Payday Loans

Keresés

A legújabb

Életminőség nagyszótár – IX.
Életminőség lexikon/nagyszótár csírák
2017. március 29. szerda, 11:05

Képtalálat a következőre: „tavasz festmény”

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Balga állatorvosi ló/földi-égi poklok

Isten bölcs gyermeke az édenkertben

Jó-rosszkor, boldog-boldogtalan ember

Képtalálat a következőre: „tavasz festmény”

Életminőség nagyszótár – IX

Képtalálat a következőre: „tavasz festmény”

AZ ÉLET

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
... De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...

ADY ENDRE

Képtalálat a következőre: „tavasz festmény”

*

 

Vagy-vagy I.

Vagy boldog vagy boldogtalan vagy!

Vagy az istenben vagy az ördögben hiszel!

Vagy a feleséged az első vagy az anyukád!

Vagy férfi leszel vagy nő!

Vagy előremész vagy lecsúszol!

Vagy mindent vagy semmit!

Vagy üdvözülsz vagy elkárhozol!

Vagy nehézatléta leszel vagy balett-táncos!

Vagy sikered van vagy kudarcot vallasz!

Vagy segít a javallatod, orvosságod vagy árt!

Vagy szent a meggyőződésed vagy nincs is!

Vagy igazolódik vagy megcáfolódik állításod!

Vagy élsz vagy csak folyamatosan haldoklasz!

Vagy hangsúlyos egy dolog vagy hangsúlytalan!

Vagy termékeny vagy meddő vagy!

Vagy elnyered a bűnbocsánatot vagy nem!

Vagy megérinti szíved a dal vagy nem!

Vagy van küldetésed, hivatásod a Földön vagy nincs!

Vagy szabad vagy rab vagy!

Vagy repít a sors vagy vonszol maga után!

Vagy életbátor vagy életgyáva vagy!

Vagy teljes az életed vagy hiánybeteg vagy!

Vagy lelki békében élsz vagy háborog a lelked!

Vagy kész vagy megújulni vagy lélekben megöregedtél!

 

*

 

Vagy-vagy II.

Vagy te ölsz vagy téged ölnek?

Vagy félsz vagy félelmet keltesz?

Vagy uralkodó vagy alattvaló vagy?

Vagy fanatikus vagy hitetlen vagy?

Vagy egoista vagy altruista leszel?

Vagy munkaalkoholista vagy munkakerülő vagy?

Vagy nem érted a viccet vagy gyilkos a humorod?

Vagy hedonista vagy aszkéta vagy?

Vagy provinciális vagy világpolgár vagy?

Vagy apáca vagy kurva leszel?

Vagy különcködő vagy uniformizált ember vagy?

Vagy a közösségbe asszimilálódik vagy individualista?

Vagy csak az Istennek vagy csak a császárnak szolgálsz?

Vagy ki akar mindent érdemelni vagy szerencselovag?

Vagy csalsz vagy téged csapnak be, csalnak meg?

Vagy bujakóros leszel vagy frigid maradsz?

Vagy mindenkiben megbízol vagy senkiben sem?

Vagy örökre barátod valaki vagy az ellenséged?

Vagy gyáva nyúl vagy vakmerő vagy?

Vagy öröklöd vagy megszerzed?

Vagy az eszedre hallgatsz vagy érzelmeid diktálnak?

Vagy hamis illúziókban ringsz vagy illúziótlanul élsz?

Vagy rajongó vagy cinikus vagy?

Vagy hős leszel vagy nem érdemes élned?

Vagy nem írsz naplót vagy kiadásra szánod?

Vagy elit vagy tömegkultúra?

Vagy elbizakodott vagy önbizalomhiányos vagy?

Vagy imádsz vagy gyűlölsz?

Vagy objektív vagy szubjektív vagy?

Vagy depressziós vagy mániás vagy?

Vagy irgalmas vagy igazságos vagy?

Vagy csodagyereknek születtél vagy szürke átlagnak?

Vagy csak te szeretsz vagy téged szeretnek?

Vagy együttműködsz vagy versenyzel?

 

*

 

Írva vagyon

Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély.

Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél.

Vagy az Úristen, - vagy az emberek.

Vagy a kolostor, - vagy fészek-meleg.

Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,

Vagy egy asszony simogató keze.

Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,

Jaj, csak ne felemásan, felemásan!

