atyja van

Az égben e családnak,

Kit (a művelteken kivűl)

Minden népek imádnak:

Úgy lenne földön józan ész

Az egy közös hatalom,

Törvény, igazság... akitől

Jő büntetés, jutalom.

Hogy vér a vért ne ontaná

Hiú bálványi végett;

Boszulni sértett áljogát,

Vagy nemzet-büszkeséget;

Hogy fajra fajt ne költene

Az ápolt népgyülölség

S nemzet ne kísérné tapssal

Más nemzet sírbadöltét.

Hogy a virág és a gyümölcs,

Mit a jó föld hoz ingyen,

Soha ne lenne had miatt

Feldúlva téreinken:

S a vérvonalt, hol lengtenek

Hazug hir-név zászlói,

Ne kisérnék az éhhalál

Sötét szárnyú hollói.

Hogy ne siratná az anya

Élő fiát halottúl:

Ne retteghetne a jegyes

A mátkai napoktúl;

Ne venné fel a kora gyászt

Kicsiny árvákkal, árván,

A nő, ki nem virraszta még

Férje halálos ágyán.

Hogy az utódok sírjait

Ne számlálná meg a vén,

Hazája vagy idegen föld

Vidékeit nevezvén;

S ne nézne könnyező szemmel

A kéklő messzeségbe,

Keresve, kérdve hasztalan:

Ki fogja már szemét be?

Hogy a késő Emlékezet,

Mikép gyermek-korára,

Álom gyanánt eszmélne csak

A rég eltűnt csatákra;

És lenne béke, oly örök,

Mint isten szellemében;

Megkezdve itt, - állandóul

Folytatva majd az égben.

Hiú szándék! vesztett erő

Ily küzdelemre szállni,

Megáradott nemes lelkek

Sziklába vert hullámi!

A megkövült gonoszságból

Melynek tövén kihaltok,

Nem érdemes, ha mit talán

Századokig lenyaltok.

Mióta és míg a világ,

Nem volt-e, nem leend-e

Erős, ki nyomni mindig kész,

S ki elnyomassék, gyenge?

Amazt mikép mérséklitek

Hogy enyhe légyen lánca?

Mikép ezt, hogy nagyon sulyos

Békóit meg ne rázza?

Avagy ki fékezendi meg

Az ember szenvedélyét,

Midőn iszappal hányja fel

Háborgó lelke mélyét?

Midőn az Ész, a Bölcseség,

Megbántva, meggyalázva,

Mint a hajdan profétái,

Vonul remeteházba?

Nem lophat-é megint egy új

Prometheusz égi lángot,

Kinek fénylő szövétneke

Felgyujtsa e világot...?

Nem lehet-é ismét egy új

Népáradás e földön?

Nézzétek a történetet!

S mondjátok, képzelődöm.

Óh, a világ története

Szomoru egy tanulmány!

Mint buborék tünik fel ott

Nép, nép után kimulván;

Jaj annak, mely már tündökölt!

Annak közelg halála,

Elsímul a víz tükre és

Új hab tolul reája.

Isten egészbe' működik

Egészre fordít gondot;

Midőn egy nép - mint a kovász -

Megérett és... megromlott,

Midőn satnyulva testben és

Lélekben túlmüvelve,

Békét ohajt a gyáva test,

Az elcsigázott elme;

Midőn a renyhe társaság

Büzhödt állóvizében

Új bűnök milliárdjai

Vannak keletkezőben;

Midőn a munka és vagyon

Egymástól messzi esnek,

És a tökélyre vitt csalást

Mondhatni rendszeresnek;

Midőn eltűnve a szerény

Családiság zamatja,

A nő erényét... s ami több,

A férj nejét eladja;

Midőn apát öl a fiú,

Rokont öl a rokonság,

S mérsékli bűne tudatát

A kétes vér-azonság;

Midőn a gazdag megkövül

És a szegény elfásul...

Egyszóval a polgárodás

Fordul reánk csapásul:

Akkor elétör egy vad nép

Szilaj vére s erénye

És elborit, mint a tenger

Hullámi, vagy fövénye. -

Hagyjátok a meddő vitát!

