EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Balga állatorvosi ló/földi-égi poklok

Isten bölcs gyermeke az édenkertben

Jó-rosszkor, boldog-boldogtalan ember

Életminőség nagyszótár csírák – VII.

Sajó Sándor 
Gyászmagyarok

Kik itt élünk még, s magyarok vagyunk,
Testvér, ne titkold: szégyelljük magunk.

Ki itt magyar még, gyászban mind rokon:
Gyalázat ég itt minden homlokon. 

Mi, vérző csonk s végzet egyaránt,
Jaj , nem tudunk már semmit magyarán! 

Bujdoss vadonban, erdők rejtekén:
Csak gyászmagyar vagy, testvérem szegény! 

Fejed lehajtva járjad bús utad,
Ne nézz tükörbe, - förtelmet mutat. 

Megcsúfolt koldus, nincs orrod, füled,
Lefoszlott rólad minden becsület…

Szegény testvérem, én is így vagyok,
Jaj! Így vagyunk mind árva magyarok! 

Világra hangzik koldusénekünk,
S egymásra is csak sírva nézhetünk. 

Kik itt élünk még s magyarok vagyunk
Bús gyászmagyarkák - kezet foghatunk…

1920 

*

Anarchia
"Az emberi lélek 
a tudattalan létezés és a transzcendens létezés 
között lévő feszültség szenvedését 
a transzcendens világ jelképrendszerében (szimbólumaiban) 
oldja fel. 
Ez a jelképrendszer a kultúra. 
Ha e szimbólumrendszerben való kollektív hit, 
tehát a jelképek valóságának érzése elvész, 
a jelképrendszer, tehát a kultúra fölbomlik. 
Az egyén számára 
megszűnik a harmonikus élet feltétele, 
a közösség számára 
a harmonikus, 
önként működő, önmagát szabályozó életkeret. 
Igen, ha a kultúra fölbomlik, anarchia áll be. 
Az élet elviselhetetlenné válik. 
Új csodának, új jelképrendszernek, 
új kultúrformának kell jönnie, 
hogy a közösség ismét az legyen, amit a szó jelöl: 
önként egybeálló és egybeillő, 
önmagát nem külső erőszakkal,

hanem belső alkalmazkodással, 
a jelképrendszerhez való spontán igazodással szabályozó, 
kollektív, harmonikus életforma.”

Kodolányi Gyula

*

Szeretet-teszt

Te nem - feltétlenül és jól - szeretsz engem,

Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod

Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám

Csak a javamat akarod, és el is veszed

Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy

Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz

Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak

Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok

Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom

Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz

Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél

Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged

Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem

Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg

Csak az fényemben akarsz sütkérezni

Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz

Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon

Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered

Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz

Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj

Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek

Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb.

Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem

Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát

Csak egy ürügy vagyok neked, hogy kimentődj

Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut

Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni

Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz

Csak háttered vagyok, hogy villoghass

Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk

Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz

Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz”

Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom

Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg

Csak kapcarongynak előveszel a talonból

Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska

Csak kell valaki, akivel holtodig anyáskodhass

Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek

Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok

Csak kísérleti alanyod vagyok

Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged

Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet

Csak lakomámhoz, s nem betegágyamhoz tülekedsz

Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki

Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel”

Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz

Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz

Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal

Csak rajtam akarod élezni az eszedet

Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol

Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad

Csak szeretnél már magadnak gyereket szülni

Csak szükséged van egy jó munkaerőre

Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz

Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz

Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem

Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel

Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz

Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját

Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”…

Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét

Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass

Stb.

*

Aki

tényleg

szeret, az

tapintatos

figyelmes

diszkrét

törődik veled

felvidít, megnevettet

feltétel nélkül elfogad

megvigasztal

baráti szívességet tesz

gondod viseli

terhedből átvállal

áldozatot hoz

előnyben részesít

felemel

megszabadít

bókol, megszépít

meggyógyít

figyel és figyelmeztet

véd és óv

tükröt tart eléd

tréfásan mond fájó igazat

bármilyét átadja

megosztja örömét

drukkol és örül sikerednek

megkímél

társ a bajban

időt szán rád

bármikor elérhető

kérés nélkül ad

a legjobbat hozza ki belőled

növeli önbizalmad

jó dolgot ajánl

szükség esetén atyáskodik

közvetít

kibékít

összeismertet

érdekedet képviseli

helyzetbe hoz

nem kér tisztességtelent

a legjobbat adja

nem visz kísértésbe

tiszteletben tartja szokásaimat

teljesen megbízik bennem

örömmel lát vendégül

tudatosítja értékeimet

egyengeti utam, pályám

kezességet vállal értem

gyorsan tájékoztat

a javamat szolgálja

stb. stb.

