EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
Balga állatorvosi ló/földi-égi poklok
Isten bölcs gyermeke az édenkertben
Jó-rosszkor, boldog-boldogtalan ember
Életminőség nagyszótár – IX
AZ ÉLET Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs. Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak Kufár lélekkel hasznot, üzletet; Itt alkusznak, amott már áll a vásár, A jelszó mindig: eladok, veszek!... Raktárra hordják mindenik portékát, Eladó minden, hogyha van vevő: Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, Rajongás, hit, eszmény és szerető. Aki bolond, holmiját olcsón adja, Az okos mindig többet nyer vele, A jelszó: egymást túl kell licitálni, Ádáz versennyel egymást verve le! A szív az üzlet leghitványabb tárgya S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevő rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kinál, másik meg veszen, Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen. Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben, Bolondok bizton, balgák szerfelett, Eddig az ő példájukat követtem, Ezután én is másképpen teszek, Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ... De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...
ADY ENDRE
*
Vagy-vagy I.
Vagy boldog vagy boldogtalan vagy!
Vagy az istenben vagy az ördögben hiszel!
Vagy a feleséged az első vagy az anyukád!
Vagy férfi leszel vagy nő!
Vagy előremész vagy lecsúszol!
Vagy mindent vagy semmit!
Vagy üdvözülsz vagy elkárhozol!
Vagy nehézatléta leszel vagy balett-táncos!
Vagy sikered van vagy kudarcot vallasz!
Vagy segít a javallatod, orvosságod vagy árt!
Vagy szent a meggyőződésed vagy nincs is!
Vagy igazolódik vagy megcáfolódik állításod!
Vagy élsz vagy csak folyamatosan haldoklasz!
Vagy hangsúlyos egy dolog vagy hangsúlytalan!
Vagy termékeny vagy meddő vagy!
Vagy elnyered a bűnbocsánatot vagy nem!
Vagy megérinti szíved a dal vagy nem!
Vagy van küldetésed, hivatásod a Földön vagy nincs!
Vagy szabad vagy rab vagy!
Vagy repít a sors vagy vonszol maga után!
Vagy életbátor vagy életgyáva vagy!
Vagy teljes az életed vagy hiánybeteg vagy!
Vagy lelki békében élsz vagy háborog a lelked!
Vagy kész vagy megújulni vagy lélekben megöregedtél!
*
Vagy-vagy II.
Vagy te ölsz vagy téged ölnek?
Vagy félsz vagy félelmet keltesz?
Vagy uralkodó vagy alattvaló vagy?
Vagy fanatikus vagy hitetlen vagy?
Vagy egoista vagy altruista leszel?
Vagy munkaalkoholista vagy munkakerülő vagy?
Vagy nem érted a viccet vagy gyilkos a humorod?
Vagy hedonista vagy aszkéta vagy?
Vagy provinciális vagy világpolgár vagy?
Vagy apáca vagy kurva leszel?
Vagy különcködő vagy uniformizált ember vagy?
Vagy a közösségbe asszimilálódik vagy individualista?
Vagy csak az Istennek vagy csak a császárnak szolgálsz?
Vagy ki akar mindent érdemelni vagy szerencselovag?
Vagy csalsz vagy téged csapnak be, csalnak meg?
Vagy bujakóros leszel vagy frigid maradsz?
Vagy mindenkiben megbízol vagy senkiben sem?
Vagy örökre barátod valaki vagy az ellenséged?
Vagy gyáva nyúl vagy vakmerő vagy?
Vagy öröklöd vagy megszerzed?
Vagy az eszedre hallgatsz vagy érzelmeid diktálnak?
Vagy hamis illúziókban ringsz vagy illúziótlanul élsz?
Vagy rajongó vagy cinikus vagy?
Vagy hős leszel vagy nem érdemes élned?
Vagy nem írsz naplót vagy kiadásra szánod?
Vagy elit vagy tömegkultúra?
Vagy elbizakodott vagy önbizalomhiányos vagy?
Vagy imádsz vagy gyűlölsz?
Vagy objektív vagy szubjektív vagy?
Vagy depressziós vagy mániás vagy?
Vagy irgalmas vagy igazságos vagy?
Vagy csodagyereknek születtél vagy szürke átlagnak?