Bölcs Isten az, ki rendel;

Az ember tiszte, hogy legyen

Békében, harcban ember.

Méltó képmása istennek,

S polgára a hazának,

Válassza ott, válassza itt

A jobbik részt magának.

Arany János

(1850 szepember.)

*

Áldozathozatal I.

bármikor és bármeddig állok rendelkezésedre

kijövök a meleg otthonomból a hideg kietlen pusztába

vállalom egészségem szisztematikus károsítását

odaadom minden pénzem, még hitelt is veszek fel

bizonytalan időre elhalasztom programom, feladom hivatásom

felajánlom minden energiám, erőm és képességeim

odaadom a vesém, levágatom a lábam és kiszúrom a szemem

végleg felszámolom hosszan ápolt kapcsolataim

lemondok szabadságomról bármit parancsolhatsz

életem-halálom kezedbe ajánlom

kész vagyok becstelenség látszatát magamra venni

kész vagyok érted akár el is kárhozni: szerelmem, istenem

*

Áldozathozatal II.

ha önként elhagyod szülőfölded ill. hazádat

ha elajándékozod minden, de főként legdrágább kincsed

ha akár végleg felhagysz hivatásod gyakorlásával

ha lemondasz róla, hogy még életedben sikered legyen

ha felajánlod Istennek elsőszülött ill. egyetlen gyermeked

ha magadra veszed mások bűneit ill. letöltöd börtönbüntetését

ha gyermekeidért feladod kényelmed, jómódod vagy akár egészséged

ha idegent fogadsz be illetve bújtatsz családi otthonodban

ha huzamos ideig böjtölsz: nuku kaja, pia, nő, cigi, tévé stb.

ha nem adod intézetbe nagyon beteg, sérült, fogyatékos gyereked

ha cölibátusban és szerzetesrend fegyelmében élsz

ha életfogytiglan szegénységi fogadalmat tesz

*

Pokoljáró dudás sors

Avagy ha szellemi pályára készülsz

Akkor a függetlenség mellé koldusbotot is kap(hat)sz

Akkor ne csodálkozz: ugyanazért jutalmaznak/büntetnek

Akkor mártír is lehetsz, de a visszhangtalanság is várhat

Akkor minden nap arra ébredsz: pályatévesztett vagy!?

Akkor azzal büntethetnek, hogy se könyv, se toll, se papír

Akkor esetleg életed végéig se kapsz semmi elismerést

Akkor a többség parazitának, naplopónak, lógósnak tart

Akkor teljesen egyedül ugrasz fejet a sötét ismeretlenbe

Akkor éhes gyerekeid szégyentáblán, gúnyrajzokon látnak

Akkor belőled, a megváltóból a nép ellenségét kreálják

Akkor éppen a legjobbnak hitt barátaid árulhatnak el

Akkor szinte üvegfalú házban élsz - zsarolva, rágalmazva

*

Mindenki értelmiségi

1. Mindenki tanító
2. Mindenki nevelő
3. Mindenki idegenvezető
4. Mindenki bölcselő
5. Mindenki tanácsadó
6. Mindenki mester/művész
7. Mindenki tudós
8. Mindenki sportember
9. Mindenki politikus
10. Mindenki költő
11. Mindenki előimádkozó
12. Mindenki humorista
13. Mindenki ügyvéd és bíró
14. Mindenki tudósító és kommentátor
15. Mindenki játékmester - animátor
16. Mindenki nótafa
17. Mindenki pap, prédikátor
18. Mindenki pszichológus
19. Mindenki szociális munkás
20. Mindenki orvos és ápoló
21. Mindenki közösségszervező
22. Mindenki mediátor
23. Mindenki igazságkutató
24. Mindenki példamutató
25. stb.