Reményik Sándor

 

*

 

A rossz

jó oldala

A sztoikusok

és Jézus nyomán

amennyire elborzasztó,

éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,

hogy mások akár meg is ölhetnek,

de ártani, lelkemben kárt tenni nem tudnak!

Vagyis hogy a legtöbbet én árthatom magamnak!

De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet, nem?

 

*

 

Három kívánság

Add Uram,

hogy belenyugodjak

a megváltoztathatatlanba,

add Uram, hogy

megtegyem azt,

ami rajtam múlik,

s adj elég bölcsességet, hogy

e két esetet mindig, újból és újból

meg tudjam különböztetni egymástól...

 

*

 

Szezám, tárulj!

Egy jól feltett kérdésre keresni a választ,

ez olyan, mint amikor birtokában vagy a varázsigének,

amire megnyílik a kincses barlang és szabad a gazda...

amúgy meg hiába rágsz át könyvhegyeket,

csak beléjük temeted magad!

 

*

 

Tényleg szabad ember vagy?

Nem (munka)alkoholista?

Nem „anarchista” szabados?

Nem a körülmények által determinált?

Nem a tömeggel sodródó?

Nem akaratgyenge papucs?

Nem alulinformált?

Nem aranykalitkába zárt madár?

Nem atyáskodó állam polgára?

Nem ballasztokkal túlterhelt léghajó?

Nem betegségbe menekülő, azzal zsaroló?

Nem bezárkózó, „autista”?

Nem bőven termő bamba diófa?

Nem dróton rángatott báb?

Nem egy szer vagy szervezet rabja?

Nem egy veremhelyzet foglya?

Nem egy zsarnok alattvalója?

Nem egynyelvű, egykönyvű?

Nem elemi gondokkal küszködő?

Nem fanatikus foci drukker?

Nem fatalista vagy jósnőkhöz járó?

Nem feladatát, küldetését elszabotáló?

Nem izmusok rabja?

Nem Jóisten helyett a Gonoszt szolgáló?

Nem kényszerképzetes, rögeszmés?

Nem kényszerpályán veszteglő?

Nem könnyen zsarolható?

Nem kötelességmulasztó életművész?

Nem lelki hiánybeteg, fogyatékos?

Nem magának-másnak hazudozó?

Nem manipulált sakkfigura?

Nem mások döntenek helyette róla?

Nem mások véleményét szajkózó?

Nem mást elnyomó, leuraló?

Nem megfelelési kényszeres?

Nem megszállott, mániás?

Nem monopolhelyzetnek kiszolgáltatott?

Nem ön- és világismeret-hiányos?

Nem páni félelemtől szenvedő?

Nem partravetett hal?

Nem szabadidőtlen önkizsákmányoló?

Nem szabadságát vesztett?

Nem szélhámosok balekja?

Nem szellemi kiskorú?

Nem személyi függőségben tartott?

Nem szenvedélybeteg?

Nem társhiány miatt impotens?

Nem tartós pénzhiányban szenvedő?

Nem vallási-politikai szektás?

 

*

 

Óvakodj, de ne aggódj!

De óvakodjatok az emberektől!

Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek,

és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket.

Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam,

hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.

Amikor pedig átadnak titeket,

ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek.

Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.

Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek,

hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.

Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát.

A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket.

Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért,

de aki kitart mindvégig, az megmenekül.

Mt 10,17-22

 

*

 

Ördögi

körök és örvények

mostohagyerek

szeretethiány

tehetségkótyavetye

beskatulyázottság

önbizalomvesztés

önsorsrontás

kriminalizálódás

börtön-„iskola”

alkoholizmus

rossz társaság

alternatíva hiány

bűnbak szerep

kudarc és agresszió

kiközösítés

rossz házasság

hontalanság

munkanélküliség

elnyomorodás

hajléktalanság

testi-szellemi leépülés

társtalanság

priusz, stigma

hátrányos diszkrimináció

élethazugság, struccpolitika

önbeteljesítő jóslat

stb.