Vagy csak te szeretsz vagy téged szeretnek?
Vagy együttműködsz vagy versenyzel?
*
Írva vagyon
Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél.
Vagy az Úristen, - vagy az emberek.
Vagy a kolostor, - vagy fészek-meleg.
Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.
Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!
Reményik Sándor
*
A rossz
jó oldala
A sztoikusok
és Jézus nyomán
amennyire elborzasztó,
éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,
hogy mások akár meg is ölhetnek,
de ártani, lelkemben kárt tenni nem tudnak!
Vagyis hogy a legtöbbet én árthatom magamnak!
De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet, nem?
*
Három kívánság
Add Uram,
hogy belenyugodjak
a megváltoztathatatlanba,
add Uram, hogy
megtegyem azt,
ami rajtam múlik,
s adj elég bölcsességet, hogy
e két esetet mindig, újból és újból
meg tudjam különböztetni egymástól...
*
Szezám, tárulj!
Egy jól feltett kérdésre keresni a választ,
ez olyan, mint amikor birtokában vagy a varázsigének,
amire megnyílik a kincses barlang és szabad a gazda...
amúgy meg hiába rágsz át könyvhegyeket,
csak beléjük temeted magad!
*
Tényleg szabad ember vagy?
Nem (munka)alkoholista?
Nem „anarchista” szabados?
Nem a körülmények által determinált?
Nem a tömeggel sodródó?
Nem akaratgyenge papucs?
Nem alulinformált?
Nem aranykalitkába zárt madár?
Nem atyáskodó állam polgára?
Nem ballasztokkal túlterhelt léghajó?
Nem betegségbe menekülő, azzal zsaroló?
Nem bezárkózó, „autista”?
Nem bőven termő bamba diófa?
Nem dróton rángatott báb?
Nem egy szer vagy szervezet rabja?
Nem egy veremhelyzet foglya?
Nem egy zsarnok alattvalója?
Nem egynyelvű, egykönyvű?
Nem elemi gondokkal küszködő?
Nem fanatikus foci drukker?
Nem fatalista vagy jósnőkhöz járó?
Nem feladatát, küldetését elszabotáló?
Nem izmusok rabja?
Nem Jóisten helyett a Gonoszt szolgáló?
Nem kényszerképzetes, rögeszmés?
Nem kényszerpályán veszteglő?
Nem könnyen zsarolható?
Nem kötelességmulasztó életművész?
Nem lelki hiánybeteg, fogyatékos?
Nem magának-másnak hazudozó?
Nem manipulált sakkfigura?
Nem mások döntenek helyette róla?
Nem mások véleményét szajkózó?
Nem mást elnyomó, leuraló?
Nem megfelelési kényszeres?
Nem megszállott, mániás?
Nem monopolhelyzetnek kiszolgáltatott?
Nem ön- és világismeret-hiányos?
Nem páni félelemtől szenvedő?
Nem partravetett hal?
Nem szabadidőtlen önkizsákmányoló?
Nem szabadságát vesztett?
Nem szélhámosok balekja?
Nem szellemi kiskorú?
Nem személyi függőségben tartott?
Nem szenvedélybeteg?
Nem társhiány miatt impotens?
Nem tartós pénzhiányban szenvedő?
Nem vallási-politikai szektás?
*
Óvakodj, de ne aggódj!
De óvakodjatok az emberektől!
Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek,
és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket.
Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.
Amikor pedig átadnak titeket,
ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek.
Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek,
hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.
Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát.
A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket.
Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért,
de aki kitart mindvégig, az megmenekül.
Mt 10,17-22
*
Ördögi
körök és örvények
mostohagyerek
szeretethiány
tehetségkótyavetye
beskatulyázottság
önbizalomvesztés
önsorsrontás
kriminalizálódás
börtön-„iskola”
alkoholizmus
rossz társaság
alternatíva hiány
bűnbak szerep
kudarc és agresszió
kiközösítés
rossz házasság
hontalanság
munkanélküliség
elnyomorodás
hajléktalanság
testi-szellemi leépülés
társtalanság
priusz, stigma
hátrányos diszkrimináció
élethazugság, struccpolitika
önbeteljesítő jóslat
stb.
