Payday Loans

Keresés

Akasszuk fel mindet? PDF Nyomtatás E-mail
Olykor besúgó: megbízó, haszonélvező és kárvallott
2017. március 21. kedd, 07:15
STAFÉTA

Akasszuk fel mindet?

György Zsombor, 2017. március 19., 00:01
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet

Levelet hozott munkahelyemre a posta. Nem is akármilyet, ajánlottat. Évek óta csak az adóhivataltól és a parkolótársaságoktól kaptam ilyen feláras küldeményt, meg is illetődtem, amikor sürgönyöztek utánam, hogy vegyem át a borítékot, ha hazaértem tíznapos külföldi csavargásomról. Ajánlott levél – furcsa, valahogy úgy beitta magát a tudatomba ez a kifejezés, hogy utána mindennap eszembe jutott, mégis, mi a csuda lehet az. Talán meg kellene kérni valakit, hogy bontsa fel, és olvassa be a tartalmát a telefonba? De ilyet mégsem lehet, az ajánlott levél átvételének megvan a maga hivatalos menete, meg különben is, mi van, ha a szöveg kifejezetten bizalmas?

Hazaérkezve első dolgom a boríték megkaparintása volt. Kiderült, tartalma valóban bizalmas. Le is írom gyorsan, miről szólt. Persze az illető neve, életkörülményei titokban tartása mellett. Amit írt, számomra igen tanulságos, talán nem haragszik meg érte az illető, hogy most ide citálom a gondolatait.

A levél szerzője történetesen egy egykori ügynök, aki fölött akár ítéletet is lehetne mondani, bűnös-e, vagy ártatlan. Bűnös-e, vagy ártatlan. Ha hihetünk szavainak, és miért ne hinnénk, a verdiktet könnyű kimondani: miért is lenne bűnös az, akit a kényszer szorított, másoknak viszont nem ártott?

A levél előzménye egy cikkem volt, az ügynökügyet pedzegettem, ezúttal azért, mert a kérdés a Momentum népszavazási terve miatt újra aktuálpolitikai felhangot kapott. A magam részéről a történészszakmai szempontok alapján meghatározott majdnem teljes nyilvánosságnak vagyok a híve, lepleződjön le a bűnös rendszer minden mozgatója, az összes túlteljesítő – de megfontolandó, hogy biztosítsunk adatvédelmet azoknak, akik maguk is áldozatként nem okoztak bántódást soha, sehol, senkinek.

A cikkben Tar Sándorra, a néhai remek íróra is hivatkozom, mint aki aláírta azt a bizonyos kartont, mégis áldozat ő, figyelembe véve, milyen magánéleti ügyekkel zsarolták, miként szorongatták fizikailag is. Végül, ne szépítsük, a halálig itta magát. Történész ismerősöm figyelmeztetett: halottról jót vagy semmit, de Tar esete a legkevésbé sem egyszerű, aktívan jelentett ugyanis, túlteljesítve az elvárásokat. A (többek között a) Mi utcánk szerzőjével irodalmi okokból elfogult vagyok, egyes írásait kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden riporter és a társadalom mélyrétegeivel foglalkozó tollforgató számára – de tudom, élet és életmű nem mindig fedi egymást.

Na mármost, levélíróm, az egykori ügynök hangsúlyozza: „egyetlen csavart (ti. az ügynököket) kiemelni, az egész működéséért a felelősséget rá hárítani szánalmas, bár tetszetős kísérlet… Aki tehát egyetlen ördögért kiált, az a valódi ördögök hadának szekerét tolja…”

