|
Eugéniusz: Életminőség-vizsgálódások
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga - ABC
A földi pokol, vagy mennyei kor s hely
Írástudók bűnvallása/árulása – I.
Reményik Sándor
Némely pesti poétának
Küldi egy lantos a végekről
Szeretnék most a lelketekbe látni,
Hogy fáj-e néktek Erdély és a végek,
S ha fületekbe jut a sikoltásunk,
Nem mondjátok-e: Eh mit, él az élet
Tovább, s lesz mindig dal és szerelem?!
Szeretnék most a lelketekbe látni,
Hogy vajjon mi patakzik rajta át,
Még nagy betűvel írjátok az "asszony"-t,
S kis betűvel az Istent s a Hazát?
Szeretnék most a lelketekbe látni,
Hogy "Übermenschek" vagytok most is még,
S túl e széttépett nyomorult hazán,
Még kell nektek a nagy "testvériség"?
Szeretnék most a lelketekbe látni,
Látni, hogy színes szókkal játsztok-e,
Mikor mi már csak hörögni tudunk,
Mert fojtogat az ellenség keze?
Szeretnék most a lelketekbe látni:
Miről írtok? hisz ó, annyi a téma!
Sok mindenről kell, mindenről lehet,
S ki tudja, tán rólunk is néha-néha!
Szeretnék most a lelketekbe látni,
S szeretném, ha látnátok: hogy' vagyunk,
Öletekbe tenném holt gyermekünk,
Ráchel siralmát: megfojtott dalunk!
Szeretném, ha a lelkünkbe látnátok.
És látnátok a véres rongyokat,
Amikbe koldus-testünket takartuk,
S a gaz kezet, mely fészket bontogat
És otthont dúl és szent láncokat tép szét!
Mutatnám az ebként kivert magyart
Hogy' búcsúzik a határszéli fától...
S a szivetekbe perzselném a képét...
Aztán - ha tudtok - daloljatok - másról.
1919 szeptember
1.
1984 előtti és utáni történelmet naprakészen hamisítok
A „haszontalan filozófia” ellen közhangulatot teremtek
A „homousion/homoiusion” hitvitát mi furkósbottal vívjuk
A „hegemón” marxista–leninista esti egyetemen adtam, vettem órákat
2.
A „Kincses szigetről” hamis térképet készítek és árulok
A „kuratóriumi bizottságosdi” kollektív felelőtlensége mögé bújok
A „ma nekem, holnap neked” alapon döntök pályázatok sorsáról
A „reál” és „humán” szféra közé éket verek, majd szakadékká tágítom
3.
A „varázsló” vagyok, aki Mariót gonoszul hipnotizálta
A baráti kapcsolatokat hálózatépítéssel teszem tönkre
A „szívátültetéshez” legyengítem szellemi immunrendszeredet
A „Tudomány” fedőneve alatt lakásodban kutatok, lelkedben vájkálok
3.
A belvárosból csak erőszakkal lehetne országjárásra vinni
A Bibliából idézve „bizonyítom be”, hogy semmi nem szent
A bűnbakra meglevő igényt felerősítem és kielégítem
A bürokrácia útvesztőiben sorsukra hagyom ügyfeleim
4.
A célszemély botlására dögkeselyűként lesek és lecsapok
A családi ezüst után a hálószobatitkokból tartok végkiárusítást
A császárnak törlesztek, istennek meg se próbálok adózni
A csodájára járnak új találmányomnak, a kormánypárti kabarénak
5.
A csúcson rajongásommal zaklatlak – utána le se köplek
A döntések helyett – esetleg után – szeretek vitatkozni
A fal ugyanazon pontját nézem évekig, mert alapos vagyok
A falra festem az ördögöt és meglep, hogy meg is jelenik
6.
A felelősséget gyorsan és szakszerűen el- és áthárítom
A főorvos diagnózisa nekem – alorvosnak – megfellebbezhetetlen
A gaz(dag) embereket kiszolgálva kiszolgáltatom a szegényeket
A gazdagok és hatalmasok zseniális sztárügyvédjeként villogok
7.
A gazemberek utolsó mentsvárába húzódok: a „hazaffyságba”
A gerontokratikus Akadémiáról űzöm külföldre a tudóspalántákat
A gitárommal szeget verek, a diákokkal adathegyeket magoltatok
A gyanúsítottat elítéltnek, bűnözőnek prejudikáló Szabó László voltam
8.
A háborús héják szócsöve és bértollnoka vagyok
A gyarmati leigázáshoz szépen hangzó ideológiát gyártok
A gyerekre rárakom ártatlansága bizonyításának súlyos terhét
A háború megelőzésénél is jobban ügyelek a diplomáciai protokoll előírásaira
9.
A Hatalommal személyre szóló különalkut kötök
A hatalomról gúnyrajzot, az ellenzékről szentképet készítek
A hálás szerepet lestoppolom, a hálátlanokért versenyeztetek
A hatalmamban levőkön – gyereken, diákon, rabon – kísérletezgetek…
10.
A Hivataltól várom, hogy rangot adjon a szellemi életben
A jó lábat amputálom ugyan, de keresek vevőt a papucsra
A határidő a múzsám, a honorárium a doppingszerem (csók)
A humort diszkvalifikálom, a komolyat a komorral azonosítom
11.
A keserű pirulákat geil sziruppal öntöm le
A kapitalizmus szelleméhez igazítom a protestáns etikát
A kezem tiszta: spiritus rector vagyok a szellemi népirtásban
A kereszténység márkaneve alatt bóvlit vagy mérget kínálgatok
12.
A kis- és nagyfőnökök igazát előre borítékolom
A kocsmagőztől megtáltosodva kifordítanám sarkából a világot
A komornyik szemszögéből „deheroizálom” a Nagy Embert
A kívülállók, outsider-ek szólásszabadsági jogát önkényesen korlátozom
13.
A könnyebb ellenállás irányaiba gyorsan robogok előre
A könyvtárban a videotéka és az ingyenvécé lehetősége ragad meg
A közérdekre hivatkozva elsőnek hagyom el a süllyedő hajót
A közvéleményt addig kutatom, míg engem nem igazol…
|