*

Rosszat/

rosszul ajándékozni

add mindig pontosan ugyanazt

vegyél gyorsan valami sablonosat

hagyd rajta az árcédulát

add át, majd kérd el az árát

rögtön kérjél viszontajándékot

add oda a használt cuccod

add oda a megcsócsált süteményt

adj oda egy lukas léggömböt (Füleske)

kérj cserébe hangos köszönetet

olyan drágát adj, amit sose tud viszonozni

tedd közhírré, hogy te mit adtál

abból adjál, amit előtte tőle raboltál

add oda, majd lopd vissza

add oda, de kössed feltételekhez

holtodig emlegessed, hogy mit adtál

mindig ellenőrizd, hogy mire használja

pénzt adjál, de írd elő, mire költse

ajándékozz valami nagyon praktikusat

legyen pedagógiai célzata az adománynak

dobd le elé a földre az ingyen ebédet

alázd meg, ahogy átadod az alamizsnát

ajándékozz trójai falovat

ajándékozz élő kisállatokat

ajándékozz intim holmit

ajándékozz szex póteszközt, pornó filmet

adj pénzt, de közben tarts oktatást...

add oda, majd holnap követeld vissza

add oda, majd mondd azt, hogy lopta

stb.

*

Szellemi alkímia

Avagy: bajból aranyat…

ha váratlanul lelép a feleséged

ha egy kofferrel kitesznek a lakásból

ha leég a házad, s nincs biztosítás

ha kiderül, előrehaladott rákos vagy

ha rájössz, hiábavalóságokra áldoztál mindent

ha az utcán lakva elveszíted munkahelyed

ha nem tudsz gyerekednek meleget és ételt adni

ha kerül, szégyell és letagad a gyereked

ha legjobbnak hitt barátod árul el

ha csak lélekölő és egészségkárosító munkád lehet

ha progresszív és stigmatizáló betegséget kapsz

ha adósságbehajtó verőlegények üldöznek

ha feleséged a gyerekeiddel öngyilkos lesz

ha aljassággal gyanúsítanak és minden ellened szól

ha depresszióba esel és pánikbeteg leszel

ha elvész önbizalmad, lenullázódik önértékelésed

ha a tutajon hányódtok és valakit meg kell enni...

ha választanod kell a lopás és az éhhalál között

ha máról holnapra elnyomott magyar kisebbség leszel

stb. stb. stb.

*

Nem mindegy
Amnézia vagy amnesztia
Internátus vagy internálás 
Megörülni vagy megőrülni
Örvendő lány vagy örömlány 
Együttmunkálkodó vagy kollaboráns

*

Tan
Üdvtan 
Tanügy – oktatásügy 
Iskolamester 
Tanító, tanár és tanuló
Tankönyv és tanfelügyelő
Tanulható – tanulhatatlan
Kitanul, megtanul, eltanul, áttanul 
Tanmese
Tanulság – tanulságos 
Jó és rossz tanuló
Jót vagy rosszat tanuló
Tanítva tanulni 
A történelem az élet tanítómestere
Nem az iskolának, az életnek tanulsz

*

Kultúra/civilizáció
"Az autonóm ember, 
mint társadalmi lény
valóságos, megmérhető erőktől, 
viszonyulásoktól s kényszerektől függ, egyébtől nem. 
Lelkiismereti szabadsága nincs, mert nincs lelkiismerete. 
A régi embertípus 
transzcendens jelképrendszerben gondolkozott, 
a mai okban és okozatban. 
Az autonóm ember 
önmagából indul ki és önmagába tér vissza. 
Minden önmaga igazol és önmaga vállal. 
Egyetlen igazolása a siker. 
Nem szociális lény, 
ál-közösségbe 
erőszakkal kell kényszeríteni, ami természetes. 
Irtózik a kultúrától, hiszen anarchiában él. 
Kínérzései csillapítására narkotikumot használ: 
hatalmat, sikert, rekordot, hasznot, szerelmet, utazást, 
alkoholt, játékot, kényelmet, gyorsaságot, »tempót«. 
Álkultúrával él, 
kultúrának tekinti 
a könyvtárat, a sajtót, a filmet, a rádiót, 
sőt azt is, hogy a halat nem szabad késsel enni. 
Természetesen 
kultúrának fogja föl a civilizáció áldásait is, 
a vasutat, a hajót, a repülőgépet, 
az angol árnyékszéket, a fürdőkádat, stb."
Kodolányi Gyula

*

-

*

Kinek miért nincs - több - gyereke?