Nem emlékszem, hogy valaha is egyetlen csavart akartam volna kiemelni, csak annyit jeleztem finoman legutóbb is, hogy a rendszer bonyolultságára meg az úgynevezett rendszerváltozás körüli iratmegsemmisítésre kár folyton hivatkozni, rendelkezésre áll annyi adat, amellyel már előrébb léphetnénk. Arról nem beszélve, hogy ez most masszívan politikai kérdés, elválhat végre a salakanyag a májtól, mélyen a jobboldali választók szemébe kell nézzen az a kormánypárti vezető, aki továbbra is a nyilvánosság ellen érvel. Olvasónkkal a diskurzus két (immár elektronikus) levélváltás után sajnos megszakadt, azt írta, világok választanak el minket egymástól, az ügyet részéről lezártnak tekinti. Pedig jó volna még beszélgetni, másokkal is, és örülni neki, hogy hiába telt el huszonhét év, ez az ügy láthatóan nagyon sok olyan ifjú gondolkodót is foglalkoztat, aki még meg sem született 1990-ben.

Ha már részben kiadtam a levelezés tartalmát, mivel szerintem közérdekű, és a személyes rész garantáltan védve marad, röviden felvázolok egy furcsa családi kapcsolatot is, amely a mi környezetünket érintette közvetlenül, és szintúgy tanulságos. Festőművész apai nagyapámat elvitte a tüdőkór a második világháború végén, anyai felmenőm viszont szerencsére viszonylag szép kort élt meg, a nyolcvanötödik évét taposta, amikor rövid betegeskedés után elment közülünk.

Ő ludovikás, lovagkereszttel kitüntetett katonatisztként szolgált a háborúban, és mint ilyen, ’45 után jól tudta, hogy éveken, évtizedeken át megbélyegzett ember lesz. Nyolc és fél éves hadifogsága (szovjet vendégszeretet, majd kazincbarcikai internálás) alatt ennek többször hangot is adott, amit a vamzerek nem mulasztottak el jelenteni. Talán ez is oka volt, hogy csak 1953-ban térhetett haza. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából kikért anyagából mindez kiderül, a nevek, amelyek azért igencsak érdekesek lennének, persze nem szerepelnek az anyagban, csak fehér csíkok.

Akadt azonban olyan távolabbi rokon, aki az államvédelmi gépezet munkatársaként úgymond a másik oldalon állt. Ezt nagyjából mindenki tudta-sejtette róla környezetében, politikáról még a nyolcvanas években sem nagyon esett ezért szó a „sátoros ünnepeken”. Az említett hatvan-egynéhány oldalas levéltári anyagban a neve természetesen nem szerepel, de a leírásokból azonosítható. Eszerint soha nem ártott a családnak, azt meg, hogy ártott-e másoknak, nem tudjuk. Az ő generációjuk nagy része már elvitte titkait a sírba. Továbbra is azt mondom, jó volna most még menteni, ami menthető, és végre szembenézni az igazsággal. Még ha több is létezik belőle.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 03. 18.

 

Profilkép
Szólj hozzá...


  • Profilkép

    Ügynökök, besúgók voltak, vannak, lesznek.
    A konspiratív találkozóhelyeken hallott szóbeli információkról sem készült és készül minden esetben írásos anyag.
    A teljes struktúra és igazság még soha nem derült ki.
    Ezért hívják általában titkosszolgálatnak!

  • Profilkép

    Felőlem akaszthatjuk mind de akárki is hozná manapság nyilvánosságra, nekem erőteljes kételyeim lennének a valódiságát illetően. Vagy elvesznek belőle adatokat vagy hozzátesznek hamisakat. Ezt a rendszerváltás környékén kellett volna amikor még nagy volt a kavarodás és nem voltak leosztva a lapok, megkötve a barátságok jobb és baloldal között.

  • Profilkép

    A párton kívüli besúgó élete bonyolult volt, főleg, ha nem nagyvárosban élt. Úgy kellett találkoznia titkos helyeken a tartótisztjével, nehogy ismerőssel fusson össze. Sokkal egyszerűbb dolga volt a párttagnak. Feltűnés nélkül bármikor felkereshette irodájában a párttitkárt, folyamatosan tájékoztatva őt. A párttitkár pedig ugyan csak feltűnés nélkül megtehette ugyanezt egy magasabb szintű párttitkárnál, vagy elhárítótisztnél. A szemünk láttára nyüzsgött 832 ezer besúgó, s mi mégis egy töredéknyi réteg nyomában lihegünk több mint 26 éve. Hatékonyságból aláhúzott elégtelent érdemlünk!