 

*

 

Nehéz gyermekkor

nem kívánt terhesség

Hamupipőke és Árvácska

kihasznált árva - intézetbe adott

lopásra, koldulásra tanítva

elvált szülők játszmáinak eszköze

elhanyagolt betegség

inger- és programszegény környezet

szeretetlen, rideg, katonás légkör

alkoholista, agresszív szülők

utcára kicsapva

csak ha marad, akkor költenek rád

nevetségessé téve - gúny közpréda

csodagyerek versenyistállóban

mindentől-mindenkitől óvnak

 

*

Képtalálat a következőre: „tavasz festmény”

 

*

 

Amit te

ronthatsz

a gyerekeden

elkényezteted

elhanyagolod

mostohaanyja leszel

feláldozod érte a boldogságot

elüldözöd az apját

rajta töltöd ki dühöd

nem lesz testvére

te akarsz a barátja lenni

a magad képére formálnád

zsarnokot nevelsz magad fölé

egy életre magadhoz láncolod

nem engeded felnőni

stb.

 

*

 

Gyermek-

gondok és terhek

kitúr a lakásodból…

felborítja a rended

szétzilálja a nyugalmadat

kiesz a vagyonkádból

megszünteti a szabad időd

otthagyni a munkahelyed

milyen óvodába, iskolába adni?

idegenekre bízni...

szexuális zavar, elhidegülés

bezáródás, magány

egész nap a kritikus szeme előtt

non stop készenlét

stb.

 

*

 

Hivatástévesztés

Leereszkedik a remete a hegyről,

bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt...

Nőt nem tudnak adni.

Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

- A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

Legközelebb nagy szükségében alább adja,

de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

- Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

mert a Béla sem olyan...

 

*

 

Hideg-

háborús

eszközök

és játszmák

ellenségkép

hírszerzés

spicli beépítés

szabotázsakció

provokálás

gyenge pont keresés

rágalmazás

bolonddá nyilváníttatás

feljelentgetések

demoralizálás

barátság színlelés

hízelgő beszéd

dezinformálás

csapdaállítás

viszály szítás

unfair play

megfélemlítés

fenyegetőzés

szövetséges elcsábítása

kifigurázás

lejáratás

elhallgattatás

hibára kényszerítés

ellendrukkolás

stb.

 

*

 

Káromkodásból katedrális…

Mikes Kelemen meséli egy levelében

annak a püspöknek a történetét,

aki egyszer egy sziget mellett elhajózván

rettenetes káromkodásokra, átkokra lett figyelmes -

kiszállt s ott egy remetét talált, akit kérdőre vont.

A remete szörnyen megijedt, magyarázkodott

mondván, hogy ő most imádkozott...

A püspök leteremtette, lehordta -

majd megtanította szép imádságokra,

s dolgát jó végezve elhagyta a szigetet..

De mit lát a hajóról?

Kétségbeesetten szalad utána a vízen a remete:

- Atyám, atyám! Elfelejtettem az imént tanult imákat!

- Jól van fiam, csak csináld úgy, ahogy eddig...

 

*

Képtalálat a következőre: „primavera akt”

A SZENT EMBER

1

Vészek ellen
Szirtbe öltözött
Kis szigetben
Tengerzaj között
Egy virító völgykebel nyilik meg
A tavasznak és a szerelemnek.
De tavasznak, szerelemnek
Nem jut ember, mert csak egy van;
És neki már nem teremnek
A virágok e kis honban:
Ősz szakálla, mint a tél
Zöld tavaszba szőve,
Átvilágol, merre kél
A kies mezőbe.
Amit vár, nem földi jó;
Lelke túl jár a világon,
Ajkiról szent imaszó
Száll az égbe hálaszárnyon.
Élte hányszor volt veszélyben,
És családa,
És hazája!
Védelmezte a nagy isten.
S ő megérte, hogy körűle
Vére ifju koszorúja
Felzsendűle;
S a szabaddá lett hazát
Már nem dúlja
Ellenség és álbarát.
És a hála
Értök szálla
Évről-évre a nagy éghez
A nagy égnek istenéhez.

Itt az ősz, bár lelke gazdag,
Elfelejte már beszélni:
Ő imában tud csak élni,
És azontúl ajka hallgat.
És imája vad, kegyetlen;
Gondolatban tiszta, szent bár,
De szavakban isten ellen
Lázadást és pártütést zár:
Mintha benső érzemény,
S a hazudni termett szó,
Váltig meg nem egyezvén,
S mindenik bízván ügyébe',
Mint makacs két osztozó,
Felvinnék a pert az égbe.
S szent imája,
Vad danája
Hangzott messze, hangzott ígyen:
"Légyen átkozott az isten!"