Okok, indokok - álindokok és ürügyek stb.

szervi meddőség

nem termékenyítő hím ivarsejt

kioperált méh

kasztrált férfi

impotenssé tett férfi

homoszexuális férfu

leszbikus nő

szingli, vénlány kifut a korból

agglegény ideológia

cölibátus

a hivatással hozott áldozat

lelki meddőség - nagy akarás

sikertelen lombikbébi

válogatós örökbefogadó

lakáshiány

létbizonytalanság

félted az alakod, a szépséged

nem hiszed, hogy lesz még Föld

erre a világra nem szülsz

nem találod meg a párod

állami vagy önkéntes sterilizálás

nős ember a szeretőd

abortusz következmények

volt már egy halvaszülés

első gyereked "szörny"

első gyereked korán meghalt

első-egyetlen gyereked kényezteted

az első gyerekkel az apa magadra hagy

nem vagy biztos a párodban

rettegsz a szüléstől

félsz az elszegényedéstől

kisgyermekekhez vonzódsz...

félsz a felelősségtől

nem érzed magad érettnek

stb. stb.

*

Torkosság
Élvezeti görbe
Az éhség jó szakács,
Hátha még finomat, pláne kedvencedet eszed!
(De a reggeli kávéból is az első korty a legjobb)
Az első falatoknál nem tudsz betelni,
Utána még jó, majd jön a telítettség,
S már csak a szemed kívánja,
Vagy sajnálod otthagyni,
S túlzabálod magad,

Ami visszafelé is elrontja az egészet,
Akár még a gyomrodat is 
(püffedten elgyengülve elterülsz, s nehezen emésztesz)

*

Az kiabál, akinek a háza ég
Bemegy egy ember a pszichológushoz.
A feje tetején tükörtojás,
a fülén egy-egy sült szalonnaszelet lóg.
A pszichológus leülteti,
és a legegyszerűbb kérdéssel kezdi,
nehogy még jobban megzavarja
az amúgy is meglehetősen feldúltnak látszó férfit.
- Miért fordult hozzám, uram? - kérdezi tőle.
- Doki! Én úgy aggódom a bátyám miatt!

*

Vak tyúk is talál szemet
A bolondokat vizsgáztatják.
Megkérdezik az elsőtől:
- Mennyi 2x2?
- 56.
- Sajnos nem. Következőt! Mennyi 2x2?
- Péntek.
- Sajnos nem. Következőt! Mennyi 2x2?
- 4.
- Igen! Hát hogy jött rá?
- Kivontam az 56-ból a pénteket.

*

Minden

tudni akarok

Mennyi mindent

érdemes, fontos, életbevágó, örömteli stb. tudni -

ennél már csak az a több,

amit nem érdemes, ami felesleges, sőt: egyenesen káros!

A szükséges tudás nélkül nem lehetünk boldogok,

a felesleges és káros ismeretek bajt, szenvedést okoznak.

(Az ember, aki túl sokat tudott.. )

*

Nevelésre rendelt idő

Addig üsd a vasat, amíg meleg,

addig formáld gyereked, amíg képlékeny,

mert utána már csak kínkeservesen

nyesegetheted a vadhajtásokat.

Ki tudja megmondani,

hogy melyik gyereknek nehezebb az élete:

a majomszeretett elkényeztetettnek

vagy a mostoha sorsúnak?

*

Lelki öncsonkítás

Évekig spórolva, gürcölve, imádkozva felépítesz egy házat,

amit egy szempillantás alatt elvihet az ár vagy elveszejthet a tűz.

Éppannyi, ha nem több "munkánk" van egy baráti kapcsolatban,

s mégis veszni hagyjuk akár egy politikai nézeteltérés miatt is?

*

Ideális alattvaló

Miért élsz úgy itt és most

mintha még kiskorú lennél,

mintha gondnokság alatt lennél,

mintha éppen börtönben lennél,

mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától -

miért hagyod, hogy nélküled döntsenek rólad?

*

Nagykorúság és paternalizmus

Miért ártana az ember magának?

Miért lennék én a magam ellensége?

Netán tudatlanságból mint egy kisgyerek,

Aki a tűzzel vagy a sínek között játszik?

Ezért van gondviselője, aki óvja, oktatja és neveli,

akár paternalista erőszakkal is megvédi őt magától!

