EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
Balga állatorvosi ló/földi-égi poklok
Isten bölcs gyermeke az édenkertben
Jó-rosszkor, boldog-boldogtalan ember
Életminőség nagyszótár csírák – VII.
Sajó Sándor Gyászmagyarok Kik itt élünk még, s magyarok vagyunk, Testvér, ne titkold: szégyelljük magunk.
Ki itt magyar még, gyászban mind rokon: Gyalázat ég itt minden homlokon. Mi, vérző csonk s végzet egyaránt, Jaj , nem tudunk már semmit magyarán!
Bujdoss vadonban, erdők rejtekén: Csak gyászmagyar vagy, testvérem szegény!
Fejed lehajtva járjad bús utad, Ne nézz tükörbe, - förtelmet mutat. Megcsúfolt koldus, nincs orrod, füled, Lefoszlott rólad minden becsület… Szegény testvérem, én is így vagyok, Jaj! Így vagyunk mind árva magyarok! Világra hangzik koldusénekünk, S egymásra is csak sírva nézhetünk. Kik itt élünk még s magyarok vagyunk Bús gyászmagyarkák - kezet foghatunk… 1920
*
Anarchia "Az emberi lélek a tudattalan létezés és a transzcendens létezés között lévő feszültség szenvedését a transzcendens világ jelképrendszerében (szimbólumaiban) oldja fel. Ez a jelképrendszer a kultúra. Ha e szimbólumrendszerben való kollektív hit, tehát a jelképek valóságának érzése elvész, a jelképrendszer, tehát a kultúra fölbomlik. Az egyén számára megszűnik a harmonikus élet feltétele, a közösség számára a harmonikus, önként működő, önmagát szabályozó életkeret. Igen, ha a kultúra fölbomlik, anarchia áll be. Az élet elviselhetetlenné válik. Új csodának, új jelképrendszernek, új kultúrformának kell jönnie, hogy a közösség ismét az legyen, amit a szó jelöl: önként egybeálló és egybeillő, önmagát nem külső erőszakkal,
hanem belső alkalmazkodással, a jelképrendszerhez való spontán igazodással szabályozó, kollektív, harmonikus életforma.” Kodolányi Gyula
*
Szeretet-teszt
Te nem - feltétlenül és jól - szeretsz engem,
Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod
Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám
Csak a javamat akarod, és el is veszed
Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy
Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz
Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak
Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok
Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom
Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz
Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél
Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged
Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem
Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg
Csak az fényemben akarsz sütkérezni
Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz
Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon
Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered
Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz
Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj
Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek
Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb.
Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem
Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát
Csak egy ürügy vagyok neked, hogy kimentődj
Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut
Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni
Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz
Csak háttered vagyok, hogy villoghass
Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk
Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz
Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz”
Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom
Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg
Csak kapcarongynak előveszel a talonból
Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska
Csak kell valaki, akivel holtodig anyáskodhass
Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek
Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok
Csak kísérleti alanyod vagyok
Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged
Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet
Csak lakomámhoz, s nem betegágyamhoz tülekedsz
Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki
Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel”
Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz
Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz
Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal
Csak rajtam akarod élezni az eszedet
Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol
Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad
Csak szeretnél már magadnak gyereket szülni
Csak szükséged van egy jó munkaerőre
Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz
Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz
Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem
Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel
Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz
Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját
Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”…
Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét
Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass
Stb.
*
Aki
tényleg
szeret, az
tapintatos
figyelmes
diszkrét
törődik veled
felvidít, megnevettet
feltétel nélkül elfogad
megvigasztal
baráti szívességet tesz
gondod viseli
terhedből átvállal
áldozatot hoz
előnyben részesít
felemel
megszabadít
bókol, megszépít
meggyógyít
figyel és figyelmeztet
véd és óv
tükröt tart eléd
tréfásan mond fájó igazat
bármilyét átadja
megosztja örömét
drukkol és örül sikerednek
megkímél
társ a bajban
időt szán rád
bármikor elérhető
kérés nélkül ad
a legjobbat hozza ki belőled
növeli önbizalmad
jó dolgot ajánl
szükség esetén atyáskodik
közvetít
kibékít
összeismertet
érdekedet képviseli
helyzetbe hoz
nem kér tisztességtelent
a legjobbat adja
nem visz kísértésbe
tiszteletben tartja szokásaimat
teljesen megbízik bennem
örömmel lát vendégül
tudatosítja értékeimet
egyengeti utam, pályám
kezességet vállal értem
gyorsan tájékoztat
a javamat szolgálja
stb. stb.