*
Nehéz gyermekkor
nem kívánt terhesség
Hamupipőke és Árvácska
kihasznált árva - intézetbe adott
lopásra, koldulásra tanítva
elvált szülők játszmáinak eszköze
elhanyagolt betegség
inger- és programszegény környezet
szeretetlen, rideg, katonás légkör
alkoholista, agresszív szülők
utcára kicsapva
csak ha marad, akkor költenek rád
nevetségessé téve - gúny közpréda
csodagyerek versenyistállóban
mindentől-mindenkitől óvnak
*
*
Amit te
ronthatsz
a gyerekeden
elkényezteted
elhanyagolod
mostohaanyja leszel
feláldozod érte a boldogságot
elüldözöd az apját
rajta töltöd ki dühöd
nem lesz testvére
te akarsz a barátja lenni
a magad képére formálnád
zsarnokot nevelsz magad fölé
egy életre magadhoz láncolod
nem engeded felnőni
stb.
*
Gyermek-
gondok és terhek
kitúr a lakásodból…
felborítja a rended
szétzilálja a nyugalmadat
kiesz a vagyonkádból
megszünteti a szabad időd
otthagyni a munkahelyed
milyen óvodába, iskolába adni?
idegenekre bízni...
szexuális zavar, elhidegülés
bezáródás, magány
egész nap a kritikus szeme előtt
non stop készenlét
stb.
*
Hivatástévesztés
Leereszkedik a remete a hegyről,
bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt...
Nőt nem tudnak adni.
Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,
akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.
- A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!
Legközelebb nagy szükségében alább adja,
de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.
- Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,
csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,
mert a Béla sem olyan...
*
Hideg-
háborús
eszközök
és játszmák
ellenségkép
hírszerzés
spicli beépítés
szabotázsakció
provokálás
gyenge pont keresés
rágalmazás
bolonddá nyilváníttatás
feljelentgetések
demoralizálás
barátság színlelés
hízelgő beszéd
dezinformálás
csapdaállítás
viszály szítás
unfair play
megfélemlítés
fenyegetőzés
szövetséges elcsábítása
kifigurázás
lejáratás
elhallgattatás
hibára kényszerítés
ellendrukkolás
stb.
*
Káromkodásból katedrális…
Mikes Kelemen meséli egy levelében
annak a püspöknek a történetét,
aki egyszer egy sziget mellett elhajózván
rettenetes káromkodásokra, átkokra lett figyelmes -
kiszállt s ott egy remetét talált, akit kérdőre vont.
A remete szörnyen megijedt, magyarázkodott
mondván, hogy ő most imádkozott...
A püspök leteremtette, lehordta -
majd megtanította szép imádságokra,
s dolgát jó végezve elhagyta a szigetet..
De mit lát a hajóról?
Kétségbeesetten szalad utána a vízen a remete:
- Atyám, atyám! Elfelejtettem az imént tanult imákat!
- Jól van fiam, csak csináld úgy, ahogy eddig...
*
A SZENT EMBER
1
Vészek ellen Szirtbe öltözött Kis szigetben Tengerzaj között Egy virító völgykebel nyilik meg A tavasznak és a szerelemnek. De tavasznak, szerelemnek Nem jut ember, mert csak egy van; És neki már nem teremnek A virágok e kis honban: Ősz szakálla, mint a tél Zöld tavaszba szőve, Átvilágol, merre kél A kies mezőbe. Amit vár, nem földi jó; Lelke túl jár a világon, Ajkiról szent imaszó Száll az égbe hálaszárnyon. Élte hányszor volt veszélyben, És családa, És hazája! Védelmezte a nagy isten. S ő megérte, hogy körűle Vére ifju koszorúja Felzsendűle; S a szabaddá lett hazát Már nem dúlja Ellenség és álbarát. És a hála Értök szálla Évről-évre a nagy éghez A nagy égnek istenéhez.
Itt az ősz, bár lelke gazdag, Elfelejte már beszélni: Ő imában tud csak élni, És azontúl ajka hallgat. És imája vad, kegyetlen; Gondolatban tiszta, szent bár, De szavakban isten ellen Lázadást és pártütést zár: Mintha benső érzemény, S a hazudni termett szó, Váltig meg nem egyezvén, S mindenik bízván ügyébe', Mint makacs két osztozó, Felvinnék a pert az égbe. S szent imája, Vad danája Hangzott messze, hangzott ígyen: "Légyen átkozott az isten!"