*

Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény

Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének,

S lennék valakié

Lennék valakié

Ady Endre

*

Szertelenül

Altatóval fekszel,

Serkentővel ébredsz,

Alkoholtól mámorosodsz,

Bánatodra eszel,

Kakaóval okozol örömöt

Minden ellen beoltod magad

Doppingszerrel sportolsz

Szépítőszereket kensz bőrödre

*

Biztosra menni

Mint Chaplin Kölyök c. filmjében,

Ahol az üvegező előtt megy az üvegtörő -

Mint amikor a meglevő depresszió elleni szerhez

„gyártanak” milliós nagyságrendben „betegeket”…

*

Az öröm tiszta forrása

öröm üröm nélkül – ami után nincs másnaposság

aminek nincsenek káros mellékhatásai

amihez nem kell fokozni a napi adagokat, hogy szintet tarts

aminek a hiánya nem okoz egyre elviselhetetlenebb szenvedést

ami nem csak más rovására vehető igénybe

amit ha megosztasz, csak megsokszorozódik

ami olyan mint a Nap: mindenkire egyformán süt

amit minél többen használnak, annál több és jobb lesz

amiből kellő mértékkel minden nap meríthetsz

ami egyszerre testi-lelki-szellemi, vagyis emberi

amiért meg is kell dolgozni, de ami kegyelemből is van

Istennél van a teljes öröm – ingyen adja a boldogságot

*

Beszéd

Hatalom és vissza-élés

A tanár büntetésből feleltet

Gyereknek, asszonynak „Hallgass’” a neve

Kié az utolsó szó?

Akkor beszélj, ha kérdezlek

Hangszórón rágalmaznak – tátogva védekezel

Idegen nyelven szól az ügyész és a bíró

*

Isten népe

Annyiban is

Isten népe vagyunk,

hogy ha nem akarunk

és nem tudunk

Isten törvényei szerint élni,

akkor nálunk rongyabb,

szemetebb társaság

nincs a világon

Karácsony Sándor

*

Jutalmazó rendőr

Rendőrautó megelőz

egy másik kocsit, megállítja.

A rendőr kiszáll, hátramegy

és igen udvariasan ezt mondja a vezetőnek:

- Uram, mi háromnegyed órája követjük önt,

és eközben gondosan figyeltük, hogyan vezet.

Megállapítottuk, hogy egyetlen

közlekedési szabályt sem hágott át,

egyetlen km/h-val sem

lépte túl a megengedett sebességet,

előzékeny volt az autóstársaival szemben.

Ezért rendőrségünk új

bonus-akciójának keretében engedje meg,

hogy jutalomként átnyújtsunk önnek

egy harmincezer forintos,

bármelyik bankban beváltható csekket.

A sofőr erre megkönnyebbülten felsóhajt,

majd imigyen szóla:

- Végre lesz pénzem megcsináltatni a jogosítványt!

Kis zavar, majd az anyósülésről a feleség kapkodva:

- Biztos úr, ne hallgasson rá,

mindig hülyeségeket beszél, ha iszik!

Majd hátulról a kissé süket nagymama kontrázza:

- Jaj-jaj, ugye megmondtam,

hogy ne menjünk lopott kocsival!

Végül felpattan a csomagtartó

és kiszól egy rekedtes hang:

- ...túl vagyunk már a határon?

*

Carpe diem

Ragadd meg a napot

Szakassz le minden virágot?

Ma virágzol, holnap már hervadsz!

Élj jól a jó alkalmakkal - elrohan az idő!

Vedd úgy minden napod, mint legutolsót

(de ez éppen ne kicsapongásra ösztönözzön -

elmerülni a kéjelgésben: utánad az özönvíz…)

*

A bátor nyuszi

Nyuszika bemegy

a Medve vegyesboltjába,

és rácsap a pultra:

- Répa van ???

- Nyuszika, nincs répa,

de ne csapkodj, mert megjárod! - inti a medve.

Másnap megint megy Nyuszika

és nagy bőszen a pultra csap:

- Répa van ???

- Nyuszika, nincs répa,

de ha még egyszer a pultra csapsz,

esküszöm odaszögezem a mancsod!

- mondja dühösen a Medve.

Másnap Nyuszika meglepően illedelmesen jön be:

- Jó napot kívánok! Tessék mondani, szög van?

- Jó napot, Nyuszika,

sajnos, elfogyott a szög!- feleli a Medve.

Nyuszika diadalmasan óriásit csap a pultra:

- Hát répa van ??