*
Rosszat/
rosszul ajándékozni
add mindig pontosan ugyanazt
vegyél gyorsan valami sablonosat
hagyd rajta az árcédulát
add át, majd kérd el az árát
rögtön kérjél viszontajándékot
add oda a használt cuccod
add oda a megcsócsált süteményt
adj oda egy lukas léggömböt (Füleske)
kérj cserébe hangos köszönetet
olyan drágát adj, amit sose tud viszonozni
tedd közhírré, hogy te mit adtál
abból adjál, amit előtte tőle raboltál
add oda, majd lopd vissza
add oda, de kössed feltételekhez
holtodig emlegessed, hogy mit adtál
mindig ellenőrizd, hogy mire használja
pénzt adjál, de írd elő, mire költse
ajándékozz valami nagyon praktikusat
legyen pedagógiai célzata az adománynak
dobd le elé a földre az ingyen ebédet
alázd meg, ahogy átadod az alamizsnát
ajándékozz trójai falovat
ajándékozz élő kisállatokat
ajándékozz intim holmit
ajándékozz szex póteszközt, pornó filmet
adj pénzt, de közben tarts oktatást...
add oda, majd holnap követeld vissza
add oda, majd mondd azt, hogy lopta
stb.
*
Szellemi alkímia
Avagy: bajból aranyat…
ha váratlanul lelép a feleséged
ha egy kofferrel kitesznek a lakásból
ha leég a házad, s nincs biztosítás
ha kiderül, előrehaladott rákos vagy
ha rájössz, hiábavalóságokra áldoztál mindent
ha az utcán lakva elveszíted munkahelyed
ha nem tudsz gyerekednek meleget és ételt adni
ha kerül, szégyell és letagad a gyereked
ha legjobbnak hitt barátod árul el
ha csak lélekölő és egészségkárosító munkád lehet
ha progresszív és stigmatizáló betegséget kapsz
ha adósságbehajtó verőlegények üldöznek
ha feleséged a gyerekeiddel öngyilkos lesz
ha aljassággal gyanúsítanak és minden ellened szól
ha depresszióba esel és pánikbeteg leszel
ha elvész önbizalmad, lenullázódik önértékelésed
ha a tutajon hányódtok és valakit meg kell enni...
ha választanod kell a lopás és az éhhalál között
ha máról holnapra elnyomott magyar kisebbség leszel
stb. stb. stb.
*
Nem mindegy Amnézia vagy amnesztia Internátus vagy internálás Megörülni vagy megőrülni Örvendő lány vagy örömlány Együttmunkálkodó vagy kollaboráns *
Tan Üdvtan Tanügy – oktatásügy Iskolamester Tanító, tanár és tanuló Tankönyv és tanfelügyelő Tanulható – tanulhatatlan Kitanul, megtanul, eltanul, áttanul Tanmese Tanulság – tanulságos Jó és rossz tanuló Jót vagy rosszat tanuló Tanítva tanulni A történelem az élet tanítómestere Nem az iskolának, az életnek tanulsz *
Kultúra/civilizáció "Az autonóm ember, mint társadalmi lény valóságos, megmérhető erőktől, viszonyulásoktól s kényszerektől függ, egyébtől nem. Lelkiismereti szabadsága nincs, mert nincs lelkiismerete. A régi embertípus transzcendens jelképrendszerben gondolkozott, a mai okban és okozatban. Az autonóm ember önmagából indul ki és önmagába tér vissza. Minden önmaga igazol és önmaga vállal. Egyetlen igazolása a siker. Nem szociális lény, ál-közösségbe erőszakkal kell kényszeríteni, ami természetes. Irtózik a kultúrától, hiszen anarchiában él. Kínérzései csillapítására narkotikumot használ: hatalmat, sikert, rekordot, hasznot, szerelmet, utazást, alkoholt, játékot, kényelmet, gyorsaságot, »tempót«. Álkultúrával él, kultúrának tekinti a könyvtárat, a sajtót, a filmet, a rádiót, sőt azt is, hogy a halat nem szabad késsel enni. Természetesen kultúrának fogja föl a civilizáció áldásait is, a vasutat, a hajót, a repülőgépet, az angol árnyékszéket, a fürdőkádat, stb." Kodolányi Gyula
*
-
*
Kinek miért nincs - több - gyereke?