  • Profilkép

    Besúgók és áldozataik lassan egyaránt kihalnak. Addig jegeli a "rendszerváltó" hatalom a témát, amíg egyetlen érdekelt fél sem marad életben.

    De a jegelők már az ő gyermekeik, unokáik, akik a besúgókból gazdagodhattak meg. Legalábbis államilag. Aki valóban saját szorgalmából, tehetségéből, az aligha lehetett besúgók ivadéka.

  • Profilkép

    Szánalmas az egész ügynökügy reszelgetése, főleg a dossziék kimazsolázása után. Nem a beosztottak, hanem a hatalom készítette a paktumot, elkerülendő a felelősségre vonást.
    Megy itt a számháború hetvenezer besúgóról, ugyanakkor a 800ezer pártelvtárs dörzsölgeti kezeit, főleg a fontosemberek közülük, mert ők voltak azok, akik a besúgó rendszert menedzselték, illetve mentorálták, ám most úgy akarják láttatni a dolgot, hogy a besúgók csináltak mindent. Szokás szerint a saját felelősség másokra kenése, beszédeiket is többes szám 3. személyben személyesítették meg. PB, KB, Központi Bizottság nem véletlenül titkosszervezeti tevékenysége volt a diktatúra motorja.
    A még most is kiabálók a tolvaj kiált tolvajt effektus alapján lármázik, hátha ő kimarad a keresésből.

  • Profilkép

    " történészszakmai szempontok alapján meghatározott majdnem teljes nyilvánosságnak vagyok a híve, lepleződjön le a bűnös rendszer minden mozgatója, az összes túlteljesítő – de megfontolandó, hogy biztosítsunk adatvédelmet azoknak, akik maguk is áldozatként nem okoztak bántódást soha, sehol, senkinek."

    Azt kellene már megérteni végre, hogy "történészszakmai szempontok alapján meghatározott majdnem teljes nyilvánosság" helyett az összes ügynök és beszervezője nevének teljes listáját nyilvánosságra kell hozni, nem lehet kivételt tenni. Az iratok végén szerepelhet a hivatal véleménye: "áldozatként nem okoztak bántódást soha, sehol, senkinek". Így mindjárt más a dolog, de nem tűrhető el a kivételezés senkivel kapcsolatban sem. Csak ez lehet az egyetlen becsületes útja a múlttal való szembenézésnek.

  • Profilkép

    Nekem volt egy egyetemi évfolyamtársam, aki halmozottan "hátrányos helyzetű" volt. (Nem részletezem, hogy ne lehessen felismerni. Én is az voltam, de kevésbé.) Ő még akkoriban - a 60-as évek derekán - elmondta nekem, hogy vigyázzak vele, mert ő aláírt, és jelentenie kell. Igyekszik úgy jelentéseket adni, hogy lehetőleg senkinek se ártson vele. Nem is vettem észre a környezetemben olyasmit, amit az ő jelentéseire lehetett volna visszavezetni. (Pedig volt tudomásom az egyetemen több kizárással járó esetről, amiben több gimnáziumi ismerősöm is érintett volt.) Kapcsolatunk később megszakadt, de nem hinném, hogy emiatt. Inkább ő távolodott el a baráti körünktől. (Bár az is elképzelhető, hogy pont ezért. Ő nem akart bajt hozni ránk.)