Csengve húll az ér a tóba s lenn Partvirány közt függ a menny, Változékony lenge kép, Lomb közé zárt végtelenség, Melyben hűvös napsugár ég, S így is mely dicső, mi szép! Fenn, a lombok sudarán Ringadozva játszik a szél; Könnyű, lengeteg nyomán Halk, varázsos suttogás kél; S a madárszó esti fuvolája A vidéket álommal kinálja. Ennyi báj közt, ennyi kéjben Zeng a szent ember danája, Fáradatlan mondja szája: "Légyen átkozott az isten!"
És ha vész jön, S a föld vérét, a nagy tengert, Melyen szárnya tajtékot vert, Az egekre feldobálja, S mint itélet harsonája Átüvölt a habmezőkön, S a szigethon rejtekében Mint farkas, mely kútba lépett, Zsarnok, aki már nem véthet, Megszorulva sír mérgében: A szent férfi égre néz, S hangosabban mint a vész, Mint a tengerek nyögése, Harsog hálakitörése; Zengi folyton, csüggedetlen: "Légyen átkozott az isten!"
2
Vész elől a szirtöbölbe Útazók jövének. És előttök megnyílt enyhe A völgy rejtekének.
Ott az ősz szent, térden állva, Kis kereszte mellett, Súlyos átkot isten ellen Hőn imádva zengett.
Bámulattal körbe fogják, S hallva, mely imát szól: Jobban mint a fergetegtől, Félnek az imától.
Csak Gerő, a jámbor püspök, Nem csalódik benne, Mert nem függ a szóbeszéden Egyedül figyelme.
Ő ez eltévedt szavakban Legbuzgóbb imát ért, S oktatólag közbeszólal Isten szent nevéért.
És az ősz, hogy embert szemlél, Emberszózatot hall, Szemre főre nézve hallgat Boldog ámulattal.
S mintha lelkét föltalálná, Szíve újra élne: A megjobbított imára Ébred szenvedélye.
S amint zengi; szóról szóra Magasabb lesz kedve: "Legyen áldott a nagy isten!" Mondja lelkesedve.
S száraz arcán, napvilága Mellett az örömnek, Tiszta fényes gyöngyszemekben Szent könyűk ömölnek.
3
Lassan, mint a bőszült ember Indulatja, Szűnik a vad tenger Magas áradatja. S oly sok élet s kincsszerek Temetői; Nyájasodni kezdenek Arca mély redői. S a hajós nép Vígan fellép Lenge hajlakára; Eljutandók nemsokára, Ahol a hon Vár fiára, S túl a csalfa tengeráron Leng elébe Szép határa Tünde képe. Mégis a szigettanyára Vissza-visszanéznek. S míg regélnek Egyre másra, Bámulattal a szent férfit, Kit, mint vélték, őriz a hit, Épen a hajóval szemben, Futva látják s rémületben. Ahol a part víz felé lejt, S a tengerbe Hosszu keskeny nyelvet ölt be, Mintha versenyt futna széllel, habbal: Ott szalad nagy sebbel-lobbal.
Most iszonnyal felsikolt a nép: A remete a tengerre lép. Őrültnek látszik vak merénye, S hogy halált kér oly szilárd erénye. S ím csodák csodája! Elsimúl a hab dagálya; S mint egy óriási szem Bámulattól megmeredve, Mintha jéggé fagyna nedve, Áll a roppant vízelem. S már a sík mélynek felette Jár a puszta honnak szente, S egy rövidke pillanatban A födélen, a hajón van. Ott rebegve Hőn esengve Mit kereshet, mit akarhat? Mért tevé e vészes útat? Visszakéri szívnyugalmát: Elfelejté jobb imáját. Bölcs Gerő e nagy csodára Így szól a nép hallatára: Embereknek hangzik a szó, Isten szív után itél: Aki hisz, szeret, remél, Az jobbjához feljutandó. Csalfa szívre, cifra szóra, A szerencsés hazudóra A világ hallgat bolondúl: A magas menny meg nem indúl. Téged isten Jól megértett, Életedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat, És ne rettegj semmi földi vádat.
Vörösmarty Mihály
1845 eleje
|