De ha felnő az ember, megérik,

akkor nem ő tudja a legjobban, mi az ő java?

Lehet gyereksorban tartani felnőtteket:

Sztálin és Rákosi apánk tudja csak igazán,

hogy mire is van valójában nekünk szükségünk?!

Az eszmét megtestesítő mindenható

Pártban, Vezérében a hívők előbb-utóbb csalódnak,

A műmosolyok mögött lelepleződik a gonosz mostoha?

Ha gyerekként bánnak veled, akkor az is maradsz.

Hogyan lehet egyáltalán kiskorúból nagykorú?

Ha soha nem kap zsebpénzt,

amit szabadon költhet el - akár hülyeségekre is,

ha nem tanulhat a saját kárán is,

ha nem kapja meg a tévedés jogát,

akkor csak infantilis óriáscsecsemő lesz.

*

Nem mindegy! 

A patikus szalad a vevő után:

- Maga, maga! Hallja, álljon meg!

- Na, mi van?

- Magának arzént adtam aszpirin helyett!

- Na, és?

- Az arzén hetvenöt forinttal többe kerül.

*

Helyesbítési próbálkozás

János és Zoltán már évek óta nem találkoztak,

amikor összefutnak egy focimeccsen.

János: "Hogy van a feleséged?"

Zoltán: "A feleségem már a Mennyországban van."

"Sajnálom." - mondja János,

majd miután észreveszi, hogy nem ez a megfelelő válasz,

kijavítja magát, és azt mondja:

"Tulajdonképpen azt akartam mondani, hogy örülök."

Ez sem hangzik igazán jól,

ezért ismét helyesbít, és azt mondja:

"Azt akarom mondani, hogy ez meglepő."

*

Előélet

Ez az élet csak készülődés?
A másvilágra, a jobblétre szenderülésre –
Élő nem lehet boldog, hisz tragédia érheti,
Csak az örökre eltávozóra mond: megboldogult

*

Halálfóbia

A haláltól rettegsz,
Vagy a haldoklástól, a kínhaláltól,
Vagy attól, hogy akkor rádöbbensz:
Még nem éltél, más életét élted,
Életed folytonos haldoklás volt,

És már nincs időd jóvátenni…

*

Nevelés

„A mívelt világban,

a jólnevelt osztályban
ezen borzasztó hit látszik megöröködve lenni:
igazságos úton,

saját fáradságából

senki sem boldogulhat,
hanem minden módon
mások izzadsága gyümölcsének valamely részét
legalább el kell sajátítanunk;
s a nevelésnek fogásai abban állnak,
hogy ez szembeszökő lopásnak, csalásnak ne tartassék"

Táncsics Mihály

*

Fabula 

Heltai Gáspár
Az orvról meg a komondorról.

Egy orv béhága egy udvarba
és hogy a ház felé kezdene menni, talála egy komondorra.
És mindjárást kebeléből egy darab kenyeret nyujta neki, mondván:
Nesze, ezt adom, jó lágy kenyér.
Mondja a komondor:
Nem veszem el,
csak ha először megmondod, minek fejében adod énnekem,
ha jó kedvedből-é,
avagy azért, hogy hallgassak és ne ugassak,
hogy szabadon bémehess a házba
és akaratod szerént mindent kivihess belőle.
Ha jó kedvedből adod, elvészem.
Ha amazért, bizony el nem vészem.
Mert nem illenék én hozzám,
hogy egy darab lágy kenyérért elárulnám gazdámat,
holott ő nékem mindennap sok darab kenyeret ád
és azért táplál, hogy mindennemű marháját megőrizzem.
Menj el ezokáért igen hamar.
Mert azonnal ugatni kezdek
és a gazdát minden házi népével egyetemben felköltöm.
Bezzeg gonoszul jársz akkor.
És az orv elpironkodék onnét.

Értelme:
E fabula azt jelenti meg,
hogy minemű természetűek lennének az csalárdok.
Keveset örömest adnak,
hogy annak színe alatt sokat vehessenek el.
Ezokáért jól megnézzed, ki mit ád és miért adja tenéked.
Emellett inti e fabula a házinépet, szolgákat és szolgálóleányokat,
hogy tisztükben hívek legyenek
és hogy egy kicsiny adományért avagy haszonért
gazdájoknak vagy uroknak kárt ne tegyenek,
merthogy az Úristen

az ő tisztükbe hívségre helyheztette volt őket,
mint szent Pál mondja.

Így vagyon.