Eugéniusz: Életminőség-vizsgálódások
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga - ABC
A földi pokol, vagy mennyei kor s hely
Írástudók bűnvallása/árulása – IV.
Menj el, menj szegény magyar
Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!
http://www.youtube.com/watch?v=ZOAeU2WD6l8
1.
Akkor „esem transzba”, amikor kigyullad a piros lámpa
Álcázó-művészként csak a stukkert megszerezve fedem fel arcom
Alkotóerőm teljében adminisztrációs pepecselésben veszek el
Állatokról festek ellenségképet, hogy ne érezzetek együtt velük
2.
Állig begombolkozva vegyülök el a nudista strandon…
Álnéven publikálom azt a förmedvényt, amit amúgy szégyellnék
Ami régi és ősi, azt eleve felülmúlhatatlanul értékesnek tartom
Amíg a Hegel-összest nem olvastad, meg sem hallgatlak
3.
Amíg nem szereztél nálam jogosítványt, addig nem szerelmeskedhetsz
Amíg nem vagyok túl maratoni imámon: éheznek az állataim
Amiről magam sem vagyok meggyőződve, arról győzködök másokat
Amit én nem találtam meg vagy fel, azt nem is érdemes kutatni
4.
Amit én nem tudok, azt nem is érdemes megismerni
Amit nem érek fel ésszel, az idegesít s ezért elpusztítom
Amit reggel tiltok, azt délben engedem, este kötelezővé teszem
Ámokfutó vagyok, még szabadlábon, aki mindent feketére fest
5.
Anyám se ismerne rá, annyira idomultam az új befogadó csoporthoz
Annyira aggódom gyermekem jövőjéért, hogy nem engedem felnőni
Annyira kötetlen a munkaidőm, hogy az Úr napját sem tartom meg
Antropológusként – karosszékben, terepen – előkészítem a gyarmatosítást
6.
Annyira megszáll a Tagadás szelleme, hogy másnak nincs helye…
Annyira okosítalak ki, hogy engem csodálhass, de felül ne múlhass
Annyira tetszik saját alkotásom, hogy szerelmes leszek bele
Annyit kibírok, mint egy fakír, csak az igazságot nem viselem el
7.
Aranyifjúként heccekben és korhelykedésben tűnök ki
Aranyketrecemből szajkóként szórakoztatom a kíváncsiakat
Arány tévesztve ágyúval lövök minden kis ugribugri verébre
Arra tanítalak, hogy potenciális bolti szarkaként nézz a vevőkre
8.
Automatikusan írok, de nem isten diktálja a szöveget
Az „outsider” régészt, történészt személyeskedve stb. bírálom
Az „unfair play” szellemében egy laikusra tíz profival támadok
Áskálódásaimmal csak elmélyítem a generációk közötti szakadékot
9.
Az angyalok nyelvén beszélek, de szeretet nincs bennem
Az arany középutat összekeverem a középszerűség rémuralmával
Az áruját feldicsérő rabszolga-kereskedő vagyok az emberpiacon
Az adatbehajtásban, - beszolgáltatásban fondorlatosan közreműködöm
10.
Az égi lajtorja helyett a szamárlétrán kapaszkodok
Az egykézés példáját felmutatva a nemzet sírját ásom
Az átnevelő táborok agytrösztjében belső munkatárskodom
Az egész világot akarom szektavezérem tanítványává tenni
11.
Az egyszem gyereknek kétféle, ellentétes nevelést adok, adatok
Az éjszakai műszakot is vállalom (az éjszakai édes élet császáraként)
Az élet vize – „spiritusz” – helyett híg lelki fröccsöket adok
Az életben eljátszom a Nagy Mártír támogatandó özvegyét
12.
Az életben én játszom a bosszúálló isten szerepét
Az elmebajtársak körében ülésezzük agyon magunkat
Az életfogytiglanit indítványozó ügyészre vérbíróként rálicitálok
Az ellenérdekű fél titkos küldetésével fogadatlanul prókátorkodom
13.
Az első kudarc után elhagyom a pályám
Az első hatalmi szóra felfüggesztem elveimet
Az élőszó zsibongó piacán mindenkit túlordítok, túlharsogok
Az első sikereim babérjain ülök, s ebből akarom kihúzni nyugdíjig
|