  • Profilkép

    Magam részéről az "ügynöklisták" nyilvánosságra hozásával értek egyet.De azt tudom, hogy ami nyilvánosságra hozható, abba a hírszerzés(külföldi felderítés, katonai kémelhárítás) stb. már nem fér bele, azaz, eleve nem "MINDEN ÜGYNÖK" listája..Meg azt is tudom, hogy voltak aktaégetések a rendszerváltáskor a BM-ben, ergo, AMI VAN AZ NEM AZ ÜGYNÖKLISTA hanem annak csak valamilyen TÖREDÉKE:Meg azt is tudom, hogy az égetéstől függetlenül is voltak elrendelt megsemmisítések korábban, mert ez is szokásos, mindenhol, ahol ügynököket alkalmaznak(Nem hozzáértők számára, ha valakinek bírósági ítélet alapján törtlik a büntetett előéletét, annak bizony TÖRLIK!) Nekem nincs ötletem a JÓ MEGOLDÁSRA, de CSAKIS JÓ MEGOLDÁSSAL tartom helyesnek a listák nyilvánosságra hozását.KI KELL DOLGOZNIA MEGOLDÁS MÓDJÁT és azután nyilvánosságra hozni a listát..

    • Profilkép

      Azért 27 év talán elég hosszú idő, hogy ki lehessen dolgozni valamilyen JÓ MEGOLDÁS-t. Emiatt igen megalapozott a szándékos elszabotálásra vontakozó gyanu.

      Egyébként az Antall-kormányzat négy legjelentősebb hibája (akkori megítélés) közül az egyik a "tavaszi nagytakarítás" elmulasztása.

      • Profilkép

        Ami az elszabotálási szándék gyanújának jogosságát illeti, messzemenően egyetértek.Mert IGENIS ki lehetett volna alakítani a bilikiborítás olyan forgatókönyvét, hogy csak arra fröccsenjen, aki megérdemli. De azért a kényelem is szerepet játszhatott (ha nem megyek be a konyhába, nem szembesülök esetleg azzal, nem friss alapanyagokból főz a szakács)

  • Profilkép

    No, akkor fussunk neki még egyszer. A kis szerencsétlen ügynökök adatai egyáltalán nem érdekesek, de ha mind a hetvenezer embert terítékre vennék, jó nagy kravaj lenne belőle. Viszont, az al- és főkolomposok adatai mindenki előtt ismertek. Őket bármikor elő lehetne venni, de ennek sem lenne sok értelme, csak szintén az indulatok felszítására lenne jó. Tehát, az összes ügynökiratot szépen fel kell máglyázni és meg kell gyújtani.

    • Profilkép

      A "kis szerencsétlen ügynökök" tették tönkre a kis és szerencsétlen embereket. A kovácsistvánok mindennapjait ők befolyásolták. Engem konkrétan és kitakarás nélkül érdekelne, hogy a szüleimről, az akkori barátaimról, kollégáimról konkrétan ki, mikor és mit jelentett. Nevek kitakarása nélkül, homály és ködfoltoktól mentesen! 
      "Neveket akarok hallani!"

      • Profilkép

        Ezen túl vagyok. Még valamikor a 90-es évek elején mindenki kikérhette a maga anyagát. Nekem - úgy látszik - szerencsém volt, mert teljesen nemleges választ kaptam. Annak ellenére, hogy külkereskedelmi vonalon is mozogva feltételeztem, hogy külön lekádereztek.

        • Profilkép

          Aki külkeres volt és járt bárhol is külföldön, "uti jelentést" kellett írnia. Mivel egyedül nem mehetett, a másiknak is kellett és a "hivatal" összebuktatta. Mindenkit mindenkivel kijátszottak és revolverezték egymással.

    • Profilkép

      Teljesen jogos, csak előtte még az "al- és főkolomposok" adatai alapján ezektől el lehetne venni a nyugdíjat. Aztán mehet minden a máglyára. Aztán az al- és főkolompos vén szarháziak vagy csinálnak kravajt, vagy nem csinálnak kravajt. Így, hogy mindenük megvan, persze, hogy nem az ő érdekük a "kravaj". 
      Amúgy a többivel egyetértek.