Csengve húll az ér a tóba s lenn
Partvirány közt függ a menny,
Változékony lenge kép,
Lomb közé zárt végtelenség,
Melyben hűvös napsugár ég,
S így is mely dicső, mi szép!
Fenn, a lombok sudarán
Ringadozva játszik a szél;
Könnyű, lengeteg nyomán
Halk, varázsos suttogás kél;
S a madárszó esti fuvolája
A vidéket álommal kinálja.
Ennyi báj közt, ennyi kéjben
Zeng a szent ember danája,
Fáradatlan mondja szája:
"Légyen átkozott az isten!"

És ha vész jön,
S a föld vérét, a nagy tengert,
Melyen szárnya tajtékot vert,
Az egekre feldobálja,
S mint itélet harsonája
Átüvölt a habmezőkön,
S a szigethon rejtekében
Mint farkas, mely kútba lépett,
Zsarnok, aki már nem véthet,
Megszorulva sír mérgében:
A szent férfi égre néz,
S hangosabban mint a vész,
Mint a tengerek nyögése,
Harsog hálakitörése;
Zengi folyton, csüggedetlen:
"Légyen átkozott az isten!"

2

Vész elől a szirtöbölbe
Útazók jövének.
És előttök megnyílt enyhe
A völgy rejtekének.

Ott az ősz szent, térden állva,
Kis kereszte mellett,
Súlyos átkot isten ellen
Hőn imádva zengett.

Bámulattal körbe fogják,
S hallva, mely imát szól:
Jobban mint a fergetegtől,
Félnek az imától.

Csak Gerő, a jámbor püspök,
Nem csalódik benne,
Mert nem függ a szóbeszéden
Egyedül figyelme.

Ő ez eltévedt szavakban
Legbuzgóbb imát ért,
S oktatólag közbeszólal
Isten szent nevéért.

És az ősz, hogy embert szemlél,
Emberszózatot hall,
Szemre főre nézve hallgat
Boldog ámulattal.

S mintha lelkét föltalálná,
Szíve újra élne:
A megjobbított imára
Ébred szenvedélye.

S amint zengi; szóról szóra
Magasabb lesz kedve:
"Legyen áldott a nagy isten!"
Mondja lelkesedve.

S száraz arcán, napvilága
Mellett az örömnek,
Tiszta fényes gyöngyszemekben
Szent könyűk ömölnek.

3

Lassan, mint a bőszült ember
Indulatja,
Szűnik a vad tenger
Magas áradatja.
S oly sok élet s kincsszerek
Temetői;
Nyájasodni kezdenek
Arca mély redői.
S a hajós nép
Vígan fellép
Lenge hajlakára;
Eljutandók nemsokára,
Ahol a hon
Vár fiára,
S túl a csalfa tengeráron
Leng elébe
Szép határa
Tünde képe.
Mégis a szigettanyára
Vissza-visszanéznek.
S míg regélnek
Egyre másra,
Bámulattal a szent férfit,
Kit, mint vélték, őriz a hit,
Épen a hajóval szemben,
Futva látják s rémületben.
Ahol a part víz felé lejt,
S a tengerbe
Hosszu keskeny nyelvet ölt be,
Mintha versenyt futna széllel, habbal:
Ott szalad nagy sebbel-lobbal.

Most iszonnyal felsikolt a nép:
A remete a tengerre lép.
Őrültnek látszik vak merénye,
S hogy halált kér oly szilárd erénye.
S ím csodák csodája!
Elsimúl a hab dagálya;
S mint egy óriási szem
Bámulattól megmeredve,
Mintha jéggé fagyna nedve,
Áll a roppant vízelem.
S már a sík mélynek felette
Jár a puszta honnak szente,
S egy rövidke pillanatban
A födélen, a hajón van.
Ott rebegve
Hőn esengve
Mit kereshet, mit akarhat?
Mért tevé e vészes útat?
Visszakéri szívnyugalmát:
Elfelejté jobb imáját.
Bölcs Gerő e nagy csodára
Így szól a nép hallatára:
Embereknek hangzik a szó,
Isten szív után itél:
Aki hisz, szeret, remél,
Az jobbjához feljutandó.
Csalfa szívre, cifra szóra,
A szerencsés hazudóra
A világ hallgat bolondúl:
A magas menny meg nem indúl.
Téged isten
Jól megértett,
Életedben
Angyallá tett:
Mondd tovább is bátran szent imádat,
És ne rettegj semmi földi vádat.

Vörösmarty Mihály

1845 eleje

 

Képtalálat a következőre: „tavasz festmény”