Payday Loans

Keresés

Írástudó bűnvallás/árulás – I.
Az emberi életminőség/boldogság
2017. február 19. vasárnap, 08:16

Képtalálat a következőre: „írástudók árulása”

Eugéniusz: Életminőség-vizsgálódások

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga - ABC

A földi pokol, vagy mennyei kor s hely

Képtalálat a következőre: „írástudók árulása”

Írástudók bűnvallása/árulása – I.

 

Reményik Sándor

Némely pesti poétának

Küldi egy lantos a végekről

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
Hogy fáj-e néktek Erdély és a végek, 
S ha fületekbe jut a sikoltásunk, 
Nem mondjátok-e: Eh mit, él az élet 
Tovább, s lesz mindig dal és szerelem?!

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
Hogy vajjon mi patakzik rajta át, 
Még nagy betűvel írjátok az "asszony"-t, 
S kis betűvel az Istent s a Hazát?

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
Hogy "Übermenschek" vagytok most is még, 
S túl e széttépett nyomorult hazán, 
Még kell nektek a nagy "testvériség"?

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
Látni, hogy színes szókkal játsztok-e, 
Mikor mi már csak hörögni tudunk, 
Mert fojtogat az ellenség keze?

Szeretnék most a lelketekbe látni: 
Miről írtok? hisz ó, annyi a téma! 
Sok mindenről kell, mindenről lehet, 
S ki tudja, tán rólunk is néha-néha!

Szeretnék most a lelketekbe látni, 
S szeretném, ha látnátok: hogy' vagyunk, 
Öletekbe tenném holt gyermekünk, 
Ráchel siralmát: megfojtott dalunk!

Szeretném, ha a lelkünkbe látnátok. 
És látnátok a véres rongyokat, 
Amikbe koldus-testünket takartuk, 
S a gaz kezet, mely fészket bontogat 
És otthont dúl és szent láncokat tép szét!

Mutatnám az ebként kivert magyart 
Hogy' búcsúzik a határszéli fától... 
S a szivetekbe perzselném a képét... 
Aztán - ha tudtok - daloljatok - másról.

1919 szeptember

Képtalálat a következőre: „írástudók árulása”

1.

 

1984 előtti és utáni történelmet naprakészen hamisítok

A „haszontalan filozófia” ellen közhangulatot teremtek

A „homousion/homoiusion” hitvitát mi furkósbottal vívjuk

A „hegemón” marxista–leninista esti egyetemen adtam, vettem órákat

 

2.

 

A „Kincses szigetről” hamis térképet készítek és árulok

A „kuratóriumi bizottságosdi” kollektív felelőtlensége mögé bújok

A „ma nekem, holnap neked” alapon döntök pályázatok sorsáról

A „reál” és „humán” szféra közé éket verek, majd szakadékká tágítom

 

3.

 

A „varázsló” vagyok, aki Mariót gonoszul hipnotizálta

A baráti kapcsolatokat hálózatépítéssel teszem tönkre

A „szívátültetéshez” legyengítem szellemi immunrendszeredet

A „Tudomány” fedőneve alatt lakásodban kutatok, lelkedben vájkálok

 

3.

 

A belvárosból csak erőszakkal lehetne országjárásra vinni

A Bibliából idézve „bizonyítom be”, hogy semmi nem szent

A bűnbakra meglevő igényt felerősítem és kielégítem

A bürokrácia útvesztőiben sorsukra hagyom ügyfeleim

 

4.

 

A célszemély botlására dögkeselyűként lesek és lecsapok

A családi ezüst után a hálószobatitkokból tartok végkiárusítást

A császárnak törlesztek, istennek meg se próbálok adózni

A csodájára járnak új találmányomnak, a kormánypárti kabarénak

 

5.

 

A csúcson rajongásommal zaklatlak – utána le se köplek

A döntések helyett – esetleg után – szeretek vitatkozni

A fal ugyanazon pontját nézem évekig, mert alapos vagyok

A falra festem az ördögöt és meglep, hogy meg is jelenik

 

6.

 

A felelősséget gyorsan és szakszerűen el- és áthárítom

A főorvos diagnózisa nekem – alorvosnak – megfellebbezhetetlen

A gaz(dag) embereket kiszolgálva kiszolgáltatom a szegényeket

A gazdagok és hatalmasok zseniális sztárügyvédjeként villogok

 

7.

 

A gazemberek utolsó mentsvárába húzódok: a „hazaffyságba”

A gerontokratikus Akadémiáról űzöm külföldre a tudóspalántákat

A gitárommal szeget verek, a diákokkal adathegyeket magoltatok

A gyanúsítottat elítéltnek, bűnözőnek prejudikáló Szabó László voltam

 

8.

 

A háborús héják szócsöve és bértollnoka vagyok

A gyarmati leigázáshoz szépen hangzó ideológiát gyártok

A gyerekre rárakom ártatlansága bizonyításának súlyos terhét

A háború megelőzésénél is jobban ügyelek a diplomáciai protokoll előírásaira

 

9.

 

A Hatalommal személyre szóló különalkut kötök

A hatalomról gúnyrajzot, az ellenzékről szentképet készítek

A hálás szerepet lestoppolom, a hálátlanokért versenyeztetek

A hatalmamban levőkön – gyereken, diákon, rabon – kísérletezgetek…

 

10.

 

A Hivataltól várom, hogy rangot adjon a szellemi életben

A jó lábat amputálom ugyan, de keresek vevőt a papucsra

A határidő a múzsám, a honorárium a doppingszerem (csók)

A humort diszkvalifikálom, a komolyat a komorral azonosítom

 

11.

 

A keserű pirulákat geil sziruppal öntöm le

A kapitalizmus szelleméhez igazítom a protestáns etikát

A kezem tiszta: spiritus rector vagyok a szellemi népirtásban

A kereszténység márkaneve alatt bóvlit vagy mérget kínálgatok

 

12.

 

A kis- és nagyfőnökök igazát előre borítékolom

A kocsmagőztől megtáltosodva kifordítanám sarkából a világot

A komornyik szemszögéből „deheroizálom” a Nagy Embert

A kívülállók, outsider-ek szólásszabadsági jogát önkényesen korlátozom

 

13.

 

A könnyebb ellenállás irányaiba gyorsan robogok előre

A könyvtárban a videotéka és az ingyenvécé lehetősége ragad meg

A közérdekre hivatkozva elsőnek hagyom el a süllyedő hajót

A közvéleményt addig kutatom, míg engem nem igazol…

 

Képtalálat a következőre: „írástudók árulása”