  • Profilkép

    Van egy lényeges dolog, amit ugyan egy-két alkalommal (azt is csak valamikor '90. tájékán) megemlített az akkori kormánypárti kommunikáció, de azóta senki, és a feledés homálya fedte be. Arra gondolok, hogy egy MSzMP tagnak eleve kötelessége volt "informatikai szolgáltatást" nyújtani az általa látott-hallott, a mindennapi életben a saját környezetében tapasztalt jelenségekről. Az már az illető elvtárs habitusán múlott, hogy folyamatosan jelentett-e, esetleg azt is, hogy "most nincs mit jelentenem", vagy általa fontosnak ítélt konkrét történésekre korlátozta közlékenységét, esetleg elsumákolta az egészet. Nem tudom, hány embernek tűnt fel az a '90. utáni, MSzP-s körök által hangoztatott érvelés, hogy párttag eleve nem lehetett besúgó. Ez egy lángelméjű csúsztatás: persze, hogy nem. Ha a pártba lépés előtt az volt, a besugiból kiléptették; de a párttagsággal besúgóvá vált, bárki/bármi volt előtte. Miért nem hozzák nyilvánosságra a volt MSzMP tagok névsorát? Ezzel már 832 ezer besúgó nevét megtudnánk. Ezután már csak azok után kellene qtatni, akik soha nem voltak párttagok. Nemdebár? Dedebár!

    • Profilkép

      Emlékszem, párttag kolllégám "hangulatjelentéseket" írt. (Ha jól emlékszem 80-as évek.) Témákat, hogy "mi foglalkoztatja az embereket". Nevek nélkül. (Emlékszem, azt tanácsoltam neki, figyelje a híreket, és azokból "szemezgessen".)

  • Profilkép

    Nem akasztani akarnak hanem az igazságot azok akik az ügynök listák nyilvánosságára hozását követelik. Ehhez jogunk van. Határozzuk a szennyes keteregetése után, hogy ki mennyire piszkos és kit kényszerítettek és ki volt az aki lelkesen tette tönkre honfitársa életét.
    Ha ezt nem teszik meg akkor soha se mászik ki Magyarország a komunizmus mocsarából.

    • Profilkép

      " --- ki mennyire piszkos és kit kényszerítettek és ki volt az aki lelkesen tette tönkre honfitársa életét."
      Nem olyan egyszerü azokat a szennyeseket kiteregetni!

      S ha mindegyik azt bizonygatja, h "kényszerítették"? Ki fogja tudni ezt ma objektívan elbírálni? 
      Persze nagy cirkusz lenne, de ha az ember egy kicsit is törödik az igazságossággal, akkor hamar belátja, h ez nem egy egyszerü dolog. Vö: Biszku esete. Igen sokba került s lett-e igazság?

  • Profilkép

    1. Szégyen, hogy 27 év után ez egyáltalán téma lehet. Ez megkérdőjelezi az egész rendszerváltozást, illetve a "rendszerváltó elit" alkalmasságát.
    2. Csak az takargatja a dolgokat, akinek van takargatni valója. Az MSZP itt (is!) ér össze a Fidesszel. Az előbbire még kevésbé lehet haragudni, mert a 300 szavas szókincsű Horn elintézte azzal, hogy: Na és! De a Fidesz előadja magát, mint harcos antikommunista, amivel a saját választóit vizeli le.