Okok, indokok - álindokok és ürügyek stb.
szervi meddőség
nem termékenyítő hím ivarsejt
kioperált méh
kasztrált férfi
impotenssé tett férfi
homoszexuális férfu
leszbikus nő
szingli, vénlány kifut a korból
agglegény ideológia
cölibátus
a hivatással hozott áldozat
lelki meddőség - nagy akarás
sikertelen lombikbébi
válogatós örökbefogadó
lakáshiány
létbizonytalanság
félted az alakod, a szépséged
nem hiszed, hogy lesz még Föld
erre a világra nem szülsz
nem találod meg a párod
állami vagy önkéntes sterilizálás
nős ember a szeretőd
abortusz következmények
volt már egy halvaszülés
első gyereked "szörny"
első gyereked korán meghalt
első-egyetlen gyereked kényezteted
az első gyerekkel az apa magadra hagy
nem vagy biztos a párodban
rettegsz a szüléstől
félsz az elszegényedéstől
kisgyermekekhez vonzódsz...
félsz a felelősségtől
nem érzed magad érettnek
stb. stb.
*
Torkosság Élvezeti görbe Az éhség jó szakács, Hátha még finomat, pláne kedvencedet eszed! (De a reggeli kávéból is az első korty a legjobb) Az első falatoknál nem tudsz betelni, Utána még jó, majd jön a telítettség, S már csak a szemed kívánja, Vagy sajnálod otthagyni, S túlzabálod magad,
Ami visszafelé is elrontja az egészet, Akár még a gyomrodat is (püffedten elgyengülve elterülsz, s nehezen emésztesz)
* Az kiabál, akinek a háza ég Bemegy egy ember a pszichológushoz. A feje tetején tükörtojás, a fülén egy-egy sült szalonnaszelet lóg. A pszichológus leülteti, és a legegyszerűbb kérdéssel kezdi, nehogy még jobban megzavarja az amúgy is meglehetősen feldúltnak látszó férfit. - Miért fordult hozzám, uram? - kérdezi tőle. - Doki! Én úgy aggódom a bátyám miatt!
*
Vak tyúk is talál szemet A bolondokat vizsgáztatják. Megkérdezik az elsőtől: - Mennyi 2x2? - 56. - Sajnos nem. Következőt! Mennyi 2x2? - Péntek. - Sajnos nem. Következőt! Mennyi 2x2? - 4. - Igen! Hát hogy jött rá? - Kivontam az 56-ból a pénteket. *
Minden
tudni akarok
Mennyi mindent
érdemes, fontos, életbevágó, örömteli stb. tudni -
ennél már csak az a több,
amit nem érdemes, ami felesleges, sőt: egyenesen káros!
A szükséges tudás nélkül nem lehetünk boldogok,
a felesleges és káros ismeretek bajt, szenvedést okoznak.
(Az ember, aki túl sokat tudott.. )
*
Nevelésre rendelt idő
Addig üsd a vasat, amíg meleg,
addig formáld gyereked, amíg képlékeny,
mert utána már csak kínkeservesen
nyesegetheted a vadhajtásokat.
Ki tudja megmondani,
hogy melyik gyereknek nehezebb az élete:
a majomszeretett elkényeztetettnek
vagy a mostoha sorsúnak?
*
Lelki öncsonkítás
Évekig spórolva, gürcölve, imádkozva felépítesz egy házat,
amit egy szempillantás alatt elvihet az ár vagy elveszejthet a tűz.
Éppannyi, ha nem több "munkánk" van egy baráti kapcsolatban,
s mégis veszni hagyjuk akár egy politikai nézeteltérés miatt is?
*
Ideális alattvaló
Miért élsz úgy itt és most
mintha még kiskorú lennél,
mintha gondnokság alatt lennél,
mintha éppen börtönben lennél,
mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától -
miért hagyod, hogy nélküled döntsenek rólad?
*
Nagykorúság és paternalizmus
Miért ártana az ember magának?
Miért lennék én a magam ellensége?
Netán tudatlanságból mint egy kisgyerek,
Aki a tűzzel vagy a sínek között játszik?
Ezért van gondviselője, aki óvja, oktatja és neveli,
akár paternalista erőszakkal is megvédi őt magától!