*

Az ember és a bőre

A bőrön ás be- és kijutó mérgek

A Nap és a bőr - haszon/ártalom

Aki a bőrét visz a vásárra

Állatsimogató

Az ember simogatásigénye: adok-kapok

Bőrátültetés

Bőrlégzés

Bőrünk változásai: pirulás, libabőr stb.

Égési-fagyási sérülés, elhalás

Más bőrébe bújni!?

Skalpolás - nyúzás

Tapintás - kéz és bőrérzékelés

Van bőr a képén - a pofáján: vastagbőrű…

*

Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet – és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki 'beslisszol' elinal,

Nem 'battyog' az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Ám egy másik itt tekereg, –

Elárulja kósza nesz –

Itt kóvályog, itt ténfereg. .

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet..!

Gyimóthy Gábor

(Firenze 1984. X. 12. )

*

Profi kéregetők

Katolikus templom

bejárati ajtaja jobb

és bal oldalán egy-egy koldus.

A jobb oldali koldus nyakában tábla:

ADAKOZZATOK

AZ ÉHEZÖ KATOLIKUSNAK.

A bal oldali koldus nyakában szintén tábla:

ADAKOZZATOK

AZ ÉHEZÖ IZRAELITÁNAK.

Egyszer kijön a pap a templomból,

nézi a jobb oldali koldust,

annak a kalapja tele pénzzel;

nézi a bal oldali a koldust,

annak a kalapja üres,

csak egy használt buszjegy árválkodik benne.

Odafordul hozzá:

- Azt hiszem, jobb lenne magának,

ha átmenne a zsinagóga elé kéregetni.

Erre a koldus átkiált a jobb oldalinak:

- Hallod Kohn, ennek fogalma sincs az üzletről!

*

Éhség

A szegény ember olyan éhes,

hogy miután hazaér, megeszi a kutyáját.

Majd végignéz a maradékon, és megszólal:

- Hej, Bodri, Bodri!

- De örülnél most ezeknek a csontoknak! ...

*

Morbid

A leprást

meg a bolondot

összezárják egy cellába.

A leprásnak leesik a lába.

Megfogja, kihajítja az ablakon.

Kis idő múlva leesik a keze.

Megfogja, kidobja a rácsok közt.

Nemsokára leesik a másik lába is.

Kidobja.

Ezt már a bolond sem tűri tovább:

- Mi van, leprás, szökünk, szökünk?

*

Majdnem

De végül mégsem

Majdnem megfogantam

Majdnem elértem a villamost

Majdnem megoldottam a példát, a problémát

Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt

Majdnem lett igazi élettársam és komoly hivatásom

*

Útravaló ének

Kányádi Sándor

Tavasz jöttén a kis patak

akár egy kis egérke

kikukkint s nyomban kiszalad

a jég alól a jégre

Cincogat szaglál szimatol

és azt mondja no végre

kijutottam a jég alól

a sötétből a fényre.

És elindul megy mendegél

cincogat mondikálgat

és fölbiggyeszt - hamár egér -

bajszul egy szénaszálat

Térül-fordul s már szembejön

és egyre azt zenéli:

a legeslegnagyobb öröm

félelem nélkül élni

Elzirrenti a szúnyog és

a szúnyogtól a szellő

és tőle megfújja szél

az a semmirekellő

és azt se mondja köszönöm

világgá fütyörészi:

a legeslegnagyobb öröm

félelem nélkül élni

Vigyázba állnak a határ-

sorompók égre néznek

a tetejükbe gólyapár

épít magának fészket

és azt keleplik odafönn

s még a béka se kétli:

a legeslegnagyobb öröm

félelem nélkül élni

Zengik fütyülik huzalok

a szerelő s a pózna

cinkék cinegék víg rigók

ereszen a csatorna

Zengi lanka és hegytető

s fújja ahogy csak bírja

az éppen égre röppenő

parányi kis pacsirta

Megáll a nap a delelőn

s dúdolja döngicséli

a legeslegnagyobb öröm

félelem nélkül élni

és ontja ontja sugarát

hogy jutna bár egy résnyi

oda is ahol nem lehet

félelem nélkül élni

oda is ahol nem lehet

félelem nélkül élni