  • Profilkép

    Szánalmas az a nemzet, amelyik a kiskatonán akarja leverni a háborút, még ha önkéntes is volt, miközben az ellenség tisztjeinek kiemelt nyugdíjat ad és biztosítja, hogy háborgatásuk tabu. Az egyetlen egy Biszku volt olyan barom, hogy nagyra nyitotta a pofáját. Pedig szerintem alsó hangon 10%-kal csökkenne a XII. kerület lakossága, ha minden olyan szemétláda, akiről AZÉRT VAN NYILVÁNTARTÁS, MERT KONKRÉTAN ÁLLOMÁNYBAN VOLTAK, MINT ELNYOMÓK, KIEMELT TÁMOGATÁSSAL, HATALOMMAL, mind ki lenne lakoltatva a neki kiutalt, aztán olcsón megvett luxuslakásából. De mi nyálazzuk a gumicsontot huszonöt éve, hogy hogyan tudnánk fogást találni azon, akivel együtt kell sorbaállnunk. Nem mondom, a teljes rendcsinálás sem ellenemre való dolog, a kis szarjankókat is helyre lehetett volna tenni, és talán még egyes kútmérgezők, volt besúgók nem is vonultak le a közéleti térképről, és jó lenne súlyba vágni a pofájukat, de erről szerintem szó sem lehet, ha nem kezdjük el keményen feltárni a naponta sofőrrel bejáró, mások életével játszó, ma jómódú nyugdíjas bolsik kilétét, anyagi sikereiket, körülményeiket, jövedelmi helyzetüket, sőt, igenis a családjuk, gyerekeik sorsát is, akiket igenis meg lehet kérdezni, hogy hogyan viszonyulnak (mondjuk felügyelőbizottsági tagként, vezérigazgató-helyettesként, esetleg főorvosként a szülő bűneihez (így!).

    De nem vagyok naív sem, az emberek a hozzájuk hasonlókba szeretnek belerúgni, marni, mert a nagyobb kutyáktól még akkor is félnek, ha azoknak már lóg a belük. Az emberek ilyenek. 
    Plusz a békés átmenetbe bele van kódolva az, hogy ezeket a szarháziakat nem lehet vegzálni, mert akkor ők majd kiterítik a betlit, és még mindig meghökkentő szereplőkről rántják le a "leplet".
    És még egy: nem kevés olyan exbesúgó van, aki a rendszerváltás után valamiféle felszabadultságtól hevítve azóta is túlkompenzál, nagyon markáns antikommunista, és eredetileg sem volt a rendszer híve, csak tkp. megerőszakolták. A cikk ilyen szempontból nagyon tanulságos elemeket tartalmaz. 
    Mivel természetéből adódóan a besúgókat a rendszer nem a saját soraiból toborozta, és azok a rendszer bukása után sem a bukott rendszert sírták vissza, az egész ügynöktéma 26 éves lebegtetése, napirenden tartása, le nem zárása, de akár a lezárása is, szóval összességében az, hogy az ügynökök a téma és nem a tartótisztek stb., az a baloldali, rendszerörökös ellenzék elemi érdeke. Ezen egy nevet nem buktak és nem is bukhatnának soha.

    nézz többet
    • Profilkép

      Ebben az a nagy hiba, hogy az ügynök listák feltárása nem cask a spiclik hanem a megbízóikat is felfedné. Nem lehet úgy takargatni a kommunista diktatúra szennyesét, hogy kitalálunk olyan változatot ahol CSAK a spicliket de megbízóikat nem tárnák fel. Magától értetödő, hogy a listák feltárása mindent feltárna.
      Vannak főleg olyan női motorosok akiket amikor a rendőr megbirságol valamilyen közlekedési szabály mósértésért akkor azt akarja tudni, hogy miért őt és nem a gyilkosokat kergeti. Gondolom így van ez mindenhól. Emberi tulajdonság a saját piszkot a másik piszkával takargatni. A tolvaj Fidesz a tolvaj MSZP-re mutogat és vannak olyanok akiknek az elég is.

      • Profilkép

        A tartótisztek listái ettől függetlenül is feltárhatók, nyilvánosságra hozhatók lennének, ahogy a közelmúltban az index lehozta a pufajkás tisztek listáját, amiben a legmegdöbbentőbb az volt a számomra, hogy közülük a 90-es évek elején-közepén elhalálozottakat a Magyar Honvédség saját halottjaiként temette el. Ilyen volt a "rendszerváltás"...
        Amúgy érzem a rosszindulatot, de meg nem lep.

LAST_UPDATED2