De ha felnő az ember, megérik,
akkor nem ő tudja a legjobban, mi az ő java?
Lehet gyereksorban tartani felnőtteket:
Sztálin és Rákosi apánk tudja csak igazán,
hogy mire is van valójában nekünk szükségünk?!
Az eszmét megtestesítő mindenható
Pártban, Vezérében a hívők előbb-utóbb csalódnak,
A műmosolyok mögött lelepleződik a gonosz mostoha?
Ha gyerekként bánnak veled, akkor az is maradsz.
Hogyan lehet egyáltalán kiskorúból nagykorú?
Ha soha nem kap zsebpénzt,
amit szabadon költhet el - akár hülyeségekre is,
ha nem tanulhat a saját kárán is,
ha nem kapja meg a tévedés jogát,
akkor csak infantilis óriáscsecsemő lesz.
*
Nem mindegy!
A patikus szalad a vevő után:
- Maga, maga! Hallja, álljon meg!
- Na, mi van?
- Magának arzént adtam aszpirin helyett!
- Na, és?
- Az arzén hetvenöt forinttal többe kerül.
*
Helyesbítési próbálkozás
János és Zoltán már évek óta nem találkoztak,
amikor összefutnak egy focimeccsen.
János: "Hogy van a feleséged?"
Zoltán: "A feleségem már a Mennyországban van."
"Sajnálom." - mondja János,
majd miután észreveszi, hogy nem ez a megfelelő válasz,
kijavítja magát, és azt mondja:
"Tulajdonképpen azt akartam mondani, hogy örülök."
Ez sem hangzik igazán jól,
ezért ismét helyesbít, és azt mondja:
"Azt akarom mondani, hogy ez meglepő."
*
Előélet
Ez az élet csak készülődés? A másvilágra, a jobblétre szenderülésre – Élő nem lehet boldog, hisz tragédia érheti, Csak az örökre eltávozóra mond: megboldogult
* Halálfóbia
A haláltól rettegsz, Vagy a haldoklástól, a kínhaláltól, Vagy attól, hogy akkor rádöbbensz: Még nem éltél, más életét élted, Életed folytonos haldoklás volt,
És már nincs időd jóvátenni…
*
Nevelés
„A mívelt világban,
a jólnevelt osztályban ezen borzasztó hit látszik megöröködve lenni: igazságos úton,
saját fáradságából
senki sem boldogulhat, hanem minden módon mások izzadsága gyümölcsének valamely részét legalább el kell sajátítanunk; s a nevelésnek fogásai abban állnak, hogy ez szembeszökő lopásnak, csalásnak ne tartassék" Táncsics Mihály * Fabula
Heltai Gáspár Az orvról meg a komondorról. Egy orv béhága egy udvarba és hogy a ház felé kezdene menni, talála egy komondorra. És mindjárást kebeléből egy darab kenyeret nyujta neki, mondván: Nesze, ezt adom, jó lágy kenyér. Mondja a komondor: Nem veszem el, csak ha először megmondod, minek fejében adod énnekem, ha jó kedvedből-é, avagy azért, hogy hallgassak és ne ugassak, hogy szabadon bémehess a házba és akaratod szerént mindent kivihess belőle. Ha jó kedvedből adod, elvészem. Ha amazért, bizony el nem vészem. Mert nem illenék én hozzám, hogy egy darab lágy kenyérért elárulnám gazdámat, holott ő nékem mindennap sok darab kenyeret ád és azért táplál, hogy mindennemű marháját megőrizzem. Menj el ezokáért igen hamar. Mert azonnal ugatni kezdek és a gazdát minden házi népével egyetemben felköltöm. Bezzeg gonoszul jársz akkor. És az orv elpironkodék onnét. Értelme: E fabula azt jelenti meg, hogy minemű természetűek lennének az csalárdok. Keveset örömest adnak, hogy annak színe alatt sokat vehessenek el. Ezokáért jól megnézzed, ki mit ád és miért adja tenéked. Emellett inti e fabula a házinépet, szolgákat és szolgálóleányokat, hogy tisztükben hívek legyenek és hogy egy kicsiny adományért avagy haszonért gazdájoknak vagy uroknak kárt ne tegyenek, merthogy az Úristen
az ő tisztükbe hívségre helyheztette volt őket, mint szent Pál mondja.
Így vagyon.
|